Fejben dől el minden

Minden vélemény számít!

Amikor tervezünk reggel, hogy mit fogunk elvégezni aznap, akkor egy bizonyos beállítódással tesszük. Hangulattal, ami megalapozza a tevékenykedéshez való hozzáállásunkat. Ha nem vagyunk eléggé kipihenve, akkor vágyunk még lazításra és alig várjuk, már a tervezés során is, hogy mikor jutunk a teendőink végére és ismét a pihenés állapotába. Ám, ha olyan helyzetben vagyunk, például egy szombaton vagy vasárnap, szabadságon vagy nyugdíjasan, hogy dönthetünk: pihenhetnénk is, de tevékenykedhetnénk is: akkor szívesen töltjük ki tennivalókkal a napunkat. Mert a mozgás egyenlő az élettel.

A tevékenykedés mindig változatosabb, mint a tétlenség. A kipihent, egészséges elme természetes módon választja azt. „Az élet él és élni akar.” Ha ebbe belegondolunk, sokat segíthetünk önmagunkon, a tevékenységekhez való hozzáállásunkkal. Sőt az önmagunkról alkotott véleményünk is változhat. Sokan elkönyvelik önmagukat „lusta disznónak”. Próbálják mások előtt rejtegetni, titkolni, vagy ha még fel is vállalják, akkor is szinte teljesen leírják önmagukat. Pedig csak megértéssel kellene fordulni maguk felé, egy bizonyos empátiával. Próbáljuk ki, váltsunk néha nézőpontot! Tekintsük a teendőinket nyűg helyett lehetőségnek! Gondoljunk arra: volna, aki szívesen lenne a helyünkben és végezné örömmel a mi munkánkat.

Ugye, hogy mindjárt más a helyzet? :)

Jó munkát kívánok mindehhez: Kati :-)

A szürke ötven árnyalata vs. a valóság – Azaz tévhitek a bdsm-mel kapcsolatban

Minden vélemény számít!

Mostanság még a csapból is A szürke ötven árnyalata folyik eltérő véleményezéssel, ugyanis akik csak a filmet látták azok leszólják – teszem hozzá joggal – akik pedig csak a könyvet olvasták odáig vannak érte. Én azon szerencsések – vagy szerencsétlenek – közé tartozom, akiknek volt része mindkettőben. Nos, a film alapján az jön le, hogy milyen jó dolog is, ha elverhetek egy ártatlannak tűnő lányt, mert egy jóképű szadista állat vagyok és piszok gazdag, így bármit megtehetek. Természetesen ennek semmi köze a könyvhöz, még közelről sem, a bdsm-hez meg aztán pláne. Hiszen a háromnegyede ki lett hagyva belőle (persze csak a lényeg) és az érzelmi,- pszichológiai oldalát figyelembe sem vették. Pedig a bdsm-nek pont ez a lényege. Egy D/S kapcsolat (dominant-submissive) alapja a maximális bizalom és tisztelet mindkét irányba, és nagy odafigyelést, törődést igényel. A domináns félnek tudnia kell az alávetett fél határait, és vágyait. Teljes mértékben ismernie kell a párja testét, erogén zónáit, mit, hol, hogyan, milyen intenzitással jó csinálni. Értenie kell akár egy levegővételből vagy rezdülésből, épp ezért csak tapasztalt személyeknek ajánlom (Mert ugye hogyan „jutalmazzon” valaki, ha nem ismeri az alapvető erogén zónákat sem?) kellő utánajárással kipróbálni, akár a legveszélytelenebb részét is, mint például egy egyszerű kötözés vagy bilincselés.

Egy bdsm szeánszot nem lehet elkapkodni és 3 perc alatt lerendezni, az izgalomi állapot elnyújtása és fokozása türelmet és önuralmat igényel. Ez egy játék, ami mindkét fél beleegyezésével, közösen felállított határokkal (játékszabály) történik mindkét fél örömére. Szerződést persze nem kell írni róla, viszont egy biztonsági szó még jól jöhet, ha ismeretlen, új területre tévedünk, vagy még nem ismerjük saját határainkat – vagy partnerünket.

Játék, viszont komolyan kell venni, mert felelősséggel tartozunk a másik fél iránt, aki teljesen ránk bízza magát, átadja magát nekünk, és nem célszerű visszaélni valaki bizalmával, mert anélkül már nem működik a kapcsolat.

Nem kell mazochistának lennünk, hogy élvezzünk egy kis fájdalmat, finom harapást, paskolást. Egy kis fájdalom fokozza a kéjt, a nagyobb mértékű akár csökkentheti is. Ezért érdemes próbálgatni kinek hol a határ, amíg még jó. Nem kell rögtön korbáccsal kezdeni (bár amilyen durvának tűnik, annyira veszélytelen, ha odafigyelő kezekben van) egy kis popsi paskolás meg még senkinek nem ártott ;)

Egy d/s kapcsolat az irányításról-irányítottságról szól. Teszed, amit mondok szó nélkül (szolgálsz), ha engedelmes vagy megjutalmazlak (gyönyörrel) ha engedetlen, akkor megbüntetlek (fenekelés, korbácsolás, orgazmus megvonása stb.). Bár kérdés az, hogy mennyire számít büntetésnek egy elfenekelés, annak a személynek, aki ezt szereti? Tehát a „büntetés” csak annak tűnik, hiszen ha az alárendelt félnek nem tetszik a dolog, akkor bármikor leállíthatja a domináns felet a biztonsági szó kimondásával, vagy beszédkorlátozás esetén (szájgolyó, szájpecek, ragasztószalag, stb.) a jel leadásával. Szóban- és testben alázás is lehet büntetés, de valójában kihívás a másik félnek, hogy képes-e teljesíteni, és átlépni a saját korlátait. Ahány ember, annyi féleképp változik, hogy ki mit tart megalázónak.

Fontos tudni azt mindkét félnek, hogy ez csak egy szerepjáték, és bármikor véget lehet neki vetni. De a cél az, hogy minél hitelesebben elhitessük a partnerünkkel, hogy ő most valóban egy ilyen helyzetbe „kényszerült”. Például egyik nő sem örülne neki, ha valaki megerőszakolná, (sem férfi) ellenben ha tudja, hogy bármikor vége lehet, kíváncsivá teszi a durvaság, tehetetlenség érzése.

De ez csak egy példa a lehetőségek tárházából, aminek csak a saját és partnerünk fantázia szabhat határt.

Következő cikkeimben részletesebben kitérek a bdsm-en belül mindenre, pl. a fetisizmusra, a dominanciára, engedelmességre, D/s és M/s kapcsolatokra és ezek pszichológiai hátterére is.

Kyky

Szőkézés 2.

Minden vélemény számít!

