A Femen életerős, elszánt és cselekszik. Úgy tűnik, beelőzött minket: még népszerű is. Ezért javaslom: ne gyorsítsunk, üssünk vissza azonnal, és „rántsuk le a leplet”, hanem álljunk meg, és mérjük fel először a terepet! Mi van, hol tartunk, ki ez az új versenyző?
Elmélkedésem alapja a következő videó. Nem hosszú, kevesebb, mint tíz perces, érdemes megnézni. Az „I talk” műsorában szerepelt Irina Sevcsenko, a Femen alapítója.
Ezen írással szeretnék az Igazsághoz kicsit közelebb jutni, melynek iránya számomra: miért létezik a Femen valójában? Mi jót lehet belőle kihozni? Többet, mást, mint „oszoljon fel, és menjenek a tagjaik bulizni, dolgozni, házasodni és gyereket szülni”? Vagy ez a legjobb, amire velük kapcsolatban juthatunk? Vallásosan kifejezve: mi a Teremtő célja velük? Miért engedte meg, hogy létrejöjjön a Femen? Mit akar általa tanítani nekünk? Kiindulási pontom: életünk célja az, amit a tudomány ma az egyén és a társadalom pszichológiai evolúciójának hív, vallásosan pedig életünknek a szeretetben való kibontakozásának nevezünk.
Irina a filmen magabiztos, sugárzó, fiatal nő, tele hittel, elszántsággal és tenni akarással. Vonzó és teljesen őszintének hat. Azt gondolom, Irina tényleg boldogabb nőket akar látni a világon mindenütt. És ez dicséretes cél. Szeretjük a nőket, legyenek csak boldogok, mert hosszú távon igaz: boldogabb nő = boldogabb férfi. Mert továbbadódik, kihat az ő egyéni boldogságuk. És ez visszafelé is igaz. Főleg, ha hajlandók vagyunk elindulni ebből a belső örömből a másik felé, odafigyelve annak valós igényeire.
A teljesség igénye nélkül, mi az, ami viszont rárakódik erre a pozitív célkitűzésre, és a műsorban, a bemondónő ezekben a nonverbálisan kifejezett megállapodásokban követte Irinát?
A legütősebb: a női test. Mindketten elfogadják azt a tételt, hogy a nő, mint szabad ember, azt kezd a testével, amit akar. Az övé, elvégre. (Ez érinti az abortusz témáját is elvben, de az most nekünk nem fontos.)
Hát, de Irina! Nem gondolsz végig valamit. (Vagy éppen nagyon is?) A meztelen, fiatal női test 99% – ban azonnal szexuális kívánság tárgya lesz a férfiak 95 % -nál. (5 % állítólag homoszexuális.) És hidd el, még a kisfiúk sem tudnak teljesen közömbösen elmenni mellette. (Voltam kisfiú, tudom.) Oké, oké, eddig tutira végiggondoltad, sőt éppen ezért meztelenkedtek. Tudom én, jó érzés felkelteni a másik nem erotikus érdeklődését. Hogy ti közben tomboltok, és spermával fújjátok be az éppen arra járókat… eee, ez nem beteg ötlet? Nem hiszem el, hogy nem érzitek, egy meztelen, őrjöngő nő milyen hatást tesz. Hiszen pont erre játszotok.
Vagyis utánatok tesztoszteron fröccstől izzó testű férfiak (ami egy csomó módon kijöhet, dühödt agressziótól kezdve, esti pornónézésen át, vad orgia egy kupiban, vagy merev részegség egy bárban) mennek tovább, és élik az életüket. És közben lassan, de biztosan beépül a tudatukba, hogy a női test minden, csak nem szent. Nem kell rejteni, hiszen nem fontos, hogy a nő testének szépségét összekapcsoljuk a családdal, a meghittséggel, elköteleződéssel, a gyerekekkel. Inkább az extrém szex, a gátlástalanság, a gyakori partnerváltások, a lelki kiégés, és a hús és hús és hús őrjöngésével kapcsoljuk össze – míg csak össze nem rogyunk megkeseredve és kiégve. (Tékozló fiú a sertések vályújánál?) És aztán sajnáljuk magunkat, hogy milyen a világ, ez az Irina is mit tanít nekünk a sorok közt – pedig MI voltunk ostobák. Mert belülről szelíden hívó legmélyebb értékeinket, kívánságainkat nem tiszteljük. Meghittség, tiszta lángolás a másikért, elköteleződés, szolgáló szeretet, gyermekek utáni vágy – vagyis mindazt, amit, bár befektetett lelki munka árán, de a CSALÁD nyújt nekünk.
