Címke: megértés

Generációs kapocs?

imagesanya lánya képAmikor tervezzük a kicsinyünket, elgondoljuk, hogy a legjobbat fogjuk tenni vele. Aztán törekszünk is erre, több – kevesebb sikerrel. Kamaszodva, ha egészségesen fejlődik, a legnagyobb ellenségünk lesz. Hiszen két dudás egy csárdában, hogy is férhetne meg? Eltávolodik, és egy kitérő megtétele után, ismét közelít az övéihez. Kérdés, hogy van- e erőnk kivárni mindezt? Vívódunk, vergődünk kétségek közt. Próbáljuk a legjobbat tenni, az eredmény pedig kétséges. Visszatekintünk az elődeinkre. Vajon, miképpen értek el tőlünk nagyobb tiszteletet? Honnan volt nagyobb erejük egy-egy területen?

Érdemes mesélni mindezekről a gyerekeinknek. Hiszen lesznek ők is a helyzetünkben, amikor visszaemlékeznek a szavainkra, a nehézségeinkre. Mindezeket tudva talán megértőbbek lesznek.

Kati

Kitörés a rutinból

menny2A férfiakat nem engedi a nejük kocsmázni, így újabban a Skype mellett isznak. A nyitott laptopnál poharaznak, beszélgetnek, mintha kocsmában lennének. Emlékszem, a papám fel volt élénkülve a kórházba járáskor, hiszen az ingerszegénység ugyanolyan stresszkeltő, mint a túl sok ingerrel teli élet. Újdonság, valami, ami kiemel a megszokottból. Lehet hétköznapi apróság, nem kell Hawaii – i egy hónapos nyaralás.

Olvastam, 25 évesen „meghalnak” sokan, de 70 körül temetik el őket, hiszen nincs új az életükben. Igen, lelkileg halnak meg, megfásulnak, vonszolják magukat. A húszas éveink közepén kezdünk rádöbbenni, hogy a korlátaink meddig terjednek. Sokaknak középkorúan már csak a betegségkarrier marad. Azzal foglalkozni a legérdekesebb, és egy beteg ember szinte mindig figyelmet kap.

Szóval elöregszik a nép. A negyvenesek nagy része Tari Annamária szerint, a fiatalokhoz hasonlóan lóg a neten. Ha már így van, beszélgetőtárs közvetítést szervezhetnénk a mozogni alig bíró időseknek. Önmagunkon túl, ezt az élményünket megoszthatnánk velük is. Magamra vonatkoztatva: például a papámnak találni egy idős embert, akivel anekdotázhat hosszasan, és emlegethetik a régi időket. Színesíthetik az életüket.

Próbáljuk megélni, túlélni a magányunkat! Van ugyan pozitív oldala is ennek az állapotnak, hiszen segíthet meditálni, nyugodt körülményeket teremtve eljuttatni az önismeretünket minél jobb szintre. Fejleszthetjük magunkat, kibonthatjuk egyéniségünket hobbi és alkotás által. De azért az ember mégiscsak közösségi lény, és vágyik a többiek, sőt a hozzá leginkább hasonlók társaságára. Ezért is annyira népszerűek a közösségi oldalak.

Ha átéljük, hogy érdekesnek tartanak, az élvezetes és erőt ad. Hosszú távon: Rengeteget!

 

vörös és fehér

Kati

Forduljunk egymás felé, Nők és Férfiak! (Bob Gass: Mai Ige)

magányos nőTörődj azokkal, akik Istennek fontosak!
„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27)

 

