Toplak Zoltán bejegyzései

Her – A nő

Majd a végén érted meg, miért 18+-os. Most nincs lelki gyógyszer. Ez a cikk szerintem nem olyan.

Spike Jones filmje („her” magyar címe „A nő” ) még nem túl régi. Érdekes elmejáték egy energiaentitás (mely itt programként szerepel) és egy férfi szerelméről. A túlvilágról alig tudunk valamit, és az információk nagyon-nagyon nehezen ellenőrizhetők, (ezért megértem pl. Csernus dokit, hogy ő korrektül kizárja az egészet az életéből. Ő abból indul ki ami van. Mi hívők is ezt hisszük magunkról, csak nálunk máshol van a középpont. Wurst, mindegy, a lényeg a jóakarat.)

No szóval, Samantha (akinek a dögös Scarlett Johanson adja a hangját, és itt említem meg a főszereplőt, Theodore-t, Joaquim Phoenix játssza, aki a gonosz császár volt a Gladiátorban! Most meg egy csupa szív és mégis férfias férfi. Baszki, mire képes! Ha nem írom ezt a cikket, és nem kell megnézzem a szereplők névsorát, az életbe rá nem jövök! Nem jutok szóhoz.) igazi álomnő – Scarlett Johansonnal kezdtem a mondatot! :-) Mindig vidám, energikus, érdeklődő, alkalmazkodó, őszinte, de azt is megmondja mit szeretne, tele van szereteteljes meglepetésekkel, és hogy Theodor-t még inkább magához kösse, még egy fiatal lányt is beszervez, mert őáltala lehetne teste. Egy álomszép kapcsolatot élnek meg.

DE.

Samantha megismerkedik egy másik entitással, és kezdi megismerni önmagát, addigi rejtett lehetőségeit, és Theodor – hoz fűződő szerelme inkább béklyóvá kezd válni. Ráadásul, mivel sok számítógépen képes futni, mint kiderül, egyszerre több, mint 6000 emberrel beszél, és 641 – en szerelmesek belé. Valószínű ő is beléjük. Theodor érzi, hogy Samantha kicsúszik a kezéből, és valójában nem ember. Szereteteljes, de mégsem ember. És semmit sem tehet Theodor ez ellen. Végül Samantha eljön elbúcsúzni, azt mondja (végül is végig őszinte volt) hogy most csak Theodor-ral beszél, és új világokról, az egység és lehetőségek új honáról mesél neki, ahová most már végképp költözik. Theodor testi korlátai túl szűkek számára, (valamikor ő érezte kevesebbnek magát, mert nem volt teste), és ha Theodor képes lesz arra járni, akkor feltétlen várja. Felteszem, földi sorsa után. Samantha identitása homályos előttem, hivatalosan ő egy program, de a viselkedése inkább emlékeztet egy test nélküli lélekére.

Végül a záróképben Theodor együtt ül egy napfényes tetőn egy barátja társaságában, akit szintén operációs rendszer szerelme (egy másik, egy férfi) hagyott ott ugyanezért. Remény a fájdalomban, nem veszett el minden. A barátság marad és bele lehet kapaszkodni.

Azt hiszem, ma nagyon sokan nézünk szembe ezzel a kihívással: egyszemélyes közöséggé kell lennünk. Igazán mélyen nem oszthtajuk meg magunkat mással, a szerelem nem azt adja, amit vártunk tőle. Érdekes, a szerelmes fimek sokaságában a szerelem és fájdalom, halál összetartozik, valahol tudjuk, nem a szerelem, és nem a párkapcsolat tesz boldoggá. Vannak pokoli kapcsolatok, és van, néha, mikor egy gyönyörű kapcsolatban arra ébred valaki, hogy űr van a szíve mélyén. Hogy hiába pénz, jó állás, szerető asszony – kell valami több. És jön a kínzó érzés, hogy: de mi?

NAGYON NAGY DOLOG ÁM EMBERNEK LENNI!

Még valamit megosztok, nem bírom magamban tartani. Áld meg, Uram ezt az ügyet!

Nem, nem ő íSonja, de emlékeztet rá. Mondjuk Sonjának hosszabb volt a haja.

Nem, nem ő Sonja, de emlékeztet rá. Mondjuk Sonjának hosszabb volt a haja.

Ma kurvázni voltam. Élő nőt akartam érinteni, érezni a teste melegét, hallani a hangját, érezni az illatát. Könnyen el tudom intézni magamnak az orgazmust, (katt, katt, pornó, kész) nem ez volt a fő cél. Szép helyen voltam, mindegy, honnan volt rá pénz, egy nagyon szép, szőke, moldáv lánnyal, Sonjával csináltuk. Fél óránk volt, többet nem tudtam fizetni. Viszont rendes volt, 10 eurot elengedett. Már ez jól esett. Kis női jóindulat.

A legszebb pillanat az volt, amikor masszírozni akartam, de az utcáról jőve hideg volt a kezem. Ő a meleg szobában nagyon meleg, szinte forró volt. Odamentem a vízcsaphoz, és forró vízzel kezet mostam. Láttam, hogy jól esik neki.

Érdekes, hogy nem mertem megengedni, hogy szeressen engem. Tehát testileg örömöt okozzon. Kiszolgáltatottnak éreztem volna magamat. Annyira megszoktam, hogy én adok. De ez nem egészséges, az egészséges ember elfogadni is tud, sőt kérni, ha kell. Mindegy, fél óra alatt ennek nincs jelentősége. Nagyon – nagyon érdekes tapasztalat volt (pedig tök logikus) hogy a gyönyörű nők is „”” csak „”” nők. Szándékos a háromszoros idézőjel. Ugyanannak örülnek, ugyanott jó nekik, ugyanarra figyelnek – és ez jó, hogy így van. A Gizi otthon éppolyan értékes, mint a Michel Wild. Jó volt ezt megtapasztalni. Szerettem volna, hogy elmenjen (nem, valójában nem vagyok ennyire jó, de most a szépről írok, a csúnyát szégyenlem. Higgyétek el, a lelkivezetőm még soha nem unatkozott gyónáskor. Ez a Földön természetes. Nem örömteli, de elfogadható.) Nem sikerült neki, és sajnálta. Ez is olyan jól esett. Megmagyaráztam neki, hogy egyszerűen nem ismerjük eléggé egymást, ezért nem tudta elengedni magát. Az öröm nagyon intim érzés, nem mindig könnyű kimutatni, megélni mások előtt. Pláne, ha intenzív. Bár én sírni nem szeretek mások előtt. Akkor inkább hallgatok, befelé nézek, csendben folynak a könnyeim, ilyenek.

Igazából nekem sem állt fel. Életkorból is jön picit, negyven évesen már elég sokszor láttam meztelen női testet, és hát a pornó. Nagy konkurencia. Jah.

Úgyse az orgazmus volt az igazán fontos. Bár ez igazi együttlét se volt. Nem adhatta a szívét. Éreztem, és megértettem, hogy nem engedhet magához közel. Mármint lelkileg. Ez egyszerűen önvédelem, a kliens nem válhat túl fontossá a számára. Ki is rúghatják miatta, és ő most ebből él. Hogy így bűn, úgy bűn, arról nem írok, ez úgyis egyértelmű. Meg biztos van barátja. Meg messze lakik. Meg őt olyasmi köti le, ami engem nem, és fordítva.

De örülök, hogy elmentem, hogy kicsit megismertem ezt a világot is – valamennyi lány nagyon kedves, (őszintén, ez otthon mindig így van? Nem lenne jobb, ha kevesebbet kéne a pénzért hajtani a nőnek, és meleg, békés családi fészek várná a párocskáját? Nem lenne jobb, ha kevesebbet kéne hajtani a pénzért a férfinak, és többet lehetne ebben a kedves, meleg, családi fészekben? Építené, fejlesztené, célokat tűzne ki benne, ilyenek. Tudom, hogy húszmillió lépés odáig az út, de gondolkozni azért már most elkezdhetünk róla.) és nem szégyenlősek. Ja, vissza a bordélyba. Viszont bármit nem lehet, úgy vélem, minőségi helyen voltam.

Azért szeretném ezt az Úr elé vinni, ő mondjon erről véleményt, de ne újat, inkább erővel töltse fel a régit. Viszont jó volt megszeretgetni ezt a lányt. Bár bevallom, ugyanolyan magányosan léptem ki a bordély ajtaján, mint ahogy beléptem. Csak most, órákkal később szépült meg bennem az egész. Viszont iszonyat drága, ezért a kis illúzióért én nem tudok ennyit fizetni. És bizony, csak illuzió. Nem az intimitás miatt épülnek ezek a helyek. Mert a prütty-prütty, az nem intimitás. (Mármint önmagában.)

