Gabi

Forgó Gabriella (Gabi) régóta ismerősöm. Egy szép és csinos, de amúgy átlagos lánynak, később nőnek tartottam. Míg meg nem tudtam, hogy a magyar motívumokkal díszített versenyautókon ő versenyzik, és nem a párja. Gyorsan megkerestem az állam a porban, és amint lehetett interjúidőpontot kértem tőle. Szabódás nélkül időt szakított rám, és azóta már a Férfiak Lapja megújult logója is őt dicséri.

Gabival és párjával, Mihály Balázzsal egy étterem teraszán ültünk le beszélgetni. Már az első percekben kiderül, hogy a díszítő motívumok, ruhák és kiegészítők szinte mind saját kezű alkotások. 

Balázs egyszerre csak megemlíti:

– Amúgy Gabi jobban szeret kovácsolni, mint hegeszteni. Komolyan, fiús hobbijai vannak. Tűzzel, vassal, kalapáccsal. Esztergálás, marás, minden, ami fémmunka.

Megállapítom magamban, hogy a meglepetések asszonya ül velem szemben.

– Egy évvel ezelőttig semmiféle közöm sem volt az autóversenyzéshez. A párom „vitt bele” egy Fertőszentmiklósi versenyen – kezdi Gabi. – Ott „csapott meg a benzingőz”. Lenyűgöz a mai napig, ami ott történik, amit az autókkal csinálnak.

– Amikor nyolcasokat kellett leírni, akkor kattant rá. Nyomhatta a gázt, ahogyan csak akarta. De utána hétvégén neveztünk be egy igazi versenyre.

– Ez Taszáron történt, május elsején. Balázs hitt bennem, engem érdekelt, féltem, mert persze féltem kicsit, ez a drukk a mai napig megvan, de nem volt kérdés, belevágok – e. Teljesen zöldfülűként vágtam neki, még csak nem is gyakoroltunk a verseny előtt. Negyed mérföld távon kell minél jobban gyorsulni. Amerikai a verseny, és ott ennyi egy negyed mérföld: 402 méter. Mindig párbaj zajlik két – két autó között, amúgy egy „egyszerű” gyorsulási verseny.

Szóba kerül a „Drift” és a „Gymkhana” (ejtve kábé: dzsimkana).

– A Driftben a lényeg, hogy farolva, „kilinccsel előre” minél nagyobb beesési szögben kell a pályán követni az elöl haladó autót. Gyorsaság és esztétikum együtt számít. A Gymkhana pedig szlalompálya szerű, de szintén driftelve, kilinccsel előre kell teljesíteni. Feladat pl. hogy egy hordót úgy kell körbeautózni, hogy az autó orra a hordó felé nézzen végig – tájékoztat Balázs. Gabi veszi át a szót.

– Lehet gyakorolni, de limitálva van, hányszor, majd út- és időmérők jönnek, Időmérőknél az első nyolc kerül pl. a döntőbe. Rengeteg apró taktikai lépése van, gumik felmelegítése ami alap, ez a „Burn Out” zónában történik, aztán gumik felfújása, leengedése, aszfalt minőségének figyelembevétele, a pálya emelkedésének, lejtésének, szél irányának, erejének, a kocsi könnyítése, nehezítése (ki- vagy bepakolni dolgokat), stb.

– Végre mi is fel tudjuk venni, mi történik Gabival a versenyautóban, mert ugye csak ő lehet a vezetőfülkében verseny alatt. A többiek az ilyen felvételeket régóta felteszik a netre, hát mostantól mi is! Megvannak a kamerák hozzá – mosolyog a Ludas Matyinak öltözött Balázs.

Érdekes, számomra új tényezőről kezd mesélni Balázs. Reakcióidő a neve.

– Amikor a Startnál a lámpák kigyulladnak, akkor lehet mérni, hogy mennyi idő kell, míg elindul az autó. Itt csak a tiszta idő számít, indulástól érkezésig. Mindegy, hogy például valaki még másfél másodpercet vár, hogy a legjobb fordulatszámmal induljon, megteheti, mert így előbb ér a célba esetleg. Minden pálya más, például van, ahol kézifékkel kell indulni, mert lejt vagy emelkedik a pálya, és az autó magától „beugorna”, begurulna a pályára, vagy fordítva: visszagurulna a Startmezőből. Mert ki van jelölve, hol kell állnia az autónak induláskor. Tehát: NEM egyszerű ez a sport. Sokkal összetettebb, mint az átlagnéző gondolná.

