Toplak Zoltán bejegyzései

Legyen Öröm az Ima!

Ma, amikor írom e sorokat, van Pünkösd hétfő. A Szentlélek (egyes keresztény felekezetekben, illetve irányzatokban Szent Szellem) eljövetelének ünnepe. Aki lángnyelvek alakjában, mint zúgó szél ereszkedett az apostolokra – és Máriára. (Beza, csajok, ti se vagytok kihagyva a jóból! ;-) ) Hatása: az ijedt nyuszi tizenkettő bátor lélekkel kilép az utcára, és hangosan hirdeti Jézust. Kvázi megőrülnek tőle – és érte. (Csak hát ez szent őrület.) Ma ezt kapnánk ezért: zizi szektások! Akkor azt mondták nekik: részeg di…k! (Merthogy nappal történt mindez.) És ezek mindegyike felnőtt, felelősségteljes patriarcha férfi volt, nem mai, borotvált arcú „majd anyuci mindent eldönt” emanci változat. (Bocs a szurkapiszkáért. Tudom, picit igazságtalan is volt.) Mit tehetünk, hogy a Lélek teljessége kiáradjon ránk, és részesüljünk teljhatalmából? Pl. ezt:

Igyekszem folyamatosan imádkozni. Reggeltől estig nyomom magamban vagy a nyelveken szólást (vagyis Istenre nyitott szívvel értelmetlen szótagokat éneklek –abszolút be lehet gyakorolni, bár maga az ima ajándék. Fontos az Istenre nyitott szív), vagy ilyesmit: „Dicsőség neked, Isten!”, „Szeretlek Uram!”, „Köszönöm Jézus!”. Hogy ne váljék unalmassá, és fárasztóvá én ezeket általában Bon Jovi, Rasmus, AC DC, vagy a Sportfreunde Stiller egyik számára éneklem. Mostanában Anastacia ritmusára imádkozom. (Ma, Pünkösdhétfőn éppen David Guetta volt soron.) Buli közben, olvasás közben, miközben mással beszélgetek, tévézéskor, mindig. Van, hogy nem sikerül (cikkíráskor nehéz, illetve a tévé is elveszi a figyelmet), de nem görcsölök. Amint észreveszem, hogy abbahagytam, nekiállok megint.

Az eredménye? Életem során, cikkíráskor, amikor másnak próbálok segíteni lelki problémáin, vagy csak egyszerű munka közben kapom a szelet a vitorlámba. Gondolatok, új irányok ötlenek fel, észreveszek rejtett dolgokat, mi van a másik szívében, mit szeretne valójában, mit mond valójában. Segít az unalom ellen, pl. krumplipucolás közben. (Az ima még unaloműzőnek is jó!) Buliban segített túllépni a félénkségemen, és pl. felkértem egy nagyon csinos lányt, akiről azt hittem, túl idősnek és túlsúlyosnak tart magához. Többször táncoltunk, nevettünk, (mivel zártkörű buli volt, csupa ismerőssel) megtapsoltak minket, mert elsőként táncoltunk (és jól), a többi félénk kamasz és felnőtt közt. (Upsz, kicsit király patriarchának – Férfihang – os változatban: alfának – lenni?)

Segít a férfiközösség szervezésében, segít bátran és szeretetteljesen önmagamnak lenni. Gyógyít.

De! Nem elég az ima önmagában. Fontos, de kevés. Meg kell tanulni Jézus kategóriáiban gondolkozni, és a szerint élni. Vagyis olvasni kell a Bibliát, főleg az Evangéliumokat, elgondolkodni, mit jelent nekem ez, hogyan tehetném gyakorlattá az életemben. Apránként: mindig egy kicsit, mindig egy kicsit, mindig egy kicsit.

Ez NEM mágia.

Ez kereszténység. Mélykereszténység. A célokat Isten céljaihoz igazítani nap, mint nap (erről sokat lehet olvasni Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyvében. Izgalmas és közérthető, ráadásul az alapoktól indít és megvéd az eltévedéstől ;-) Marana Tha adta ki. Érdemes rákeresni a gugliban. Vagy itt elolvasni a Keresztény Metódus cikksorozatot. Keresőbe vele, aztán mehet az ötrészes sorozat olvasása.)

És bátran! Ha valamit szeretnél elérni, és az nincsen ellentétben Isten törvényével, tegyél érte bátran! Leszólítani egy bombázót, vezetőnek lenni, jó állás, egy jó nyaralás – mindez a tiéd lehet, ebben semmi rossz sincsen. De a bombázó önmagáért is érdekeljen, ne csak a teste miatt! És ne feledkezz el a körülötted élőkről sem! Család, barátok, munkatársak, a nélkülözők, a férfiak, a nők, az egyházad, jótékonysági szervezetek. A világnak szüksége van rád, ne vond meg magad tőle!

Óvatosság, fejlődés a hagyományos úton is! Mert a Szent Lélek helyett beléphet a Gonosz Lélek.

Viszont: arra azért mindenkit megkérek, aki rákap az imának erre az egyszerű és élvezetes formájára, legyen nyitott a továbblépésre. Akár a katolikus litániák, Rózsafüzér szemlélődések, egyszerű elcsendesedések, a saját szavakkal történő spontán imák, éneklések a már elfogadott ritmusokra (akár Karizmatikus énekeskönyv, akár a Hozsanna gyűjtemény énekei.) Már csak azért is, mert ez a lehetőség – meglátásom szerint – Isten kivételes ajándéka a mai időkre. Ha te, kedves Olvasó elkezded David Guettára nyomni az imát (pl. a nyelveken szólást), de nem akarsz mellé mást (minimum az Evangéliumok olvasását és apránkénti gyakorlattá váltását), az valószínű, idővel kifejezetten veszélyessé válik! Mert megnyílsz felfelé, az Ég felé, az Isten lehajol hozzád. De ez nincs ingyen! Ez az ára: haladnod kell Isten útján. Törődnöd kell a lelked üdvösségével. Nem görcsösen, mert ez kegyelem, nem erőfeszítéseink gyümölcse, viszont kitartóan. (Írtam már? Mindig egy kicsit?) Ha ezt elhanyagolod, de a Lélek már belépett az életedbe, bizony el fog hagyni. És angyalok trombitával ritkán jelzik, hogy kezdesz letérni a pályáról. A megnyílt csatornáidba viszont belép(het) a Gonosz Lélek. (Ugye a másik oldal, akit az Ezotéria olyan nehezen különböztet meg. Nem csoda, mert bűnöket és emberi elképzeléseket tűr meg a szívében rejtetten, nem a tiszta alapra épít (nem eléggé) így bizony kapukat hagy nyitva a kísértőnek. De ez legyen az ő gondjuk, mi maradjunk a kereszténységnél!) Én találkoztam olyan esettel, amikor valaki autókat lopott, és egyéb köztörvényes bűnöket követett el, mert meg volt győződve róla, hogy megváltói küldetése van, és neki ezeket emiatt meg szabad tennie. Mert ő a törvények fölé emelkedett küldetése fontossága miatt. Én magam hat évig szedtem pszichiátriai gyógyszereket, mert rossz helyen kerestem Istent. Meg lehet járni ezeket a szakadékokat, edzettebben lehet kijönni belőlük, de teljesen normális emberi igény, hogy ha nem muszáj, nem ereszkedünk le a sötétbe. Kivéve, ha az Isten küld – a farkasok közé. A helytelen látás- és magatartásmódjukban megátalkodottak közé. Vallásosan: a bűnösök közé. (De ő fel is készít rá, meg jön is velünk. Vallásosan a kegyelem állapotában megtart, illetve segít megmaradni.)

Aki nem tudja, hogy el akarja-e kötelezni magát Isten mellett, de érdekli az imában rejlő lehetőség, az ajándékok, szerintem próbálja meg! De figyeljen a következőkre: épül az életem napról napra? Békét lelek az Evangéliumok olvasása által? Szeretetteljesebb, megértőbb, belátóbb, szelídebb, egyszersmind bátrabb, ésszerű mértékig kockázatvállalóbb lettem tőle? (Ezen ima gyakorlása önmagában kockázatvállalást, bátorságot igényel.) Mit mond a környezetem rólam? (A szokásos értetlenkedésen, és meg nem fogalmazott homályos aggodalmakon túl. Ezek jönni fognak, meg, hogy: „mi van, beálltál a lúzerek közé?” „Ja, fiam, ez a győztesek csapata, olyan urat szolgálva, aki elmondhatta magáról: legyőztem a világot. A türelmet és a szükségtelen ártás elkerülését, ha lúzerségnek tartod, akkor a látásmódoddal van baj, úgy vélem”.)

Ha elindulnál ezen az úton, de bármi oknál fogva nem menne, noha szeretnéd, én hittel vallom: az Úr megértő lesz, és enged visszaereszkedni megszokott életed keretei közé. Majd máskor, máshogy kiemel, ha még mindig akarod. Az átlagos emberi élet is tartalmas, hasznos és szép, ha a jóra törekszik. (Család, munkatársak, barátok szeretete, szolgálata, saját igények ésszerű kielégítése, megbízható állampolgárnak lenni, stb.)