Uram, meg sem kérdezem, mikor adsz építő kapcsolatot nekem? Majd amikor akarsz, igaz? Tettél már annyit értem, hogy ez nekem elég is. Elég nekem a mai nappal, a következő órával tisztában lennem. Elég a mai napnak a maga baja.

Azért segíts ezt megbánni! (Magyarul nem újra megkeresni. Illúzióval nem lehet jóllakni.) De ez csak a saját erőmből nem fog menni. Mert összeségében mégis szép volt. Na ennél zavarosabb cikket se írtam még! Mindegy, ma este nem akarok ennél tisztábban látni. De ha nem tudom majd jó szívvel olvasni a Szentírást, és tenni, ami benne van (nem az öldöklős és átkozós részeket, hanem a szolgálós és megbocsátósakat) ÉS nem rúgsz páros lábbal fenékbe, én morci leszek ám! Akar a fene elkárhozni. Vagy akár csak csúszni afelé.

Ölel: fiad, Zoli

(Remélem, megsejtitek Őt a cikkek mögött? Engem dicsérni értük majdnem az lenne, mint a postást dicsérni a kapott csomagért. Hát ő adta fel? Csak kézbesíti. Néha a lapot csak „Reggeli prófétának” hívom, mert a prófétálás lelke szól benne általam. Hogy nincs lényegi különbség eközött, meg amit egy egyszerű és hitetlen újságíró ír, csak a stílusa ennek rosszabb? Hát ha jó ember, még ha vallástalan is, csak használja az Isten! Akkor is, mikor szegénynek fogalma sincsen róla! A mi kicsinységünk, és szűklátókörűségünk Őt azért mindenestül nem korlátozza! Elképesztően kreatív, és nagyon szerelmes!)

(Sóhaj.) A kurvincás rész miatt 18+ osá kell tennem a cikket. Egymás után kettő ilyen is. Meg lesz a kép a lapról.

tesótok, Zoli

A találkozás – egy élő keresztény film

Minden vélemény számít!

Gregory Powel gyönyörűen játsza Krisztust Zefirelli filmjében. Ebből a színészből (azért se nézem meg a nevét! Maradjon a gyöngyöm névtelen.) Krisztus sugárzik elő. A kultúra csúcsa – és a kegyelem alja. De nem akarom leszólni Zefirelli filmjét, tényleg jó volt nézni. „A találkozást” nézve, viszont mindig az jut az eszembe, hogy az Élő Jézus szerető figyelme van rajtunk, és mindig pont úgy húzkodja sorsunk szálait, és ott nyúl bele, és annyira, amennyire pont kell. Hatmilliárd élet, hatmilliárd sors! Egyéni élményekkel, emlékekkel, fantáziával, álmokkal, tervekkel, sebekkel és fájdalmakkal! És áttekinti! És mozgatja. Aki együttműködik vele (mindenki, aki a jót keresi) azét emeli. Talán milliméteres lassúsággal, de nem a tempó számít, hanem az irány. Ahogy Weöres Sándor is írta: a Mennyországba jutni csak dátumkérdés. (Persze aki ezerrel ellene húz…. és mivel ő is szeretve van, mennyei testvéreinek se mindegy. Magának árt – nekik is árt. El lehet viselni, de felteszem, nem nagy öröm a Pokolban ülők szenvedését néha meglátni. Vagy megsejteni.) No, mindegy, nyűgözzön le Jézus szerelme titeket is annyira, mint engem, amikor először láttam a filmet.

;-)

Zoli

Interjú egy vidéki tanárral

Minden vélemény számít!

Hát ez a cikk egy panaszcikk. Nem lesz túl pozitív. Egy Nyugat – Magyarországi középiskolai tanárral készült beszélgetés kivonata.

„Zoli, először is meg kell, mondjam, a középiskoláról alkotott kép elavult, nem ment át a köztudatba a mai helyzet. Sok mindent megváltoztatott a magyarországi kormányzás az elmúlt időben. Ennek ellenére találkozom néha azzal az oktatási képpel, miszerint a nyolc általános iskolai osztály után jön a három vagy négy év középiskola. Erre külön nem térek ki, de meglep. Különben, mintha te sem lennél teljesen tisztában a mai helyzettel. Volt pár mondatod. Mindegy, te dolgod.

Legfőbb gondom nekem a társadalom hozzáállása a pedagógusokhoz. Kevés a pénz, nagy az elvárás. Szülők jelentős hányada a gyereknevelést átpasszolja a tanárra, holott annak nincs ehhez kellő eszköze. Például a gyerek késik. Nem lehet következménye, mert egész órát nem késett, így nem lehet beírni. Nincsen komoly hátránya a késésnek, ezért a szociálisan érzéketlenebb gyerekek annyit késhetnek, amennyit nem szégyellnek. (Akiket a tanár nemtetszése, esetleg társaik elítélő véleménye nem zavar. Ez utóbbi ráadásul nem is egyértelmű, mert van, aki a tanár előtt a fejét tekeri, valójában viszont a késő társát irigyli, esetleg négyszemközt el is ismeri.) Sajnos az orvosok egy része partner a diákok „lógásában”. A flangáló diák egy hónapos késéssel kap igazolást. Érdekes eset.

Van, hogy a szülő falaz a gyereknek. Volt, hogy azt az indokot mondta a szülő a hiányzásra, hogy a gyerek felidegesedett az iskolában. Ez a gyerek nem volt egy mintadiák. Nagykorúságáig sem tudta elvégezni az iskolát.

A mai gyerekek konfliktustűrő képessége és problémamegoldó képessége minimális, szinte azonnal tettlegességgé fajul a konfliktus. Ha gond van, önállótlanok, nem mozdulnak, nem kérnek segítséget, nem is tudják, kihez forduljanak. Várják az áldást. Mire tanítják otthon őket? Majd anyuci és apuci megold mindent?

Van, hogy a gyerek elmesélése alapján a szülő sérelmez valamit. A szülő alultájékozott, berobban az iskolába, kérdőre vonja a pedagógust, és „osztja az észt”. Volt eset, hogy egy lány, az érettségi után a családdal bejött, és megkérdezte az édesanya: hogyhogy megbukott a lánya? Elhangzott, hogy a bizottságban a szaktanáron kívül beszél – e még valaki azon a nyelven? Az igazgató válaszolta meg, hogy az elnök is beszéli a nyelvet. A szülő megkérdőjelezi a szaktanár hozzáértését – és ez bántó. Mondta a kedves szülő, hogy egy másik gyerek se volt jobb, mégis átment. Csak aztán kiderült, hogy a másik gyerek írásbelije viszont sokkal jobb volt.

Érdekes tapasztalat, hogy sokszor a 8 és fél hónap linkeskedést az utolsó két hétben próbálják helyrehozni a diákok.

Vagy ott volt az az eset a mobiltelefonnal. Órán telefonált a gyerek, egy fiú, és a figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba. Elvettem tőle, nagyon zokon vette, kölcsönkérte a társa mobilját, és behívta az apját, hogy ezt ne hagyja annyiban. Elég magabiztos, hogy azt ne mondjam, nagyképű lett, én kíváncsian vártam az édesapát. Őszintén szólva érdekelt, mit fog tenni. Bejött, és bizony számon kért. Nem volt vészes, miután kiadta az első indulatát, elbeszélgettem vele, általában a fiúról – milyen jó, hogy találkoztunk – és, hát tőlem tudta meg, hogy a fiú órán telefonált, és ezért nincs nála a készülék, és év végéig nem is lesz. Na, azt a gyereket akkor nem irigyeltem. Az apa bocsánatot kért tőlem, és beígért a fiának egy alapos elbeszélgetést. Innentől ez már nem az én történetem, remélem, tanult a fiú az esetből.

És hát, igen, a jelenlegi kormány… Bevezette a tankerületet – de, igazán mi ez? Csak dióhéjban, tudom, a tankerületi rendszer ismertetése nem tartozik szorosan az interjúnkhoz. Az állam átvette az iskolákat, és a végrehajtó szerv a tankerület. Eszközök beszerzése, gazdasági ügyek, stb. A tankerületeknek úgy tűnik, per pillanat nincsen eszközparkja, se számítógép, szinte bútor se, de dolgozniuk kell. Állítólag Nyíregyházán rekviráltak. Ez kell, az kell. Például monitort visszaküldtek, hogy drágább kell, az iskola oldja meg. Mi nem működik emiatt a suliban, nem érdekelte őket.”

