Toplak Zoltán bejegyzései

Éjféli könnyek

Túlfolytak a szemhéján, és az arcáról az alkarja szőrszálai közt kacskaringóztak tovább, lefelé, a párna mindent elnyelő puhaságába.

Megint az az érzés fojtogatta. Tizenöt éve újra és újra rátört. Akár évek is elteltek, míg ismét megjelent, de előbb-utóbb előbukkant, ebben biztos lehetett. Kétségbeesett fájdalom, és remény is, mindig.

Mert hiába ölte meg, tudta, hogy már rég megbocsátott neki.

Soha nem sejtette, hogy viszont saját magának ilyen nehéz lesz. Pedig megtette, újra és újra. Férfi voltál, nem együttműködni, hanem uralni akartad, és végül mikor érezted, hogy ez lehetetlen, mert ha valóban birtokoltad, akkor pont az az életszikra tűnt el belőle, amit annyira szerettél benne, ha viszont megjelent, akkor szabaddá vált, és hét lakat alól is kiröppent a lelke. Rájöttél: SOHA NEM LEHET A TIÉD. Hiába szeret, hiába akarja megadni, amit oly sóvárogva kérsz, a vágyad nem teljesedhet be. Néha, pár órára, de aztán ismét gyötör a kívánság, miközben ő már mindent odaadott, amit adhatott.

És akkor kezdted sejteni, hogy nem a világban, nem a nőben van a hiba, hanem BENNED. Te élsz illúzióban, és a valóság soha nem fogja beteljesíteni hamis vágyad. Egyszerűen az Életnek nem ez a törvénye. Akkor roppant meg a gerinced először, a kemény, erős, zsarnoki férfigerinced. És a váratlan kétségbeesés, a belső földindulás tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot, végül haragot szült.

Akkor ölted meg – ha nem lehet a tiéd, akkor inkább ne is éljen csábító, állandó fájó szabadságában. Két kezeddel szorítottad ki a levegőt a tüdejéből, a tehetetlenül kínlódó, vergődő nő pár másodpercig mélyebben a tiéd volt, mint valaha; torz, perverz, gyönyörteljes módon; közel hajoltál, azt remélted, ha az utolsó levegőfoszlányt kiszívod a haldokló asszony orrán át, akkor beléd száll annak lelke. De nem szállt. Utolsót rándult a test, és a szemek üvegesedni kezdtek.

Innentől az emlék mindig homályossá vált. Alighanem beleőrült a veszteségbe, a holttestet nem akarta eltemettetni, varázslókat hozatott, hogy támasszák életre, végül országának vezetője gyámság alá helyeztette. Le is fejeztethette volna, nem érdekelte. Nappal csak járkált palotája falai közt, éjjel az ablakon át a csillagokat nézte. Aztán megöregedett és meghalt.

És most itt van: éjjel, és megint sír. Pedig már találkozott vele. Persze ez is homályos emlék, mint mikor egy szobába belépsz, és kellemes illatot érzel, de se az illat nevét, se forrását nem ismered. Tudja, hogy a nő megérti, hogy már rég megvigasztalódott, és utolsó gondolata az volt: „Bocsásd meg, Uram, nem tudja, mit tesz.”

De azt is tudja, hogy még nincs OTT. Hogy nagyon magasra kell felkapaszkodnia, és sok mindent maga mögött hagynia, míg eléri – most már másképpen – ŐT.

Mert már tudja, hogy király mellé királynő kell. Tetőtől talpig szabad ember: szabad nő.

És nem pusztán a lelkének kincstára.

;-)

Zoli

Amikor a férfi vak és nem látja be… – női oldalról megfogalmazva (szerző kérésére törölve a link)

11 hozzászólás

miben éltem én, úristen (csakazolvassa.hu-n megtalálható)

Közzétéve május 12, 2013

A magasabb rendű művészetről (egyházkritika)

Minden vélemény számít!