Na, fel van dobva a labda? Remélem. Rajtad múlik, kedves Olvasó, lecsapod –e?

(De nem kötelező. Az ésszerű óvatosság nem gyávaság! Rejtett félelmeink be nem ismerése viszont magunkkal szembeni őszintétlenség. Akár elindulsz ezen az új úton, akár nem, tudd, miért teszed! Legalább magadnak el kell tudni számolni.)

Figyelemfelkeltésnek ennyi. Ha nem mondasz véleményt, kedves Olvasó, ha nem kérdezel, ez a tapasztalat, illetve tanítás nem fog fejlődni, nem fog kibomlani. Van felelősséged. De döntsél szabadon!

;-)

Zoli

Parker – ősi férfi és ősi női minta modern világunkban

2 hozzászólás

Claire. A nő, aki mindent ad, és mindent remélhet, de mindent el is veszíthet. Nem önmagában, kapcsolatában teljes. Számomra ő a legütősebb figura.

Megint bocsánatot kérek hagyományokhoz ragaszkodó keresztény tesóimtól, ez az újság nem igazán az övék (hacsak nem rettentően türelmesek). A példa megint modern, mai, nyugati. Férfiminta, egy férfiideál, és egy hozzáillő nőideál, amely a Parker című filmben öltött testet. Nézzük!

Akik fontosak nekünk: Parker – Jason Statham; Claire, a barátnő – Emma Booth; Leslie Rodgers, a bajban lévő, magányos nő – Jennifer Lopez.

Először is szögezzük le: Parker nem átlagos fickó. Nem azért, mert üt, mert vagány. Ezt annyira megszoktuk az akciófilmekben, hogy a hiánya tűnne csak fel. Hanem a fentiek mellett: van szíve, megértő, segítőkész, gyengéd, és van erkölcse. A kockázatos rablás során (tehát bátor is, bár akciófilmben ez is alap a főhőstől, önmagában nem üt nagyot) a pánikrohamot kapó biztonsági őrt megnyugtatja, kedves hangon beszél vele, kifejezi a tiszteletét, gyengesége miatt nem nézi le, és segít neki. Ha a társain múlna: golyót neki, és viszlát! Egy gonddal kevesebb. Parker úgy viselkedik, mint aki tudja, (bár a gondolatai közt tán végig se fut) hogy a férfihez feleség és gyerekek, szülők, rokonok tartoznak. Ezek mindegyike várja haza a férfit, tehát nem puffogtatunk csak úgy, pláne, hogy pénzért, és nem gyilkolni jöttünk. (A lopás is bűn, szóval Parker pont olyan, mint mi <kedvenc szalonképtelen kifejezésemmel élve: szarosseggű, mert a Föld a szarosseggűek (bűnösök) bolygója. Igen, ezt a cikket is egy szarosseggű, bűnös ember írja. Kulturáltabban, másképp: gyarló, tökéletlen, pont, mint mi többiek mind, a dalai lámával és Ferenc pápánkkal együtt. Csak pl. a pápa rendszeresen szembenéz ezzel, és meggyón. De így se különb nálunk, mint ember, csak bölcsebb és hívőbb.> – tehát Parker: tökéletlen. Ismétlem, mint mindenki más ezen a bolygón.)

A történet halad tovább, Parkerrel kitolnak, és cinikus módon elintézik. Csodával határos módon túléli, és bosszút esküszik. Itt megint van min gondolkodnunk. A bosszú természetesen úgy marhaság, ahogy van, de ez film, erre szoktattak minket (akárcsak arra az ökörségre, hogy a gyűlölet és a harag ad igazi erőt az igaz ügyed végig vitelére. Lehet, hogy ad, bár korántsem mindig, de hogy a lelked is szétrágja közben, arra mérget vehetsz) nem várhatjuk el, hogy hirtelen széllel szemben engedjék a sárgát. Mégis, mint szinte minden gonosz dolog mélyén ott az igazság szikrája, és Parker ki is mondja: nem hagyhatja, hogy ilyen méltánytalanul bánjanak vele. Elvész az önbecsülése, és esetleg mások is vérszemet kapnak vele szemben.

Parker. A Férfi, akinek tudnia KELL, mi a jó, és azt választani. Mert „A Nagymenő, ha táblát lát, megáll.” (Oroszlánkirály)

Javaslom, álljunk jóindulatúan kicsit innentől a filmhez (bár eddig is ezt tettük, mert Parker rablással indít, mégis pozitív hősnek tekintjük, tehát: fel, józan bölcsesség!) és vegyük annak az eseményeket, aminek lennie kéne: ne hagyjuk szó nélkül a jogtalanságot! Kiállunk a magunk, a családunk, a barátunk, az ismerősünk, végül az egyszerűen ránk szorulók igazáért. (De nem a „bibis lett az ujjam” szintűekért, mint ma néhány feminista teszi. A „Híztál, Gizi” mondatért már pipálja a Családon Belüli Erőszakot. <fejcsóválás Anyám! >) Szóvá tesszük, akkor is, ha az kellemetlen nekünk. Vannak a kellemes érzelmi állapotunknál fontosabb dolgok is az életben. Lehetne ragozni, akár annak a gizda kis nőnek az esetéig, aki kiállt a villamoson (vagy min) a bántalmazott fiú mellett, aztán megtapasztalta milyen a levegőben átszelni pár métert hátrafelé… Nos, én nem mertem volna lépni a helyében. Az a NŐ és EMBER milliószor nagyobb HŐS volt nálam. Igen, felettem állt akkor és ott, és jóval. Őszintén kérem az Istent, legalább egyszer az életben had lehessek csak megközelítőleg ilyen bátor és hősies és SZENT, mint az a nő volt akkor. Köszönöm kis testvérem, hogy köztünk élsz.

Szóval maradjunk annyiban, hogy Parker pusztán önérzetes. Némi jóindulattal.

Leslie, aki nem önmagában bűnös, hanem helyzete, magánya, kiszolgáltatottsága, Női illetve Parker Férfi mivolta teszi a csábítás eszközévé. A fenti kis botlástól eltekintve ő is megvívja harcát, és Emberként lép ki a történetből.

Itt indul a kaland másik fele. Mert belép Leslie (Jennifer Lopez) a képbe. És ő nagyon veszélyes. Először is jó. Terheket hordoz (munkahelyi rivalizálás, bunkó férfi beszólásai, kiszolgáltatottság anyunak, és ráadásul az éretlen ex által itt hagyott anyagi terhek.) Ezenkívül szép. Magányos. Őszinte. Ajjaj-jaj-jaj-jaj. És ahogy Claire alárendelődő patriarchális asszony (Parker „munkája” miatt életveszélyt, és halálos félelmet áll ki, <bérgyilkos támad rá>, és cserébe beéri egy őszinte bocsánatkéréssel és őszinte magyarázattal; párja egyetlen szavára kész egzisztenciát váltani, vagyis hallatlan áldozatokat vállal kettejükért – bizony, nem pusztán Parkerért) – úgy Leslie is hajlandó alárendelődni. A vetkőzős jelenet, amikor poloskát keres rajta a férfi; ennek egyedüli értelme, hogy Parker tesztelje: Leslie alárendelődik-e, megalázkodik-e, rábízza-e magát? Nem brutálisan, viszont egyértelműen ez történik. Patriarcha. És Leslie megteszi. Na innentől bivalyerős ellenfele Claire-nek.

Claire sejti mindezt (nem buta) és mit tehet? Szíve minden ragaszkodását odaadja a férfinek. Bízik az emlékek erejében, Parker szívének tisztaságában, józanságában (Isten kegyelmében?) Ez akkor történik, amikor Leslie anyjának otthonában ellátja férje (mert miután, mint tudjuk, a „papír nem számít”, nyugodtan nevezhetem őket férjnek és feleségnek) kézsebét. BÍZIK a férjében. (Nem tuti recept. Bár az lenne.) És Parkernek tényleg van érzéke a SZENT – hez. Valószínű ő az érzelmileg kevésbé elkötelezett, de sejti, ha Claire szeretetét, áldozatait és ragaszkodását semmibe veszi, és enged az ártatlanság és őszinteség köntösében jelentkező BŰN – nek, az annyi, mintha saját szívébe döfne mérgezett tőrt. Ami nem öl azonnal. Viszont garantáltan hatásos.

Parker – Férfi. Úgy DÖNT, kitart. Hiába nincs papír, hiába nincs egyházi áldás, ő házas ember és hűséges marad.

Nem hagyhattam ki. A megalázó mégis reményteli kiszolgáltatottság pillanata. "Úristen, azt tehet velem, amit akar. De csak nem él vele vissza?" Nem, Parker nem olyan.

Nem hagyhattam ki. A megalázó, mégis reményteli kiszolgáltatottság pillanata. „Úristen, azt tehet velem, amit csak akar. De csak nem él vele vissza?” Nem, Parker nem olyan.