Miriam Neff mondja: „Amikor a férjem, Bob elment a mennybe… az élet megváltozott: a naptáram, a csekkfüzetem… a hűtőm tartalma, és a gyermekeim tekintete, amikor ünnepeken beléptek az ajtón. Otthonom rendetlenebb, ritkán festem ki magam… és sok más változás is van, olyan személyes, amit nem lehet másokkal megosztani. Az egyedüllét és a magány szavak nem tudják eléggé kifejezni mindezt… Mi, özvegyek annyi olyat tapasztalunk, ami most először történik életükben, hogy már nem is számoljuk… Özvegyként megtanultam, hogy mindannyian változunk. És a legtöbb változás jó. Betöltődünk hittel, mert másképp nem is tudnánk szembenézni az előttünk álló nappal. Megerősödünk, mert nincs más választásunk. Együtt érzőek leszünk, mert a mi szívünk is megtört.” Tény, hogy a férjüket elvesztett asszonyok elveszítik barátaik 75%-át, 60%-uknál előjönnek különféle betegségek, egyharmaduk depressziós lesz egy évvel később, és a legtöbben pénzügyi nehézségekkel néznek szembe. Ahogy egy lelkipásztor mondta: „Az özvegyek az első padokból a hátsó padokba költöznek, aztán az ajtón kívülre. Azelőtt szolgáltak és énekeltek az énekkarban, most magukban zokognak csendesen.” Istennek annyira fontosak az özvegyek, hogy több mint százszor említi őket a Szentírásban. Ő az „özvegyek védője” (Zsoltárok 68:6), „támogatja az árvát és az özvegyet” (Zsoltárok 146:9). Jakab azt mondja: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27). Miriam Neff hozzáteszi: „Senki sem tud úgy vigasztalni egy özvegyet, mint egy másik özvegy… amikor látjuk, hogy egy másik nő átéli ugyanezt… vigasztalni akarjuk… Míg az anyagi támogatásra és segítségre való rászorultság közismert… a kötődésre vágyás éppolyan égető szükség… tudnunk kell, hogy elérhető barátaink vannak.”

 

flört1Zoli:

Az én kérdésem ez: fontosak vagyunk, mi férfiak a nőknek? Feleségeinknek, élettársainknak? Magam is tudok olyan asszonyról, aki elveszítette a férjét, és pszichésen belebetegedett. Másfél év alatt hozták ki a betegségéből terápiával.

Tehát:

a) nők és asszonyok! Ne engedjétek, hogy elvadítsanak tőletek megkergült nőtársaitok és férfi támogatóik! Engedjetek férfinak lenni! És segítsetek Férfivá válni! Már megjelent az a férfi mozgalom, (MGTOWN ha jól emlékszem, a neve) amely tudatosan hátat fordít a nőknek a sok minket ért támadás miatt! Mutassátok időnként ki, hogy értékeltek, hogy Férfiként bántok velünk, és számítunk!

ölelésb) férfiak! Helyt kell állni a nők mellett, és a gyermekek mellett! Rengeteg minden van, amit igazán mi, és sok, amit csak mi tudunk megtanítani fiainknak és lányainknak. És valahol mi tesszük a nőket Nő-vé! De ehhez szilárdnak kell lenni, lélekben, és nagylelkűen adni, időt, figyelmet, munkát! És meg kell tanulni Nő-ül!

Csináljuk meg! Közeledjünk, egyesüljünk, ki-ki a párjával konkrétan is! Kevesebb tévé, kevesebb munka, több szex! Sokat segít! Kénytelenek leszünk egy csomó mindent kipróbálni, hogy el ne unjuk. De közben egymást is jobban és mélyebben megismerjük. Megéri befektetni időt és energiát!

Egy mértékadó feminista cikk, amely elhatárolódik a nőmozgalom őrült szélsőségeitől. 

;-)

 

Zoli

Szandra, a szajha (vers)

prosti

*

Kecses, fénytelen bájaiddal ívelsz a messzeségbe,

közben földhöz ragaszt a jelen minden mocska,

s hajadról-bőrödről feslik már  az öröm nőpora…

*

                                                      Mosolyod mögött a reménytelen szajha léte,

feladva  a lényeget, behódolva a sorstalan  valónak,

a  kiárusított vízjeles papírnak  s némi aprónak!

*

Eltartod, kit el kell, üres tekintetű gyermeked,

tán ő sem kérdezi már : Anya szeretsz-e még?

Mert egyedül oldja már meg  a feladott leckét!

*

 Áldozat vagy, tudom, így mondják, kik nem azok!

Hogy mit mért rád a kényszerűség, hitetlen világ,

 már tudod, mert fizeted naponta az árát!

*

 Lekötöztek és én magam el nem oldozhatlak!

  Gyalázatod ma erénycsőszök fegyvere, de mit számít,

míg kint az utcákon  minden  fény  szemedbe világít!

**

Unman

***

Tehetetlen fájdalom

Tehetetlenül

Derekasan küzdő nők (vendégcikk)

A cikk eredetije a Talita.hu-n jelent meg, és Rajmon Viktor írta.