– Közben belekerültünk egy olyan miliőbe, akik sok pénzt és időt beletettek abba, hogy az adott kategóriában a legjobbak legyenek. És nagyon jó ismeretségek és barátságok alakultak ki. Ráadásul az egyediségünk értékelik is. Olyan, egyedi küllemet álmodtam meg, amiből lehet tudni, hogy magyarok vagyunk. És úgy néz ki, sikerült is. Mi magunk mentünk oda mindenkihez, nyitottan, bízva, vendégszeretően, és ez visszakamatozott idővel. Mi mindig viszünk pogácsát, pálinkát magunkkal, a kőszegi Hotel Strucc Kőszegi Szeletet ajánl fel ilyenkor. Nagyon sokszor megkérdezik, honnan jöttünk, és bizony visszük a városunk hírét, mert nem tagadjuk – mi kőszegiek vagyunk. – vette át Gabi a szót.

– Amit nem is hinnél, nagyon becsülik a párom, hogy ott van, nőként nyomja a pedált, és gyakorlatilag minden versenyen javította a korábbi eredményeit – fogja meg barátnője kezét Balázs. – Nemrégiben történt, hogy abból a bizonyos miliőből az egyik igencsak a „szeren lévő” versenyző az ő Opel Astra autóját odaadta a Gabinak kipróbálásra, és Gabi az első vezetésen csak három tizeddel vezetett rosszabbul nála. Mivel minden új volt neki az autón, ez gyakorlatilag elenyésző. És a srác nyugodtan nevezhető profinak.

– Mariazellben voltunk már külföldön. A költségek magasak, de volt segítőnk. És második lettem. Keményen, esőben szétázva osztogattuk a pálinkát és a pogácsát. Felejthetetlen, mikor kérdezik, mit kell ezért fizetni, én meg válaszolom: egy mosolyt! Lehengerlő ez az egyszerű tény: nagylelkűen viselkedünk – mert ez jó nekünk.

– Jól érezzük magunkat a társaságban, és szeretjük a verseny légkörét, a versenyzést, hosszú távú terveink nincsenek. Ahogy megy, amit ki tudunk hozni magunkból. Most az autót igyekszünk minél inkább feljavítani, a szerelőtől nem régen jött meg az új (feljavított) autó. Minden kiderül majd. Most már viszont többet várunk magunktól. Gyűlnek a helyezések, serlegek. Kinőttük a „futottak még” kategóriát. Két cég támogat minket kedvezménnyel, egyik sem közeli cég, és mikor megkerestük őket, már tudtak rólunk. Ennyit tesz a népviselet, meg pálinka és a pogácsa – mosolyog Balázs.

– Legutóbb pl. a Kiskunlacházi futamhoz képest is sikerült javítani. Ott 50 – 60 km/órás hátszél volt, most meg még utcai gumikkal, 95 – ös benzinnel futottam. És három tizeddel jobb voltam – magyarázza Gabi csillogó szemmel; mutatóujjával, kézfejével gesztikulál hozzá.

– Igazából támogatnak minket sokan, főleg magánszemélyek. De ötszáz-ezer forintokra gondolj ám! Így ott tudtunk lenni a versenyeken. Aki támogat, annak a nevét feltüntetjük egy táblán a futamok alatt. Kivéve, aki nem akarja. De még jó lenne támogatás. Akár cégekkel – gumikkal támogatni. Versenygumik, százezerben vannak, és néhány verseny és végük. A Facebook-on fenn vagyunk, Hugirace névvel, csak egy like-ot nyomnak nekünk, már támogatva vagyunk. Weblapunk is van: hugirace.hu, minden információ a támogatásra fenn van. Magyar támogatókra számítunk, pártokra viszont nem. Ötleteket várunk, pl. miképpen lehetnénk még jobban magyarabbak, pontosabban a hagyományoknak megfelelőek.

– Cél a jó hangulat megteremtése. Mosolyogva adjuk, amink van: jókedv, bizalom, pogácsa… Vannak, akik amúgy nem is szólnának egymáshoz, de a pogácsával olyan helyzet alakul ki, hogy megered a nyelvük, és barátibb lesz a légkör. Van, aki már várja, van, akinek csak utána, másnak csak a futam előtt lehet adni. Szóval már rákészülünk mi is. Viccelődünk, ezt a mama sütötte, ezt a papa főzte… – nevet a pár, s én is velük.

– Volt egy sztorink is, egyik alkalommal osztottuk a pálinkát, és megkérdezték, milyen pálinka ez? Hát az üvegen nem volt címke, biztos leázott, mondtuk, nem tudjuk. Elkezdtek találgatni, ki körtét mondott, ki más gyümölcsöt, míg jó öt méterről egy ember megszólal: „Szilva”. Olyan határozottan mondta, hogy aztán elmagyarázta: a szél arra vitte az illatot, ő rendszeresen főz pálinkát, nem, most nem ihat, de az illata alapján felismeri. Jót nevettünk, és elhittük neki.

– Elképesztő, hogy hova fejlődtetek, ahhoz képest, hogy teljesen laikusokként kezdtétek. Minden elismerésem és csodálatom a tiétek. Szorítok nektek nagyon – zárjuk a jó egy órás beszélgetést.

A kék Opelben ül Gabi.

;-)

Zoli