Mai család kategória bejegyzései

Flörtölj! Izgalmas és egészséges

Kezdeményezz! Légy Férfi!

Az eladónő szemöldöke felszaladt, és gyors mosoly futott át az arcán. Éppen most dicsértem meg a frizuráját. Amikor azt is elmondtam, miért tetszik a haja (modern és nőies) már icipicit el is pirult. Megköszönte a bókot, teljesen őszintén válaszoltam, hogy „szívesen”, és kezdtem elpakolni a visszajárót. Ő hirtelen odébb ment, jó erős méternyi távolságban kezdett pakolni. Megszoktam már. Kevesen bírják a váratlanul fellépő feszültséget ilyenkor a közelemben. Ha hallgatsz e cikk tanácsaira, ezt te is kénytelen leszel megszokni!

Tudom, az a bizonyos félénkség, hogy „jaj, mit fog szólni hozzá?”. Nyugi, kb. 95%-ban örülnek neki. Kb. 5 % nem érti, nincs rá felkészülve, nem figyelt igazán, nem hiszi el, kinevet, vagy megmosolyog. Ezen reakciók ellen a legjobb védekezés, ha tudatosítod magadban, hogy NINCS IGAZUK! Picit ki is nevetheted őket magadban. Nyíltan azért ne. Nevetséges, hogy tetszik egy Férfinak? Esetleg felháborító? Háát, a csajszival van gond, nem veled, az biztos.

Figyu, néhány szabály, amire oda kell figyelni.

A bók legyen spontán! Nézd meg jól, keresd meg mi izgalmas, érdekes, különleges benne, rajta, vele kapcsolatban, akár csak egy picit is. EZT dicsérd meg, ismerd el! Mélyebb a bók, ha meg is indokolod. Pl. ez és ez a szín (hajé, körömlakké) megy egymáshoz, a blúza szabása az egyéniségéhez (amit a mozdulataiból és mimikájából szűrtél le), a mosolya kedves és életvidám, csodás, ahogy csillog a szeme a derűtől, S-T-B. Spontaneitás és őszinteség. Begyakorolható. A kudarcok pedig csak a sikerhez vezető lépcső következő fokai. Komolyan mondom!

Akkor bókolsz jól, ha belsőleg szabadon teszed. Nem az a lényeg, mit reagál rá, reagál-e egyáltalán. Néhány nő nem meri kimutatni, vagy bizonyos környezetben kimutatni, hogy jól esett, amit mondtál. Nem hiszi el: biztos csak „azt” akarod, túlsúlyos, őt nem szokták megdicsérni, túl öregnek tartja magát hozzád (pedig hát nem akarod megdönteni), stb. Ha nem úgy reagál, ahogy vártad, gondolatban vállat vonsz, és lépsz tovább. Felvetsz egy másik témát, rendelsz, vagy amit a szituáció éppen megkíván. Nehogy elszégyelld magad, semmi rosszat nem tettél! Ha örül, ha felnevet, elmosolyodik, megköszöni, stb., én is vele örülnék, kifejezném, hogy nekem is öröm volt flörtölni, aztán éppúgy továbblépnék, mint az előbbi esetben. Esetleg semlegesebb témáról beszélgetnénk, pl. egy vonatfülkében. Kivéve, ha ismerkedni akarsz, de az más téma, és ez a cikk nem foglakozik vele.

Tehát: azért bókolunk, mert jól esik, mert férfiak vagyunk, mert meg akarjuk ajándékozni a nőket. Nem kérjük vissza a másik kezünkkel, amit éppen most adtunk oda, nem kérünk extra elbírálást, soronkívüliséget, semmit. Adtunk, mert adni akartunk. Mert jól esett. Mert olyan sokkal rendelkezünk, hogy meg kell osztanunk másokkal. Ez akkor is igaz, ha az életszikra éppen csak pislákol belül. Nagyon sokszor, ha ezt az utolsó örömmorzsát odaadod, lesz helyette túláradó bőség a lelkedben. Kipróbáltam, tudom, miről beszélek. ;-)

Nincs telefonszám elkérés, nincs randi, nincs szex! Én most a flörtről írok, mindezek már az udvarlás és a házasság kategóriái.