A film többi része számunkra mellékes. Győz a jó (atyaisten, ha tényleg ilyen lenne a jó! :-) Oké, oké, ez csak játék. Mi lenne, ha még itt is mindent komolyan kéne venni?) és Leslie is megvigasztalódik megkapott szabadságával. Végülis fiatal, találhat magához illő férfit. De ebben a női rivalizálásban alul kellett maradjon, vagy… vagy az Isten szisszent volna fel fájdalmában a Mennyben. És nála nem az a rossz, hogy haragvó képpel vár minket odaát, és szórja a fenekünkbe az istennyilát, hanem részvétteljes, szomorú arccal, és egyben végtelen eltökélten fogad. „Látod, gyerekem, ide juthattál volna. (Mutat szíve közepébe, ahol elemészt szenvedélyes szerelme.) És helyette most ide mész. (Nem tudom, hova mutat, újabb inkarnáció, tisztítóhely, pokol; de hiszem, hogy bárhova, mi attól nagyon szomorúak leszünk. Rosszabb esetben nagyon rémültek is. Ebbe inkább bele se gondolok.)

Légy önálló, tudd, mit akarsz, becsüld meg a téged szeretőket, és legyenek elveid, melyekhez ragaszkodsz, akkor is, ha szívni kell miattuk! EZ nekem a Parker című film. Egy igazi, modern, mai tanmese. Amely mégis ősi igazságokat hirdet.

;-)

Zoli

Hatalmi játékok az ágyban

Minden vélemény számít!

Nem vagyok naiv. Többen közületek még nincsenek 18 évesek. Vagy vagytok, de nem hiszitek el, hogy a tisztaság fontos és erény. És innen már nem fogtok visszafordulni. Figyeljetek a cikkbe épített kivezető kapukra, és ha túlzott érzéseket, vágyakat, zavart okoz, beszéljétek meg partneretekkel, megbízható barátaitokkal, olyan emberekkel, akiknek a véleményére adtok! Nem biztos, hogy jó egyedül szembenézni ezekkel a belső élményekkel! Szakembert, szexuálpszichológust, pszichológust, akár egy bölcs tanárt, nyitottabb szemléletű papot, lelkészt szintén érdemes megkérdezni. A kereszténység általában már toleránsabb a témával, mint azt a média sugallja, amely előítéletei és kényelmessége, no meg gyávasága folytán nem tájékozódik mindig kellőképpen: mi is van az egyházak háza táján.

Közvetlen környezetemben bizony felvert némi port ez a cikk. A portál korábbi helyén kitettem, levettem, újra kitettem. Volt aki hátat fordított nekem, volt aki gyomorforgatónak titulálta. (El tudom fogadni fogadni ezt a véleményt. Az egyiknek hányinger, a másiknak tömény kéj.) Volt aki elolvasta, és azt mondta: jó, tetszik, érdekes. Más pedig azt mondta: Zoli, én ezt nem olvasom el, mert gyónás lesz belőle. Az én véleményem az, hogy maga a cikk, a mai kor szabados szexuális piacán enyhe közepes szintet üt meg. Amitől ütős: a keret. Ugyanis keresztény újságban jelenik meg. Mi szükség van rá? Vissza is kérdezek: de hát nem logikus? Mi, hívők is szeretünk szexuális életet élni, a legtöbbünk apa és anya. Vannak felekezetek, ahol a lelki pásztorok is családos emberek. Szerintem nagyon is van helye beszélni a szexről keresztények közt, illetve keresztény portálon. Őszintén, úgy, ahogy kell. Éld meg, próbáld ki, inkább mint egy kétdimenziós képernyővel élj szexuális életet, este, amikor senki sem látja. A tisztaság megőrzése érdekében igyekeztem menet közben kiskapukat beépíteni, ha akarsz élni velük, segíthetnek a maszturbálás elkerülésében. Mert a tisztaság mégiscsak erény.

Általános vélekedés, hogy a férfiak hajlanak a hatalmi játszmákra, a hatalmaskodásra. Nos, szerintem a nők is, meglehet, ugyanannyira, csak talán más módon, más eszközökkel. Bár emancipált fogyasztói társadalmaink eléggé megtanították őket a férfias hatalmi eszközök, magatartások használatára, közben viszont igen sokszor megőrizték eleve velük lévő, ősi tudásukat is.

Miért e cikk? Azt gondolom, jobb, ha ennek a bennünk lévő ösztönnek biztonságos és élvezetes keretek közt engedünk, őszintén, felvállaltan és bevallottan szabad utat, mintha rejtegetni igyekeznénk (még magunk előtt is), és aztán így vagy úgy erjedne a psziché mélységeiben, kapcsolódna más elnyomott erőkhöz, és törne végül a tudat kontrollját lerázva, és sokszor pusztítón, a felszínre.

Igazából technikai ismertetőn gondolkodtam, amikor nekiálltam ennek a cikknek, inkább kicsit másképpen beszélve már ismert információkról, mint alapvetően újat mondva. A pornó kultúra (vagy kulturálatlanság) már úgyis eléggé elhintette tartalmát a köztudatban, hozzá képest (több évtizedes múltja van!) sok újat nem tudnék mondani. Annyira kreatív (vagy perverz) azért nem vagyok. ;-)

Figyu! Ez most komoly! Részletes technikai ismertetés következik, és elemzés. TUDOM, hogy ez szexuális izgalom keltésére alkalmas anyag. Alkalmas arra, hogy önkielégítésre „hergeljen.” Gondold meg, most olvasod-e el, vagy mondjuk partnereddel közösen, mert vele – sután kifejezve – levezetve a szexuális izgalmat, azért egészségesebb; ha házaspárról van szó, kifejezetten helyeselendő, mint egy öt perces gyönyör a WC deszkán. Ha durva és szélsőséges akarok lenni, akkor keresztény pornó fog következni. Azért keresztény, mert szándéka szerint ez a cikk a kiegyensúlyozottabb és boldogabb házasságot kívánja szolgálni. (Szerintem, aki ezt ki akarja próbálni, az elkötelezett párkapcsolatban, ha egy mód van rá, egyházi áldást hordozó párkapcsolatbantegye! De felnőttek vagytok, szépen eldöntitek magatok.) Hát, nem csak a kitűzött cél fog bekövetkezni, ez biztos. Mégis közzé lett téve ez az anyag, mert egyben a keresztény szabadság bemutatása is a cél. A cikk véleményem szerint a határig, rááll, de tovább nem mozdul. A démonok közé nem mentünk. De ítéljétek meg magatok. A jelzőtáblákat leszúrtam, a figyelmeztető feliratok kint vannak, a felelősség kb. 90%-ban a tiéd, kedves Olvasó! 10 %-ban az enyém, mert tudom, hogy lesznek, akik visszaélnek a helyzettel. Oké, irány a szakadék mélye!

A tipikus alaphelyzet: két meztelen felnőtt (ugye itt, nálunk alapeset a természetes – és elnézést, de általam normálisnak is tartott – helyzet: egy férfi, egy nő.) Egymással szemben, itt a férfi áll, talán enyhén szétvetett lábbal, a nő térdel, vagy guggol (szerintem a térdelés kifejezőbb), és orálisan ingerli a péniszt. Fokozza a helyzet egyértelműségét, ha teljesen a szájába veszi, (mélytorok technika), ha orgazmusig fokozza az ingerlést, és a kispriccelő spermát lenyeli. Pláne ha az utolsó cseppig.

Ez nem volt új, kicsit elemezném, talán a kimondás, a tudatosítás lehet részemről hozzáadott érték. A kölcsönös meztelenség részemről alapvető. A nő alárendelődése, a partner fölénye fokozottabb, ha a férfi ruhában van, de én úgy gondolom, őszintébb, ha ruhátlanok mindketten. Így a férfi is elismeri, hogy kívánja, akarja ezt a helyzetet, beleadja magát, egész valójával igenli, ami történik. Ruhában ugyanez igaz, csak ott látszólag a férfi sebezhetetlenebb, megtartja védőpáncélját. Nem kell felvállalnia egész valóját, esetleges testi hibáit, úgy tehet, hogy mindez csak a nő erőszakossága, aki lám, mitől sem riad vissza, csak hogy elérjen valamit, a másik kedvében járjon (vagyis betegesen alárendelődik, amit a férfi nagy kegyesen elfogad), illetve a végletekig fokozza a férfi fölényének látszatát. Esetleg ugye azért, hogy behálózza, lekötelezze a férfit, függést hozzon létre. A férfi részéről ez kb. ezt jelenti: „Semmit sem kell tennem, úgy is megkapok mindent.” Egyébként erről a hozzáállásról: Fúj. Kéjesen izgató, mégis ragaszkodni hozzá, szerintem egészségtelen. Alkalmilag elmegy, de hosszú távon egoistává, akár tényleg beteggé tehet, és hát aztán kimerül a dolog, több kell a kezdeti élmény eléréséhez, igazi megalázás, akár kínzás jöhet. Ezek a veszélyek, ilyenkor már tényleg célszerű segítséget kérni. Higgadtan írom, nem hőzöngök, mégis komolyan gondolom. Az előző képek mélyebben (képzelet) hatnak, jobban megmaradnak, de attól még az utolsó két-három mondat ugyanolyan komoly.