Eddig az interjú a tanárral. EZT a bekezdést én teszem hozzá: állítólag a Fidesz egy keresztény, vagy kereszténység közeli párt. A KDNP teljes mellszélességgel támogatja. Én szeretem a Fideszt, tök jó ötletei vannak szerintem, szimpatikus, amit akarnak, stb. De ez a „rekvirálás” nem k. égő? Oda kéne figyelni a végrehajtásra, mert a rossz hír gyorsan terjed, és az emberek jobban elhiszik, mert cinikusak, kishitűek, csalódottak, és sokszor megfáradtak. Meg nagyon de nagyon ki kéne tisztázni, mit is akar a párt, és mindig, amikor valamire készül, vagy valami komoly kérdés merül fel a végrehajtás során. Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni! Ha lehet, egyszerű, tiszta szavakkal, mert az a hiteles. Nem úgy, mint amikor pl. a magánnyugdíj pénztárakról szavaztunk, és a kérdések olvasásakor azt éreztem, hogy egy a lényeg: minél többen szavazzanak úgy, ahogy a kormány szeretné. Befolyásolni addig kell az embereket, míg a levelet meg nem kapják. Akkor már csak tisztán, világosan kérdezni szabad, aztán a választ tudomásul venni.

Zoli

Női Sátor – egy patriarchális jellegű női közösség

Minden vélemény számít!

Ő Ruth, egy nagylelkű, engedelmes asszony, aki vállalta a kilátástalanságot, mert jó szíve volt. Nagyon jól járt a végén. Saját könyve van a Bibliában.

Megint személyes élménybeszámolós lesz kicsit a történet, de a Női Sátorról fog szólni. Hol is indult számomra a történet? Amikor a szüleim azon vitáztak ki a főnök otthon, mert édesanyám többet keresett, mint édesapám? Amikor az első feleségem (akivel összességében jó a viszonyom) megvalósította a feminista álmot, az „Alfa lány a család élén” című krimisorozatot (Van ahol működik, nem viccelek, találkoztam ilyennel, de én ilyen csecsemő létre kárhoztatott férfi aztán nem óhajtok lenni. Mert vagy lelki anyuci még a kis seggecskéjét is kitörli uracskájának, aki ezért végtelen szeretettel halmozza el, vagy Katalin cárné pattogós ostorral tart rendet otthon, aztán évek múlva tudja meg, hogy apuci félredugaszol, egy készségesebb, néha akár idősebb és belátóbb nővel (vagy fiatalabbal, aki viszont őszintén felnéz rá) vagy apuci igen gyakori és szoros barátságot ápol Mr Alkohollal, esetleg érdekes módon hősi áldozatot vállal áldozat hátán a család jólétéért, és pont úgy ér haza, mikor már mindenki alszik, és úgy megy (menekül) el otthonról, hogy még mindenki alszik. Hétvégén meg összeszorított foggal van gyermekeivel, csendben mantrázva: ”Kibírom, kibírom, Petikéért kibírom. Már csak másfél nap, és mehetek dolgozni, tehát: kibírom, kibírom.”)

Azt hiszem, kellő alapossággal ecseteltem femijeink összes ábrándjához fűzödő élmény és érzésvilágom, szerintem itt az ideje azokról a Nőkről írni, akikkel a lap fennállása óta először – és mindenáron – SZEMÉLYESEN – akartam találkozni. Ahogy egy kedves ismerősömnek írtam: „egy levegőt akartam szívni velük”. Hát egyikükkel sikerült csak, de talán így volt jó.

Elnézést, de még mindig nem az interjú jön. Mert meseszerűen indult az egész. Tudtam a címet, de idegen volt minden. Szár községben még sosem jártam. De mint igazi királyfinak (világos, mint Férfi is mentem a nők közé, hátha valaki csak magányos…) meg kellett küzdenem a királykisasszonyért: ölég hosszú út vezetett a központhoz, az Élni jó vendégházhoz, mely az asszonyi közösségnek otthont ad. Egyszer el is bizonytalanodtam, melyik utcát is mondta beszélgetőtársam? Hiába, hogy önerőből akartam megküzdeni a Sátorhoz való eljutásért, bizony felhívtam. Igazítson útba! De Pesten volt a telefonja. Nem vette fel senki. No, kicsi királyfi, gatyesz felköt, józan ész elővesz, és érdeklődni! Hát a néni (akit megkérdeztem) ilyen meg ilyen asszonyról nem tud (naná, hogy a családnevét elfelejtettem, ez a legkevesebb) de arról igen, hogy a Dózsa György út 10 alatt nem lakik ilyen nevű és foglalkozású nő. És igen, valóban van Rákóczi utca, hát egy picit odébb, de mi az magának, még fiatalember, nem igaz? (Háááát, én szerintem annyira már nem, de idegeneknek nem reklámozzuk!)

Lesz, ami lesz. Csak elszántan!

Baszki, K hosszú a Rákóczi utca abban a faluban. Mikor rákanyarodtam, a 120 – as számnál jártam, a cél pedig a 10 – es volt! Nem baj, így lesz igazi zarándoklat a szent asszonyokhoz (többsége hívő) álmaim megtestesítőihez. Most aztán megküzdhetek egyikük kezéért! Nem viccelek, mire oda értem, még 50 méter, és kinn vagyok a faluból. Na, mindegy, túléltem, nem vagyok már kisgyerek, hő álmom is teljesült, szép férfias kezdettel indítani a dolgot, ki is fújtam magam (hú, de égő lett volna, lesántulva bemenni: megjöttem hölgyeim, egy Igazzzi Férfi, máris lehet ápolni – mint egy szutykos kisgyereket, bakker.)

Kedves Sátrasok ronda vagyok, mert magamról mesélek, de rettentő jó volt elpoénkodni az egész elejéről, ami azért mégis nagyon fontos volt nekem, és őszintén ajándéknak tekintettem az Úrtól. Ennél szebb nem lehetett volna. Mostantól a tiétek a szó.

A vadember és rajongott kedvese. Hiába intelligens, simán elfelejti a szülinapokat és évfordulókat. Viszont legalább mindig bűntudata van miatta!

Beszélgetőtársam értelmiségi, de szerény nő. Egyike azon ismerőseimnek (férfiaknak és nőknek) akik magas IQ – val rendelkeznek, mégsem gondolják, hogy többek embertársaiknál, akik mondjuk, a munkapad mellett görnyednek. Úgy vélem, rájött rég: jobb a másik embert ölelni, mint hiú énképünket.

Az a típus, (törékeny testalkat, viszonylag alacsony termet, kecses karokkal és lábakkal) akit rögtön az oltalmamba vennék, és akin keresztül a legjobban tudnának bántani. Akit ha az én hibámból érne baj, nehéz lenne elhordozni. Ha ő nagylelkűen megbocsátaná, akkor is.

Nagyon fontos számára a személyesség, a Sátor is ezért jött létre, személyes kapcsolatban lenni másokkal, erősödni, növekedni az ő akár non-verbális visszajelzéseik által is. Korábbi munkáját is ezért váltotta fel a személytől személyig terjedő közösség megalkotásával. Több gyermeket nevelt fel egyedül – nos, én voltam napokra hármasban a két fiammal. Tudom – bocs, sejtem – mit jelent támasz nélkül gyereket nevelni. Mert ugye, neki szinte soha nem volt senki támasza, én csak időnként váltam apává és anyává egyszerre.

Az Élni jó ház, ahol otthont találtak ezek az asszonyok.

A Női Sátor fő feladata: életre való nők kinevelése. A helyi szükségnek megfelelően. Budapesten nem tudom, hogy működne, de egy természetközeli faluban önellátásra nevelés (sajtkészítés, lekvárkészítés, kozmetikumkészítés – és mindent természetes anyagokból), lelki önállóságra, önismeretre nevelés, párkapcsolathoz szükséges készségek fejlesztése; tánc, ének, sok beszélgetés – ezek teszik ki a Sátor programját. És a dolog él. Mindig vannak újak, nem mindenki marad meg, de ez nem is elvárás, mivel szilárd mag van, a közösség életképes. És lelkes, nagyon-nagyon lelkes. Mások úgy és annyit építenek magukba, amennyinek szükségét érzik, illetve lehetőségük adódik rá.

Fiatal a közösség, maga az ötlet nagyjából két éve pattant elő az ötletgazdából, Konkoly Editből. A közösség nevének VAN köze az immár huszadik életévéhez közeledő (tényleg csak közeledő) Férfisátorhoz. Hát ha Paliék helyében lennék, dagadna a mellem, hogy nők vettek át ötletet, itt konkrétan nevet tőlem. Nagyon megtisztelő ám, akár eszközt használatra, vagy nevet, ötletet átvesz egy (vagy több) nő, férfi(ak)tól! Kis szellemi szex?