A környezet reakciói ne legyenek fontosak! Fel fogják kapni a fejüket, megrökönyödnek, elmosolyodnak, stb. TÖK-MIN-DEGY! Először nyugodtan szégyelld el magad, ez spontán reakció, kicsi az esélye, hogy meg tudd akadályozni. Idővel azonban hozzászoksz, hogy mások előtt felvállald magad, őszinte, non-verbális reakcióidat is. Ezek mind-mind emberi reakciók, talán nem logikusak, de akkor is vannak, és hozzánk tartoznak. „Az a bolond, aki mindezekért, téged paprikajancsinak mond” – énekelték Mézgáék, úgy ezer éve a tévében, és igazuk volt. Nehogy szégyelld már magad, mert EMBER vagy (értsd: Isten képmása), és EMBERI reakcióid vannak. És ha ez a reakció éppen a szégyen, akkor azt fogadd el, azt éld meg, és amiatt ne érezz még plusz szégyent! Nyugi, jól vagy összerakva, nagyot nem hibázhatsz – maga Isten tervezett. Ő meg kib…tt egy zseni. Írtam már?

Szerintem ő már gondolkodik, hogy mi hatna spontánnak.

Ha olyasvalakivel flörtölsz, akivel sokat vagy együtt (munkatárs, pl.) akkor még néhány dolog bejön. Először is: mértékkel! Át fog csúszni a dolog udvarlásba, és ha csak nem pont ez a cél (mindketten szabadok vagytok egy komolyabb párkapcsolatra) kerülendő! Belép a közeledés-távolodás szabálya.

Bókolni, közeledni, elkezdeni megmerítkezni a másik erőterében, lelki energiáiban csodálatos. De egy idő után túl komollyá válhat, és ilyenkor fel kell tenni a „Stop!” táblát valakinek. Ez viszont kényelmetlen, fájdalmas. Általában mindkét oldalnak. Nem szeretünk egymásnak csalódást okozni, pláne ha szimpatikus emberről van szó. De mégis meg kell tenni. Ez a gerincesség próbája. És néha a másik helyett is figyelni kell, és akár tisztázni: „Kata úgy látom, kezded túl komolyan venni kettőnk finom lelki játékát, tartsunk pár hét szünetet, kérlek!” (Sajnos, inkább férfiak nem szoktak figyelni a határokra, és inkább nőknek kell okosabbnak lenni. Hát de akkor legyenek is!)

14 –től felfelé már játszható ez a játék, de felnőttek inkább csak felnőttekkel játsszák. Csomó kellemetlenség elkerülhető.

Felső korhatár viszont: NINCS!

;-)

Zoli

Asta, avagy a keleti nők még tudnak valamit

Minden vélemény számít!

Asta litván nő, és éppen hazautazott a nővérétől. Csinos alakja, vonzó melle, kedves arca van. Elvált, a kisfia volt vele.

Másfél órát beszélgettünk, s meglepett, milyen mélységig enged bepillantani az életébe. A válásáról esett szó, (egy másik nőért hagyta ott a férje), a hitéről (katolikus), a munkájáról (tanárnő). Lubickoltam a lelkében, nem volt előttem zárt kapu. Készséges volt, alárendelődő és érdeklődő. Elrohant az a másfél óra. Semmire sem mondta, hogy nem, kicsit meg is ijesztett, vajon nincs valami pszichés defektusa, hogy ilyen engedékeny?

A házasságom sokkal nagyobb veszélyben forgott ezalatt a másfél óra alatt, mint korábban bármilyen bombázó mellett a Balatonon.

Mert ez a nő elsősorban a LELKÉVEL fogott meg. Az őszinte odaadásával. A NŐ – iességével. Meg van az email címe, de nem tudom, írok-e neki. Ez nem szimpla mellészexelés lenne (ami szintén gáz), hanem szerelem.

Jobb lesz lapítani, és eléggé felejteni.

férfi

Néhány társadalom átalakító kérdés

Minden vélemény számít!

Családfő

Tudtad:

– hogy alapvető szükséglete a legtöbb férfinek, hogy vezetését kellő józansággal, de elfogadják?

– hogy mélyen igénylik feleségük vagy élettársuk és gyermekeik, valamint a társadalom tiszteletét?

