Címke: család

Férfiak Klubja a férfi és női szerepekről, a családról

A Klub emblémája

A Klub emblémája

A kétkeresős modell mára nem választás kérdése, hanem kényszer. A Nőknek is. Tévút, ha hibást keresünk vagy a Férfiakban, vagy a Nőkben általánosságban. Végeláthatatlan vitákban senkinek sem lesz igaza, viszont elfáradunk… Aki ezt győzelemnek éli meg, hadd tegye. Aki az áldozata, az egyformán áldozata, akár Férfi, akár Nő. Új egyesség kell Férfi és Nő között. Együtt talán kitalálják a jó megoldást, ami ÉRTELMET ad életüknek! Egymás ellenében boldogulni soha nem fognak!
A férfiak és a gyermekek mindenképpen vesztesei ennek.
A Férfiak elveszítették különös és nélkülözhetetlen értéküket, a család eltartásának képességét. Rosszul gondolták azok, akik szerint a család eltartásának képessége hatalom. Most, hogy ez már nem lehetőség, látszik, hogy a Férfi számára ez természetes feladat volt. Sőt maga az élet. Ez volt a Férfi különleges “tudása”, amit hozzátehetett a családhoz. Enélkül csereszabatosak, kiszolgáltatottak lettek. Az új út kereséséhez ezzel szembe kell nézni.

A gyermekek is vesztesei ennek. Őket nem a szülők nevelik, hanem “mások” terelik. Nevelésre este jutna egy-két óra, amikor már fáradtak és nem befogadóak. Minta és példamutatásra nincs idő, ahhoz sokkal többet kellene együtt lenni, jobban bele kellene látniuk a felnőttek munkás életébe. A szülők esti vagy hétvégi pihenőideje nem a munka és az élet példáját sugallja, hanem a pihenés és a szabadidő utáni állandó vágyat, az élvezetes időtöltést örökíti mintaként. És a szülők családtól való távollétüket azzal kompenzálják, hogy sokkal nagyobb tévében nézhetik a műsort…
Férfiak, nekünk kell kitalálni mitévők legyünk, mert helyettünk senki nem fogja!

Előbb nézzünk szembe a tényekkel, gondolkozzunk együtt és keressük, építsük szövetségünket a Nőkkel!

 

Férfiak Klubja

Női Sors

Csak illusztráció

Csak illusztráció

Húsz éves koromig gondtalan volt az életem. A  szülök szerettek bennünket, befejeztem a középiskolát, és még munkát is kaptam. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert édesanyámat megtámadta a gyilkos kór: a rák, és hamar el is távozott az élők sorából. Én nagyon összetörtem, mert egy igazi jó anya és barátnő volt, akivel megoszthattam minden örömömet és bánatomat.

23 évesen férjhez mentem, majd két évre megszülettek az ikrek: egy fiú és egy lány. Az öröm teljes volt mindaddig, míg egy este arra lettem figyelmes, hogy mintha a lánykám színe megváltozott volna, és nem úgy lélegzik, mint ahogy elvárható. Gyorsan felkaptam, és az orvosi rendelőbe futottam vele. Mire odaértünk, addigra egy kicsit helyrejött. A doktornő azonnal a kórházba utalta kivizsgálásra. Később kiderült, hogy a tüdejéről nem tisztult le a hártya, noha egy hónappal hamarabb születtek, de mivel a súlyuk megvolt, nem tették őket inkubátorba. Sajnos így küszködtünk öt éven keresztül. Aztán jött a legnagyobb csapás, amire soha az életben nem gondoltam volna. A nagynéném temetéséről hazatérve azt kellett meghallanom, hogy a fiam a kórházban van, élet és halál közt. Csak éjfélig bírta a szervezete a küszködést, és akkor meghalt. Mindössze négy éves volt. Halálát emberi mulasztás okozta, mert anyósomék tudták, hogy mit evett meg, és mégsem segítettek rajta, mert sajnálták azt a pár dinárt az autóra. Vagy akár kérhettek volna más segítséget is, hiszen a főút mellett laktak, vagy pedig a szomszédtól, annak is volt autója. Később egy orvostól tudtam meg, hogy a gyomrában mérgezett kolbászt találtak és aznap ette meg.