Ez a hajszín „vicc-kategóriává” vált. Régen ha bugyuta valakiről született poén, akkor a címe Móricka volt. Most a szőke cím a modernebb verzió. Persze nem örül neki a sok értelmes világos hajú. Ahogyan a skótok közül sem mindenki fösvény úgy a világos hajúak közt is ugyanannyi okos van, mint a sötét hajszínűek közt. Hiszen természetesen nem hajszín függvénye az IQ. Valószínű a rendőrök, zsidók, romák, hasonlóan nem örülnek, hogy őket viccekbe sorolják.

De ha már vicc, akkor lazítsunk! Képzeljük el azt, az ilyen téren fokozottan hátrányos versenyzőt, aki szőkített roma rendőrnő. Több helyen is találva érezheti magát. :) Várjuk mindenesetre a magas, fekete férfiakra kitalált vicceket, amikor majd a nagyon erős, túl okos férfiak válnak a poénok célpontjává. :) Mint jelenség abszolút ismert, csak talán viccelődni még nem mernek a humoristák vele. :) A viccet félretéve, sokan, ha fel akarnak tűnni, vágynak hírnévre vagy egyszerűen csak társat keresnek, szőkíteni kezdenek. Feltűnőbb jelenséggé válnak. Megnézhetjük: a leghíresebb színésznők nagy része a világos hajszínt kipróbálta. Amikor osztálytalálkozón voltam, ott is azt tapasztaltam, a lányok java szőke, noha annak idején csak egy-kettő volt az osztályban. Az őszülő hajszálak elrejtésére is a szőkítés a legalkalmasabb. Márpedig a feketék hajában a fehér hajszálak már a húszas évek elején felbukkannak. Szóval praktikus is, élnek is sokan a szőkítéssel, mégis élcelődés tárgya. Talán az emberek a saját butaságaikat vetítik ki. Könnyebb a butaságról egyes szám harmadik személyben beszélni, sőt viccbe foglalni, mint felvállalni.

:-) Kati

Ami a csövön kifér – magyar menyecske a gázpedál fölött

Minden vélemény számít!

Gabi

Forgó Gabriella (Gabi) régóta ismerősöm. Egy szép és csinos, de amúgy átlagos lánynak, később nőnek tartottam. Míg meg nem tudtam, hogy a magyar motívumokkal díszített versenyautókon ő versenyzik, és nem a párja. Gyorsan megkerestem az állam a porban, és amint lehetett interjúidőpontot kértem tőle. Szabódás nélkül időt szakított rám, és azóta már a Férfiak Lapja megújult logója is őt dicséri.

Gabival és párjával, Mihály Balázzsal egy étterem teraszán ültünk le beszélgetni. Már az első percekben kiderül, hogy a díszítő motívumok, ruhák és kiegészítők szinte mind saját kezű alkotások.

Balázs egyszerre csak megemlíti:

– Amúgy Gabi jobban szeret kovácsolni, mint hegeszteni. Komolyan, fiús hobbijai vannak. Tűzzel, vassal, kalapáccsal. Esztergálás, marás, minden, ami fémmunka.

Megállapítom magamban, hogy a meglepetések asszonya ül velem szemben.

– Egy évvel ezelőttig semmiféle közöm sem volt az autóversenyzéshez. A párom „vitt bele” egy Fertőszentmiklósi versenyen – kezdi Gabi. – Ott „csapott meg a benzingőz”. Lenyűgöz a mai napig, ami ott történik, amit az autókkal csinálnak.

– Amikor nyolcasokat kellett leírni, akkor kattant rá. Nyomhatta a gázt, ahogyan csak akarta. De utána hétvégén neveztünk be egy igazi versenyre.

– Ez Taszáron történt, május elsején. Balázs hitt bennem, engem érdekelt, féltem, mert persze féltem kicsit, ez a drukk a mai napig megvan, de nem volt kérdés, belevágok – e. Teljesen zöldfülűként vágtam neki, még csak nem is gyakoroltunk a verseny előtt. Negyed mérföld távon kell minél jobban gyorsulni. Amerikai a verseny, és ott ennyi egy negyed mérföld: 402 méter. Mindig párbaj zajlik két – két autó között, amúgy egy „egyszerű” gyorsulási verseny.

Szóba kerül a „Drift” és a „Gymkhana” (ejtve kábé: dzsimkana).

– A Driftben a lényeg, hogy farolva, „kilinccsel előre” minél nagyobb beesési szögben kell a pályán követni az elöl haladó autót. Gyorsaság és esztétikum együtt számít. A Gymkhana pedig szlalompálya szerű, de szintén driftelve, kilinccsel előre kell teljesíteni. Feladat pl. hogy egy hordót úgy kell körbeautózni, hogy az autó orra a hordó felé nézzen végig – tájékoztat Balázs. Gabi veszi át a szót.

– Lehet gyakorolni, de limitálva van, hányszor, majd út- és időmérők jönnek, Időmérőknél az első nyolc kerül pl. a döntőbe. Rengeteg apró taktikai lépése van, gumik felmelegítése ami alap, ez a „Burn Out” zónában történik, aztán gumik felfújása, leengedése, aszfalt minőségének figyelembevétele, a pálya emelkedésének, lejtésének, szél irányának, erejének, a kocsi könnyítése, nehezítése (ki- vagy bepakolni dolgokat), stb.

– Végre mi is fel tudjuk venni, mi történik Gabival a versenyautóban, mert ugye csak ő lehet a vezetőfülkében verseny alatt. A többiek az ilyen felvételeket régóta felteszik a netre, hát mostantól mi is! Megvannak a kamerák hozzá – mosolyog a Ludas Matyinak öltözött Balázs.

Érdekes, számomra új tényezőről kezd mesélni Balázs. Reakcióidő a neve.

– Amikor a Startnál a lámpák kigyulladnak, akkor lehet mérni, hogy mennyi idő kell, míg elindul az autó. Itt csak a tiszta idő számít, indulástól érkezésig. Mindegy, hogy például valaki még másfél másodpercet vár, hogy a legjobb fordulatszámmal induljon, megteheti, mert így előbb ér a célba esetleg. Minden pálya más, például van, ahol kézifékkel kell indulni, mert lejt vagy emelkedik a pálya, és az autó magától „beugorna”, begurulna a pályára, vagy fordítva: visszagurulna a Startmezőből. Mert ki van jelölve, hol kell állnia az autónak induláskor. Tehát: NEM egyszerű ez a sport. Sokkal összetettebb, mint az átlagnéző gondolná.