– hogy ma nem tanítják a férfiaknak, miképpen érhetik ezt el?

– hogy sok nő csak napi két óra munkaidő csökkentésnek is örülne, hogy azt otthonára és családjára fordíthassa?

– hogy más nők szívesen nevelnének több gyereket, vinnék a háztartást és végeznének karitatív munkát, ha cserébe kellő elismerést és tiszteletet kapnának a párjuktól és a társadalomtól?

– hogy sok férfi ezt meg is adná, ha végre nem riválisnak, hanem társnak éreznék maguk mellett a nőket?

– hogy nagyon sok férfi lelki-szellemi értelemben elképesztően magára van hagyva, és csak sodródik?

Zoli

Fiús játékok

Minden vélemény számít!

Ildi tündérpónikat hozott a fiaimnak játszani. Kis, színes állatkák, nagy, tágra nyílt szemekkel. Éppen aznap kaptunk színes kavicsokat Ritától. Apró gyöngyszemek, kék, zöld, piros, stb.

Nagyobbik fiammal szépen sorba állítottuk a pónikat az ágyon. Aztán adj neki! Nesze póni, itt a csodakavics! Célba dobtunk, csak úgy pattogtak a pónik az ágyon. Fiam (is) nagyon élvezte. Rikoltozva célzott, és szórta a muníciót.

Feleségem persze besértődött. Szegény Ildi még ki is fésülte azokat a pónikat, szép, hosszú sörényük ott hullámzott színes testük mellett. Most meg az ágyon hevernek agyondobálva, kiterítve.

Nem érti.

Nő.

Férfi a társadalom peremén

Minden vélemény számít!

Tamás itt mosolyogni próbált

Gócza Tamás nehezen kezdi történetét. Kicsit pityókás, ez érződik rajta. A múltat kezdi felidézni, amikor még együtt volt a párjával, várták a fiúkat, a babakocsit nézték a közeli nagyvárosban, a szekrények pelenkával voltak tele, ő pedig dolgozott.

Aztán… 20 év után Éva, a párja súlyos beteg lett, tüdőrák támadta meg. Iszonyú sok pénzt elvitt a gyógyszerek ára, gyakorlatilag egész addigi életük ráment. A lakás bérletét nem tudták fizetni, és végül az önkormányzat segített rajtuk. Önkormányzati bérlakásba kerültek, Tamás vitte a háztartást, nevelte szinte egyedül a gyereket, és ápolta Évát (messze nem állítja, hogy mindenben 100% -ig helyt tudott volna állni. Összecsuklott volna, mint a „kétlábú szék”, mondja fanyar mosollyal.)

Akkor bizony már munka sem volt, az önkormányzat tartotta el a családot, no meg, ami közbe-közbe akadt, abból éltek. Éva négy és fél évig haldoklott. Mikor ide ér, Tamás arcán elkezdenek csorogni a könnyek. Évának külön kegyhelye van, szinte egy házi oltár.

A „kegyhely”

– Ne haragudj, Zoli! – mondja, és félrefordulva sír. Tétován megsimítom a hátát, de mi ez a belül lévő fájdalomhoz és űrhöz képest? Pedig Éva már másfél éve elment. És azért az nem olyan kis idő. Itt kerül szóba az alkohol. Igen, Tamás nem bírná nélküle. Tudja, hogy tönkreteszi, de kihez-mihez forduljon? A barátai, úgy érzi, mind magára hagyták. A gyereke van neki egyedül. Társ – amennyire egy gyerek lehet – és egy élet értelme. Pedig kellett miatta munkát, sőt állást visszamondani. Mert a fiú az első munkanapon lett beteg. A munkáltató pedig nem tolerálta, hogy valaki a felvételét követő három napon át nem jelenik meg dolgozni. Lehet őket hibáztatni? Nem. De bizony, nem is lett plusz kosztpénz abban a hónapban (se).

Új társban alig is gondolkozik. Úgy érzi, jelenlegi anyagi, érzelmi, és egészségi állapotában aligha találna olyan nőt, aki őt bevállalná, és ha be is, ki tudna tartani? Reménykedni és csalódni rosszabb, mint el se kezdeni egy kapcsolatot.