Gondolom, megint semmi újat nem mondok, de a nő testmagasságának kisebb volta, hogy a nemesebb testrészt (a fejet) a kevésbé nemesnek rendeli alá (férfi nemi szerv), hogy térdel (tipikus töredelmes póz), hogy teljesen a szájába veszi a péniszt (teljes el- és befogadás, s ne feledjük, a hímvessző a hatalom jelképe, ezért is fontos, főleg fiúk közt, a mérete. Ez a szituáció tulajdonképpen erről szól: a nő hódol a férfi hatalma előtt.) és hogy a spermát lenyeli (itt a száj a vagina szerepét tölti be, a sperma lenyelése a megtermékenyítés jelképe, vagyis a férfi nemzőerejének magába fogadása, persze nem a természetesnek megfelelő módon, s az aktus kellemetlenségének elviselése a nő részéről, szintén alárendelődést jelent, áldozatot, megalázkodást. )

Nos, kedves Olvasó, ha a tanácsom ellenére egyedül, a partnered nélkül áltál neki az olvasásnak, akkor javaslom, tedd ezt – (őszintén meglepődnék, ha kiderülne, a hormonok nem indultak be az olvasottak alapján. Persze, lehet, túllihegem a dolgot, de inkább leszek aggodalmas és alapos, mint részem legyen az úgynevezett „idegen bűnben”:Mást bűnében segíteni, arra tanácsot adni, abban buzdítani.) Állj fel, sétálj a természetben egy negyed órát, de fél óra talán jobb. Aztán folytasd az olvasást, mert még néhány forduló hátra van idelenn. Oké, jelzőtábla kinn, kötéllétra felszerelve a kikapaszkodáshoz, folytatom.

Még lehet rátenni egy lapáttal, ha a férfi a nemi szervét mozgatja a nő szájában, ezáltal teljesen vaginaként használva azt. Egyfajta lefokozás, degradáció ez is – a már megszokott következtetést akartam levonni. Alárendelődés, stb.

Másik ilyen póz maga a közösülés (el-és befogadás, megnyílás), illetve a behatolás hátulról. Ha végbélbe, szintén perverzebb a dolog, hiszen abból sem lehet új élet, az a nyílás eredetileg nem arra való. Ebben a pózban, a nő sokkal kiszolgáltatottabb, nem is látja, mi történik, védekezni sem tud(na) úgy. Természetesen az alapszituáció: kölcsönös beleegyezés, felvállalás. Minkét fél tudja, mi történik és miért. Eddig a férfi „élte ki” magát, és volt ennek készséges eszköze a nő. De már írtam: hatalmat gyakorolni, hatalmaskodni nem csak mi szeretünk. Hogyan fejeződhet ki ez fordított felállásban?

Egyértelmű: a vagina szájjal való ingerlése egy ilyen eset. Fokozottabb, ha nő áll, a férfi térdel, vagy csak odahajol. De ez kényelmetlen és nem praktikus, a női nemi szerv nehezebben elérhető, mint a férfi. Jobb, és szerintem kellően kifejező, ha a férfi fekszik, és az ő szájára „ráül” a nő. Fokozható, ha a szemkontaktus megmarad, egymás szemébe néznek a partnerek, ezzel is elismeri a férfi, hogy ő most alárendelt. Lélektől-lélekig. Mély, igaz? Egyébként a szemkontaktus az első felállásban is használható.

Nagy erő férfi és nő egysége, szövetsége. Hűség és odaadás, bölcsesség kísérje! Vagy átokká válik: nehezen gyógyuló sebek okozójává.

Hatalmaskodhat a nő úgy is, hogy az együttlét az ő orgazmusa körül forog. Ő szabja meg az ingerlés módját, mikéntjét, a behatolás módját, szögét, ritmusát, és amikor végzett, a férfi megoldja a saját örömét, ahogy akarja. Például a nő szeme láttára, de a nő segítsége nélkül. Megpróbálhat belespriccelni a saját szájába. (Beteges, „önbeporzás”.) Lehet ezt is: műpénisszel a nő teszi magáévá a férfit, hátulról. Ez már homoszexualitásra hajaz, szintén beteges, (de eddig ebben a cikkben mi nem volt az?) de két ember meghitt kapcsolatába beleférhet. Megint csak az a véleményem, jobb így megélni, őszintén, (véleményem szerint: keresztényi módon) szeretetben, elfogadásban, kölcsönösségben, elkötelezettségben, mint, hogy esetleg váratlanul és ellenőrizhetetlenül törjön elő.

Nagyon nem tudjuk, hogyan kell hatalmat gyakorolni, pedig fontos feladat. Ez egy szinten annak meg- és kiélése. (De Isten mentsen, hogy általánosítsak, és azt mondjam, erre minden párnak szüksége van. Vannak valóban kiegyensúlyozott emberek és kapcsolatok, ahol semmi szükség ilyen játékokra, esetleg csak néha, érdekességképpen. Lehet azonban valóban gyógyító hatása az ilyen szexuális játéknak. Főleg, ha van alkalom utána őszintén elbeszélgetni az átéltekről, kinek milyen volt, milyen érzést élt meg, milyen gondolatot, élményt, érzést társít a megtörténtekhez. Emlékek szakadhatnak fel, a meghallgatásban, elfogadásban sebek gyógyulhatnak be, görcsök simulhatnak ki. De figyelem, a gyógyulás folyamata nem mindig vonzó! Az előkerülő titkok, élmények taszítóak is lehetnek. Fontos a türelem, az elfogadás, de az őszinteség is. Ha elviselhetetlennek tűnik az, ami előjön, jobb megmondani, figyelve a másik érzéseire – amennyire tudunk. Meglehet, ilyenkor külső segítséget kell kérni. Ugye te, kedves Olvasó, nem vagy híve annak a még mindig széles körben elterjedt nézetnek, hogy a problémákat egyedül, segítség nélkül kell megoldani, akkor is, ha egyébként nem értesz hozzájuk. Hogy a pszichológus, pszichiáter a – már bocsánat – hülyéknek való, a pap, lelkész meg az önállótlan, gyenge akaratú embereknek. Nehogy szégyelld már magad, mert te komolyan törekszel a problémád megoldására! Szégyellje magát az, aki letagadja a problémát, aki mindig erősnek, sebezhetetlennek akar látszani, és éretlenül leszólja azt, aki tesz magáért, párjáért, házasságáért, partnerkapcsolatáért. De el se ítéld az ilyen embert! A tettét igen, őt nem! Ki tudja, valójában miért viselkedik így?)

A szexuális együttlét sokáig gyakorolható, legfeljebb ötletesség, és segítő eszközök kellenek.

Itt kell még valamit megemlítenem. Lehet olyan eset, amikor innen, a lélek szakadékainak mélyéről erős és vad fenevadak szabadulnak ki. A játék túl komollyá válhat, esetleg az átélt élmény rabjává teszi az azt megélőt. A józan korlátokon túl is ismétlést, kielégülést keres (prostituáltak, más emberek által is), vagy partnerét azon túl is erre a játékra próbálja rávenni, akár kényszerítve, fizikailag és/vagy lelkileg, hogy annak még jól esne. Vagyis elvész a kölcsönösség, a figyelem, sérül a szeretet. A félig komoly (és ezért is izgalmas, hiszen valamennyire valós) játék elvész. Jó erre is gondolni, amikor belekezdünk a szabadabb élménykeresésbe. Ilyenkor célszerű (magamat ismétlem) segítséget kérni! Orvosét, szexuálpszichológusét, papét, lelkészét. De nem elriasztani akarok senkit a felszabadult szexualitástól, a gondokat inkább tekintsük kihívásnak, amelyek által közelebb kerülhetünk egymáshoz. És az igazán beteges viselkedés viszonylag ritka. Azonkívül valószínű, előbb-utóbb beleütköztünk volna ebbe az alvilági démonba, így legalább több esélyünk van felismerni, nevet adni neki, és segítséggel megmérkőzni vele. Ilyen akadály esetén: ima, ima és ima. (Bár minden olvasó tudna hinni Istenben! De mások is imádkozhatnak értünk. Szintén hatékony.) Bátran, kitartóan. Ha konkrét tettekkel szeretünk is, (erre viszont mindenki képes) csodák fognak történni. CSAK idő kérdése.

Oké, itt a szakadék alja, kedves Olvasó, indulunk vissza, a szabadabb, friss levegő és a felszín felé! Remélem, hasznodra volt ez a kirándulás, profitálj belőle sokat! Azért írtam.

Boldog házaséletet! Mert ez a cikk mégiscsak azt kívánja szolgálni.

;-)

Zoli

Csont nélkül

Minden vélemény számít!