– Közben belekerültünk egy olyan miliőbe, akik sok pénzt és időt beletettek abba, hogy az adott kategóriában a legjobbak legyenek. És nagyon jó ismeretségek és barátságok alakultak ki. Ráadásul az egyediségünk értékelik is. Olyan, egyedi küllemet álmodtam meg, amiből lehet tudni, hogy magyarok vagyunk. És úgy néz ki, sikerült is. Mi magunk mentünk oda mindenkihez, nyitottan, bízva, vendégszeretően, és ez visszakamatozott idővel. Mi mindig viszünk pogácsát, pálinkát magunkkal, a kőszegi Hotel Strucc Kőszegi Szeletet ajánl fel ilyenkor. Nagyon sokszor megkérdezik, honnan jöttünk, és bizony visszük a városunk hírét, mert nem tagadjuk – mi kőszegiek vagyunk. – vette át Gabi a szót.

– Amit nem is hinnél, nagyon becsülik a párom, hogy ott van, nőként nyomja a pedált, és gyakorlatilag minden versenyen javította a korábbi eredményeit – fogja meg barátnője kezét Balázs. – Nemrégiben történt, hogy abból a bizonyos miliőből az egyik igencsak a „szeren lévő” versenyző az ő Opel Astra autóját odaadta a Gabinak kipróbálásra, és Gabi az első vezetésen csak három tizeddel vezetett rosszabbul nála. Mivel minden új volt neki az autón, ez gyakorlatilag elenyésző. És a srác nyugodtan nevezhető profinak.

– Mariazellben voltunk már külföldön. A költségek magasak, de volt segítőnk. És második lettem. Keményen, esőben szétázva osztogattuk a pálinkát és a pogácsát. Felejthetetlen, mikor kérdezik, mit kell ezért fizetni, én meg válaszolom: egy mosolyt! Lehengerlő ez az egyszerű tény: nagylelkűen viselkedünk – mert ez jó nekünk.

– Jól érezzük magunkat a társaságban, és szeretjük a verseny légkörét, a versenyzést, hosszú távú terveink nincsenek. Ahogy megy, amit ki tudunk hozni magunkból. Most az autót igyekszünk minél inkább feljavítani, a szerelőtől nem régen jött meg az új (feljavított) autó. Minden kiderül majd. Most már viszont többet várunk magunktól. Gyűlnek a helyezések, serlegek. Kinőttük a „futottak még” kategóriát. Két cég támogat minket kedvezménnyel, egyik sem közeli cég, és mikor megkerestük őket, már tudtak rólunk. Ennyit tesz a népviselet, meg pálinka és a pogácsa – mosolyog Balázs.

– Legutóbb pl. a Kiskunlacházi futamhoz képest is sikerült javítani. Ott 50 – 60 km/órás hátszél volt, most meg még utcai gumikkal, 95 – ös benzinnel futottam. És három tizeddel jobb voltam – magyarázza Gabi csillogó szemmel; mutatóujjával, kézfejével gesztikulál hozzá.

– Igazából támogatnak minket sokan, főleg magánszemélyek. De ötszáz-ezer forintokra gondolj ám! Így ott tudtunk lenni a versenyeken. Aki támogat, annak a nevét feltüntetjük egy táblán a futamok alatt. Kivéve, aki nem akarja. De még jó lenne támogatás. Akár cégekkel – gumikkal támogatni. Versenygumik, százezerben vannak, és néhány verseny és végük. A Facebook-on fenn vagyunk, Hugirace névvel, csak egy like-ot nyomnak nekünk, már támogatva vagyunk. Weblapunk is van: hugirace.hu, minden információ a támogatásra fenn van. Magyar támogatókra számítunk, pártokra viszont nem. Ötleteket várunk, pl. miképpen lehetnénk még jobban magyarabbak, pontosabban a hagyományoknak megfelelőek.

– Cél a jó hangulat megteremtése. Mosolyogva adjuk, amink van: jókedv, bizalom, pogácsa… Vannak, akik amúgy nem is szólnának egymáshoz, de a pogácsával olyan helyzet alakul ki, hogy megered a nyelvük, és barátibb lesz a légkör. Van, aki már várja, van, akinek csak utána, másnak csak a futam előtt lehet adni. Szóval már rákészülünk mi is. Viccelődünk, ezt a mama sütötte, ezt a papa főzte… – nevet a pár, s én is velük.

– Volt egy sztorink is, egyik alkalommal osztottuk a pálinkát, és megkérdezték, milyen pálinka ez? Hát az üvegen nem volt címke, biztos leázott, mondtuk, nem tudjuk. Elkezdtek találgatni, ki körtét mondott, ki más gyümölcsöt, míg jó öt méterről egy ember megszólal: „Szilva”. Olyan határozottan mondta, hogy aztán elmagyarázta: a szél arra vitte az illatot, ő rendszeresen főz pálinkát, nem, most nem ihat, de az illata alapján felismeri. Jót nevettünk, és elhittük neki.

– Elképesztő, hogy hova fejlődtetek, ahhoz képest, hogy teljesen laikusokként kezdtétek. Minden elismerésem és csodálatom a tiétek. Szorítok nektek nagyon – zárjuk a jó egy órás beszélgetést.

A kék Opelben ül Gabi.

;-)

Zoli

Életben maradni

Minden vélemény számít!

Az új stratégiai játék neve: Életben maradni. Megpróbálkozni vele. A sok nehézséggel, betegséggel. A megszorítások ellenére, melyek egy része kívülről jön, másik részét belülről teremti önmagának az elme. Persze a túlterhelt ember pszichéje sérülékeny is. Teremthet önmagának betegségeket. De ha kimerül testileg lelkileg, akkor még inkább félhet. Pszichoszomatikus a betegségek nagy része. Gyakran halljuk: „Fejben dől el minden”. A placebótól is gyógyulnak emberek és önmagukat betegíthetik is elkeseredésükben. Mindezek tudatában, ilyen szabályok közt evezve próbálunk fenn maradni az élet tengerén a tömegben. Hiszen velük is számolni kell. A többiekkel, akiket sokszor az érdek vezérel. Hányszor tipornak el, löknek félre a testileg – szellemileg erősebbek. Ezek bizony farkas törvények.