Mostanában reggel tüzelőt gyűjt, hordja haza, aztán fűrészeli össze, és fűt. Aztán kell menni a fiúért az iskolába. Délután tanulnak, tévéznek, a villanyt nem nagyon égetik, mert feltöltős villanya van, és hamar lefogy.

Éva, aki még mindig hiányzik. (A mobilom ezt a képélességet bírta csak biztosítani. Bocs.)

Éva, aki még mindig hiányzik. (A mobilom ezt a képélességet bírta csak biztosítani. Sajnálom.)

A rendszerváltás („gengszterváltás” – poénkodik Tamás) óta nehezebb. Multi cégeknél dolgozott, azok munkaerő gazdálkodása iszonyúan embertelen. Idegileg készül ki az alkalmazott, felveszik, elbocsátják, megint felveszik. Abszolút módon visszaélnek a munkavállaló kiszolgáltatott, biztonságra törekvő természetével. Technikumi, állategészségügyi és állattenyésztői, valamint középfokú szoftverüzemeltető végzettsége van.

– Zoli, nem érdemes tanulni – mondja.

Egyedül van. A környezetében élőket hidegen hagyja az ő sorsa. Egyedül hordozza terheit, már amikor bírja a nehézségeket. De azért bírja. Talán felkeres egy önsegítő csoportot.

Itt a harmadik évezred. A magány évezredeként indul. Vajon az is marad?

;-)

Zoli

Izomszagúak

Minden vélemény számít!

Cindy Crawford

Ugye két gyönyörű, vonzó, attraktív és sikeres nő képe látható itt? (A másik lentebb van.) És láttátok őket nyilatkozni, szerepelni, vagy éppen reklámban? Két macsó, semmi kétségem efelől. Ezért a csöppet sem hízelgő becenév a címben. Biztos tök nagy kaland őket meghódítani, ha ugyan ijedtemben az asztal alá nem pisilek közben, várva, mikor nyelnek le keresztben.

De komoly kapcsolatra?

NEM NŐK. Női testbe bújt férfiak, akkor is, ha a fütyi a menő náluk. Ez van. Egy éjszakára tökéletes, mert ott tényleg az számít, hogy jó az alakja, bízik magában, és szép az arca, meg csinos és ért a sminkeléshez. Meg lehet vele értelmesen beszélgetni.

De tudna alárendelődni? Beállni a férje szekerét tolni? A férfifeladatokat a férje számára fenntartani? Szakembert keríteni, tárgyalni vele, kisebb szerelő munkát vele elvégeztetni, bevonni a gyerek körüli teendőkbe, a fegyelmezést is beleértve? A végső döntés felelősségét a férfire hagyva? A végrehajtás és végrehajtatás terhét csak megosztani, de alapvetően a férfire bízva? Engedni, hogy szóvá tehesse ha pl. az orvosnál indokolatlanul sokat kell várni? Ha a tüzelő szállítója pofátlan árat kér, ha a kőműves az utolsó pillanatban emel árat? Hogy kiálljon a családjáért, a feleségéért, ha emiatt érzelmileg kellemetlen helyzetbe is kerül a nő? Hogy letisztázza a konfliktust a szomszéddal, és ne a feleségére hallgasson, aki inkább egy kényelmes kompromisszumba, vagy megalázkodásba menne bele, holott erre semmi szükség? Tudna két betüzesedő férfi közé állni: „Fiúk! Baj lesz, gyertek, főzök egy kávét, leugrik a gyerek két sörért, kóstoljátok meg a sütimet, stb. aztán folytassátok!”

Heidi Klum

Tudnak ezek az üzletasszonyok, pl. erőt adni? Biztatni? Megérteni? Lélekben hordozni? Enyhíteni? Vigasztalni? Közvetíteni? Felvidítani? Tapintatosan helyrerakni? Okosan terelgetni? Gyereket nevelni? Sütni, főzni? Utóbbi feladatokat legalább érintőlegesen?

Tudjátok a Zoliné most, lassan negyven évesen vonzóbb nekem, mint amikor megismertem. És ebben benne van, hogy évek óta gyakorló anya. Fogalmam sincsen miért, de ettől még szexibb. Kiteljesedett nő, igazából, lélekben. Tud valami többet, mint a kis fruskák. (Nem erről a két nőről írom ezt. Ők messze nem fruskák. Kőkemény, férfihervasztó amazonok.) Azt hiszem, kezd érteni engem, belülről. Azt hiszem, kezdem érteni őt igazán, belülről.