Derekasan küzdő nők

Írta: Rajmon Viktor
elvalt_no

Aki még küzd válás utáni benső sebeivel

Egy jó barátnőm 30 éves osztálytalálkozón járt, és megosztotta velem élményeit. Úgy látja, az idő múlásával egyre világosabban megkülönböztethetők a boldog és révbe ért asszonyok (férfiak is persze) és a „többiek”.
A „többiek” közt sok a társkereső egyedülálló, néhány „megrekedt”, aki még mindig rövid úton becsiccsent a találkozón, és így nem tud részt venni a többiek értelmes és örömteli együttlétében. Kevesen vannak a nehézségeken, kudarcokon túljutott, sorsukat hittel vállaló, ezért a többiek számára értékes-érdekes nők, akik reményt sugároznak a küzdőknek és az „elveszetteknek”.

A révbe ért derék asszonyi létről vannak klasszikus, szép Igék (Példabeszédek 31,10-31), és jó ezeket tudatosítani, terjeszteni. Most mégis inkább a „hátramaradókra” fókuszálok, akik egyben sorstársaim is.


Az ÉLET még el sem kezdődött

Ma túl a negyvenen is van olyan nő, aki még csak készül az ÉLET-re, de még nem vágott bele igazán. Lehet, hogy az el nem köteleződés jól begyakorolt sémáit – hosszú, félig igenelt, ezért óhatatlanul kudarcos kapcsolatokat, társakat – nehéz meghaladni. Nehéz a fájdalmaiból, félelmeiből kikecmeregni. Az is lehet, hogy a túl erős szülői kapcsolatok, a leválás nehézségei jelentenek még mindig akadályt. Vagy a túl magasra tett léc, amiről aztán nem is lehet tudni, hogy mégiscsak a helyén volt / van-e, és pont az az egy ugrotta / ugorja-e majd meg, akinek készült.

Mi is fogja igazán elhozni az igazi társat, az elindulást? Ha a korábbi évek a reális önértékelés és emberismeret útjain haladtak, és a kialakult helyzetet is reálisan látja (a családalapítás, a leendő társ meglelésének speciális lehetőségeit és nehézségeit, például az elvált, sebzett, csatolt alkatrészekkel „szerelt” társ buktatóit), vagy a „harmadik út” (a társnélküliség) elfogadott a számára, akkor még van remény a révbe érésre.


Befagyott házasságban

Érzelmileg magárahagyottan

Érzelmileg magárahagyottan

Együttérzésre méltók azok az asszonyok, akik küszködnek az intimitásában teljesen befulladt, befagyott házasságban. Akár úgy, hogy egy súlyos betegség vagy párjuk tartós elfordulása bizonytalanná tette a jövőjüket, akár mert masszív neurózisban (esetleg pszichózisban) tengődik a kapcsolat. Tapasztalat, hogy a megtartó közösségek kezdeti segítő szándéka is sokszor „kifárad” a reménytelennek tűnő helyzetekben, és az egyébként is rendkívüli terhet hordozó nő (család) még inkább elszigetelődik, magára marad. Nagy-nagy hősiességet és akár életszentséget lehet szinte kitapintani itt egy-egy női sorsban. Akik hittel átszenvedik ezt a tisztítótüzet, azok nagy mélységű, gyógyító erejű személyekké válnak.


Az „elbukottak”, elváltak

Végül itt vannak az „elbukottak”, a keresztutat járók – az elváltak. A válás a legmélyebb veszteségek egyike, a legkomolyabb gyászmunka, amely nem akármilyen lelkierőt, lelki érlelődési készséget és türelmet igényel.


A negyvenesen új kapcsolatra vágyó nők két csapdába esnek leginkább:

Lesz igazi találkozás?

1. Néha az a gond, hogy nem a súlyán kezelik a problémáikat. Gyökeres gyógyulás, kiengesztelődés, kiérlelés nélkül biztos a következő kudarc és seb. Szükséges és jó, hogy egy új kapcsolatra megvan a vágy és a készség, de a mélyebb elköteleződés valahol fennakad a korábbi hiányok, sebek zátonyain. Az újrakezdés túlzottan „realista”, én-központúan akaratvezérelt: „nekem, a családnak, szükségem van a férfira”. De nekem nem kell dolgoznom magamon, nem kell megváltoznom – csak egyszerűen nincs meg még az „emberem”.
Az egyházi státusz „rendezése” – különösen a nem katolikusok számára – sokszor szintén nem segíti elő az akadályok felismerését, pedig az tényleg a hiteles, közösség előtt is szentesített elköteleződés felülvizsgálatáról, újraértelmezéséről szólna, szólhatna. Ennek oka lehet a felszínes egyházi kötődés is.