Ha láttunk már falkát élni, megfigyelhettük, hogyan rendeződnek. Könyörtelenül érvényesülnek a szabályok. Kialakulnak a szerepek: pl. az erősebb ehet. Nincs ez másként köztünk sem. A gyengének, vagy gyengülőnek vesznie kell. Át kell adja a helyét az erősebbnek. Így van a párkapcsolatban, a családban, a munkahelyen. A fiatalabb, erősebb helyet követel. Nyomul előtérbe. Érvényesülnie, kiteljesednie kell – szükségszerűen. Dolga van az életben, küldetése. Mintha valamilyen programnak teljesülnie, futnia kellene. Nevezhetjük sorsnak, karmának, elrendeltetésnek. Változó, ki hogyan teszi helyre önmagában mindezt. Az ereje teljében levő kihívásnak érezheti, alkalomnak, amikor megmutatkozhat végre, kihozhatja magából azt, amit ő adhat ehhez a nagy játékhoz, amit úgy hívunk: ÉLET. Nevezhetjük ezt kiteljesedésre való késztetésnek. A kudarc-kerülő pedig állandó szorongással élheti meg. Hisz az Élet kihívás, és ő pont ettől tart. Hallottam egy mondást: „Ne siettessük mindig a görcsös megoldást, élvezzük kicsit a problémát magát!” Hiszen tudjuk, ha megoldjuk és elérünk a fennsíkra, a siker feletti elégedettség csak rövid ideig tart. Az elme új célt tervez, és az egész értelme végül a folyamat, a küzdés maga. Ehhez kívánok erőt és örömöt mindannyiunknak.

:-) Kati

Milyen volt szőkesége?

5 hozzászólás

Mindig is írni szerettem volna a szőkeségről. A mi korunk sajnos „szőkézik”. Ezt a szót a butuska szinonimájaként emlegetik, más országokban is. Természetesen nekünk, akik fontosnak érezzük, hogy önmagunkat szellemileg, amennyire tőlünk telik, minél magasabb szintre kiműveljük, ez nem esik jól.

Igaz, a „szőke” jelzővel mintegy megbélyegezve többnyire azokat illetik, akik kevésbé értelmesek, a hajukat szőkítik, erősebben barnított a bőrük, a külsőre túl nagy hangsúlyt fektetnek és több mesterséges beavatkozást is alkalmaznak. /Implantátumok mellen, szájon, fenéken./ A vásárlás a fő gondjuk a plazákban. De teszi ezt sok sötét hajszínű nő is! A „szőke”, mint „buta” jelzőt pedig sajnos gyakran másokra is kiterjesztik. Gondoljunk csak bele, a világban mennyivel több színes bőrűnek, és sötét hajúnak nincs módja sem arra, hogy tanuljon. Marad egy bizonyos szinten az értelmi színvonala. Mégsem bélyegzik meg őket butának! Miért kell a világos hajúakat leszólni? Érthetően zavar.

Magam részéről mindig is nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy amennyit csak bírok, tanuljak. Érzek a jelző elterjedése mögött némi irigységet is a sötétebb hajúak részéről. Hiszen hatalmas a szőkítő vegyszerek piaca. Vagyis szőkítik a hajukat nagy tömegek, mert szőkék akarnak lenni. Pedig a hidrogénezés bizony költséges, időigényes és csípős, kellemetlen, fájdalmas procedúra. Az eredetileg világos hajjal, bőrrel születők többnyire érzékenyebbek lelkileg. Ez nőies vonás. A világos hajszínre a férfiak jobban felfigyelnek a tömegben. Vonzza a tekintetet. Érthető a sötétebb hajszínűek irigysége. Mint természetes szőke mondhatom, van terhünk az érzékenységünkkel – hiszen könnyebben sírunk. A mai világban erősnek kell lenni, másként eltipornak, kikezdenek. nőket talán még inkább. Sokszor farkas törvények működnek. Álljon itt egy gyönyörűség egy férfitól, aki mélyen átérezte, milyen is a szőkeség, az igazi, természetes értelemben.

Juhász Gyula :Milyen volt szőkesége

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsúzónál
Szeme színére visszarévedek.

:-) Kati

Ariadné fonalán 8. rész (avagy a homikról)

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VIII. rész

George Michael, egy híres énekes, aki vállalta a homoszexualitását

Ha fütyink van, biológiai nemünk: férfi (fiú). Punci esetén nőknek (lányoknak) számítunk. Viselkedésünk már kicsit keresztbe tehet ennek. Bizonyos gesztusok, mozdulatok, gondolkodási módok férfiasnak, illetve nőiesnek számítanak. A kultúránkban lévő képtől függ mindez, társadalmi nemnek nevezzük. A ma sokszor halható gender (dzsender) szóval utalunk rá. A legváltozatosabb a szexuális orientációnk lehet. Hatféle! Férfiként nőkre, férfiakra és mindkettőre vágyhatunk. Nőként ugyanígy. Messze többségben vannak, akik az ellenkező nemre vágynak, és másféle gondolat csak látogatóban van a fejükben, de akadnak eltérő orientációk is. Mivel szexről van szó, és ez eléggé eltér a megszokottól, igen szívesen figyelünk ezekre. És ez tökre oké, ha kellő jóindulattal, és tőlünk telő bölcsességgel tesszük. Például nem fér a fejünkbe a dolog, de max. némi morgással békén hagyjuk őket. Vagy vad mámorban a keblünkre öleljük őket, de a hagyományos orientációjú emberek átneveléséről szívesen lemondunk.

Jó tudni, miként történik a homoszexuális orientáció felismerése. Kisiskolás korban már jelentkezik, amikor a kisfiú/kislány azt éli meg, hogy őt más dolgok érdeklik, mint a többieket, és általában a másik nemből jobban tud barátokat választani, az érdeklődése inkább hajaz azokéra. A különbözőség élménye elmélyül és bekövetkezik az identitáskrízis. Beszélni könnyű róla, megélni cafrangos lehet. Én csak félénk és bizonytalan voltam a lányokkal, pedig csak ők érdekeltek. És ez is sz..r volt. Milyen lehet, mikor egy fiú fiúk társaságára vágyik, de mélyebben, mint a barátság? Esetleg valakibe beleszeret, és érzi a dolog reménytelenségét? Talán megbeszélni sincsen kivel…

Az elítéléstől való félelem, amihez egy közösségen belül nem kell, hogy kimondva legyen, a burkolt kiközösítést a gesztusok, pillantások még enyhébb formában is híven közvetítik. És van az „üsd a gyengét!” effektus. Nem szó szerinti ütésekről van szó. Kínzó beszólások, látványos, de be nem vallott eredetű hátat fordítás, lekezelés, ami, mivel oka homályban marad, nehezen megragadható, és leküzdhető. És még olyan helyzetet ábrázolok ahol a másféle tinédzser nem ellensége magának. Mert nem biztos, hogy a másságát el tudja fogadni, öngyűlölővé is válhat! Érzékenységében teljesen egyedül. Na jó, nem fokozom.