És ezt könyvből nem fogod megtanulni, se te fiam, se te lányom! (Bocs a keményebb stílusért.) Együtt kell élni a másikkal, éveken át. Akkor érik össze a tudás, belülről. Mert nagyon de nagyon sokszor az nevel igazán, amit a bőrödön érzel, amit belélegzel, és amiben létezel.

Ezt egyetlen spirituális mester, magát az Úristent is beleértve, kívülről meg nem adhatja neked.

Ez az Élet. A Sors.

Nehéz, ugye?

És sokszor szép.

;-)

Zoli

2012 ősze

Szeretett fiam apja (Férfipróba) – novella

Minden vélemény számít!

(A képek stílusidegenek, ám remélhetően a novella érzelmi mondandójának mai kori kifejezői – Zoli)

(Máté 1, 18-24)

Fájdalom

– József… én tényleg… – a fiatal nő kinyújtotta a karját az asztalra borulva ülő férfi felé. Az megrándult az érintéstől. Mária háta megmerevedett. József mindig örült az érintésének. Szép szeméből könnycsepp indult az arcán lefelé.

– De hát akkor kitől van? – nézett fel a könyökhajlatából a férfi. Szeme kissé zavaros volt és véreres. Üvöltött az a két szem, üvöltött, de nem kifelé, hanem valahova a férfi lelkének sötét mélye felé.

Mária nyelt egyet.

– József… Ne tarts bolondnak! … Szerintem Istentől.

Férje fürkészőn felesége szemébe nézett. Egy pillanatra felcsillant a szemében a remény, de aztán ismét sűrű, sötét fájdalom ereszkedett a helyére.

– Jó asszony vagy Mária. Legalábbis az voltál. De ilyen sokat ne képzelj magadról! Nem te fogod megszülni a Messiást.

Felállt, és az ajtóhoz lépett. Szavai kegyetlenül, keményen csengtek.

– Az a legszörnyűbb, hogy az árulásodat erénynek, a házasságtörésedet pedig tisztaságnak hazudod – mélyet, fájdalmasan remegőt sóhajtott – Önimádó nő vagy, Mária. Talán mindig is az voltál – azzal kilépett a házból.

Asszonya hangtalan ült, lehajtott fejjel. Válla rázkódni kezdett a sírástól.

Visszafogadlak

– József, kérlek, gondold meg, mit teszel! Mária végül is a feleséged, és mindig szeretett. Kíméld meg az életét! Méhében a gyermek nem tehet semmiről. Ha megkövezik az anyját, ő is meghal – az öreg Joachim, Mária apja, csendesen beszélt a fiatal áccsal. Felesége, Anna halkan tett – vett körülöttük, majd ő is leült a két férfi mellé.

– Fiam, nekünk is nagyon fáj lányunk botlása, MERT csak botlás lehet az, semmi más. Pillanatnyi zavarodottság, egy fiatal legényke mesterkedése, a Sátán ravasz cselvetése. Mária jó, de ő sem tökéletes. Egyikünk sem az. Légy irgalommal felé, és ne szomoríts meg öreg napjainkra bennünket! – kérlelte az idős asszony a vejét.

József az idős szülők elé guggolt, és térdükre tette kezét.

– Drága szüleim! Ilyen gonosz férfinak gondoltok, hogy könyörögnötök kell lányotok életéért? Talán kielégülne fájdalmas bosszúszomjam, ha meghalni látnám, de utána SOHA nem tudnám megbocsátani magamnak. Hiszen szeretem. Még mindig, és jobban, mint az életemet. Ha nem szeret engem, ha másé már, hát elengedem. Majd élek nélküle, hiszen meglett férfi vagyok. Holnap titokban el fogom bocsátani. Ne bántsa senki, mert eltévedt szíve vágyában. Hiszen más vétke nincs, Mária különben tényleg Jó.

A két öreg átölelte József vállát. A csend betöltötte a szobát.