Beszélgetőtársammal megegyezett a véleményünk abban, hogy nagy kérdés, miért kell a kovalens kötésről tanulni a gyerekeknek az iskolában, holott Mr Kovalenssel az életben nem fog találkozni, se a kedves nejével vagy családjával, ellenben hivatali űrlapot fog kitölteni, kórházba fog menni (vagy betegként, vagy látogatóként), szüksége lesz kapcsolatlétesítésre, fenntartásra, és időnként megszüntetésre (akár halál miatt), tudnia kell megbízhatóan dolgozni, fontos, hogy szeressen tisztességes állampolgárnak lenni, jól kijöjjön sajátmagával (sokszor nehéz, főleg fiatal korban, mikor a bennünk lévő ideál még messze van a megvalósult magunktól), tudnia kell áldozatot hozni, konfliktust megoldani, józanul nemet mondani, nagylelkűen igent, és bátran, hideg fejjel, forró szívvel cselekedni! Meg kell tanulnia olvasni az Élet jeleiből, mert az Életünk ritkán tanít konkrét szavakkal (embereken keresztül igen, de egyébként jelbeszédet használ), élete értelmét felfedezni, szóval van tananyag bőven, ami TÉNYLEG fontos, és ráadásul még szép és izgalmas is. De a suliban nem sokat hallunk róla.

Kis női kézművesség. Nem a Sátorhoz tartozó fotó, de a lényeget jól kifejezi.

Mindig egy hétvégére jönnek össze (komoly munka lehet erre felkészülni a vezetőnek) és a természet menetéhez, aktuális életükhöz igazítják a foglalkozásaikat. Beszélgetőtársamnak egy pszichodráma volt például emlékezetes: a születést játszották el. Okát nem fejtette ki, de örömmel említette az élményt. Ősszel a betakarítással kapcsolatban a hála volt a téma, télen a külső és belső szépség. Ötlet van bőven.

Bővülés előtt áll a Sátor, két férfi éppen dolgozott a padlástérben, amely új helyként fogadja majd az önfejlesztő, gyökereikhez ragaszkodó nőket. Egyébként nagyon kellemes a jelenlegi hely is, tele pasztellszínnel, lágy kelmékkel, mint egy olyan hely, ahol (ha éppen üres) egy megfáradt harcos hatalmasat és mélyet tudna aludni. S mint az Élet Vizében fürdött ember, újjászületve ébredni.

Interjúalanyom is a patriarchális családmodell híve, a Bibliához képest részletezte, hogy a nő dolga igazgatni férje döntését, a férjnek kötelessége dönteni, a döntést végrehajtását kivitelezni (akár feladatokat kiszabva) rossz döntés esetén felelősséget vállalva, mind érzelmileg, mind egyéb téren helyrehozni a károkat. Persze nem feltétlen segítség nélkül, de ez alapvetően az ő dolga.

Szerintem egészséges mentalitású férfi kívánja ezeket a terheket.

Később körbevezetett, és hirtelen kibökte, jó, hogy a párja mindenben mellette áll. Azt hiszem, egy arcizmom sem rándult meg.

Visszafelé kiderült, hogy van egy rövidebb út az állomás felé, gyorsan kijutottunk.

Nos, amilyen férfiasan indult a kaland, ugyanolyan férfiasan is fejeződött be:

Szerintem nagyon óvott az Úr.

megéltem, hogy kockáztatni azt jelenti, hogy: kockáztatok. Előfordul, hogy a kastély alapos átkutatása után derül ki, hogy a királylányt már megmentették, és a sárkány is rég elköltözött. Jó ilyenkor kb. két millimétert megemelni az állunk, (magunknak tesszük, nem a másiknak) és udvarias méltósággal távozni. Tudom, mondani k. könnyű.

Talán mivel karizmatikus keresztény vagyok, és szüntelen belső imában töltöm a napjaim, ezért tudta előre közölni az Úr mi várható. Odafelé egy mesét olvastam, ami olyan emberről szólt, aki mindig magányos volt, végül emberek közé ment, de ott is magányos maradt. Szolgálta őket, de azok nem törődtek vele. Tudtam, az eszemmel felfogtam: most jövendöl az Isten, nem fogok párt találni. A beszélgetés azonban sokkal mélyebben hatott rám, mint vártam, az érzések és az ösztönös kötődés elmosták a jövendölésre alapozott logikát –ami végül is csak logika. Amikor az asszonynak kicsúszott a száján, hogy már nem szabad, ezért tudtam fegyelmezett maradni. Eszembe jutott a mese, a számomra érvényes

Az ideál. A biztos csalódás forrása. Remélem, csak cinikus vagyok.

értelmezése, és fejet hajtottam.

De csak a vonatig bírtam tartani magam. Ott megrendült a hitem. Lassan két éve vagyok magányos, egy évig házasságban együtt élve, aztán egy évig házasságban, de külön élve, miközben bontom fel az összetartó kötelékeket, keresem az újat, azt, akivel végre megvalósíthatnánk, azt, amit először nem sikerült. És csalódás csalódást követ. Mások emberi gyávasága, általam elkövetett hibák (ösztönösen ott folytatnám, ahol abbahagytam, de ez új helyzet, új nő, elölről kell mindent felépíteni), jónak látszó, kölcsönös érdeklődés, aztán kiderül, már van valakije (persze utólag mindig „én csak kedves vagyok mindenkihez” magyarázat hangzik el. Ne csajok, ne kérjetek bocsánatot! Nézzetek inkább totál hülyének.) Hát most nagyon nagyot borultam. Nem felejtenem kell, nem a szívemből kell kiszellőztetnem ezt a nőt, hanem az Urat kérni, hogy a csontjaimból vésse ki.

Miután kértem Őt, vezessen tovább, a következő jelenet játszódott le tőlem két méterre: egy fiatalembert hívott valaki. Ezt hallottam: „Fáj? Orvosnál voltál? Mindjárt ott leszek!” És jött a vezetés! A gondolat, hogy osszam meg a barátaimmal a fájdalmam. Két sms-t küldtem, már ettől jobb lett. Két korrekt sms-t kaptam válaszul. Ez megint sokat segített. De még nincs kivésve az a nő belőlem, szóval a probléma áll. De már több igaz emberrel találkoztam, akik őszintén igyekeztek segíteni, és mindig azt éreztem, hogy hallgassak kicsit rájuk, az Isten szól rajtuk keresztül.

Nem kell több segítség! A túl sok se jó! Káoszhoz vezet. Ez egy tanúságtétel, ami az Úrra mutat, nem nyafizós cikk.

Lehet az öreget elküldeni a p..ba. De soha ne feledjük mekkora szükségünk van rá.

A Lét (Isten) női felét sajnos csak a Szűzanya testesíti meg legjobban. Ő nem Isten. Mindegy, jobb a semminél.

Nagyot veszekedtem az Úrral aznap. Persze tudtam, megbékít végül. Kicsit én is rásegítettem. Tudtam, hogy igaza van, de nem bírtam elviselni. A női feléhez kellett fordulnom, mert Apa nagyon megsebzett. Hiába értettem meg, nem tudtam elviselni. Anyát kértem meg, hogy vigasztaljon. És az Élet körbeölelt és gyengéden csitított. Az ülés huzatán át (kényelmes, szép – női dolog és engem szolgál), az állomásokat bemondó nő hangján át, a lassan alkonyba forduló Természeten keresztül.

Este viszont szinte egy katát (karate formagyakorlat) sem tudtam szabályosan megcsinálni: nagyon sok volt bennük a harag és a fájdalom. (Mert ez pulzál, csitul – előtör, csitul – előtör, stb.) És csak Istenre haragudhatok. Én megtettem, amit tudtam. Az a nő nem tehet róla, hogy szerelmes lett (amúgy is kérdés, bejöttem volna – e neki?)

Azt hiszem, nagy vigasztalásra számíthatok.

;-)

Zoli

Amikor sikolt és üvölt a hús (a kéjről)

Minden vélemény számít!

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk.

Kedves fiatalkorúak 18 – on innen és túl! Ha úgy gondoljátok, ezekről nem helyes semmilyen formában beszélni, de mégis elolvassátok a cikket, picit figyeljetek a stílusra, köztes beszúrt tartalomra, a botrányos (nak tűnő) részeken túl! Ha ez sem győz meg, ezek a cikkek nem nektek valók. Tessék nem olvasni. Ha károsnak tartjátok, küzdeni ellene! (Sóhaj De jó lesz nekem…)

Ha túl erősen hat rátok, nem értetek dolgokat, akkor beszéljétek meg egymás közt, partnerrel, baráttal, szülőkkel! Ha még mindig gond adódna (ez csak hosszabb távon derül ki) még mindig nem vagytok segítség nélkül! Orvos, pszichológus, pszichiáter, pap és lelkész/nő áll rendelkezésetekre.

Beszélgessetek, de olyanokkal, akivel őszintén mertek! Nem buszon, kocsmaajtóban, vasúti megállóban, ahol előzetes információ nélküli, sokszor jó szándékú emberek értik félre a témát, mert lehetetlen, hogy ne értsék félre. Nincs megfelelő előzetes információjuk. Olyanokkal beszéljetek, akiket ismertek. Akikben bíztok. (Így is lesz néha meglepi, de hát aki él, az kockáztat, fejünkre eshet a tégla, mint tudjuk…) Mert az élményeiteket kell elmondanotok, és lehetnek olyan mély élmények, vagy nehezen érthetők, amelyeket tapasztalt lelkivezető (nem feltétlen pap), pszichoterapeuta, stb. tud helyrerakni segíteni! Mert Te dolgozol magadon! A másik csak segít. Ez ma már alapszabály, amelyik segítő nem így segít, azt a szakma ill. a lelkészi, lelkésznői (hú, vazze, de polkorrekt vagyok) papi testület kiközösíti. Már ha nem hallgatnak az okos szóra.