Janikovszky Éva

A mi bölcs öreganyánk oktat minket tovább. Igen, Janikovszky Éva az, még mindig. Ehhez a történethez nem tudok mit hozzáfűzni. Csont nélkül átment nálam. Ugye milyen érdekes, hogy a kapitalizmus, ha igazán megélik, ha józanul gondolkodnak, ha követik belső szabályait, emberségesebb világhoz vezet. Persze ehhez időnként magunknak is fel kell tennünk kérdéseket, mint pl. : a pillanatnyi haszon az én igazi érdekem? Nem lenne jó, ha a gyerekeim is élvezhetnék a munkám gyümölcsét? Rossz nekem, ha a környezetem jó emberként gondol rám – mert az is vagyok? Vajon minden út Rómába vezet? Minden gondolat vége Isten? Ha tisztességesen végigjárjuk? Nos, a történet Janikovszky Évától, tömören:

Eladói minimum

(Felnőtteknek írtam, Móra könyvkiadó)

Az írónő Washingtonban jártában vett egy műszaki cikket. Másnap meglátott egy hirdetést, amelyben ugyanaz 30%-al olcsóbb volt. Mit tegyen? Juj, de kínos helyzet! Régóta Amerikában élő barátnője segítette ki: „Vidd vissza, mond, hogy meggondoltad magad, ha a csomagolás ép, a blokk megvan, visszaveszik.” Az írónő tágranyílt szemekkel nézett. „Elmagyarázom”, mondta a barátnő. „Mivel itt fontos a hatékonyság, ezért ha te kitalálnál valami mesét, hogy mi a gond, és az angolul alig beszélő eladó nem tudná megítélni szavaid igaz voltát, tovább kellene menjetek a következő szintjére a hierarchiának, ahol még mindig nem biztos, hogy a döntéshozó lenne jelen, hosszas magyarázkodás után oda jutnátok, hogy a következő szint a megfelelő, és ott minden kezdődne elölről. Közben áll a bolt. Egyszerűbb csont nélkül visszavenni, ha az áru még eladható, és téged nem zargatni semmilyen lelki terrorral, hogy mekkora gondot okoztál. Először is, mert nem okoztál, max. mint elefántnak a szúnyogcsípés, másodszor nőtt benned a bizalom a bolt és annak alkalmazottai felé. Még lehet, az utcán jártodban is rájuk köszönsz. A társadalom összbizalmi tőkéje is megnövekedett, tehát ha hajszállal is, de teljesítőképesebb lett a lakosság. MINDENKI jól járt, és picit színesebb lett a jövő a társadalom számára. Nem olyan rossz rendszer, igaz?”

Janikovszky Éva csinált egy jó üzletet, és mi gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal, amit amcsi tesóink már kikísérleteztek, a „kíméletlenül zsákmányoljuk ki művészeinket, vegyük palira a nézőket és állatias ösztöneikre alapozva zsebeljünk be sokat, és keveseknek biztosítsunk akkora elismertséget és világhírnevet, amekkora az írott történelemben még nem volt, valamint hintsünk szét alig kielégíthető sóvárgást ezek után a szegényebb országokban, és feltörekvő tehetségeinkben”, aztán meg „csináljunk olyan egészségbiztosítási rendszert, hogy inkább piszkos zsákvarrótűvel varrom össze a fűrészelt szélű sebet a karomon, mert az orvosi számla viszi a házam” típusú két fantasztikus „csoda” közt.

Mert ez a harmadik, ez tényleg CSODA. Dicsőség érte Istennek! (Vót szó vallásról? Egy szikra se!)

;-)

Zoli

Uram, mi a megoldás? (Közbenjáró ima)

Minden vélemény számít!

Már készül a beszámoló. (azér’ se recenzió, csúnya nem magyar szó. Fúj.)

Olvasom Sam Keen nagyszerű könyvét: a „Belső tűz” címűt. Sam az Istené, testestül, lelkestül, szőröstül és bőröstül. Tuti biztos vagyok benne. Pedig a vallás nem és NEM és NEM érdekli. Mégis így van. Na, de nem ezért írok róla. (Vallástalannak lenni egyébként nem érték, mint ahogy vallásosnak lenni sem, önmagában.)

Mesél egy bácsiról, aki maga termeszti a barackját, nem permetez, az egyik fajta magja maga is eledel, és ő sose szüretel, míg a gyümölcs rendesen meg nem érik. Összhangban él a természettel, tiszteli annak törvényeit, és békés, szép, értékes élete van.

Férfitársaság. Hallgatom Zsoltot. Konzervatív, keresztény, most a mi pártunk kormányoz. Rend van, mondja, eddig leépítettünk, most fejleszteni tudunk. Mindennek van felelőse, mennek a dolgok. Szeretem őt, szívem teljes szeretetéből, és nagyon – nagyon töketlennek látom. De nem tudom, hogyan mondjam meg neki. Ha van egy teremtő ötlete, rögtön kereteket akar biztosítani neki, szabályokat alkotni, bebiztosítani évezredekre. Én a teremtő forrásra figyelnék, mit akar, mi a célja, összemérhető – e az eddigi tapasztalattal és Isteni kinyilatkoztatással? Nem azt rágnám, hogyan tudnám TÖKÉLETESEN megvalósítani, hanem mit kell tennem, hogy megleljem az utam, utunk. Fejjel menni a falnak? Hajrá! Szűk átjárót keresni? Hajrá? Bozótvágóval utat törni? Hajrá! Leülni, megnyugodni, mert egyik kib…tt módszer se működik? Úgy legyen. Talán itt az ideje, hogy az okos eszem az oktalan szívemre és homályos ösztönvilágomra hallgasson egy fohász kíséretében, és máris jön a segítség. Meglehet úgy, ahogy nem is vártam. Meglehet úgy, hogy pusztán erő kél bennem: folytasd, mint eddig! Csak azt akartam, hogy feladd, mert Én dolgozom benned, és Tőlem függsz, szeretett, kicsi fiam! És így a legjobb neked és mindenkinek. Most, hogy Én mondom, hogy folytasd, hát folytasd bátran! Ámen.

Prófétai üzenet? Sztem az.

Mint a „Sorstalanság” c. film forgatásán a több hónapos kényszerszünet. Tuti biztos a Lélek és az angyalok tisztították a résztvevőket és a szellemi légteret. Mert áldott az a film. A jövőt készítette az Úr vele: „Bízzatok! Az Átmenet sanyarú lesz, de ott leszek veletek, ahogy szeretett Imre fiammal is ott voltam. Pedig nem is tudta, hogy a kényszermunka délutáni szüneteiben az én békémet élvezi. Ha gyakorolta volna a vallását, tudhatta volna. Mindegy, a fontos, hogy elmesélte, mit is cselekedtem vele. És fogok mindenkivel, akivel csak lehet. Mert személyválogató, nos, az nem vagyok.”

De vissza Zsolthoz: mesél a rendszerről, mely hiába konzervatív, keresztény, mégis egyre többet kíván, a magánélet hátraszorul, pont, mint a másikaknál, és kilépni nem lehet, mert akkor … és itt jön a halálfélelem. Nem lesz pénz, nem lesz megbízás, szegényebbek leszünk, éhhalál, mások lenézése, a szégyen…

Az összeomlás pillanata. Enélkül igazi szabadság. Össze kell omoljon tévedéseink és hazugságaink délibábtornya. Hogy jöhessen utána: Az Élet!

Az összeomlás pillanata. Enélkül igazi szabadság nincs. Össze kell omoljon tévedéseink és hazugságaink délibábtornya. Hogy jöhessen utána: Az Élet!

Emberileg mit lehet erre mondani? Tom Cruise – nak a Jerry Maguire -ben sikerült a Nagy Hátraarc. Őszintévé, szívből élővé, és emberré vált. Ő is kiesett a rendszerből, de maradt egy fogódzója. Egy nő, aki hitt benne, és a kisfiával mellé állt, valamint egy kliens, aki rábízta magát. De az Életben is így van ez?

Én csak ember vagyok, nem tudom. Nem mondhatom, hogy igen, mert nem tudom, ki hol tart, hogy áll Istennel, és mi az Ő pontos terve vele. És jobb, hogy nem tudom. Személyesen kell mindenkinek eljutnia oda, hogy, ki tudja mondani: „Jó, Uram. Bízom benned. Ugrom, mert te elkapsz. Felkészültem, komolyan vettem tanításod, aszerint igyekeztem élni, a dolognak működnie kell. Már vetődöm is.” Az én életemben ez a pillanat akkor volt, amikor megírtam és közzétettem a Hatalmi játékok az ágyban c. cikket. Keresztény oldalon! Ha már működne a 18+ figyelmeztető kapu, olvashatnátok. Így még picit várni kell. Egyébként nem akkora durranás. A keresztény keret ad neki különös ízt.