2. Sokan vagyunk, akiknek a család, a házasság Szentség. A legelevenebben húsbavágó válság és krízis, amit az élet föladhat, annak a paradigmának a feloldása, hogy igazi elkötelezettségre, egész életre szóló, megszentelt társkapcsolatra vágytam, és még mindig nem tudom, hogyan is mondhatnék le róla. Hajótörést szenvedtem, és se a hajón nincs helyem már, se másik part nem látszik elérhetőnek. Milyen „lélekvesztőt” ácsoljak, hogy a lelkem mégse vesszen el, és milyen irányban keressek hajót, partot?
Ahhoz, hogy egy elveszett kapcsolat, társ, apa pótolhatatlan legyen egy nő számára, és minden más – nemcsak kapcsolati, de boldogulási – lehetőséget megakadályozzon, nem is kell feltétlenül vallásosnak lenni. Ez gyakran a női lét érzelmi mélységeiből, ragaszkodásából fakadó, rendkívül nehezen feloldható, rejtett női vétó minden kiútra. Nem segítenek a hitéleti közösségekben meglévő merevségek és félelmek sem – és az emiatt is hiányos segítő-támogató apparátus.
Egyelőre nincs jele kiútkeresésnek a mértékadó egyházi körökben sem. Persze vannak jó és tartalmaskezdeményezések is.
Bizonyosan lehetne nagyobb szerepük azoknak a segítő hivatásban, lelki gondozásban, akik valós és hiteles tapasztalatot szereztek az életükben ebben a nehézségben, és szeretettel kinövekedtek belőle, akármelyik úton is.

 

Kis bátorítás nektek: Bátor Hölgyek!

Van kiút?

 

Megértőbb elfogadásra, támogatásra lenne szükségük a sebzett, küzdő nőknek (is). Elkezdhetnénk talán mi, férfiak – az élet szeretetétől ihletetten – nemcsak a derék, de a már derekasan küzdő nő dicséretével is, mert rá is igaz lehet:

 

„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!” (Péld 31,25-31)

 

Van – e lelke a férfinak?

A költő, aki a Keresztény Férfiak Társaságának aktív tagja

A költő, aki a Keresztény Férfiak Társaságának aktív tagja

Jelenések

 

Láttalak a reggeli fényben,

árnyas lámpaburák öblében,

kitárt ablakok üvegszárnyán

míg a szoba levegőt vett lustán ..

Láttalak pupillák víztükrében,

szürke ködben, mégis tejfehéren,

ma reggel ámokfutó autók felett ,

hol törékeny, áttetsző angyal lebegett!

van-e lelke a férfinak2.

Mozaikok 

 

Neked hittem tegnap még, s ennek ára,

hogy nem értlek, és válaszodra várok,

 bár konokul hazudnak a szikár számok,

mégis időt koldulok makacs vágyaimra!

.

Szemeid tiszta fénybetűs papírlapok,

kiolvashatom belőlük alfától- ómegáig

rezzenéstelen, vibráló érzelmeid kottáit,

a szavaid szabálytalan, rejtjeles ritmusok,

általuk állnak össze  a megfeneklett mondatok….

 Kozmoszlátó

(Weöres Sándornak)

Játszottál a szavakkal, mint Bach hangjegyeivel

Költők gyöngyszeme, még múzsád is irigyel

Jöttél ködből, kozmoszt hoztál ládafiában

Hogy nyolcpatkós szánodon repíts álomigádba!

Weöres Sándor

Csillagvizsgáló

Álmom egy csigalépcsős tornyocska, vagy háztető,

s meghitt csendjében egy távcső, égre meredő!

Ha esténként szétfolynak bennem a gondolatok,

a recsegő fokokon felérve halkan matatok,

s a rideg fémet ujjpárnámmal érintve megérthetem:

                          e játszótér a lencsével fogható isteni értelem,

a bántó, önhitt egót ott csak hírből ismerik,

nem imádnak mást, csak a véghetetlen Istenit,

égi hintán tejútfényű angyalok köröznek, függenek,

s az üstökös csóvájáról az Isten nekem integet!

van-e lelke a férfinak5.