Előfordult már, hogy még hagyományos házasságot is kötött valaki, és egy idő után a felesége is tudta, miért nem igazán vonzó ő a férjének. Micsoda kereszt ez mindenkinek! Elképzelni nem bírom. Az elfogadó, támogató közeg rengeteget segít. Kriszta is azt vallja, hogy gyógyíthatatlan, sőt gyógyításra nem szoruló jelenségről van szó. Dr James Dobson mást állít. Akárkinek van igaza, tény, hogy romboló betegségeknél – alkoholizmus is, pl. – de az én addikciómnál is: az egyénre van bízva a döntés. Tehát kezeltetheti magát, ha akarja. Vagy nem. A homoszexualitás önmagában nem rombol. Nem is fertőző. Az agresszív lobbi inkább, ami ráépül. (Bécsben Schwulhaus, rajta lepedő nekünk, „heteroszexuális fasisztáknak” üzenet? Ott, ahol évente van báljuk… de ez a lobbi és nem a homik. Néha hittérítők is elmennek ilyen türelmetlenségbe, amikor biztosak benne, hogy a legnagyobb gond, az, hogy a másik gondolkodik. Nem az ő türelmetlenségük… az tuti nem. Zanyám!)

Tény, hogy ami szexuális, az erősen és érzékenyen érint minket. Legtöbbünkben, ha homoszexualitással találkozunk, felmerül (hetero férfiakra gondolok), „Úristen, remélem, én nem!” Nem könnyű ám ez. És míg két nő szexuális aktusa nagyon is érdekelni szokott minket (mégis, két nő, mindkettő szép, vonzó) két férfié… Erős taszító érzéssel jár, hogy hasonló helyzetbe képzeljük magunk, ami pedig önkéntelenül is megtörténik. Kemény intraperszonális (személyen belüli) bunyó ám ez! És van, aki magában nem hajlandó ezt a meccset lejátszani, inkább kivetít és mindenáron kint akar megoldani. És hát a helyes, a jó (márpedig az ő elképzelése az, tutira így véli) az minden áldozatot megér. A másiktól. Kész, innentől a világ (vagyis a másik ember) türelmetlen, erőszakos „átgyúrására” minden eszköz meg van engedve. Az ideológiai, vallási erőszak és háború alapja el is készült. Egyszerűen a tökéletes világ kialakulása, ami felé az evolúció testi és lelki szinten is tart, sokkal-sokkal hosszabb ideig tat, mint sokszor hisszük. Célszerű sok-sok generációval előre gondolkodni. Mint a kis veréb, aki csőrének csiszolásával koptatta el a hatalmas vashegyet. És ezt vallásosnak, nem vallásosnak; hominak és heteronak egyaránt írom.

Bár kevesen vannak, de szenvedésük nagy, ezért is érdemes szexuális felvilágosítás terén a Homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek (akik biológiai nemüket átoknak élik meg, ellenkező neműnek élik meg magukat) és biszexuálisok felvilágosításával foglalkozni, nem kiemelve őket a hetero többség közül. Nekünk is jobb, ha tudunk életükről, gondjaikról. Jobban megtapasztalhatjuk emberileg értékes voltukat, és segíteni is jobban tudunk nekik. Az ismerkedési lehetőségeik is igen korlátozottak, még a részükre fenntartott bárokban sem egyértelműen jó. Közülük sem hajlandó mindenki józan, érzelmekkel bíró, őszinte emberként viselkedni. Sokuknak a kellő felvilágosítás hiánya miatt elrémisztő első szexuális alkalmaik vannak. Lehet tenni ellene. Kéne is.

Fontos, hogy emberies közösségeket alakítsanak ki egymással, ahol sok őket érintő kérdést meg tudnak beszélni. Ne csak a pornó informálja őket a technikai részletekről.

Mivel nem tudom, mi az igazság, Kriszta viszont szakembere a szexuális területnek, és hangsúlyosan kiemeli, így én is ezt teszem.

Nagyon fontos a heteroszexuálistól eltérő identitás elfogadása! (De nem kialakítása – ez én voltam.) És a társadalom szemléletének, magatartásának ehhez alakítása. (Remek terep a türelem, megértés, segítés erényeinek gyakorlására. Minden jó szándékú, de főleg keresztény tesók számára írom. Nem, mert hunyóknak tartom őket, hanem a legmotiváltabbaknak.) Főleg, mert semmi lehetetlent nem kér tőlünk. Felvilágosítás, korrekt ismerkedési lehetőségek, megjelenhessenek köztünk, mint más szerelmespárok. Igaz a családalapítás, örökbefogadás, házasodás kemény dió. Én az „élettársi kapcsolat, gyermekek nélkül” híve vagyok. De még sok tapasztalni és tanulni való áll előttem, meglátjuk, mi bizonyul igaznak és helyesnek.

;-)

Zoli és Kriszta

Ha behunyom a szemem (színjáték)

1 hozzászólás

Szereplők:

Mesélő

Miklós, János, Jóska, Gyuri: idősebb halászok

Isti: a halászlegény, aki hőssé lesz

Hans és Helmut: osztrák katonák

Ha behunyom a szemem, látok egy kis Balaton parti kicsike halászkunyhót, amit a lenyugvó nap fénye fürdet sugaraival. A zöldesen csillogó Balaton késő délutáni hullámtáncát járja, s lassan készülődik befogadni az ezüstös hold sejtelmes fényét, hogy valami titkos nászban majd összeforrhassanak. A sirályok, récék hangos visongása, sivalkodása alábbhagyott már s a vízi szárnyasok próbálnak koraesti fészket találni maguknak, vagy elnyugodva ringatózni a lágy vízben.

Ősz van már ősz, látszik a vidéken, de még kevésbé érződik az októberi alkonyatban, hisz napközben még a nyarat idéző meleg sem ritka, ami még azt hazudja a tájnak, hogy a nyár az úr, pedig az már messze jár! Érzik ezt a halászkunyhó lakói is, akik esténként már begyújtják a kis vaskályhát s jó pár fahasábbal, száraz náddal enyhítik, melegítik a kunyhó levegőjét. Épp most tett a tűzre egy sovány hasábbal Miklós az idős halász, hisz az ő csontjai már sok telet átvészeltek, hamarább érzi a hűvös levegőt megfáradt teste.

Öt ember üldögél a kunyhóban, látszólag békésen, nyugodtan, pihenésre készülődve. A rozoga kis asztalon fakupákban hűvös, zamatos balatoni bor, amiből egyre sűrűbben kortyolgatnak, s annál jobban megered a nyelvük. A legfiatalabb, még legénykorban lévő halász kissé középen ül s láthatóan ő a legbeszédesebb, bár még a legkevesebbet tapasztalta a világból. Csontos vézna legény, akit nem vesznek igazán komolyan, néha ki is nevetik, legyintenek rá. A halászfalucska többi lakója is amolyan félnótásnak tartja, akinek a szavára nem sokat lehet adni, a lányok sem állnak vele szóba. Bár jóarcú fiú, mégis bolondosnak tartják, aki még a halászmesterséget sem képes kitanulni. Pedig igazán nincs alapja ezeknek a szóbeszédeknek, viszont a szerencsétlen csillagzat, ami alatt született, erre kárhoztatta őt!Később láthatjuk is, hogy mennyire igaztalan vádak voltak ezek! Tán tapasztalatlansága, szertelensége, éretlen jelleme ezt sugallhatta az embereknek, de csak a Jóisten a megmondhatója mi volt az oka!