A rendőrség nem tett semmit, még a boncolási eredmény is eltűnt, mire odaértem. Rá egy évre a lánykámat is elvesztettem, mert nem fejlődött vele a tüdeje, és a szervezet nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Ezeken mind egyedül kellett körösztül mennem, mert a gyerekeim apja nem segített.  Talált magának egy másik nőt, és vele múlatta idejét, miközben én a kínok kínját éltem meg a szívemben. A lánykám halála után hét hónapra visszaköltöztem a családi házba, és elhagytam őt.

Egy év múlva megint férjhez mentem, újból született két gyermekem, ismét fiú és lány. Szerencsére ők egészségesek lettek, és már szép nagyok. A kálváriám úgy két évvel ezelőtt kezdődött megint, amikor a lányommal elolvastuk az üzeneteket, amit a férjem oldalán találtunk, az interneten. Sokkoltak bennünket az ott látottak. Én rögtön megkérdeztem  a férjem, hogy ez most micsoda, mi is akar ez egyáltalán lenni, mire ö azt válaszolta, hogy ez semmiség, csak barátság. Sajnos a dolgok csak folytatódtak: este 11 után senki se ülhetett géphez, mert óra pontossággal működött a találkozás. Pár hónap múlva már nem bírtam ezeket, és kifakadtam, hogy legyenek szívesek, és ezt fejezzék be, mire a válasz egy pofon volt. Ez akkor lehűtött annyira, hogy el akartam hagyni, de a lányom kérlelt, hogy ne tegyem, inkább segít, hogy szétszedjük őket. Nemsokára sikerült is megtudni a jelszavát, és olyan szép üzenetet írtam a férjem nevében, hogy egyből letiltotta. Sajnos emiatt maradt egy kis szakadék  köztünk, ami meg van még a mai nap is. A hölgyet is nemegyszer figyelmeztettem, és tudván tudta, hogy mi zajlik a házasságunkban. Ennek ellenére nem volt hajlandó, és csak tovább írogatott neki. Később kiderült, hogy ha igent mondott volna a férjemnek a nő, akkor már rég nem lettünk volna együtt.

Ma némileg elhidegülve, de együtt élek a második férjemmel, két gyermekem apjával.

 

 

Megterhelt Nő

A feminizmus, amit én is támogatok. Vendégcikk egy testvéroldalról.

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat akeresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével “Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket “le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: “A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.

 

Mai nő? Lássuk csak… Nem, köszönöm, nem!

vízpartEz a cikk nem a tutit akarja megmondani. Pusztán néhány férfi őszinte beszélgetésének eredménye. Egy délutáni séta, és némi víztükörbámulás eredménye.

Először is összességében több tucat párkapcsolat illetve kapcsolati próbálkozás eredménye alapján foglaltuk össze azt az észrevételünket, hogy mintha káosz lenne a mai nő fejében és szívében. Főleg az intim viszonyait illetően. Mintha legtöbben valami homályos nagy és elementáris érzelem áradatot várnának tőlünk, egyrészt felőlünk, másrészt saját magukból előszökkenni. Ha ez megvan, akkor boldogok, akkor végre működnek a dolgok. Szinte semmit nem tudnak rólunk, férfiakról, és teljesen azt várják, hogy az ő igényeiket aztán maximálisan, de hogy nekünk mi lenne fontos, mit várnánk tőlük, mint nőktől, hát az… nagyon nem tiszta.

Gondolom, ez a médiának is köszönhető, mely kitartóan hamis képet fest rólunk, férfiakról, és nekünk, férfiaknak is, akik nem akarunk igazán szembenézni önmagunkkal, és hogy valójában miképpen is működünk.

Például ilyen hamis kép, hogy egy férfinak mindig keménynek kell látszania, nem tévedhet, nem hibázhat. Ellentéte, hogy mindig lovagiasnak kell lennie, a nőt nem emberként (amibe a kellő tisztelet is beletartozik) kell kezelni, hanem isteni lényként, akit minden módon kiszolgálni kell, és akinek csak igaza lehet.

mai nőVolt olyan nő, aki teljesen homályos okokra hivatkozva szakított egy barátommal, hogy ő úgy „érzi”, hosszú távon nem működne a kapcsolat. Egész addig minden oké volt. Mikor barátom rákérdezett, mégis próbálja szavakba önteni ezt az érzést, hímelés-hámoláson kívül mást nem kapott. Most ez a nő vagy egy gyáva hazug, aki nem mer őszinte lenni egy fontos pillanatban, vagy fontos döntéseket alapoz olyan kibogozhatatlan alapokra, amelyek alapján komolyan fontolóra venném, elég érett-e ő az Életre? Jó eséllyel lesz boldogtalan utóbbi esetben, és még csak azt sem fogja tudni, miért.