És Irina! Igazad van, a nő azt csinál a testével amit csak akar. Tökre, TOTÁLISAN szabadon. De otthon, a négy fal között. Ahol én, meg a másik, meg a harmadik nem látja és nem hallja. Pláne, hogy a másik és a harmadik, a két szeretett fiam is lehet, és pusztán a gondolatért el tudnám törni a nyakadat, már megbocsáss az erős képért!
Nos jó, lépjünk tovább!
Irina, később azt mondod, hogy aktivisták vagytok, akik megnyitják a problémát, párbeszédet kezdtek és lerántjátok az álarcot azokról, akiken van. Először is feltételezem, hogy valódi problémákat vettek fel. Mert ez, ugye nem olyan egyértelmű. Mindegy, nem megyek bele, mennyire a bűnbak keresésről szólhat a műsorotok.
Hát a párbeszéd dolog nekem sántít, mert feltűnést és botrányt okoztok, ez nem igazán tűnik párbeszédnek. Kivel tárgyaltatok eddig? Mennyire vettétek komolyan az ő érveiket? Hogyan próbáltátok elfogadtatni a ti érveiteket? Hol tartotok, mik az eredmények? Ha erre a négy kérdésre érdemleges választ adsz, elhiszem, hogy párbeszédet kezdtek. Addig feltűnősködő, pucérkodó, a problémák felszínén korcsolyázó csapatnak tűntök pusztán. Akik a bulizás fogalmát kiterjesztik a politikára és a közterekre. Irina, ez szerintem diszkóba való, meg koncertekre, de még oda se ilyen szeméremsértő módon. Hidd el, egyszerű, hétköznapi kortársaid sokkal bölcsebbek nálad! Tudod mit? Találkozz igazi feministákkal, akik lobbiznak a politikában, nőkkel beszélgetnek, és szakembereket mozgatnak, hogy a tudományt hívják segítségül. Iszonyúan sokmindenben nem értek velük egyet, de ők legalább hordozzák a céljaik eléréséhez szükséges munka terhét. Hát legalább ennyiben tiszteletre méltók. Működj, kérlek, együtt velük! Meg tanulj tőlük!
Álarcok és Igazság. Irina! Ez nagyon kemény téma. Akkora hatalma van az Igazságnak, hogy konkrétan arra épül az életünk. Még ez a bűnöktől sújtott, koszos sárgolyó is, lassan, de biztosan az Igazság útján haladt és halad, minden emberi ostobaság és tomboló lelki sötétség ellenére. Mert nem tudunk meglenni nélküle, akkor is, ha amikor először találkozunk vele (éppen aktuális részletével) az esetleg fáj. De ez se biztos különben. Meg nem is fáj örökké. Mert csak először rombol, tévedéseinket, rossz beidegződéseinket számolja fel. Aztán már épít – új, kibontakozó és bővelkedő életet. Mert az Igazság mindig – MINDIG – emberbarát. Csak úgy kell hozzáállni. Mert ez aztán férfihatalom a javából. Ha fejet hajtasz – felemel. Ha megkeményíted magad, összetör – de aztán éppúgy felemel. És még valami. Nincs két igazság. Egy neked meg a Femennek, és egy a többieknek. Vagyis: őszinte vagy magadhoz? Bevallod, mi mozgat valójában? Szabadság vagy szabadosság, merészség vagy paráznaság, kiállás az Igazságért vagy olcsó feltűnősködés? Aztán: őszinte vagy másokhoz? Nekik is elmondod, amit magadban találsz? Mert álarcaid neked is vannak. És az az igazságmorzsa, amire ráépíted az életed (szenvednek és igazságtalanság éri a nőket) Irina nem túl sok. Mert férfiak is szenvednek és őket is éri igazságtalanság. És megint hol randalíroztok? Az agyonemancipált és feminizált nyugaton, ahol éppen az a legnagyobb igazságtalanság a nőkkel szemben, hogy túl egyoldalúan beszélhetnek a médiában, és hagyja a társadalom, hogy elfeledkezzenek a jogaik mellett a kötelességeikről. Hát itt nem kunszt a hősnőt játszani. Tessék szépen a Közel-Keletre, meg a volt Szovjetunióba menni, aztán hajrá! Ott válhattok az Igazság vértanúivá, és még imádkoznék is értetek.