Kultúrkereszténység – savótlan és erőtlen. Sem a vágyainkkal sem a terveinkkel, sem ösztöneinkkel nem foglalkozik, csak ha azok kényes ízlésének megfelelnek. Önkorlátozása miatt (holott teljes emberi természetünk célpontja a megváltásnak) – erőtlen, rideg és sokszor ellenszenves.

Azért egyházkritika, mert az én tapasztalatom a Katolikus Egyházon belüli.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének rendezvényén voltunk a barátommal, Zsolttal. Úgy emlékszem, klasszikus zenét hallgattunk, és talán felolvasás volt. Vendég volt Czakó Gábor, aki szerintem nagyon jó író, ajánlom mindenkinek a Világfasírt c. könyvét. Érthetően, egyszerűen és szerintem szórakoztatóan magyarázza a mai világot keresztény szemszögből.

Amiért írok, az a műsor bevezetőjében elhangzottak miatt van. A rendezvény szervezője elmondta, hogy sajnos egyre kevesebben látogatják az ilyen rendezvényeket, és ezek között is vészesen kevés a fiatalok száma. A régiek közül is egyre többen elmaradnak. Hódít a tömegkultúra, az értéktelenség. De nem baj, ez arra kell, ösztönözze őket, hogy még magasabbra tartsák a lobogó fáklyát, és még erősebben tartsanak ki.

Jó, hogy védi ez az ember az értékeket. Tényleg sok a szenny a világban, és alig pár sziget létezik, ahol még igaz kincseket őriznek.

DE. Nem elég őrizni ezeket a kincseket, igenis ki kell őket vinni az emberek közé! Az átlagembernek fárasztó és unalmas a klasszikus zene, miért szeresse? Meg kell vele szerettetni! Vannak próbálkozások, ahol ötvözik a modern zenét a klasszikussal. (Princess, pl.) Vagy a népzenét ugyanígy. (Nox művelte ezt hajdanán, de hallottam már azóta a rádióban mástól is nagyon jó feldolgozásokat.) Lehet fanyalogni, hogy ez nem autentikus, nem az igazi, nem tiszta, stb. Persze, nem az, egyértelmű. De miért ne lehetne egymás mellé tenni a kettőt? Az eredetit, és a modern változatot? Közös koncert valamelyik klasszikus zenét játszó zenekarral és a Princess – el. Milyen szép összefogás lenne, példa az egységre és együttműködésre.

Szokatlan? Az. Alázat kell hozzá? De mennyire! Továbbélne a magasabb rendű művészet, és talán embereket hódítana meg magának? Szerintem igen. Jobb, mint egyre jobban elöregedő és létszámban fogyó közönségnek játszani csak. És meg kéne, hogy maradjanak azok az alkalmak, amikor nincs keveredés, csak eredeti klasszikus illetve népművészet. Amelyeket a „kevert” koncerteken meg lehetne hirdetni.

És akkor ez csak EGY ötlet a lehetséges sok közül, hogy hogyan lehetne a magasabb rendű művészetet nem csak túlélni segíteni, de megerősíteni, sőt újra hódításra bírni. Ajánlom bárkinek Kaszás György: Gondolkozzunk, mert vagyunk c. könyvét, ötletgenerálásban sok hasznos tanácsot ad. Már akinek fontos az értékőrzés és értéktovábbadás.

;-)

Zoli

Néhány gondolat a lányok neveléséhez

Minden vélemény számít!

illusztráció

3 lányos apa vagyok, 25 és 19 év közötti lányokkal megáldva. Ez 47 évesen nem „szokványos” felállás.

Tekintettel arra, hogy sikerült jó tapasztalatlanul belevágni az élet és a lányos apaság sűrűjébe – túl egy váláson és az ezzel kapcsolatos traumákon – a kérdéskörnek – lányok nevelése – van egy fajsúlyos második dimenziója: tudniillik a lányok által „megkapható” apává ill. férfivá nevelés.