Szesztestvérek

 

Alagsori söntésben, dohos állott levegőben

esetlenül tántorog egy itt maradt élő kövület..

Kocsmaszagú magányában megértő társat keres,

 a hátsó sarokban máris valaki feléje integet.

Opálos pupillái veszik a jelet, elbotorkál felé,

a gyatra, zavaros lé ki-kilöttyen, ő megzökken,

majd céljához érve rongybábként huppan  mellé,

s elvesznek az orrfacsaró kékesszürke ködben..

 

 van-e lelke a férfinak 6

Alkonyat

Kisimulnak a nap mélyráncai:

az  elaggott aggódások redői-

hasztalanul keresett megnyugvás

elhintett félelmei csitulnak

elmosódott képek élessé válnak

az esteledő karcos homályban

s mit a nappal rávarázsolt arcokra

a vörössel elegyedő szürkület

az isteni aurába szelíden belesatírozza…

van-e lelke a férfinak7

 

 

 

A szerző  rövid versértelmezése: 

Ezek a  versek is valahol a férfiről szólnak! Nem a macsóról, nem az izomagyúról. nem a piperkőc önimádóról, hanem az érzéki,  a mindenségre-teljességre  figyelő,  néha megbicsakló de őszinte férfiról!

Ezek is mi vagyunk, vagy lennénk, mert nem szégyen és kell az égre tekinteni, őszintén szeretni. és nem bolondság az alkonyat szürreális, kozmikus fényeiben elgyönyörködni!

Szeretettel  küldöm, nem csak férfiaknak!

 

Németh Zsolt László  

 

Fáj

 

"Megértesz?"

„Megértesz?”

 

Fáj

Nem tudok mást tenni

Csak nézem kezem

Nyitott ujjain lassan csepegő

Énvérem

Jó ez? Nem!

De hol van férfiúi méltóságom?

S erőm, mely méltóságomból fakadt?

„Nem vagy családfő, és nem is lehetsz

Hiszen csak elnyomsz, nem vezetsz.

Munkád lecserélhető,

Bármikor beáll a helyedre akárhány

Nő.

Nem vagy fontos, sem egyetlen, sem kizárólagos

Csak pótolható darab, kire rájár a rúd amúgy is.”

Mert férfinak születtem,

S sejtjeimben az xy azt jelenti, nem egész, csak töredék,

Hogy dúvadat rejt a békés felszín

S jövőm: lehetséges börtöntöltelék.

„Vitatják minden jogod,

S régen volt, mikor születésed áldást hozott.”

Jó ez így? Nem.

Nézem a vörös tócsát,

A cseppet, az ujjat, és a gyenge kézfejet.

Tenni kéne ellene, de nincs gyógyszerem

Felkelek holnap, indulok tovább

Az élet megy, menni kell nekem is.

S belül a Remény nem hal meg.

férfi

Ki lehetsz te valójában, Majka?

Rejtély ez az ember. Iszonyú mocskosnak érzem, és… de ez csak egy sejtés, hiszen Majkát egyáltalán nem ismerem. Egy kukkoló show – ból lett ismert, műsorvezető volt, énekel, szerepelt filmben, a kereskedelmi televíziózás (mely sokszor – de nem mindig – viselkedik szellemi szajhaként) felkapta őt. Úgy látom, klippjeiben többször szerepel Isten, de mindig úgy, mint Valaki, aki NEM VÁLASZOL. És ez fáj, az ezredik elsuttogott, vagy elüvöltött kérdés után még mindig fáj.

Hogy csinálod ember? Hogy vagy képes kitartani a reményben, hogy egyszer talán, végre válasz jön, hogyhogy nem váltál cinikussá, nem adtad át magad végképp a bűnnek, egy kegyetlen Istennel szemben, aki korán elvette édesanyádat? Túl korán, még nem készültél fel rá. Ha jól értettelek, erről is énekelsz. Micsoda kib…tt erős hited van neked, basszus?

KI VAGY TE VALÓJÁBAN, Majka? Ki támogat téged ennyire? Anyu odafentről? S vajon Rajta keresztül – Ő?

Majka Papa: Mondd, ami fáj

 

 

Zoli