De most térjünk csak vissza a kiskunyhó rejtekébe, félhomályába, amit a pipafüst gomolygása még titokzatosabbá tesz!

A látszólagos nyugalom mögött komoly indulatok rejteznek, elfojtott bánat, keserűség, csalódás. mintha siratnának valamit, vágyakoznának valami – valaki után… Néha egy-egy hangosabb szó is belenyilall az alkonyat vörösébe, de vigyáznak arra, nehogy kiszűrődjön olyan szó, ami veszélybe sodorhatná őket, s másokat. Tudják, hogy veszélyes idők járnak mostanában, az osztrák katonák csapatszámra grasszálnak a környéken és várják a helyi besúgók jelentéseit, híreit, s könyörtelenül lecsapnak azokra, akiket elárulnak júdáspénzen! Az egyik mellettük lévő halászkunyhó mélye is egy menekülő, üldözött katonát rejt, akit ott rejtettek el, menekítve a megtorlástól, ítélettől, gyalázattól! Erről csak sugdolózva beszélnek, mert tudják, hogy a falnak is füle van, s bármikor megjelenhetnek az osztrák pribékek. Ha megtalálják az osztrákok Kossuth katonáját, akkor az ő életük sincs biztonságban!

De nézzük, hallgassuk csak a történetet, minden szónál többet mond a valóság!

Miklós: – Nem is tudom, mikor lesz még egyszer ebben a hazában szabadság!

János.: – Ej, hagyd mán el, ne mondogasd annyit, még a végén elvisznek bennünket is, aztán többet te sem pipázhatsz ebben a kunyhóban!

Miklós: – Mit bánom azt, inkább vigyenek el, de én aztán nem hajtom igába a fejemet az osztráknak! Elég volt 60 évig, mióta élek ezt csinálom, apám is ezt tette. annak a Mária Teréznek, vagy mi is vót a neve! Most végre azt hittem, hogy többé nem kell tőlük félni, Kossuth-ék elrendezik a sorsukat, de aztán mi lett az egészből…

Jóska: – Azt a költőfélét is azt mondják, hogy elkapták, vagy ami rosszabb, el is pusztították azok az orosz kutyák!

Gyuri: – Csendesebben, no, mert tényleg ráfázunk, aztán több szálkát nem nyelünk le, bármilyen girhes halat is fogunk ki! Nem félek, de ezek bármikor itt teremhetnek, aztán Petőfi ide, Petőfi oda, már nem őt bántják, hanem minket!

Miklós:- Igen elhallgattál te gyerek, az előbb még be nem állt a szád! Mi jött rád! Vagy megijedtél? Hisz magad mondtad, hogy segítetted ezt a nyomorult menekülőt, és egy álló éjszakát voltál mellette! No, mondd, kiféle, miféle ember ez. Rossz ember persze nem lehet, mert Kossuth katonája, az mán igaz!

Isti:- Ez így igaz, és méghozzá én segítettem neki elbújni s könyörögtem be a Ferkó bácsiék szénapadlására! Félt is az öreg, de azt mondta, nem bánja, ez lesz a bosszúja azért, amit a labancféle művelt!

Jóska:- Gyönge egy bosszú, de mi mán csak ezt tehetjük sajna!

Miklós:- Elhallgass már, hadd beszéljen ez a félnótás! De ne hazudj ám gyerek, mert több hálót nem adok a kezedbe!

Isti:- Szent igaz bátyókáim amit mondok, én segítettem neki a lápon hajnalban végigmenni, hisz nálam jobban csak maguk ismerik a zsombékost. Fegyvere is vót, olyan elültöltős mordály, de benedvesedett a lőpora, használni nem tudta! A német meg a sarkunkban vót, hallottuk a szuszogásukat, de aztán megijedtek a láptól s visszafordultak.

Miklós:- Ej ez már nem semmi kisöcsém!

János:- Ne higgy neki, hisz ez félnótás!

Jóska:- Bolond likból bolond szél fúj, el nem hiszem, hogy te hoztad ide ezt a szökevényt!

Gyuri:- Én sem már no, de valahogy idekerült ez a szerencsétlen pára, valakinek kellett segítenie őt akár ki is vót? Bár rólad én se hinném azt, hogy képes lennél rá, csak a szád jár! A faluban senki nem mondta, hogy te lettél volna, mindenki hallgat mint a sír!

Isti: – Higgyenek már nekem jóemberek! Azért hallgatnak, mert félnek! Félnek a némettől! Még talán maga a ház ura se tudja, hova bújtatta azt a nyomorultat! Jobb is tán, mert egyből kiszaladna a száján az igazság, ha a német a fegyverét rászegezné!

Miközben ott beszélgetnek, nem is tudják, hogy két német zsoldos, már alig pár kilométerre van tőlük és egyenesen feléjük vágtat lovon! A besúgók jól dolgoztak, jelezték, hogy a környéken bujkál egy szabadságharcos. De az emberek összetartására jellemző, hogy még a ravasz spiclik sem tudták, hogy kinél, hol és mióta! Amint évődnek, vitatkoznak egymással, lódobogásra lesznek figyelmesek. Hirtelen el is hallgatnak, még az őszi légy zümmögését is lehet hallani. Remélik nem hozzájuk lép be a két zsoldos, nem őket faggatja majd, de sajnos tévednek! Hangos dörömbölés hallatszik, szinte beszakítja az ajtót! A zsoldosok tudtak magyarul, eleget harcoltak már ellenünk, hogy ismerjék a magyar szót!

Hans: – Kinyitni! Kinyitni! Tudjuk, hogy erre bujkál egy szökevény!

A halászok összenéztek, majd Gyuri, a legbátrabb odament az ajtóhoz, és kinyitotta nekik. Azonnal beugrottak és fegyverrel a kezükben, szinte rájuk szegezve elkezdtek fenyegetőzve kérdezgetni!

Helmut:- Azonnal mondjátok meg, hol bujkál az a magyar kutya, vagy titeket viszünk el a tömlöcbe!

Miklós:– Ha tudnánk, biztosan megmondanánk, de az a baj, hogy még arról sem tudunk, hogy bujkálna itt valaki!

Helmut:- Hazudsz magyar, mind egyformák vagytok, de majd ellátjuk a bajotokat, aztán meglátjuk utána mit mondotok.