Ebben a kettős dimenzióban mozognék.

A válás, de már az előtte lévő hosszú sivatagi menetelés – amelyben nem tudtam már úgy figyelni rájuk, ahogy szerettem és nekik is jó lett volna – abban a tapasztalatban részesítette őket, amelyet a lélektan „távoli apa”-ság-nak hív. Azonban az a tény, hogy mégsem lettem „felszívódó” apa, amely „eltűnik hirtelen, mint erdőben a vadnyom”, talán arra is rámutathatott, hogy az Apa, ha távol is van, létezik, és a távolból, nagyon kevés eszközzel, sebzetten is gondoskodhatik. Legalábbis küzdve-küzd és bízva-bízik.

Ha neveltem valamit a lányaimon, akkor legtöbbet az eleséseimen, melléfogásaimon túl, a felkeléseimmel, a „beépített” útvonal újratervezéssel és újranavigálással, az Élet iterációval való felfedezhetőségének megmutatásával sikerült. Talán legtöbbet a férfikönnyeimmel, amelyet néha nem tartottam vissza, nem szégyelltem előttük sem, és amivel néha talán nem magamat, hanem a valós veszteségeket és mulasztásaimat, gyengeségeimet sirattam.

Talán nem csak nekem, de nekik is nehéz, de talajra állító, szabadító felismerés, hogy a férfi 2. útja – túl a fölfedezett intimitáson – milyen nehéz és hosszú az alázatos, de céltudatos, a gyengéd, de határozott, integrált férfiassághoz. Néha olyan mint a Kármel útja, amely a végtelenségig vékonyodik, de aztán mégsem tűnik el valahogy csodálatosan.

Talán nemcsak nekem van szívbemarkoló tapasztalatom, de nekik is képük,fogalmuk arról, hogy férfivá/apává érni, sok munkás idő és tapasztalat dolga, és kölcsönös ön és egymás-nevelés férfiak és nők, házastársak (és házukat vesztett szülő-szövetségesek), apák és lányok részéről. Remélem, hogy nem (vagy legalább ellenállóan) esnek majd abba a kísértésbe, hogy „készen kapni” gondoljanak majd férfit, társat, gyermekeik apját.

Most pedig egyre hálásabb vagyok a kései gyümölcsökért, a bontakozó harmóniáért, kölcsönös tiszteletért, az egymásba elszenvedéssel vájt-vágyott és növekedő befogadás-konténereinkért. Óriási öröm a egyre jobban kimutatott hálájuk, az odaadásuk, amely már sokrétegű, felnőtt hála, másoknak is szóló el és befogadás – ígéret/üzenet egy jövendőbeli Jövendőbelinek a jövőbe.

Sursum cordis férfitársak – ha a fű kinőtt utánunk sincs veszve semmi a nap alatt!

Apicu

Az emberi élet mélységéről és magasságáről, gyönyörűségéről és felelősségéről.

Minden vélemény számít!