Uram nagyon eltávolodtunk a természettől. A külsőtől is, a fáktól, virágoktól, mezőktől, tavaktól, halaktól és óceánoktól is. De önmagunktól is. Magányosak vagyunk, a férfiak és nők egymást ölik, holott támogatniuk kellene, a gyermekeink csak sodródnak. Jézus, nem tudunk mit csinálni. Minden jószándékunk lepkefing a hatalmas zűrhöz képest, amit felkavartunk, és tudatlanságunkból, jószándékú, de makacs tévedéseinkből, kényelemszeretetünkből, és önzésből tovább kavarunk. Tudom, hogy bármit megtehetsz értünk (ne vigyorogj olyan hamiskásan! Tudjuk, hogy így van.) Kéne is, hogy meg tégy. Jaj, lesz nekünk, nagyon nagy Jaj, ha nem lépsz közbe. Tedd meg, kérlek! Kíméletesen, meg ne sérüljünk, csak ha nagyon muszáj. Mert csak a szánk nagy, hogy ide nekünk ezer veszélyt! A sóhajodtól megrettenünk. Ismerlek, uram, tudom, elég annyit mondanom: köszönöm, hogy már meg is tetted. És valahányszor elbizonytalanodom, újra megkérlek, és újra megköszönöm. Közben igyekszem tanulni tőled, és amit tanulok, apránként megtenni. (Biblia, főleg a négy evangélium.) Mert ez elég. Szeretlek, kicsi szívem. Jó hozzád tartozni. Ámen

;-)

Zoli

Legenda

Minden vélemény számít!

Igen, ilyen csöpögős, romantikus, cukrozott kácsazsír (ahogy egy értelmiségi ember Zámbó Jimmyt jellemezte, bár őt már én sem tudom elviselni) vagyok belül. Hogy ezt most ide kiteszem.

„Tudtad, hogy Budapesten a Thököly úton áll egy ház, melynek ajtó nélküli erkélyén egy női szobor áll? A legenda szerint, az első világháború idején a lakásban egy fiatal házaspár élt. A férfi a háború alatt a fronton harcolt. Ifjú felesége hűségesen várta, míg egy nap a férfi halálhírét hozták, amit a nő nem hitt el. Úgy érezte, hogy férje él, és egy napon hazatér hozzá. Attól kezdve minden napját az erkélyen állva töltötte, és várta, hogy a szeretett férfi hazatérjen.A spanyolnátha-járvány idején a fiatalasszony is megbetegedett. Utolsó leheletéig várta haza szerelmét, végül az erkélykorlátra dőlve, az utcát szemlélve érte a halál.A reménye viszont beigazolódott: halála után egy nappal férje hazatért a frontról. A megözvegyült tiszt vigasztalhatatlan volt. Mély fájdalmában szobrot állíttatott hűséges kedvesének, az erkély ajtaját pedig befalaztatta, hogy többé senki ne léphessen ki rajta.” Forrás: Jason Mill, Facebook

Tisztára, mint Jókai regényében, a „Kárpáti Zoltán” – t megelőző részben. A Zoltán tragikus – szenvedélyesen szerelmes apja, a kastély egész szárnyát elfalaztatja, ahol a betegségben elhunyt felesége élt. Nem tud megbirkózni a fájdalommal, ezért elfalazza az oda vezető utat.

Hol vannak ma ilyen nők? Bevett séma: nem működik – lépek. Gyerekkel, pénzzel, lakással. Az összes csalódottságom, fájdalmam és keserűségem terhét meg kamatosan viselje az, akihez anno szerelemből mentem hozzá. Pedig csak meg kellett volna tanulni férfiül, a férfinek meg nőül.

Áh, tudom, ennyire nem egyszerű a képlet. És vannak szép számmal családból kilépő férfiak is.

Mert amikor megtörténik, amikor tényleg áldozatot hoznak értünk, az nem kiált nagyot, az olyan természetes (nek hat.) Így annak is vesszük, és nem értékeljük.

Hogy is tanítja az Egyház? A természet, már maga kegyelem. Az sincs magától.

Zoli

Nekünk való, ha te is jó párkapcsolatot akarsz. Csajok! Az uccsó húsz perc főleg a tiétek…

Minden vélemény számít!

Rém egyszerű, kicsit túl egyszerűsített. Mégis felszabadító. Mark Gungor, akárcsak a Biblia, elismer minket férfiként, a nőket nőként. Miért a pornófilmekben a sok hatalmaskodás a nők felett? Mert pipogya nemzedék vagyunk. Önállóság, bátorság, saját célok (melyek a közösségnek is hasznosak), kockázatvállalás nélkül. Hát megjelenik a meg nem élt erő ott, mint a középkori kódexek oldalán a obszcén szexuális ábrák. Egyháziakén is. Az Élet élni akar, és utat keres magának. Ha nem teheti természetesen, egészséges módon, hát hat a tudatalattiból, sötéten, viszolyogtatón. Mint az a szerencsétlen flótás, aki csak teljesen megkötözött nővel volt képes, és csak az volt meztelen belőle. Vajon mennyire ismerte őt el az anyja férfiként? Vajon az apját mennyire tisztelte az anyja?

Mindegy: Mark abban segít kicsit: mi a módja a természetes és kellően szabad, hosszútávú együttlétnek?

;-)

Zoli

A keresztény metódus 3.

2 hozzászólás

A borító

Az első két rész itt és itt olvasható. A szabály Eberhard Mühlantól van. Az esetleges magyarázat tőlem és az én életemből.

Csak néhány példa a bölcsesség megszerzésére: Jézus tanításának gyakorlása érettebbé tesz, tapasztalatokat ad, másokat meghallgatni, különösen, ha szintén hívők, lelki könyveket olvasni (a Marana Tha sorozat könyvei pl rendkívül jók), Szentírás tanulmányozása, lelkigyakorlatokon való részvétel, a bölcsesség lelkét kérni imában. Stb.

12. A Biblia igénye, hogy bölcs atyáink legyenek Krisztusban, akiktől tanácsot kell kérnünk. Minden különcködés a Bibliától idegen! Ha élni akarsz a természetfeletti vezetéssel, szükséged van elkötelezett keresztények egy csoportjára, akiknek kritikáját elfogadod, és követed!

Fegyelem nélkül nem megy. A jóbarátok, hívők tanácsáról már volt szó, a természetfeletti vezetés egyik támpontja pont az ő tanácsuk. Itt azonban szóba kerül, hogy legyen egy csoport, célszerűen imacsoport, amihez szorosan kötődünk, ahol minket jól ismernek, és hitelesen tudnak eligazítani fontos dolgokban. Ők objektívek tudnak maradni érzelmileg telített helyzetekben is, amikor minket a vágyaink túlságosan befolyásolnának.

13. A körülményeket soem szabad Isten vezetési kritériumának tekintenünk egymagukban! Csak a Szentlélek más szavával összefüggésben értelmezhetők, és az eddigi vezetés megerősítésének tekinthetők. Így tudod kitalálni, hogy a negatív körülmények Isten figyelmeztető beavatkozását jelentik-e, vagy a sátán elbizonytalanítási taktikái.

Fentebb már volt szó róla: kapunk olyan impulzusokat pl, hogy tanítói feladatunk lesz, és beiratkozunk teológiát tanulni. Már régóta érlelődött bennünk a vágy a tanítás iránt. Ugyanakkor elbocsátanak a munkahelyről, és meg kell szakítani a tanulást. Most Isten figyelmeztet, hogy mégsem szán tanítónak minket, vagy ez csak a sátán műve? Ilyenkor kell figyelni az egyéb jelekre. A Biblia szerint kellenek tanítók; meg kell hallgatni, mit mondanak a testvérek, és esetleg keresni olyan munkahelyet, ami mellett lehet tovább tanulni. Józanul is végig kell gondolni, vajon ez csak egy felszínes vágy-e bennünk, vagy komoly igény. Összetudnánk-e hangolni a családi életünkkel? Körbe kell járni a helyzetet: Biblia, hittől átjárt józan ész, hívők (jóbarátok) tanácsa, körülmények.

13.b) Fontos feladat előtt törekedj arra, hogy Isten vezetését valóban félreérthetetlenül, világosan meghalljad! Akkor a negatív körülmények az utadon nem nyugtalaníthatnak téged.

Célszerű akár böjtöt is tartani, várni, megerősítő jelet kérni, és főleg a Szentírást olvasni. Ha semmi nem történik, nyitottan Isten közbeavatkozására elkezdeni cselekedni.

14. A pozitív körülményeket és a sikereket megvizsgálás nélkül ne vedd Isten utalásának arra, hogy a megfelelő helyen vagy! Ítéld meg ezt a helyzetet a Szentlélektől már megkapott impulzusok fényében mielőtt pozitív útmutató megerősítésnek vennéd őket!

Itt tulajdonképpen ugyanarról van szó, mint korábban többször is. Soha ne egy jel után menjünk! Mindig a jeleket összeségében kell megvizsgálni, és várni, valamint kérni a jeleket, amíg biztosak nem leszünk a dolgunkban.

15. Soha ne cselekedj egyetlen impulzusra, indításra, hanem hagyd, hogy az megerősítést nyerjen! Ítéld meg azt a Biblia kijelentéseinek és megújult értelmed tanúságtételének fényében! Vesd alá érett és tapasztalt keresztények megítélésének és várj arra, hogy Isten a maga idejében megteremti a megfelelő körülményeket!

No komment, ismétlés a tudás anyja. Bizonyos esetekben kétségkívül érett keresztények tanácsára van szükség, egy jó barát esetleg csak a saját vágyai mentén adna tanácsot, bármennyire is jószándékú. Vagy eleve ostobácskának tartana, ha Isten vezetéséről beszélnénk neki. Néha, még ha különben hívő, akkor is! Jó, mi?