József felült. „Hol vagyok?”, gondolta és körbenézett. Egy réten volt, árnyas fa alatt. Napot nem lehetett látni, mégis fény áradt mindenünnen. A virágok ékszerekként csillogtak a smaragd fű között.

Fentről erősödött a ragyogás, és hófehér alak ereszkedett József elé.

– Üdvözlégy József, az Isten leendő nevelőatyja! – szólt a tündöklő idegen szelíd hangon, melytől József szíve kihagyott egyet a dobbanásából.

– Üdvözlégy, Idegen, ki vagy te? – szólalt meg végül a férfi.

A baloldali kép a fontos. Az Élet néha nem azt adja, amit akarsz. De szembe tudsz nézni vele. (Ne szégyellj segítséget kérni! Nem a gyengeség – a bölcsesség jele ez. Csak aztán élj, és ne visszaélj vele!) A képen Németh Kristóf színművész látható.

– Az Isten angyala vagyok, s hírt hoztam neked. Úgy van asszonyoddal, ahogyan állítja: az Isten Fiát hordozza a szíve alatt. Az Úr Lelke árnyékozta be, és Szent Ő is, és a fiú is, aki benne növekszik. Ne félj magadhoz engedni őket!

József teliszívta a tüdejét a rét tiszta, éltető levegőjével.

– Ó… valóban… ? – elakadt a szava. Túláradó életöröm feszítette belülről. A Nő, akit szeret: tiszta, ártatlan, Isten Kedveltje, és immár – Anya is. Ő pedig: Apa.

– József! – mint távoli mennydörgés hallatszott az angyal szava, és a jelenés egészen közel hajolt a férfi arcához. Mélyen a szemébe nézett (az övé perzselő láng volt; a férfi nem menekülhetett előle) és általa Valaki, az Örök Lét; Az, Aki Van szólalt meg, és sugárzott elő.

– Ennek meg kellett történnie! Mert Szeretett Fiam nevelőapja nem lehet akárki!

Toplak Zoltán

Magány ellen – tangó

Minden vélemény számít!

Péter lement a rakpartra. Bámulta a kint lévő vitorlásokat. Tudta, fel kéne állni, és elkezdeni a futást, de belül mardosta a hiány. Egy fiatal nő ment el előtte. Telefonon beszélt valakivel és közben elnevette magát. A férfi maga elé nézett. „Ez az, ami nincs. Egy vidám NŐ az életemben.”

Felállt, és elindult hazafelé. Ma se lesz a futásból semmi. Talán talál egy jó filmet a neten, talán maradt még abból a csokis kekszből, amit tegnap vett, és talán nem fog pornózni. Nem úgy, mint előző este.

Magány. Hála Istennek, ma már mi, férfiak is ugyanolyan bátran kimondhatjuk, mint ahogy a nők mindig is kimondhatták: éppannyira szenvedünk tőle, mint ők. Nem pont ugyanúgy, de ugyanannyira. Az az élmény, amikor éppen csak döcög a szekér, a kazánban pedig csak pislákol a tűz. Nincs kit megölelni, és nincs ki megöleljen – Olvasó, ne kelljen ezen átmenned! Ha mégis át kell… nos itt van néhány tipp, mit kezdhetsz életed ezen szakaszával!

Barátok, társaság – járj emberek közé! Akik figyelnek rád, akik megértenek, akiknek fontos vagy. És akik igénylik a te figyelmed és szereteted. Csináljatok közös dolgokat!

Szolgálat – nagyon, de nagyon sok lelki nyavalyára jó. Jó észrevenni, hogy másnak is vannak problémái, és bizony sokszor nagyobbak, mint nekünk. Megérteni, meghallgatni, jó szót szólni. Átmenni Rózsi nénihez, vagy a pityókás Józsi bácsihoz; az öregek otthonába, a Karitászhoz, a hajléktalanszálóra, stb., stb., stb.

Tisztes örömök – egy jó vacsora (akár barátokkal), finom desszert (de mértékkel), jó film, zene (néha valami izgalmas és felkavaró, néha meg klasszikus – mert elcsitítja a vágtázó hormonokat) könyv, utazás (ha megteheted), séta, általában a mozgás, sport, tánc, (pl. tangó, jó tüzes tánc, és milyen jól meg lehet hívni a partnert vacsorázni) új dolgokat tanulni (nyelv, kézművesség, szakma, színészet, stb.). Ismerkedni, akár a neten is. Bár ott az anonimitás miatt még gondok is lehetnek; a kedves húsz éves szösziről kiderülhet, hogy ötvenes, sörpocakos, unatkozó rocker, de ki tudja?