Kálvária – a film

Isten egyetlen pillanatra nem látszódik, mindvégig a háttérben marad. Nem történnek látványos csodák, mégis csodálatos és fájdalmas történésekkel van tele a film. Egy tisztes, segítőkész és értelmes pap, akit halálosan megfenyegetnek. Beszél híveivel, akik valójában mindennek nevezhetők, csak hívőnek nem. Értelmez, megért, elvisel. És az emberek bíznak benne, őszintén elmondják, mi áll köztük és Isten között, az érthetetlen igazságtalanságk, az embertelen mértékű fájdalom és kín a világban, amivel nem tudnak nem együttérezni, de ami porrá is zúzza gyenge bizalmukat, és a kín a saját lelkükben. Látszólag nincs eredménye, de a pap küzd, beszélget, látogat, megért. Gyóntat, kiszolgáltatja az Úr testét. S közben mindenki megy a saját feje után, kikérik, hogy inti őket, kinevetik, mert modern és szabados örömeik kábulatában élnek.
De történnek jó dolgok is, kétségbeesett lánya megbékél nála, és megerősödve megy el tőle, miközben mindketten megbocsátják a múlt sebeit egymásnak. A halála napját közeledni érző pap majdnem elmenekül, de a repülőtéren találkozik egy mélyen hívő asszonnyal, aki szeretett férjét veszítette el, balesetben. Senki le nem veheti Isten válláról a felelősséget. De a lelki összeroskadással küzdő asszony hisz, és minden percben tesz egy lépést előre. Ezek után az atya is vissza kell térjen, beteljesíteni a sorsát.
És meghal, mert egy beteg rendtársa sok évvel ezelőtt éveken át bántalmazott egy kisfiút szexuálisan. Őt szegezik keresztre más bűnéért. A tengerparton, pontosan egy héttel azután, hogy bejelentette Jack, a mélyen sebzett lelkű férfi, agyonlövi őt a tengerparton.
Hogy aztán a megölt plébános lánya (rendbe lépése előtt házas volt) látogassa meg őt a börtönben szemében a fájdalom és szeretet könnyeivel. Elvíve Jézus üzenetét egyetlen szó nélkül: „Kellesz, fiam! A fájdalommal együtt, amit okoztál. Magamba fogadtam sötétséged, most kérlek, fogadd magadba az én megbocsátó világosságom! És kezdd el tanulni az embert szeretés törvényeit. Akik közé téged is sorollak.”
Végig embereket használ Isten. Csupa-csupa embert. Az erejükön kívül semmi különös nem történik. CSAK kitartanak, CSAK megújulnak, CSAK szeretnek, CSAK szeretnek, CSAK HORDOZZÁK BETONSÚLYÚ LELKI KERESZTJEIKET. Tele van csodálatos dolgokkal a film, bár csoda, tényleg nem történik benne, egyetlen egy sem.

http://played.to/gfv0mr17kf8c

Brendan Gleeson, akit karakán, egyenes, férfias, mégis igazságszerető és sokszor mélyen érző karaktereiért már régen megszerettem.

;-)

Zoli

Minden férfi és Apa figyelmébe – a Marketing Commando anyaga

Minden vélemény számít!

Kedves Fiam, az első fűnyírásodat szeretném megköszönni Neked egy levéllel, aminek remélem, egész életedben a jó hasznát fogod venni. Ahhoz, hogy jó főnök lehess, először jó megbízottnak kell lenned. Amikor a főnököd vagy ügyfeled megbíz valamivel, akkor én azt akarom, hogy 1. határidőn belül, 2. noszogatás nélkül, 3. a vártnál jobb eredményt tegyél le a kezébe.

Dunát lehet rekeszteni megbízottakkal, akikkel borzalmas együtt dolgozni: megbízhatatlanok, a projekt közben folyamatosan rájuk kell nézni és noszogatni kell őket, drámakirálynők, akik keresik, hogy min háborodhatnak fel…

Tudod, mint amikor valaki olyan rosszul mosogat el, hogy a végén odamész, kiveszed a tányért a kezéből, hogy „hagyd, majd én megcsinálom!”, és még ő van megsértődve. Vajon legközelebb rábízod?

Azt akarom, hogy Veled együtt AKARJON dolgozni bárki, aki egyszer megbíz Téged. Hogy a legjobb embere legyél, akit el nem eresztene, akinek megéri magas fizetést adni. És ez nem bonyolult ám, csak erre figyelj oda:

1. Legyen jó minőségű, amit leraksz az asztalra. Ha azt kérem, fűnyírás, akkor legyen lenyírva a fű, a szélén is.

2. Hogyan kezeld az akadályokat? Mindig lesz probléma: elszakad a hosszabbító, elgörbül a penge egy kő miatt. Ilyenkor a rossz megbízott abbahagyja a munkát és rohan a főnökhöz, hogy baj van, nem tudok dolgozni! A jó megbízott pedig kitalál 2-3 megoldást, és azzal megy a főnökhöz, hogy „főnök, melyik megoldást válasszam?” Szerinted melyikükkel akar majd legközelebb dolgozni a főnök?