16. Sok olyan impulzus, amit Istentől eredőnek tartunk a saját lelkünkből származik: értelmünkből, akaratunkból és érzelmeinkből. Csak ennek tudatos felismerése, és e három alárendelése Isten Igéjének, fognak téged megőrizni a hibás döntésektől.

Évekig éltem abban a tudatban, hogy Isten híres írót akar faragni belőlem. Rengeteg szubjektív impulzust kaptam, és önképző körbe is bekerültem. De nem bíztam el magam, tudtam, csak egy forrásra (a szubjektív impulzusokra) nem támaszkodhatom. Aztán kiderült: nem vagyok elég tehetséges, és a kritikákat sem bírom eléggé feldolgozni. A reményeim kettétörtek. Csalódott voltam, és kicsit mérges Istenre, úgy éreztem, kicsit becsapott. De örültem, hogy tartózkodó maradtam, és nem hallgattam túlságosan a szubjektív impulzusokra. Ráadásul kiderült, pszichiátriai betegségem is van, és ez sok „impulzust” megmagyaráz, mint kizökkent pszichém termékét. Nekem még óvatosabbnak kell lennem az impulzusokkal, mivel a lelkem eleve hajlamos „termelni” ilyeneket. De nem vagyok ön vagy közveszélyes őrült! Nagyon kevés az ilyen pszichiátriai beteg, legtöbbünk, szépen megél a társadalomban orvosi segítséggel. Kisp..t fogom szégyelni, hogy defektes vagyok. Megtanultam vele együttélni, közös eredményeink a pszichiáteremmel inkább büszkeséggel töltenek el.

17. Vizsgáld meg, hogyan kaptál egy impulzust és mi annak a végcélja? Nyomasztó, kényszerítő hang-e, vagy olyan, mint egy jóbarát jóindulatú tanácsa? A sátán soha nem tudja utánozni Krisztus békéjét!

De tapasztalatom szerint mézes-mázas is és fenyegető is tud lenni. Rejtett bűntudatra hatni. De akkor se ő a főnök, csak szeretné elhitetni. Mindig idő és türelem kell, és valamennyi helyzetjelző figyelembe vétele, hogy egy impulzust helyesen meg tudjunk ítélni.

17.b) Végcélja (a sátánnak) az összezavarás és a gonosz cselekedetek, míg Isten szavának a jó gyümölcsök és a békesség.

Jó gyümölcsök: a jó tettek, lelkileg pedig: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, jóság. hűség, szelídség, kedvesség és mértékletesség. (Katolice: plusz – tisztaság, hosszantűrés, szerénység) Gal 5 22-23

18. Gyakorold szellemedben (kat. – lelkedben) a Szentlélek hangjának meghallását! Az Úr imádása nyelveken értékes segítség az Isten előtti elcsendesedésben. Tiszta, érzékeny lelkiismeret nélkül akadályozott lesz a vezetés, vagy félreérted azt. Isten hűséget vár el a kis dolgokban, mielőtt nagy dolgokat bízhatna rád!

A nyelveken imádás egyszerűen hablatyolás Isten színe előtt.
Értelmetlen szótag és hangözön, Istenre figyelő szívvel. Belsőleg Istenre figyelsz és közben engeded, hogy mindenféle hang és szótag kijöjjön a szádon. Be lehet gyakorolni, csak meg kell szokni. De a lényeg az Isten előtti elcsendesedés, erre meg egy csendes figyelemkoncentráció is nagyszerű, miközben Istenre irányítod a figyelmedet, a gondolkodást mellőzve. (Szemlélődsz. Természetben különösen jó gyakorolni, esetleg Oltáriszentség előtt.)

19. Isten nem ismer személyválogatást, de elvár bizonyos magatartást, mielőtt bölcsességét rád bízhatja! Szükséged van Dániel szilárd elhatározására a szívedben, hogy hűségesen Isten törvényeihez tartod magad, és arra, hogy nem szennyezed be magadat. Mózestől megtanulhatod, hogy Isten világosan szeretné látni, mit részesítesz előnyben. Aztán nevelni fog téged, és szelíd, alázatos és megbízható emberré tesz!

20. A Szentlélek a Te helyzetedbe is egész konkrétan akar beleszólni, mint ahogy az Apostolok Cselekedeteiben is tette! Ilyen konkrét utasítás soha nem jön derült égből villámcsapásként, hanem mindig egy előkészített helyzetbe ágyazódik bele. Ha nem ez az eset, akkor a jövőre való előkészítésnek vedd ezt az impulzust, vagy mint tévedést tedd félre!

21. Ha a Szentlélek egy konkrét utasítást adott neked, ez nem marad egy ködös, bizonytalan impulzus.

Megerősítő körülmények és a Szentlélek további szava fogják igazolni ezt az impulzust. Ne játszd ki Isten vezetését lelki életed bizonyítékaként, hanem mindig gyakorold a tartózkodó magatartást és udvariasságot!

Az örök alap. Kellően súlyozva! Az átokzsoltár nincs egy értéken Jézus szavaival, pl.

22. A Szentlélek sohasem fog teljesen új információt adni, hanem mindig az Írás összefüggéseit vagy bölcsességeit magyarázza vagy hangsúlyozza!

23. Még ha megerősítően szólt is Szentlélek, ez nem jelenti azt, hogy azonnal lázas tevékenységbe kezdj! Jó ha ezt mégegyszer megvizsgálod, és aláveted érett keresztények megítélésének, és kéred áldásukat!

24. Sokszor úgy látszik, hogy akkor is várnunk kell, ha Isten szólt, mert Istennek meg van a saját időrendje. Ezt az időt arra akarja használni, hogy bennünket, másokat és a körülményeket előkészítse.Ez az idő, amelyben sokszor csak negatív, visszatartó impulzusokat kapunk, nagyon értékes lesz lelki felfegyverkezésünk szempontjából.

25. Fontos, hogy abban az időben, amikor Isten útmutató üzenetére vársz, maradj mozgásban, mint ahogy egy autót könnyebben lehet egy adott irányba kormányozni, ha lassan gurul! Minden bezárkózás és görcs csak nehezítheti a helyzetet!

26. A Szentlélek szavának megítélésekor nem szabad a számunkra legkellemesebb és legveszélytelenebb értelmezést keresnünk. Értelmezzük azt az összes többi utalással összefüggésben! Nem mindig a legkényelmesebb út a helyes. Isten néha felkészít bennünket nehéz helyzetekre, hogy ha ezekben leszünk, a helyükre tudjuk tenni azokat, helyesen tudjuk értelmezni.

Jó példa erre Pál apostolé, akinek többször is megjövendölték, hogy fogságba fog esni. Többen próbálták ezért Jeruzsálemtől visszatartani. De ő elfogadta ezt Isten akaratának, és beteljesítette sorsát.

Több út vezet a célhoz. Néha éppen csak mozgásban szabad lenni. De igyekezet nélkül Isten sem tesz semmit. Aztán elkezd tisztulni a kép, és beindul minden.

27. Egy neked adott ígéret, akár ítélet, akár áldás, még nem jelenti azt, hogy feltétlenül úgy kell bekövetkeznie! Beteljesedése engedelmességedtől és lelki fegyelmezettségedtől függ!

28. A Bibliában az az ígéretünk van, hogy „Krisztus békessége” fog vezetni bennünket döntési helyzeteinkben. Ez azonban csak akkor lesz megbízható, ha megtanultunk állandóan ebben a békességben mozogni. Ez a békesség a Lélek gyümölcse. Több feltétele van annak, hogy ez a gyümölcs növekedhessen.

29. A Biblia különbséget tesz a prófétálás ajándéka és a próféta tisztje között. A prófétálás rendszerint építésre, intésre és vigasztalásra szolgál. A próféta tisztébe ezenkívül még a kinyilatkoztatás ajándékai is beletartoznak. Aki megkapta a prófétálás adományát, az még egyáltalán nem próféta, és ne értékelje túl adottságát!

30. Isten megígérte, hogy álmokon és látomásokon keresztül fog szólni. Ennek ellenére a Biblia egész józanul elismeri, hogy ezek a fantáziánkból vagy a vágyainkból is eredhetnek. Bölcsességre és megítélési készségre van szükségünk, hogy megbízhatóan tudjunk bánni ezekkel.

31. Nincs szükséged természetfeletti vezetésre ahhoz, hogy tanúságot tegyél! Isten erre vonatkozóan világosan kijelentette az akaratát! Használj fel minden alkalmat, hogy Uradról szóval és tettel tanúságot tegyél! Látni fogod, hogyan veszi majd kézbe Isten a helyzetet, hogy embereket magához vonjon.

32. Isten elvárja tőled, hogy használd megújult értelmedet és munkálkodj Érte, ahol lehetőségét vagy szükségét látod! Egész biztosan be fog avatkozni közvetlen, direkt szavával, ha rossz irányba haladsz, vagy irányváltoztatást szeretne, vagy ha egy bizonyos időben meghatározott helyen követeként használni akar.