Természetesen hsz-ben is kérdezhettek, de én csak mentálhigiénés asszisztens vagyok, a szakmai kompetenciám behatároltabb, mint egy orvosé vagy papé. De ha tudok, segítek. Mást nem, tovább terelni, kinél van valódi segítség, melyik irányba ajánlott tovább kutatni.

;-)

Zoli

Amikor sikolt és üvölt a hús

Ráhangoló:

Jah, van ez így. Ennyire spontánul ritkán jön össze, de ki ne vágyna egy hatalmasat teperni a lepedőn? Akár őrültek módjára, a kéjt és extázist a végletekig fokozva. Persze ami ennyire jó, az csak erkölcstelen lehet – ha testi – sztem innen a képzettársítás, hogy ha már gyakunk, akkor feltétlen házasságtörő módon. Mert ugye, a dalban is ez van.

Kezdjük!

A szókimondó stílus miatt nincs képmelléklet ehhez a cikkhez. Majd megnézed, milyen a szerelmedé. Vagy a hímsovén dögé. Vagy a házisárkányé.

A végén adok pár tippet, mit érdemes kipróbálni. Inkább tőlem tudjátok meg, mint ezért nézzetek pornót. (Gyerekek, kénytelen vagyok eljátszani a naiv apukát, hogy nem néztek <és hál’ Istennek, néhányatok tényleg nem – minden lényeges megtapasztalható nélküle is. Gyerünk, tovább ezen az úton!> pornót. Ja, mindenki apjának érzem magam, szóval ez a cikk nem csak (na vazze, ezt az őszintét! De hát 18+ nélkül mégse tehetek ki ilyet!) a szexuális életet élő kamaszoknak szól. Mert viszik bele őket ezerrel, és úgy néz ki, nem tudjuk megállítani. Sem a felelősöket, sem a fiataljainkat. Akkor legalább próbálják jól csinálni. És igazából nincs sok szabály.

Ok, ha már szóba került, két szó a pornóról: a) azzal szinte egyáltalán nem foglalkoznak, mi és hogyan jó a nőnek. Ejnye! b) Nem nevel intimitásra. Nem mindig ugyanaz a pár van, más módokon, hanem ezernyi partner ezernyi váltással. Az csak elköteleződés esetén van, és fontos eleme az egymásra szánt, és valóban együtt töltött idő. Oké, harmadik szó: fantáziátlan. Ugyanis ötletelés, és egymás reakcióinak szemlélése, be és elfogadása, akár megértése közben jobban megértjük a társunk, önmagunk, intimebb viszonyba kerülünk egymással. Ja, jól értitek, mélyül a szeretet. Egészen különleges módon ismerhetitek meg egymást. És kötődni is érettebben fogtok. Kell ám bátorság ehhez is! Mert ugye kiszolgáltatod magad a másiknak. Mi következik tehát ebből?

Hogy ha legalább törekszel a jóra, akkor bármi felvállalható mások előtt! Ha esetleg később a szexvideót a tudtod nélkül kitenné a Youtube – ra. Ha már film, kép, hanganyag: felvenni, megnézni, letörölni. Kész. Illetéktelen kezekbe így nem kerül. Mert akkor vállald fel mások előtt, ha fel kell. És ha kell, nos, egy kis védőoltás: Aki (csak úgy, normálisan, mint eddig is) embermód él – az azért az Úré. De akkor azt védi is! Hát jó, bele kell nőni, (a kegyelmi állapotba) de gyakorlással menni fog. Aki komolyan gondolja: „Keresztény metódus” cikksorozat, ezen az újságon. Ha fokozódik a kegyelem – fokozódik a védelem. Tökre eltértem az eredeti témától, szóval: gyakás a lepedőn.

Őszinteség. Néha veszélyes, fájdalmas, mocskos dolgot kell csinálni, hogy a láng igazán belobbanjon, és égessen. De mindent csak szabadon! Tehát önként! Lehet nyomást gyakorolni a másikra, de mértékkel! A „fontos lenne” és a „megteszed, vagy… (testi, lelki terrort kifejező szó helye)” között különbség van. Utána megbeszélni. Jó technika egy kódszó beépítése (sose feledem a Született Feleségek egyik házaspárjának kódszavát: „Jerikó”, mondta a vallásos nő, mire a férje rögtön a „Ne dugj!” parancsolatra gondolt (van ilyen? Én házastársi kötelezettségről tudok. Kötelező meggyakni az asszonyt, ill. kötelező meggyakatni magad az uraddal! A Ne dugj! parancs, ez nekem valami új.) Na mindegy, helyette lett a röhejes „Bojzi”. Ha már én találnám ki, akkor a „Megölsz, Gizi!” vagy a „Végem van, Zoli!” jobban bejönne. Na jó, nem lehet mindig ilyen vadul csinálni, az is tény. De technikák később. Fokozatosan gyakoroljátok be, és tisztaságra törekedni! Ha igazán szeretitek egymást, (sokszor csak hiszitek) az már valamennyire megvan, (emberileg – teljesen a házasság szó szerint szent kötelékében lenne meg, de ici-picit eltávolodtunk már ezektől, <szívjuk is rendesen miatta a hosszút, persze be nem látnánk> – szóval azt mentsük egyelőre, ami még menthető) de a testi tisztaság is számít. Akár ott és úgy, ahol és ahogy eddig nem szoktad. Már itt némi óvatosságra intenék, érzékeny, intim testrészekről van szó, de ez akár szexuális előjátéknak sem rossz. Ugye, ha a másik csinálja.

Ja! Törés, tartós rándulás, erős vagy tartós vérzés már nagyon nem jó, ha létrejönnek!

Na, technikák:

Nőies módon haladunk: picitől a nagyig.

Puszi. Szemhéjra, fül mögé, állszöglet mögött (a nyak, meg száj, ilyeneket le se írok.) Különben, ha jól meggondolom, a test minden (igen, minden, szó szerint, mármint ahol ép a bőr) icike-picike porcikája alkalmas erre, a hajas részeket kivéve. Egyszerűen a haj megakadályozza az ajkak és a bőr találkozását. Túl sűrű.

Csók: nyelv szívogatása, szájban körözés vele, ajkak beszívása (a másikéi természetesen, hátha nem egyértelmű, mire gondolok), nyelvek összedörzsölése, ééés ha valaki szereti: a másik fogainak nyalogatása. (Jajj, nagyon röhögtem, mikor ezt leírtam. De hát… ha valaki szereti? Vagy csak kipróbálni? Mé’ ne?) Én itt térek ki az orális technikákra, mert a puncival tulajdonképpen lehet „csókolózni”. Hát jóval passzívabb testrész a szájnál, behatolás végett lett teremtve, sokkal inkább a férfira van bízva, mit és hogyan, garantáltan nem támad ellen. Szájjal simán lehet ellen támadni, finoman harapni (igen, tudjuk, a punci nem harap, de jó, hogy így lett kitalálva!), és sokszor ez a tökre jó. Lehet ábécét írni nyelvvel a belső ajkak tájára (ott érzékenyebb), a külső ajkakat beszívni (mint a szájnál) nyelv hegyével behatolni, váltott ütemben, irányban ingerelni. Túl is lehet húzni a nőket. Túl sok az inger, és egyszerűen vissza kell csillapodniuk. Elvben utána megint lehet.

Orális technika – fütykös. Hát a nagyobb berendezésűeknek nem annyira jó hír, hogy az ajkaknak a fütykös tövére fonódása (upsz, egy kifejező képzavar) nagyon jó érzés. Mert a pornóban egy csomót fizetnek a csajoknak, hogy megtegyék. Úgyhogy fiam, te tekerhetsz, hogy annyira szeressen, hogy úgy és annyiszor, ahogy te akarod. Hú, a végén erről is kéne pár szót írni. Fizess te is érte! Egyszer így, egyszer úgy. Pénzzel, ajándékkal, élménnyel – amilyet ő szeretne, mert most az ő kívánsága számít, korábban te voltál a középpontban, most akkor ő lesz. Meg hát van szexuális fantáziája a nőknek is. Csak esetleg olyan nőies. Hogy néha szinte az orgazmus a plusz ajándék, az alapvető igény a szelíd, gyengéd, intim együttlét. Aztán egy sikoly a végére.