3. A munka nem kötelesség, hanem jutalom. Annak a jutalma, hogy már nem egy panelházban az ötödiken lakunk, hogy kimehetünk reggel mezitláb a fűbe meginni a kakakót. Mindenki jobban jár, ha munka közben Te azon gondolkodsz, hogy mennyire hálás lehetsz ezért, és hogy mennyi mindenkinek nem adatott meg ez a jog, ez a lehetőség. Így leszel motivált, és a megbízók csak motivált emberekkel szeretnek dolgozni.

4. Mikor van kész a munka? A fűnyírásnak nem akkor van vége, amikor a fű le van nyírva. Hanem amikor megkérdeztél engem, hogy jó lesz így? és én igent mondtam. Ezután pedig elraktad a fűnyírót, betetted a lenyírt füved a komposztba, és lesöpörted a járdáról, amit odaszórt a gép. Akkor van kész.

5. Mindig így nyírd le a füvet. Ha megteszed egymás után háromszor, akkor elértél valamit, amit kevés ember ér el életében: hogy megbíznak benne. És az nagy kincs: kevés ugyanis, ha jól végzed a munkádat, ha úgy teszed, hogy közben bizonytalanságban tartod megbízót, ha éjjel forgolódnia kell miattad, hogy készen leszel-e, hogy jól csinálod-e. Ha megbízunk Benned, akkor nem csak fizikai terhet vettél le a megbízó válláról, de lelkit is – és ettől leszel pótolhatatlan.

Amit leírtam, nem nagy újdonság. Nem nehéz. Mégis, ha úgy végzed a munkádat, ahogy tanítottam, akkor ettől leszel Te is boldog. Ettől fogod szeretni a munkádat. És ezzel a hozzáállással a világon mindenhol, mindenki Téged akar majd.

Szeretettel, Apád.

Férfiak Klubja a férfi és női szerepekről, a családról

Minden vélemény számít!

A Klub emblémája

A kétkeresős modell mára nem választás kérdése, hanem kényszer. A Nőknek is. Tévút, ha hibást keresünk vagy a Férfiakban, vagy a Nőkben általánosságban. Végeláthatatlan vitákban senkinek sem lesz igaza, viszont elfáradunk… Aki ezt győzelemnek éli meg, hadd tegye. Aki az áldozata, az egyformán áldozata, akár Férfi, akár Nő. Új egyesség kell Férfi és Nő között. Együtt talán kitalálják a jó megoldást, ami ÉRTELMET ad életüknek! Egymás ellenében boldogulni soha nem fognak!
A férfiak és a gyermekek mindenképpen vesztesei ennek.
A Férfiak elveszítették különös és nélkülözhetetlen értéküket, a család eltartásának képességét. Rosszul gondolták azok, akik szerint a család eltartásának képessége hatalom. Most, hogy ez már nem lehetőség, látszik, hogy a Férfi számára ez természetes feladat volt. Sőt maga az élet. Ez volt a Férfi különleges “tudása”, amit hozzátehetett a családhoz. Enélkül csereszabatosak, kiszolgáltatottak lettek. Az új út kereséséhez ezzel szembe kell nézni.

A gyermekek is vesztesei ennek. Őket nem a szülők nevelik, hanem “mások” terelik. Nevelésre este jutna egy-két óra, amikor már fáradtak és nem befogadóak. Minta és példamutatásra nincs idő, ahhoz sokkal többet kellene együtt lenni, jobban bele kellene látniuk a felnőttek munkás életébe. A szülők esti vagy hétvégi pihenőideje nem a munka és az élet példáját sugallja, hanem a pihenés és a szabadidő utáni állandó vágyat, az élvezetes időtöltést örökíti mintaként. És a szülők családtól való távollétüket azzal kompenzálják, hogy sokkal nagyobb tévében nézhetik a műsort…
Férfiak, nekünk kell kitalálni mitévők legyünk, mert helyettünk senki nem fogja!