Keresd a párod! – ne nyugodj bele, hogy egyedül vagy! Ismerkedj, építs kapcsolatokat! Lehet flörtölni a boltban, a buszmegállóban, és már attól jobb kedved lesz, ha végigfuttatod a szembejövő kikapós negyvenesen a tekinteted, és ő olyan „megnézhetsz, ha akarsz” pillantással félrepillant. Társkeresők vannak a neten, és ott legalább olyanokkal találkozol, akik bevallottan társat keresnek, és általában hosszú távra. Viszont ne fuss egyik nőtől a másikig! Még ki se szellőzött a fejed és a szíved (és esetleg az ágyad) de máris kell az új? Először is: Férfi vagy, nem valami nőfüggő taknyos kölyök. Másodszor: gyászold meg, engedd el! Így leszel túl érzelmileg a kapcsolaton. Persze egy ponton túl elég a fájdalomból, tessék szépen szórakozni menni! Aztán: gondold végig – mi miatt nem működött? Így leszel legközelebb bölcsebb. Ezek után pedig: jöhet a következő! (De egyszerre csak egy. Te is ezzel jársz a legjobban. Így tartósan bízhat benned a társad, és mindenféle fölösleges érzelmi gubanc kilőve. ;-) )

Örülj az egyszerű dolgoknak – nagyon nagy erőforrás, ha a jót tudod meglátni az eseményekben, az emberekben és a körülményekben. Süt a Nap – de jó! Esik – lesz mit inni a növényeknek, ráléptek a lábadra – milyen jó, megbocsáthatsz, és átélheted a nagylelkűség erényét. Igazságtalanok veled – most bebizonyíthatod, hogy van gerinced, ergo nem hagyod! Illetve van szíved – nem döngölöd földbe az igazságtalankodót, csak mert neked van igazad. És közben megmutathatod milyen bölcs vagy –mert tudsz egyensúlyozni a szükséges keménység és az elvárható lágyság közt.

Adj egy esélyt Istennek! – sokba kerül ennyit mondani, mondjuk háromszor egy nap: „Állítólag szeretsz Istenem! Mutasd meg rajtam!”? Máris adtál neki egy esélyt, hogy megvigasztaljon! Hogy legyen is belőle valami, utána adj magadnak is egy esélyt! Szeress, szolgálj, de magadat se hagyd ki a jóból! És tudd: Isten ritkán jön szélviharként, inkább, mint a suttogó szellő, olyan. Egyszerre csak oszlik a rosszkedv, múlik a bánat, és megváltoznak a körülmények, csodás dolgok történnek. Mégis mindez természetesnek hat, mert ha Isten működik, ritka a csinnadratta. Szerény és tapintatos, mire észreveszed, már meg is oldotta a problémát. Mint a jó mozdonyvezető: mire feltűnik, hogy zakatol a vonat, már a váltókon túl jártok, mert olyan csendesen és döccenésmentesen indít. Olvasd a zsoltárokat! Azt sokszor mélygödörben lévő emberek írták, akiket nem egyszer társaik megvetése, vagy éppen az ellenség kardja fenyegetett. És tudtak erőt meríteni, aztán leírták ezt a tapasztalatot, hogy mi, itt és most, ugyanezt megtehessük. Mert már akkor szeretettel gondoltak ránk.

Dióhéjban ennyi.

;-)

Zoli

Apa! Segíts végre! Ne nyugodj bele! Állj a sarkadra, és végy erőt magadon! Mert – nagyon kellesz!

Minden vélemény számít!

Kérlek, hallgasd meg először ezt a számot!

Belemagyarázás? Kicsit. Én mégis ezt hallom ki belőle. Aktuális korüzenet? Szerintem igen.

Nem tudom, Ákos adná-e a nevét hozzá, hogy használjam az „Apa” szót, de a többihez talán igen.