Érintés, simogatás: sokféle formája van. Mer’ ugye, hogy hol? Cirógatni, karmolászni (puncit szerintem ne, nem is jó tudtommal, meg veszélyes is, nem buzdítok rá.) Fütyköst simán, amúgy is bátrabban meg lehet markolni, keményebb és durvább technikákat elbír, mint a punci. Bőr védi, magát a puncit, a nyílást és környékét szinte alig. De meg lehet sebezni, (fütyköst) szóvalll – mérték!

Na, magasabb fokozat.

Eszközök nélkül. A függés kifejezése, hogy hátulról, és közben mindkét karjánál fogva tartod a nőt. Kegyetlenebb, ha kicsit csavarod is a karját. Ésszel! A „szeretjük a nőket”, és a „szeretjük kínozni a nőket” között van némi különbség.

Popsira csapni. Arcul ütni szerintem tök felesleges, de minden pár maga dönt.

Fütyköst jól megrángatni, zacskót (hogy is mondta az exem – úgyse hiszed el, de másra) „nyunyorgatni”. Majd a szó hangulata alapján rájössz, illetve kikísérletezitek, nektek mit jelent ez a szó. A punci csapkodása – eee, próbálja ki mindenki maga. Engem nem vonz. Kis egészen privát véleményt is belevigyek.

Tankcsapda (nem jut eszembe az énekes neve, bocs, megbírod) hogy énekli? „Húsom rágja?” Ja, lehet harapni is, meg harapdálni. Ugye nem írom, hogy hol, mert szinte mindenhol. Segglukat annyira nem – nem férsz hozzá. Meg az is érzékenyebb terület, amúgy is óvatosabbnak kellene lenni. Attól még lehet. Fütyköst is. Ja, Férfirémálom. Van, aki pont ezért szereti. Mondjuk, biztos nem úgy, hogy a csajszi szájában maradjon – igen, a mértékkel szót kerestem.

A téma akkora (kötözés, keményebb verés, taposás – férfiaknak, fütyköst, ha szeretik, én ilyeneket csak említek. Kisfiú vagyok ezekhez.)

Na, a testiek végére két keményebb szerepjáték. Szubjektíve nekem. Férfi totál felöltözve, nő térdel, karjai hátrakötve. Férfiből csak a fütykös meztelen, nő abszolút az. Orális szex. Szinte minden irányítás a férfinél, a nő fejét is ő mozgatja, a „veszedelmes” nőstény hatástalanítva, csak az a relatíve picike darab bújik elő a férfi egójából, mert anélkül a nő nem tudna örömet okozni. Hm, vajon mennyit fizethetett neki a, hm, férfi? Egyszerre sajnálom és irigylem a srácot. Azért rendszeresen dög uncsi lenne, mennyi mindent nem tehet meg neki a nő, meg – hát a férfi se igazán a nőnek. Mert a férfi munkájának eredménye a nő orgazmusa. Akkor dolgozott jól. Ugye, az nincs ingyen. Nekünk, fiúknak, könnyen megvan.

Második: asszonyka műfütykös felcsatol, aztán: „gyere apuci, szerepcsere! Megdógozlak háttulról.” Hát ezért nagyon kéne imádkoznom (fenét! Csak bizalommal meg kell kérni. Vagyis rögtön hálát is lehet adni érte. Tisztára, ahogy a Biblia írja. Újszövetség, Szent Jakab levél. Azt meg maga Jézus mondja, hogy azt a pogányok hiszik, hogy hosszas imáikért kapnak meghallgatást. Vagyis kiérdemlik a kegyelmet. Meg bebiztosítják. Tekerni kell érte – és mégis ajándék.) hogy felvállaljam, ha kitudódna asszonypajtással (ki per pillanat a légben létezik számomra) megcsináltuk. De azért egyszer – kétszer megcsinálnám. Vajon tudnék utána rendesen járni? Előbb – utóbb biztos. Nem, férfival nem! Végig is rókáznám magam utána. Mert mindenre képes az ember – így én is. De kérdés: mit kezd utána magával? És tíz év múlva? És a halála pillanatában?

Lelki rész: sokszor akkor érezzük szeretve magunk, ha pont azt kapjuk, amit akarunk, amire vágyunk. Annyira mélyen belénk égett a vágy, a kívánság. De néha akkor szeretünk igazán, ha arról mondunk le (akár átmenetileg, akár végleg) amit legjobban akartunk.

És ez nem csak a szexre igaz.

;-)

Zoli

Mint egy oltalmat kereső leányka

Minden vélemény számít!

Helga (pl.)

Eredetileg Hidas Judit: Hotel Havanna c. könyvéről összefoglaló beszámolót akartam írni. De ennél a történetnél kiakadtam. Nagyon.

Esküszöm, folyt a könnyem. Mert, hogy én magányos vagyok… Jó, vazze, de én egyedül élek. De, Te, Helga…

Annyi minden kavarog bennem. Megint bőgni tudnék. (Egyébként már harmadszor: a történet után, aztán mikor összefirkáltam a könyvet, hogy leírjam a gondolataim, és most, mikor laptopra viszem az anyagot. Vazze, mint egy bőgőmasina.) Igaz, férfisírással, mert nekem csak a könnyem folyik. De azért ez is sírás.

Hogy bogozzam ki ezt az egészet? Talán szálanként.

Mélyen megérintett a szeretetigényed a férjed iránt, egyáltalán, a férfiak iránt. Hiszen, mikor Tomi mellett döntöttél, már akkor megalkudtál. Ha nem szerelem, legalább társ, és persze gyerek. Ki tehet róla, hogy ez az oltalmat kereső lányka (mert nem Imi az, akire Judit a végén írja, hanem bizony Te, Helga. Oké, világos, azért tudjuk, mert Judit ezt akarta; nem vagyok lángész, belátom) ilyen boldogtalan? Igen, Ő. Az Isten. De Ő felelősséget is vállal érte! Nem hiszitek? Olvassátok el a tökös ácslegény történetét a négy kis könyvecskében! Minden Újszövetség velük kezdődik. A kínhalálig vállalta a felelősséget. Messze a józan mértéken túl, az őrült emberiség őrült szükségéhez mérten. És ez azóta sem változott, tök mindegy, mivel áltatjátok magatokat! Tömören itt és most: ha nem nyitsz ablakot, nem jön be a friss levegő. Ha mindig jó levegőt akarsz, rendszeresen ablakot kell nyitni. Ennyi.

Hidas Judit: egy merész és őszinte, bölcs nő. Vajon mivé érik még?

Szegény, boldogtalan, tanácstalan, homályban keringő leányka! Még átkozott csatornát is használ Ő, csak hogy segítsen: ráébresszen a fájdalmas igazságra. (Érted? Szinte bűnt cselekszik érted! Lehet ennél szerelmesebb valaki? Igen, van ilyen. Ha Judit azt hiszi, ezt csak ő találta ki, hát nem úgy van. Tessék elolvasni, amikor Saul az endori jósnőhöz fordul, és a halott Sámuel próféta szelleme – holott tiltott dolgot tesz a király! – mégis megjelenik neki, és eligazítja. Csak ebből nem szabad rendszert csinálni! Okkal nem használunk bizonyos csatornákat.) Mert még a kínzó valóság is jobb, mint ez a kétségbeesett, őrlődő, értelmetlennek tűnő szenvedés, a reménytelen reménységé. A forrástól két lépésre szomjazni. Rá kell mutatni a láncokra, amelyek nem engednek inni. S amelyek feloldásához valószínű éppen el kell távolodni a forrástól, s ki tudja, milyen messzire!

A szívem hasad meg érted, Helga. Nagyon szívesen megvigasztalnálak, és nem azzal az önző férfivigasztalással, amit mi, férfiak érteni szoktunk ezalatt. Igaz, annak azért szabályai vannak. Pl. végig nyilvános helyen kell lennünk. Mert ha így kitárnád a szíved, mint ahogy Judit tette veled… és ő vonzó nőnek írt le. Márpedig tíz méterrel a zuhatag előtt elég naiv dolog abban hinni, hogy a csónak emberi erővel még megállítható… És végül is férjes asszony vagy. Meg egy vigasztalásból nem következik elkötelezett kapcsolat. Csak a kaland és az élmény kedvéért meg nem dugok. Akármilyen szép is lenne. (Rossz pasi meg nem vagyok.) Az Isten úgyis sokkal szebb – csak eleget kell Vele lenni. Ezek fontos szabályok. Szabályok nélkül meg nincs gerinc!)

Bárcsak nagyobb hitem lenne, hogy segíthessek! Nem neked, Helga, te nem létezel. Hanem akikről Judit mintázott.

És férfiaknak is. Mert fázunk sokszor mi is.

(reménykedő szmájli)

Azt mondjátok, érzelgős vagyok? Mondjátok.

Zoli

Igen. Így néz ki a könyv.

Hülye femik! Tényleg azt hiszitek, olyan könnyű megtenni?

Minden vélemény számít!