Előbb nézzünk szembe a tényekkel, gondolkozzunk együtt és keressük, építsük szövetségünket a Nőkkel!

Férfiak Klubja

Női Sors

1 hozzászólás

Csak illusztráció

Húsz éves koromig gondtalan volt az életem. A szülök szerettek bennünket, befejeztem a középiskolát, és még munkát is kaptam. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert édesanyámat megtámadta a gyilkos kór: a rák, és hamar el is távozott az élők sorából. Én nagyon összetörtem, mert egy igazi jó anya és barátnő volt, akivel megoszthattam minden örömömet és bánatomat.

23 évesen férjhez mentem, majd két évre megszülettek az ikrek: egy fiú és egy lány. Az öröm teljes volt mindaddig, míg egy este arra lettem figyelmes, hogy mintha a lánykám színe megváltozott volna, és nem úgy lélegzik, mint ahogy elvárható. Gyorsan felkaptam, és az orvosi rendelőbe futottam vele. Mire odaértünk, addigra egy kicsit helyrejött. A doktornő azonnal a kórházba utalta kivizsgálásra. Később kiderült, hogy a tüdejéről nem tisztult le a hártya, noha egy hónappal hamarabb születtek, de mivel a súlyuk megvolt, nem tették őket inkubátorba. Sajnos így küszködtünk öt éven keresztül. Aztán jött a legnagyobb csapás, amire soha az életben nem gondoltam volna. A nagynéném temetéséről hazatérve azt kellett meghallanom, hogy a fiam a kórházban van, élet és halál közt. Csak éjfélig bírta a szervezete a küszködést, és akkor meghalt. Mindössze négy éves volt. Halálát emberi mulasztás okozta, mert anyósomék tudták, hogy mit evett meg, és mégsem segítettek rajta, mert sajnálták azt a pár dinárt az autóra. Vagy akár kérhettek volna más segítséget is, hiszen a főút mellett laktak, vagy pedig a szomszédtól, annak is volt autója. Később egy orvostól tudtam meg, hogy a gyomrában mérgezett kolbászt találtak és aznap ette meg.

A rendőrség nem tett semmit, még a boncolási eredmény is eltűnt, mire odaértem. Rá egy évre a lánykámat is elvesztettem, mert nem fejlődött vele a tüdeje, és a szervezet nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Ezeken mind egyedül kellett körösztül mennem, mert a gyerekeim apja nem segített. Talált magának egy másik nőt, és vele múlatta idejét, miközben én a kínok kínját éltem meg a szívemben. A lánykám halála után hét hónapra visszaköltöztem a családi házba, és elhagytam őt.

Egy év múlva megint férjhez mentem, újból született két gyermekem, ismét fiú és lány. Szerencsére ők egészségesek lettek, és már szép nagyok. A kálváriám úgy két évvel ezelőtt kezdődött megint, amikor a lányommal elolvastuk az üzeneteket, amit a férjem oldalán találtunk, az interneten. Sokkoltak bennünket az ott látottak. Én rögtön megkérdeztem a férjem, hogy ez most micsoda, mi is akar ez egyáltalán lenni, mire ö azt válaszolta, hogy ez semmiség, csak barátság. Sajnos a dolgok csak folytatódtak: este 11 után senki se ülhetett géphez, mert óra pontossággal működött a találkozás. Pár hónap múlva már nem bírtam ezeket, és kifakadtam, hogy legyenek szívesek, és ezt fejezzék be, mire a válasz egy pofon volt. Ez akkor lehűtött annyira, hogy el akartam hagyni, de a lányom kérlelt, hogy ne tegyem, inkább segít, hogy szétszedjük őket. Nemsokára sikerült is megtudni a jelszavát, és olyan szép üzenetet írtam a férjem nevében, hogy egyből letiltotta. Sajnos emiatt maradt egy kis szakadék köztünk, ami meg van még a mai nap is. A hölgyet is nemegyszer figyelmeztettem, és tudván tudta, hogy mi zajlik a házasságunkban. Ennek ellenére nem volt hajlandó, és csak tovább írogatott neki. Később kiderült, hogy ha igent mondott volna a férjemnek a nő, akkor már rég nem lettünk volna együtt.