Nem kell mindig különleges jelekre várni. Mi szól mellette, mi ellene? Mekkora a kiszámítható kockázat? Mit mond Isten? Hallgat? Oké. Dönts okosan, és cselekedj bátran! Isten gyermeke vagy isteni méltósággal. Élj is úgy!

33. Sok döntés esetében azt szeretné Isten, hogy nagy bölcsességgel, megújult értelmed alapján dönts! Nem akarja, hogy kiskorúak maradjunk! Az a vágya, hogy munkatársakká váljunk az Ő Országában!

34. Az „ujjal rámutatás” (bibliai szövegben) a „bibliai igék húzása”, a „gyapjú kitevés” és hasonló módszerek nem megfelelő magatartás arra hogy Istentől választ követeljünk! Ezzel úgy lépünk fel Isten előtt, mint aki dirigálni akarja Őt, és arra akarjuk rábírni, hogy úgy és akkor szóljon, ahogy és amikor mi akarjuk. Ezzel tiltott módon belenyúlunk Isten szavának szuverenitásába!

A „gyapjú kitevés” utalás Gedeonnak, Izrael egyik bírájának tettére, aki döntési helyzetben gyapjút tett a mezőre, és arra kérte Istent, hogy ha valóban ő a választottja, akkor a gyapjú legyen nedves reggelre és a föld körülötte száraz. Majd megismétli a próbát, hogy a gyapjú legyen száraz és a föld nedves. Alkalmanként segíthetnek ezek a fenti módszerek, de tartósan nem szabad ezekre támaszkodni, hanem inkább vegyük komolyan, amikre ezek az alapelvek és a Szentírás tanítanak.

35. A Bibliában ezt az alapelvet találjuk: a szilárd étel a felnőtteknek való. Amíg fiatal keresztény, illetve visszamaradt növekedésed miatt kiskorú vagy, minden foglalkozás a természetfelettivel veszélyes!

Sok rejtett bűnnek és bűncsírának kell a felszínre jönnie, míg igazán szabadon tud minket használni a Lélek. Megtisztít az Úr, mielőtt sokat bíz ránk.

Vagyis a hitben „fiatal keresztény” a szeretet és hit mindennapi cselekedetivel építse magát, mélyítse az Úrral való kapcsolatát, így idővel alkalmassá válik a természetfelettivel való kapcsolatra. A türelmes együttműködéssel gyorsítja legjobban ezt a folyamatot.

Zoli

;-)

Ennyi. Buli az élet Istennel. Meg szívás is. De akkor is jó.

Abigail Smith utolsó üzenete

Minden vélemény számít!

Abigail

Ez az igazi kegyelem: a Törvény él, és az Élet mégis halad tovább. Felöleli a bűnt, és miközben ismét tisztára mossa (igen sokszor szenvedés által) Isten szép üzenetét sugározza szét: „Bízzatok, Atyátok szeret! Nem feledkezett el rólatok, a pokolba is kész utánatok menni. Csak higgyetek benne! Legalább egy picit.”

Zoli

Egy Janikovszky Éva írás nyomán (avagy a kasztráltak fel és beszabadulása)

Minden vélemény számít!

Janikovszky Éva rendkívül jól írt gyermekeknek. Legalább egy kis könyvecskét írt nekünk, felnőtteknek is. „Felnőtteknek írtam” – ez a címe. Kiválasztottam egyik történetét, elmesélem, aztán hozzáfűzöm, ami még eszembe jut róla.

A mosoly országa

Az írónő járt Amerikában. Angolul beszélnek, vidámak az emberek, jól élnek, ez csak az lehet. Ő nem nevezi nevén a helyet. Érdeklődnek egymás hogyléte felől, traccsolnak kicsit az időjárásról, és továbbmennek. Illik viszonozni a kérdést, és az idő mindig jó. Vagy volt jó, vagy lesz jó. Szóval kering a figyelem energia, de annak pozitívnak kell lennie. Az élmény csúcsa az volt, hogy az új ruháján volt egy címke, amin apró betűvel sokszor-sokszor rá volt nyomtatva, hogy: „szép napot, szép napot, szép napot!”

Írta, szeretné ezt itthon is meghonosítani. Javaslom, ha még él, értekezzen Geszty Péterrel, ezt az utat ő is végigjárta. Két veterán talán tud egymásnak segíteni.

Az én történetem a mélymunkáról szól.

Gyöngyösfaluban horgásztavat létesítettek. Medret ástak, vízzel töltötték fel. Apukámat – akkor még élt – megkérdeztem, hogy hogy nem nyeli el a vizet az a sok föld? Azt válaszolta, azért, mert beiszaposodik a víztől egy idő után, és maga elzárja a mélyebb rétegektől a vizet. Így megmarad a tó. Egyetlen ellensége a szárazság, mert felfelé nem védi semmi, de viszont szellős marad.

Meddig mondható, hogy ezek a kedves, figyelmes amerikai emberek igazán figyelnek egymásra?

Ránézésre, a rendszeresen maszturbáló, idegerőit végletesen felélt, kiégett férfi típusa. Bármikor átcsaphat rombolóba, hogy legalább a hatalom illúziója meglegyen neki. Mert ma már a család sem adja meg, amire szüksége van: hasznosság, tekintély, felelősség, hajlíthatóság. Marad keserűnek és cinikusnak. Mert nem tud másnak lenni egy olyan társadalomban ami nemet mondott mindenre, ami őt felemelhetné, és férfiúi méltóságába visszahelyezhetné.

Mennyire szoknak hozzá, hogy mindig kedvesnek kell lenni, hogy én magam, az igazi valóm, gondom és problémáim nem érdekelnek itt a kutyát se? Vajon alvilági démonaink meddig tűrik a jólneveltség álarcát? Miért hogy onnan hallani a legtöbb báránybőrbe bújt farkasról, akik aztán szó szerint bárányokat (baptista híveket ima közben, iskolásokat az iskolában, családokat, járó-kelőket) kezdenek gyilkolni? Egyikük ki is mondta: végre élhetek igazi természetem szerint, és csinálom, amihez értek: a gyilkolást.

Maupassant is írt erről novellát, a Korzikai banditát. Vágyott saját alvilága erői után, a teljes szabadságra, a teljes megváltásra. De ő is úgy képzelte el, mint ezek mind. Korlátlanul szabadon engedem, és az kitombolja magát. Eszébe nem jutott bevonni Istent. Hiszen az altestünk, a mi alvilágunk, az „fujtaufel”! (Juj, ördög!) Persze az, de nem annyira Isten erejével. Igaz, miszerint Isten a mi teljes valónkat megváltotta. Testünk, lelkünk, szellemünk. És jön a Szép, új világ. De előtte a megtisztulás. Kívül, belül. SAJÁT EDDIG REJTEGETETT DÉMONAINK IS ELŐ FOGNAK TÖRNI, MERT ELJÖTT ENNEK IS AZ IDEJE. Istennel jönnek, vagy zabolátlan szabadosságban? Mert ezeket a templomfalak nem állítják meg, de az oltáriszentség igen – ha tud bennünk mihez kapcsolódni. Néha egy gondolatcsíra is elég, de azt aztán gondozni kell, belenőni a hiteles keresztény életbe, ami adás, ajándékozás és bölcs töltekezés együtt. És tanulás, hiteles forrásból (ami az evangéliumok tanításán megáll, az lényegében (nem teljesen, de lényegében) hiteles. Mert eljött az idő, hogy a kövek daloljanak, (pl. Villás Béla, hiteles ember, csak sokszor butaságokat tanít. Az élményektől elindulhatna a konkrét intellektuális tudás felé is.) belőlük támasszon az Úr prófétákat, mert kiknek dolguk lenne, hanyagolják a feladatot. Nem kell őket bántani, fogja a lelkiismeretük.

De mindig van kiút. Hogy is mondta Szamár a Shrek – ben? Ahol nagy a szükség, közel a segítség! Vagy Pál apostol? Ahol túláradt a bűn, ott túlárad a kegyelem is. Hát egyikük csak jól tudja…

Nekünk viszont napról-napra fejlődnünk kell. Szeretni, tettekkel, ahogy Lisieuxi kis szent Teréz írta: kis tettekkel, nagy szívvel. Szeretni az Úr egyházát (valamennyit, amely tényleg az, és nem csak állítja) és tenni a dolgunk. Nyitottnak lenni, továbblépni, ahogy az élet hozza. Innentől nem tudok több tanácsot adni. Túl összetett az élet, túl sok az emberi sors. OIvasni ajánlom: Biblia, Hogyan vezet minket a Szentlélek? (Utóbbi összefoglalva a Férfiak Lapján is fenn lesz.) Meg ki mit gondol. Úgyis hibázunk. Tanulunk belőle, leporoljuk magunkat és megyünk tovább. Társaink is lesznek, némelyik mégsem az, stb. Nem tudom beleírni az egész Életet ebbe a cikkbe.

Az Úr legyen mindnyájunkkal!

Ámen

;-)

Zoli