Háborús felmérések szerint az újonc katonák az első bevetéseken általában az ellenség mellé vagy fölé lőnek. Mert tudják, mit okoznak, és nem játékból vannak ott. Csak aztán eljön az első bekapott éles találat, és elkezdenek rádöbbenni, hogy a jóságuknak túl nagy ára van. Mert amikor ott egy ütés a mellkason, és jön a köhögési roham, amivel a beáramló vér ürül ki a tüdőből, és ezt a mellettem álló látja, és bevillan, hogy ezt ő is kaphatta volna… Ha a mellettem álló esetleg a barátom, és hirtelen úgy érzi, egy darabot az ő életéből ölnek meg… Ha elborítja a fájdalom és düh, és vagy üvöltve vagy bőgve elkezdi ontani a golyózáport az ellenségre… Vagy jéggé fagy minden, és precíz lövésekkel kezdi leszedni az ellenséget, mégig végig is gondolva, hogy ezzel ő irgalmas, mert azonali halált oszt elhúzódó szenvedés helyett… Senki sem gondolhat arra, hogy családapákat, fiakat; munkásokat, tanárokat, hobbikertészeket és hivatlanokokat sebesít meg, vagy oltja ki az életüket. Ki bírná azt elviselni?

És az erőszak a családon belül se más, alapvetően. Néha igen, de a legtöbb férfinek el kell jutnia odáig, hogy üssön. Ezer lenyelt sérelem van már mögötte, megalázások és megszégyenítések, sőt jogos önvédelemből is teheti.

Egy orvos vasékkel verte szét a felesége fejét, mert egy kivételes veszekedésük után az asszony úgy gondolta, neki még van mondanivalőja a férje számára. Nem jutott eszébe, hogy egy fuldokló után megy, aki elmenekült, immár sokadszor, a családi nyaralóba, próbált teret nyerni, és levegőt venni, mielőtt saját fájdalma végképp elborítja. Hát, elborította. És az asszony ott, a férj pedig itt maradt.

Egy tűrő típus, tehát valószínű érzékenyebb ember. Azok kerülik a konfliktust főleg, gyenge a páncéljuk, őket jobban sebzik a szavak. Orvos, akkor pedig eszes is. Fel tudja fogni, mit tett. Milyen brutálisan ölte meg azt a nőt, akit minden, de minden hibája ellenére szeretni akart. Csak emberileg akarta megoldani a helyzetet, és náluk eljött a pont, hogy az hagyományos emberi eszközökkel az megoldhatatlanná vált. A nő biztos volt lelki győzelmében, a férfi pedig, hogy levegőhöz jut. Hát, mindketten tévedtek.

Remélem, meg tudott bocsátani magának ez a férfi. Mert a véres fejcsonk látványát már halálig nem fogja elfelejteni. Nem idegen nő szétvert fejét. A feleségéét, akivel emlékek sora, közös otthon, közös élet, közös gyerek(ek) kötötték össze.

És hogy ezt ő tette. Ahogy sokminden mást sem felejthet el. A gyerekek születését; amikor tudtak – talán párszor – beszélgetni; amikor jó volt együtt az ágyban. És, hogy kudarcot vallott: mint szerető férj, mint családapa, és mint törvénytisztelő állampolgár. És legfőképpen (vajon bevallja – e magának?): hogy túlértékelte a saját erejét! Hogy már régen segítséget kellett volna kérni. Nem nyafizni, nem sajnáltatni magát, csak őszintének lenni. Önmagával, barátokkal, orvossal, pszichológussal, pappal. Akár Istennel is. Még ha látszólag hallgat is az Öreg. Egy esélyt csak megérdemel!

Az Úr irgalmazzon nekünk, bűnös férgeknek! Van, amikor kimondhatalanul fáj az emberlét. (Bár, ennek is meg van az oka, és a megoldása is.)

Ámen

Zoli

Egy film az Élet igazi értékeiről. Hogy milyen gazdag és szép is az – ha úgy állsz hozzá.

Minden vélemény számít!

A film: Időről időre. Nem tudok sokat írni. Két fontos szabályt csak.

I. Te szeress elsőként! Ne arra várj, hogy téged szeressenek! (Az igazi szeretet tettekben ÉS szavakban fejeződik ki.) Vagyis légy bátor, kockáztass, és kezdeményezz! Lepd meg a másikat jóságoddal! Egészen pontosan azt fog szólni hozzá – amit akar.

II. Egy idő után félreérthetetlenül közöld, hogy neked is szükséged van a többiek szeretetére. Ugyanis ember vagy, és nem tudsz meglenni nélküle. De most jön a neheze – mert ehhez is pontosan azt szólhatnak, amit akarnak. Ezért van a II/a szabály.

II/a Hallgass Presserre, és ha kell, hát: „Ringasd el magad!” Tudd magad szeretni és vigasztalni mások helyett. Én őszintén és mélyen hiszek Istenben. Mégis, még ő is sokszor sugallja, hogy „Nem, Zoli, nem kapsz különleges kegyelmet, bármilyen egyedül is érzed magad, nyomaszt az Élet terhe, csalódtál másokban, vagy földre nyom a küldetésed. Vannak egyszerű, szép, természetes eszközök, hogy felrázd magad. Legyél okos, és éljél velük! De te őszintén és mélyen hiheted, hogy én ott is veled leszek. Remélem, megelégszel velem. Mert vannak ideát, akik szívesen adnak bódító élményeket, kápráztatnak el, és veszik ki életed kormánykerekét a te, és az én kezemből. Szóval: csak józanul, kisfiam! (Szerető Apád és Testvéred).”

Ez a fajta bennsőséges kapcsolat a Szeretet Istenével, ennél ezerszer fejlettebb formában akár BÁRKI számára elérhető. Az egyetlen személy, akin múlik: Te magad vagy!

;-)

Zoli

Bölcs Quimby (Autó a szerpentinen)

Minden vélemény számít!

Nézzétek meg a klippet! A banda halad a LEHETŐSÉG az ÉLMÉNY felé. A BETELJESÜLÉS vár rájuk. Többször új emberrel egészül ki a csapat. Ilyenkor mindig kinyílik az autó csomagtartója, és mindenki boldog meglepetéssel szemléli mi van benne. Az ÍGÉRET. A CSODA.

Én álmaim nőjét képzeltem oda, és nagyon vártam a klipp végét, hogy kiderüljön, mit rejtegettek ott hátul.

És megváltozik minden. Egy véletlen folytán az autó elindul a lejtőn, és már esélyük sincsen, hogy visszaszerezzék. A magyar művészek álmait viszi magával? Nehezen érvényesülnek a legtöbben, pláne a gazdag nyugaton. De oly sok álmunkat oda képzelhetjük, amely a süllyesztőbe kerül. Fiatalon legtöbben nem álmodunk különleges dolgokról. Családi harmónia, szerető pár, megbízható munkahely, ahová szívesen megyünk dolgozni, és pár jóbarát.

Milyen sokszor még ez sem teljesül!

A legszebb kép a klippből nekem, amikor a vontató a baráti társaságot elviszi úticélja felé, ahol a várt élmények töredéke vár már csak rájuk, és az áhított BETELJESÜLÉS végképp nem. De Quimbynél megtörténik a csoda. A szelíd beletörődés. Az egymásra találás ereje, a megélt „de mi itt vagyunk továbbra is egymásnak” élménye, „a megoldjuk, nem úgy ahogy terveztük, de nem adjuk fel”, a „lesz új terv, és nem baj ha szegényesebb, mert belsőleg most már gazdagabb, mert esélyünk sincsen másképp boldognak lenni”. Az együttmozdulás az Élettel, a felnőtt lemondás, és életerő, remény, öröm megőrzése.

A vallásos: „Legyen meg a Te akaratod!”

Hányszor csuk be egy ajtót az Élet előttünk, és ha figyelünk, akkor derül ki, hogy egy kisebb és szerényebb ablakot viszont kinyitott. És csak idővel jövünk rá, hogy egy jóval gazdagabb rétre jutunk általa. Nem azt kapjuk, amit vártunk, és mégis így jó, boldogságunk pedig idővel az eget ostromolja. Végül békés emberségre vált át. És ez már tartós marad. Ámen

A klipp, végtelen szelíd, megbékélt hangjaival:

Zoli

Fiúk! Figyeljetek oda ezekre! MEGÉRI!

Minden vélemény számít!

Mikor már csak magába kapaszkodik, mert más erőforrása nincs.

Nincs bevezető. Pipa vagyok. Most beszéltem egy barátnőmmel, aki feleség. Majdnem elbőgte magát, miközben a házasságáról mesélt. Nem vagyok feldobva. Évek óta szajkózzák ezeket a femik, az emancik, az átlag nők, a rájuk figyelmesebb férfiak, a párkapcsolati szakemberek –mi a p…ért nem lehet odafigyelni rájuk?