Ma némileg elhidegülve, de együtt élek a második férjemmel, két gyermekem apjával.

Megterhelt Nő

Szép részlete a női szépségnek nyolcszor, és egy erős váltás

Minden vélemény számít!

A kívánó

Angelina Jolie?

Édes a csókja? Mert úgy látom, cukorba mártotta.

Lágy, szép, nőies, finoman érzéki. Ki tudná nem megkívánni?

Igen, rettentően vörös. De az ajkakon a hámréteg azért vékonyabb, hogy a vér színe jobban átüssön, és a női ajak mindig kicsit a vagina szinonimája. Befogadáskor a szeméremajkak is vérrel teltek, és kissé duzzadtak. Vajon itt beágyazódott már a petesejt, és várja az új életet hozó ondósejtet?

Az orr egyenes vonala fegyelmezett természetet sugall, a fehér bőr finom és visszafogott természetet, a vörös ajkak, azonban minden mást. Itt egy vulkánt lehetne beindítani. De állni is kell a földrengéseket, míg csak el nem csitulnak. Férfihoz méltó kihívás? ;-)

Ő szép. És slussz.

Ő is szép. És még kedves is. Őszintén: nem szívet melengető?

Témaváltás. Most jön a ráadás.

(Tudod – kísértésbe vihet. Szellőztesd ki utána fejed, javaslom. De neked kell tudni, hol a mérték. )

A ráadás, ami témaváltás is. Avagy hogyan válik valóban és minden szempontból édessé egy NŐ? Igazi gyümölcskosár, csupa vitamin és zamat, minden kis porcikája. MINDEN kis porcikája.

Avagy hogyan válik valóban és minden szempontból édessé egy NŐ? Igazi gyümölcskosár, csupa vitamin és zamat, minden kis porcikája. MINDEN kis porcikája.

Szuszog, kipufog, lenyugszik. „Mit akar a nő?” – lezárás.

Minden vélemény számít!

Mörk Leonóra – Milyen szép ezen a képen… Tudom, ez erős váltás, de kit érdekel. Telt, érett, mély színek közt, egy nyugodt, derűs, nőiesen magabiztos és érett Nő. Mint egy érett barack, esküszöm kedvem támadna megkóstolni. Biztos lédús. Na, álmodott a nyomor egyet ;-)

A Férfiak Lapja kétségtelenül erős blogos jelleggel bír. Aki nem ismer eléggé, könnyen félreértheti egy – egy cikk mondandóját (meg néha hüjeséget is írok, azt aztán ki nem lehet magyarázni, legfeljebb belátni, és megpróbálni helyrehozni.) Gedainé Kölnei Líviával, a Talita.hu keresztény feminista portál egyik alapítójával és szerzőjével beszélgettünk a neten, az ezt megelőző, Nők Lapja cikkre reagáló cikkről. (Jó mondat volt, ugye? Megismételjem? :-) ) Segített a beszélgetés kicsit magamba nézni, megvizsgálni, mi is történt bennem, miért reagáltam úgy, ahogy? A nyitó írás a Nők Lapja ezévi (2014 – es) július 2. – i számában van, Mörk (vagy Merk? Ma adtam oda a Nagymamának azt a lapszámot, utánanézni se tudok. Így kell jópofaságnak feltünteti a lustaságot.) Leonórától, „Mit akar a nő?” címmel. A kiadótól a lapszám egész biztosan a megjelenés után még jó ideig megrendelhető. (Tökre becsszó, hogy nem kapok százalékot utána, de nem szeretem a túlságosan passzív olvasót. Iszonyúan rá vagyunk szoktatva, hogy ki van nyalva a hátsónk. Aki nem hiszi, tényleg járjon utána! Pont, mint a népmesében.)