A helyzet kezdett elmérgesedni, a németek egyre dühösebben követelték a választ. Hadonásztak a fegyverekkel, bitófával fenyegetőztek, de úgy látszott, a halászok bátran tartják magukat, nem ijednek meg a saját árnyékuktól! Ekkor taktikát változtattak, elkezdtek egyszerre hamis nyájassággal, behízelgően kérlelni.

Hans:- Na emberek, nem bánjátok meg, ha elvezettek minket ahhoz a nyomorulthoz! Húsz arany üti a markotokat, nézzétek, itt van a szíjamon a baksis!

És valóban ott függött a szíján pontosan húsz arany a tarsolyában! Istinek ekkor felcsillant a szeme, de nem a pénz miatt, hanem azét, mert támadt egy ötlete, amivel talán megmentheti a menekülő magyar katonát!

Helmut:- Na jóemberek, senki nem akar gazdag lenni? Ennyi pénzt még nem is láttatok egyben! Ehettek, ihattok rajta, a mocskos gúnyáitokat is kicserélhetitek!

Majd jót nevetett azon amit mondott s lekicsinylően nézett a halászokra, akik kínos csendben ültek a lócákon. eszük ágában sem volt megszólalni! Isti azonban megtörte a csendet mindenki nagy megdöbbenésére és haragjára, mivel azt hitték, hogy áruló lett belőle!

Isti: – Én elvezetem kegyelmeteket oda, ahol bujkál ez a katona, hisz tudom hol van! Magam láttam arra futni ezt a rongyos embert, azóta is ott van, úgy tudom! Kéne nekem ez a pénz, mézeskalácsot vennék a menyecskémnek a vásáron jövő héten!

Helmut:- Na rendben, megkapod a pénzt, ha már elkaptuk, ígérem, de addig semmit! És ha becsapsz, lelőlek mint egy kutyát, érted!

Isti:- Értem hát, ne tessék engem hazugnak gondolni, szívesen segítek az uraknak, tudom én, minek hova megy a vége!

Hans:- Azt mi is, ezért mész elöl, mi meg utánad, de ha szökni, vagy cselezni próbálsz, véged! Induljunk! Ti meg jobb ha vigyáztok, mert ha kiderül, hogy segítettetek annak a disznónak, vasra verve mentek a kapitányhoz! Itt maradjatok amíg vissza nem jövünk!

A halászkunyhóban lévők megdermedtek a döbbenettől, a négy halászember szólni sem tudott! Egyrészt tartottak a katonáktól, másrészt csalódtak Istiben akit bár nem tartottak sokra , de árulónak soha nem gondolták! Legszívesebben köddé váltak volna, hogy ezt a gyalázatot ne éljék át! De hát az ember már csak ember marad, testben mindenképp! Lehajtották deres fejüket, aztán csak nézték a kunyhó döngölt agyagpadlóját mindaddig, amíg ki nem mentek az osztrákok Istivel! Utána is csak ültek szótlanul, s néha morrantak egyet-egyet, vagy ittak egy korty bort a pipafüstre..

Közben már a nádas közelébe értek gyalogosan is a katonák Istivel. a lovakat kikötötték, úgy követték a legényt, aki megállt egy pillanatra és így szólt:

Isti:- Én már innen csak úgy vállalom az utat, ha odaadják nékem baksist, mert nagyon nehéz erre az út, veszélyes , tán jobban eszembe is jut, ha nálam a jutalom. meg aztán ránk támadhat az a szökevényféle…

Hans:- Hallgass el és lódulj, mit képzelsz, velünk ne alkudozz!

Helmut:- Add oda neki, csak menjünk már, mindjárt teljesen sötét lesz! Ha nekünk ez itt megmakacsolja magát, vissza sem találunk! Add már oda!

Hans:- Nesze! De most már eredj, vezess oda minket!

Isti:- Köszönöm, instálom alázatosan, jöjjenek hát!

Azzal Isti elkezdte vezetni őket egyre beljebb a zsombékosba, szinte már maga sem tudta hová vezeti a két zsoldost. Sűrű nádas, süppedő zsombék, nagyon veszélyes annak, aki nem ismeri a járást! Ő ismerte és tudta, hogy nagyon meg kell keverni a két osztrákot, még véletlenül se tudjanak kikecmeregni onnét. De sajnos hibázott, mert a nagy izgalomban nem a jól ismert ösvényen ment, hanem átváltott egy másikra, amin bár járt többször, de korántsem volt olyan biztos ismerete. Azt gondolta, ha minél veszélyesebb ösvényre vezeti őket, bizonyosabb, hogy nem tudnak kikeveredni s ezalatt kereket oldhat, riaszthatja a magyar honvédet. De elszámította magát, mert a zsombékos azon részébe értek, ahol már nagyon ingoványos volt a talaj, és egyszerre süllyedni kezdtek mindhárman. Kétségbeesetten kapálózni kezdett a két zsoldos, a legény nem esett pánikba, hanem megfogta a 20 aranyat s a két derékig süllyedt katona arcába vágta közben undorral nézett rájuk! Látható volt, hogy egyikük sem tud már kikászálódni a mocsár szorításából, ottvesznek. De az egyiküknek még volt annyi ereje, hogy a fegyverét beélesítse és a menekülő legényre célozzon. Bár már hasig süllyedt a mocsárban, a bosszú éltette, így sikerült hátba lőnie Istit, aki holtan rogyott össze! Nem jutott messze, hisz a veszélyes ingovány miatt lassan haladhatott előre, ezért meg tudta lőni a zsoldos. Még egy kárörvendő kacaj hallatszott az osztráktól , aztán végleg elnyelte a mocsár, társával együtt.

Odaveszett sajnos Isti is, a bátor fiatalember, aki legalább akkora hős volt, mint akit megvédett az osztrákok bosszújától! Méltósággal halt meg, menekülés közben, éles fegyvertől, nem júdáspénzzel kezében, amit persze nem is akart, ezért vágta a szemük közé! Ilyen emberek őrizték és vitték tovább még holtukban is a szabadságharc kékes-vörös lángját, amit mindmáig táplálnak az igaz magyar lelkek!

A halászok pár nap múlva rátaláltak és titokban becsülettel eltemették. Levéve süvegüket csak ennyit mondtak magukban, gondolataik rejtekében: – Isten áldja ezt a legényt, aki nagyobb és bátrabb volt mindnyájunknál , mi pedig hitetlenek voltunk és vakok!

Áldott legyen a forradalom emléke, a hősök és az összes egyszerű ember, akik összetartásukkal és bátorságukkal mindmáig táplálják a forradalom ügyét és méltóságát! Isten áldja meg őket!