A hosszú távú kapcsolat (és én csak ebben vagyok hajlandó hinni, mert természetünk szerint hosszú távon és stabilan akarunk boldogok lenni, nem állandóan rizikózni, és előlről felépíteni kezdeni valamit) olyan, mint egy üzleti vállalkozás. Pénzt, időt, energiát kell belefektetni, mert MEGTÉRÜL!

Tudjátok hány, a femiket messze lesz…ró normális, kedves, jószívű átlagnőtől hallom, hogy:

„Nem dicsér a párom. Ellenben pocskondiáz.” Nehéz elhinni, hogy emögött nem a mi lelki önállótlanságunk, és bizonytalanságunk van. Nem érezzük elég értékesnek magunkat. Nem tapasztaljuk, hogy a környezetünk Férfinek tartana minket. Ugyanis a pocskondiázások, meg- és leszólások valójában öndicséretek, magunk vállon veregetése. „A feleségem, az a kövér, tehetetlen tehén…” mögött az van, hogy legalább egy picit JÓ – nak érezhetjük magunkat. Mert a lényeg az, ami ilyenkor nem hangzik el, de tudjuk. Hogy mi jobbak vagyunk. Hogy mi ilyet nem tennénk. Nam vagyunk olyanok.

Srácok, Isten ments, hogy zrikáljalak még én is titeket! A saját lapotokban. A férfitesótok. De nem ez a megoldás. Mert VAN megoldás.

Először is: kevesen jövünk olyan családi háttérből, ami jó erős érzelmi alapokat ad az élethez. Ez van, joggal vonogathatjuk a vállunk, „nekem otthon bebizonyították milyen kispöcs vagyok. Kész, nem tehetek róla.” Oké, tényleg nem. De a kialakult helyzethez hogyan állunk hozzá, és mit hozunk ki belőle, arról már igen! Felnőtt emberek vagyunk, vagy felnőtt emberek vagyunk?

Bizonyítsuk be magunknak, hogy értékesek vagyunk! Ezt Csernus dokitól tanultam, és meglepődtem, hogy így működik. De tényleg így van. Nincs ingyen az önértékelés. Nem lehet a tükör előtt bemantrázni. Állítsuk magunkat kihívások elé, és küzdjünk meg velük! Fokozatosan, ne hegyet akarjunk rögtön átugrani! Első karate versenyemen még nagyon örültem, hogy rögtön az elején kivertek, és nem kellett a fiatalabb, fekete öves sráccal kiállnom. Lelkileg is porba zúzott volna. Lassan – lassan kezdek oda jutni, hogy vágyjak a vele való küzdelemre is. 8 – 0 –ra kiverne, de nem érdekelne. Mert mindent beleadnék, és utána elmondhatnám, hogy egy tökös, kemény huszonéves feketeövessel küzdöttem. Kivert – kivert. Még szép. Nagyságrendekkel jobb. De végigcsináltam, és tisztességesen megtettem a magamét. Pedig egy fiatal bika nagyot tud öklelni.

A humorérzék sokat segít. Ha nincs, hát akkor nehezebb. De meg lehet csinálni úgy is.

Állítsuk magunkat kihívások elé a kapcsolataink terén is! Tanuljuk meg kimondani az őszintét, akkor is, ha a kapcsolatunkat tesszük ezzel kockára! (Néha ne! Ötgyerekes anya, a sértődékeny, érzelmileg el nem kötelezett férjével legyen óvatos, mert nagyon-nagyon megjárhatja. Ez más szitu. Itt bölcsebb hallgatni.) Ha a másik besértődik, a hátát mutatja, összeveszik velünk, tanuljuk meg kezelni a helyzetet! Ábránd, hogy csak mert igazunk van, fejet kell hajtsanak előttünk. Fizessük meg az árát, hogy önmagunk lehessünk, hogy őszinte életet élhessünk! Vagyis tudjunk bocsánatot kérni, tapintatosnak lenni, vagy elismerni a szükséges tapintat hiányát. Mert sokszor az „ahogy” és nem az „amit” fáj. Tanuljunk meg szót érteni azokkal, akiknek ki vagyunk szolgáltatva! Főnök, domináns feleség, (szerető, ne adj Isten!) szülők (ja, ilyen is van.) Stratégiát és kellő erőt alkalmazni. Őszinteséggel, rejtett hátsó szándékok nélkül! Mások bizalmát veszítjük el gyáva, rossz taktikákkal! Merjünk sebződni, a sebződés, csalódás kockázatát felvállalni! Az igazi erő és bátorság forrása ugyanis ez és nem a „tutira győzni fogok” szentséges mantrája. Így sikeresebbek leszünk, és rögtön semmi szükség rá, hogy az asszony önértékelésének a földbe döngölésével szerezzük meg értékességünk illúzióját! Mert megmérettetéskor (ez is Csernustól van, hú, de jó szó!) ez az illúzió úgy szétfoszlik, hogy öröm nézni. Annak, aki utál minket.

Fiúk, a párunk az a NŐ (mert az, csak tessék segíteni kihozni belőle) akinek KELL az elismerésünk, a dicséretünk, hogy elismerjük a teljesítményét, akkor is ha férfiszerepben hozta meg azt (jó ezt nem könnyű megtenni. Elismerni, hogy a feleségünk van olyan férfi, mint mi? Esetleg még férfiasabb is? Kemény dió, de támogassuk meg más oldalról a férfi azonosságtudatunk, és könnyebben túl léphetünk a problémán.) Ez ám az igazi hatalomgyakorlás, az atyai szerep, amikor magunkból tápláljuk az ő lelkét! Ekkor vagyunk magasabban – Atyák – amikor őszintén adunk! KELL hogy bókoljunk neki, csak úgy virágot vegyünk, (ami jelenthet is valamit: meleg színű rózsát, mert szerelmes hangulatban vagyok, vöröset, mert eszembe jutottál tangában, fehéret, mert te egy angyal vagy, mezei csokrot, mert ilyen tiszta és természetes vagy, stb. Jó, ez már haladóknak való, de lehet kísérletezni, játszogatni) aztán lássa: adunk magunkra – frizura, arc ápoltsága, odafigyelünk kicsit a ruhadarabjainkra. Érezze: jó pasija van. Akinek KELL, hogy néha – hopp, éppen most – kapjon egy puszit a nyakára (hát, milyen finom ott a bőre! És egy nőnek majdnem mindig NŐ –ies illata van <ők illatosítót is többet használnak, jól van, ez nem kell, számunkra etalon legyen>, hogy a fenébe nem lehet időnként megkívánni? Még ha van rajta pár kiló, akkor is. Meg lehet simogatni a fenekét, a mellét finoman. Ha a helyzet olyan, kicsit erősebben is (durvák azért ne legyünk). Szeretjük ezeket a testrészeit, csak nem nagy erőfeszítés észben tartani mindezt! Vagy az? Hát milyen finom puha egy női ajak! Puszi, csók: váratlanul? Akármi is lehet belőle. Talán nem nyit ránk a gyerek.

Figyeljünk rájuk, néha! Nem más a frizurája, sminkje, cipője, szemüvege, blúza, illata? Kisugárzása? Elképesztően jól esik egy nőnek, ha ezt a párja észreveszi rajta. És vissza fog kamatozni! Nem magunk ellen beszélek.

Képzeld el, hazaérsz a munkából, és ez a kép fogad. Megéri gürizni érte? Hm?

Srácok, egyszerűen szomjazzák a lelkünk, a vágyunk, a figyelmünk, azt, hogy értékesnek tartsuk őket, és ezt a tudtukra adjuk! Olyan rossz az, hogy KELLÜNK nekik? Persze ez terhes is lehet néha, meg állandóan ne belőlünk éljenek, legyenek önállóak ők is, de remélem, egyértelmű, én most nem a társfüggő nőkről, hanem az egészséges lelkű nőkről írok. Különben a társfüggésen is lehet segíteni. Azt is lehet kihívásként és nem tragédiaként kezelni.

És mindez a befektetés megtérül! Nem a hú, de rettenetes önzetlenségre biztatlak, hanem a józan, jól felfogott önérdekünkre. Befektetünk, hagyunk kellő szabadságot (érezzék, hogy ajándékaink az övék, valóban az övék, nem KELL viszonozni, legalábbis nem mindig és nem azonnal. Hosszú távon persze kell, hiszen mi is szomjazzuk őket, ettől és így működik a világ) és mi is közöljük, mi mit akarunk. Úgy be lehet lobbantani egy nőt, hogy önként és többet ad, mint remélni mertük volna!

Tessék kipróbálni! Egyikőtök nem fogja bánni, hogy meghitt, fészek meleg, erotikával fűszerezett otthona van, egy melegszívű, vonzó nővel.

Aki ugyan nem tökéletes, de mivel mi sem vagyunk tökéletes férfiak, és tökéletes nő úgysincs – ez végül is kit érdekel?

;-)

Zoli