És most valami, ami nagyon nyomja a bögyömet, de nem csak veled és csodás heroináiddal kapcsolatosan, hanem úgy cuzámmen a feminizmust illetően. Ha a nők és a nőiség egyenjogúságáért küzdötök, akkor nem a családért, otthonért és gyerekekért, az együtt töltött minőségi szabadidőért, a barátságok és rokoni kapcsolatok ápolásáért, az ellátásra szoruló idős emberekért, a szenvedőkért, a közös játékért és táncért, a vidám nevetés lehetőségéért kellene küzdenetek? Nem ezek a női értékek? Nem igaz, hogy nekem, egy csökött és maradi patriarchának kell ezeket elmondanom! Azt a felvilágosult, modern, haladóértelmiségi mindenit neki! (fejcsóválás)
Irina, még két dolog.
Férfiuralmat emlegetsz, de szívesen megtudnám, hogy mikor ér az véget szerinted? Majd ha a nők is éppolyan férfias életet élnek, mint a férfiak? A férfiak meg éppoly nőieset, mint a nők? Mikor már nem lehet tudni, ki a férfi és ki a nő? Szabadon áramlunk át egyik nemből a másikba? (Nem tudom, nekem hányingerem van a gondolatra. Ilyen lelki takony nem szívesen lennék.)
És a végére, valami pozitív. Ami veled és két társnőddel történt Fehéroroszországban, hát ez előtt kalapot kell emelni. Keresztény vértanúkkal történt hasonló, akiket mészben égettek el, kibeleztek és a beleiket csörlőre tekerték, vagy tó jegén fagyasztották őket halálra. Olajjal locsoltak le téged, és gyufát gyújtottak melletted. Játszadoztak a halálfélelmeddel, az érzéseiddel, az idegeiddel. Ennek ellenére itt vagy, és energikus vagy, és hiszel, és küzdesz. Ez előtt fejet hajtok. Mert ez teljesítmény.
Legvégül: kérded, miért tették ezt azok a férfiak veletek. Irina, te nem vagy férfi. Nem tudod, hogy tud fájni, ha egy nő nem tisztel. Nagyjából, mint ahogy egy nőnek fáj, ha a férfi nem szereti.
Tiszteltek ti minket?
Lehet titeket szeretni?
Zoli
Péter lement a rakpartra. Bámulta a kint lévő vitorlásokat. Tudta, fel kéne állni, és elkezdeni a futást, de belül mardosta a hiány. Egy fiatal nő ment el előtte. Telefonon beszélt valakivel és közben elnevette magát. A férfi maga elé nézett. „Ez az, ami nincs. Egy vidám NŐ az életemben.”
Adj egy esélyt Istennek! – sokba kerül ennyit mondani, mondjuk háromszor egy nap: „Állítólag szeretsz Istenem! Mutasd meg rajtam!”? Máris adtál neki egy esélyt, hogy megvigasztaljon! Hogy legyen is belőle valami, utána adj magadnak is egy esélyt! Szeress, szolgálj, de magadat se hagyd ki a jóból! És tudd: Isten ritkán jön szélviharként, inkább, mint a suttogó szellő, olyan. Egyszerre csak oszlik a rosszkedv, múlik a bánat, és megváltoznak a körülmények, csodás dolgok történnek. Mégis mindez természetesnek hat, mert ha Isten működik, ritka a csinnadratta. Szerény és tapintatos, mire észreveszed, már meg is oldotta a problémát. Mint a jó mozdonyvezető: mire feltűnik, hogy zakatol a vonat, már a váltókon túl jártok, mert olyan csendesen és döccenésmentesen indít. Olvasd a zsoltárokat! Azt sokszor mélygödörben lévő emberek írták, akiket nem egyszer társaik megvetése, vagy éppen az ellenség kardja fenyegetett. És tudtak erőt meríteni, aztán leírták ezt a tapasztalatot, hogy mi, itt és most, ugyanezt megtehessük. Mert már akkor szeretettel gondoltak ránk.