Vége

Németh László Zsolt

Ariadné fonalán 7. rész (fiúszakasz)

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VII. rész

A könyv szerzője

Hímneműeknek nőiesség: sztornó! Még ma is általában elvárt viselkedés és gondolkodásmód ez a fiúk és a férfiak számára. A hiperférfias viselkedés üdvözölt (míg el nem durvul, vagy eldurvul, de más kárára, és nem égbekiáltó botrányként), és az átlagférfi önmaga, de a többiek előtt is szégyelli, amikor sebezhetőségét, sérülékenységét, másokra rászorultságát kell kimutatni, bevallani és megélni.

Tény, ezzel nekem is meg kell küzdenem időnként, és kábé pont így. De idetartozik, hogy a környezet ugyan szapul, mert kőarcú mechanikerek vagyunk, akik mindent megoldanak, mindent elviselnek, mindent eltűrnek, másrészt fintorogva félrehúzódik, lekicsinyel és akár gúnyolódik is, ha ezen változtatni akarunk. Mi a megoldás?

Nem kell senkinek se megfelelni! Magunkat kivéve. Ha a többiek azt látják, hogy küzdünk a problémáinkkal, és nem a nyakukba akarjuk varrni, hogy megfontoljuk mikor és mennyi segítséget kérünk, viszont ha kell, kérünk, és akár kitartóan is, akkor meg fognak bennünk bízni. És rögtön el kezdik észrevenni, hogy hát eddig is voltak férfiak, akik segítséget kértek, és fogadtak el, és ez nem is olyan új. Tehát a dolog: működik!

Kriszta hál’ Istennek az összes részt elolvasod, úgyhogy most megüzenhetem neked: ne hari, de a tök jópofa férfiikonokat én mindegyszálig kihagyom. Kevés közük van szerintem a való élethez. Viszont nagyon jópofák. Úgyhogy kedves olvasó tünci, tünci, lehet megvenni a könyvet az eredeti mű élvezetéért. Mert Kriszta poénkodik ám végig, társalgási stílusban nyomja az infot, csak én önkényesen kihagyom a poénok jó részét – mert akkor ki olvasná el az enyémeket? Úgyhogy élmény a könyv – ezért is érdemes elolvasni. Avagy miért is szeretem átírni sorozattá?

A tömör lényeg véleményem szerint: az erődemonstráció és a dominancia vagy ezek látszata utáni igény magas fokon, valódi, emberi igényeknek viszont elfojtása, ha az előzőekkel ütközik. És nyerni, nyerni, és nyertesnek lenni, de azt dögivel! Vagy ha ezek nem mennek, hát legalább kínban lenni miatta.

NEM az erővel, dominanciával, győzelemmel van bajom! Ezért is nehéz rávilágítani, mit akarok, mert feketéből nem fehérbe akarom váltani a dolgokat. Hanem az egészséges arányokra irányítani a figyelmet. Amit ki kell tapasztalni, meg kell tanulni és naponta kell gyakorolni – miközben tanulságos melléfogásaink is lesznek. De legalább zajlik az Élet. Versengjenek csak a férfiak! De általában aki feladja, az nem lúzer, hanem elment a kedve a játéktól, túl nagy számára a tét, józanabb, bölcsebb, megfontoltabb, vagy egyszerűen kevésbé motivált. Képességeiben szerényebb.

De nem lúzer. Nem lúzer. NEM lúzer. Na jó, néha talán kicsit lusta.

Ez alól csak esetleg van kivétel. Mert azért időnként tényleg van mindent vagy semmit helyzet. Néha van. Istenben valóban csörgedezik kalandor vér is. Időnként belecsöppent a kaland közepébe. De ezt nem itt fejtem ki.

A metro-, és retroszexualitást tök jól taglalja Kriszta, ezek képviselőit inkább sejtem hazánkban mint a többi ikonéit, de úgy vélem, ők sincsenek túl sokan.

Kikből látok sokat? Hétköznapi, átlagférfiakból, akik dolgosak, jó lelkűek, messze nem tökéletesek és keveset törődnek vele, hogy férfiak és emberek. Hogy régiesen: lelkük van. És kapcsolataik. Meg egészségük. És megjelenésük, külsejük. Hiszen ez mind: NŐIES. A sok macsója!

De nem akarok nyafizni. Ez az újság is azért van, hogy segítsen változtatni. És kikhez ér el legkevésbé?

Pont hozzájuk. (csúnya szó)

Na, egy szolidan izgalmas kép a végére.

Folyt. köv.

;-)

Zoli és Kriszta

Közeledik, de miért van rá szükség? (BDSM szexről sorozat a lapon)

6 hozzászólás

BDSM SZEX

Pornófüggő vagyok. Már lábalok ki belőle, de megjártam a mélységeit. Mit találtam ott? Kéjt, örömet, szabadságot, kiélést. Mivel mindvégig bíztam Istenben, soha nem mulasztottam el, hogy hozzá szaladjak minden egyes pornó nézés után (Apu! Nézd mit csináltam! Megbüntetsz érte?), s a válasz mindig ugyanaz volt: (Nem, de Igazságomat sem rejtem el, viszont megértő, türelmes, irgalmas szívem sem.) így lassan – lassan szabadulást leltem nála.

Miért írom ezt?

Aki a bűn reklámozásától tart, annak tudom mondani, hogy azt, aki hajlandó megbánni a bűnét, aki az Istenbe vetett bizalmát nem adja fel, a bűn sem tudja örökre távol tartani Istentől, és az emberhez méltó, tisztuló élettől.

Aki rabja lesz a bűnnek, van számára szabadulás (én az lettem) csak vágyjon a tiszta (tisztuló) élet után, és kérje azt, maga iránt is türelemmel. Aki pedig a bűnt vágyja mindenáron, és a hétköznapit, tisztességest elutasítja, azon semmi sem tud segíteni. Aki még vágyni sem hajlandó rá, az cikksorozattól függetlenül nagy bajban van.

És még valami.

Sokkal mélyebben megismertem magam, és a kiélés is segített megszabadulni lassan – fokozatosan néhány nem igazán emberi hajlamomtól.

Isten hosszú tűrését és szelíd igazságát tapasztalva pedig Vele mélyült el a kapcsolatom. És egyébként önmagammal is. Sőt! Azzal a csúnya – csúnya Egyházzal is. Nem igaz, mennyi megértést és segítséget tapasztaltam!

Nem a bűn a legrosszabb, ami történhet velünk. Hanem hogy nem bízunk Isten Szerelmében és ezért elutasítjuk Igazságát is.

Tehát, végül is:

Mit remélek a sorozattól?

Párok színesíthetik szexuális repertoárjukat és mélyíthetik el kapcsolatukat.

Önismeret és belső szabadulás fejlődhet hatására. Persze orvosi és vallásos segítség szükséges lehet (én is mindkettőt igénybe vettem és veszem.)