„Apa segíts értékes életet élnem! Elegem van belőle, hogy nem mutatsz célt, nem segítesz hőssé válni, hogy a magasabb rendű Élet iránti mély igényemet a bulizás mámorába fojtsam, és úgy tegyek, mintha a teli has, a könnyű szédület, és a lányok mosolya elég lenne. Taníts meg bátornak lenni, és küzdeni igaz ügyekért, és olyan emberekért, akiknek szüksége van férfias erőmre, merész mosolyomra és jó szívemre. Add erőd, hogy felfedezzem a sajátomat, és kockáztassak! Nem pénzért, nem kéjért, nem mások hamis dicséretéért, hanem megbékélésért, vidám szikrákért, melyeket mások szemében keltek, és reményért, amit csak én adhatok. Igazi, Belső Szabadságért!

APA! HŐS AKAROK LENNI! FÉRFI! TANÍTS VÉGRE!”

Zoli

Igazad van Drágám! (Csak tönkremegyek bele…)

Minden vélemény számít!

„De hát nincs igazam? Hazajön, leveszi a disznószaros cipőjét, potyog belőle a – már bocsánat – szar, ledobja a nadrágját amoda, és kész! Hát a cselédje vagyok, hogy én pucoljam ezt ki neki? Ezerszer elmondtam, hol a helye a cipőnek, és hiába! Múltkor olyan mérges voltam rá, hogy utánamentem a fürdőszobába, és rásóztam a cipővel a fejére. Bent volt a kádban, nem tudott félreugrani.” – ismerősöm felnevet, nem örömében, inkább kínjában. Látszik, szenved attól, hogy nincs otthon olyan rend, mint amit szeretne, hogy számára megalázó feladatok elé állítja a férje. Egyszer próbára tette, a lábtörlőt nem söpörte le, hátha észreveszi élete párja az el nem végzett feladatot. Két hét után ő nem bírta tovább, morogva megcsinálta. A férfinek valószínű az egészből semmi nem tűnt föl, legfeljebb az, hogy kicsi szívének aznap este megint „fájt a feje”.

Ismerem a férjét is, rendes, dolgos, hallgatag ember. Elvált, újranősült, valahogy mindig dominát sikerül kifognia, aki mellett hallgatnia kell. Bár egy szendével talán együtt unnák halálra magukat. Nem tudom. Sokat elárul róla: amikor vásárolni voltam a párommal, és futkostam a polcok közt, hogy megszerezzem egyetlenemnek, amit éppen kért a bevásárlólistáról, ő rám nézett: „Tudom…”

Vajon neki mennyire volt megalázó, hogy egy gyengébb nő, a szeretett feleség, fejbe csapta egy intim helyzetben a cipőjével? Még visszaütni se lehet… Vajon milyen lehet egy olyan lakásban élni, ami inkább múzeum, mint otthon? Ahol a munka után kedvesség helyett ideges elvárások közé megy haza?

Istenem! Melyiküknek van igaza? Milyen lehet így élni?

Mert igazuk van a nőknek. Kell a férfi, hogy pénzt keressen, kell, hogy lovagias legyen, kell, hogy betartsa a házirendet, kell, hogy szolgálatkész legyen.

De mit kap cserébe?

Vajon nem lehet, ha otthon változna a helyzet a következőkben: nagyobb készség az ágyban,(világos, itt meg kell tanítani, hogyan tudja a férfi a nőt rávenni, hogy ő is akarja – csak aztán majd győzze a nő elviselni a sok zsongító kísérletet!) több tisztelet (s nem úgy, mint egy barátnőt, hanem, mint: Férfit), több elismerés, dicséret és hála. Esetleg elég lenne kétszer szólni, s a lábtörlőt azontúl a férj takarítaná, a cipők tisztán kerülnének a helyükre, s a viseltes nadrág nem a vasalt ruhák tetején landolna.

És a nő is elkezdené magát NŐ –nek érezni a párkapcsolatában. Akire figyelnek, akinek a lelkén finoman játszanak, és elérik, hogy önként hívja a kertjébe munkálkodni férjecskéjét, és vége legyen a „tedd szét a lábad, Gizi!” hangulatú estéknek.

Vagy, túl naiv vagyok?

;-)

Zoli