Tehát Leonóra („904 – ből” – aki nem érti, kérdezze Szűcs Juditot!): jól végsorozta (tuti akaratlanul, hiszen nem is ismer) a patriarchális ösztöneimet. Kb. mint mikor Julcsi Apa elé áll, hogy márpedig igenis miniszoknyában és tanga bugyiban megy a dizsibe Jocóval. Apa persze üvölt, mint sakál, Julcsi hallgatja, míg el nem unja, aztán szépen elmegy miniben és tangában a Jocóval a dizsibe. Mert tudja, hogy az apja úgyse nyúlna hozzá egy ujjal se, csak a szája nagy.

Apuci pedig szépen leül a konyhaasztalhoz és azon gondolkozik, hogy 1. nincs semmi hatalma ezen a lányon, azt csinál, amit akar. 2. baszki hazajön felcsinálva – ennyire húzza a Jocót, az vagy fél kiló nyugtatót kell, bevegyen, vagy ami jön, annak majd a végén lesz köze némi elnyugváshoz. 3. ez a Jocó egyáltalán nem biztos, hogy érett az apaságra 4. mert a kurva kölke választhat, hogy akar-e apa lenni. De a Julcsi nem. Vagy meg kell ölnie a saját gyerekét.

Ugye, milyen jó, hogy a nők tökre felszabadulnak szexuálisan? Szabadon lehet belevinni a férfiakat a felelőtlen szexbe. Mert egy férfi baromi könnyen tűzbe jön. És innen már cefetül bonyolódik a képlet, mert pl. egy férfit is meg lehet alázni azzal, hogy olyan helyzetbe viszik bele, amiben már nem tud leállni, de valójában nem akarja. És utána szembe kell néznie magával, és ha senkinek egy szót se szól, akkor is bele kell néznie addigi barátai, és legközvetlenebb hozzátartozói szemébe. Csak míg azok képesek lesznek ezt nyíltan megtenni, ő már többet nem. És ez egy lelkiismeretes férfi!

Viszont nagyon sok férfire igaz, hogy „f.sz feláll, ész megáll”. A saját orgazmusán kívül alig érdekli valami az ágyban. És lesz.ja mit okoz ezzel a nőnek. Akár a másiknak otthon, ha megtudja. Vagy a gyereknek, aki egy hipp-hopp kaland után a világra jön, de soha nem fogja ismerni az apját, csak vágyakozni utána. Vagy hipp-hopp kaland, hipp-hopp megoldás: pl. Amerikában kisavazzák az anyából.

A cikk (az eredeti) miért nem próbálta meg a kutatási eredményeket összekapcsolni az elkötelezett, intim párkapcsolat igényével? Mert azon belül viszont ez a női természet, már nagyon sok örömet tudna okozni a párjának, aki úgy gondolom, ha csepp józan esze van, és iciripiciri becsületessége, akkor nagyon-nagyon meggondolja valaha is ki-, vagy félrelépjen-e? Mert mit adhat a másik, amit az asszony otthon nem? Akivel biztonságos a szex, mert tuti egészséges; akit ismer, csomó közös élményük van, és ráadásul állnak az intimitásnak azon a fokán, (ha van elég merszük hozzá) hogy egymással kellően gátlástalanok legyenek. Oda – vissza.

Mert egy elkötelezett kapcsolaton belül? Adj neki! – miért ne? De azon kívül? Rohadt egy rizikó, és érzelmi, intellektuális téren sehol nincs, mert egyetlen éjszaka alatt nem lehet odáig fejlődni.

Nos, akkor én most zártam le a témát.

;-)

Zoli