Többen is tapasztaltuk, hogy sok nő – kiszámíthatatlan. Megbeszélt randira nem megy el, és jelzést sem ad akkor most mi van, egyik pillanatról a másikra szakít, és SEMMI előjele nem volt, hogy valami rosszul működne. A működő kapcsolatot felrúgja, mert „úgy érzi, rá még valami jobb vár”. Egy csomóan beveszik a Nagy Ő lózungot. Nincs Nagy Ő!  Vannak nagyon jól összeillő emberek, jól összeillők, és megfelelők. És még ez utóbbi lehetőség is értékes és működik!

Iszonyúan elterjedt tévképzet, hogy a párkapcsolatnak és a partnernek kell a BOLDOGSÁGOT biztosítani. Gyakorlatilag az Isten szerepét várjuk (és igen, sok férfi is) a másiktól. Egyszerűen embernek az emberrel nem dolga azt boldoggá tenni! Segíteni, szeretni, szolgálni, igen, de az Igazi boldogság, ami a Végtelenre nyílik, ami valóban BOLDOGSÁG – ez a Teremtő hatásköre.

anyáskodásÉs a mai nő NEM TUDJA, hogy egy férfi azt várja tőle, hogy felnézzen rá, tisztelje, szeresse, szolgálja, időnként csodálja, és néha anyáskodjon felette. Persze nem a semmiért. De ösztönözze őt, hogy olyan legyen, akinek ezt mind meg tudja adni – bár persze nem kell folyamatosan, minden másodpercben, erre így egy normális férfinak sincs szüksége, másrészt egy normális nő sem képes megadni. Nem is kell. De alapvetően erre számíthasson a férfi. Sok férfi viszont tényleg őszintén és szívesen hódolna a nő előtt nőisége, szépsége, gyengédsége, megértése, megnyílni tudása (testi-lelki) miatt. Sokan szívesen hoznak-hoznának áldozatot a szeretett nőért. Kényeztetnék és varázsolnák el időnként. És lépnének időnként hátra: most csak legyél anyukám, barátnőzz, lazíts, légy magad! (Addig én is szabad vagyok –  vagy ha kell, beállok helyetted erre a kis időre.)

De egyre inkább úgy tűnik: a mai nő megbízhatatlan, pillanatnyi vágyai, és homályos képzetei rabja.  Nem lehet építeni rá, és mellette Férfiként létezni se.

Tényleg úgy érzem, boldogabb vagyok, ha a magánéletemben nem vesznek részt. És ha ők szintén boldogabbak ettől: becs’ szó, nincs harag. Legalább valamiben egyetértünk. Ha nem változtok, csajok, ez maradjon is szépen így!

Ámen

;-)

Zoli

Közeledik Apák Napja

Június harmadik vasárnapja. Idén 15. -re esik.

Ismertelen költő alkotása:

Mesélj apu
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

apák napja2

Bagdy Emőke a férfiakról és nőkről

Bagdy Emőke – klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa, 2010-től professor emeritus.

A videófelvételen a zsigereinkben élő, és velünk hozott férfi és női szerepeinkről beszél. Miként viszonyuljon egy nő a férfihoz, és önmagához, hogyan segítse királlyá lenni a férfit, a Teremtés Koronáját, és hogyan építse saját királynői méltóságát, aki azt a koronát méltó helyére teszi.

Megemlíti, hogy fontos női tulajdonság a megnyílni és befogadni tudás, és mennyire sarkalatos pontja a férfinak az alkotás, teremtés, építés. Hogy milyen jó, hogy egy nő jobb a női szerepekben és feladatokban, és milyen jó, hogy egyetlen férfit sem tud száz százalékig pótolni egyetlen nő sem.

Egy tanult, okos és tapasztalt asszony szavai.

Szinte éreztem, ahogy a fájdalom göbök kisimulnak belül.

 

A keserű gyógyszer, mely gyógyíthat (avagy a házasság: férfi és nő egysége csodás, termékeny és hatalmas – ha néha nagyon nehéz is.)

rabulejtő szerelemTegnap este láttam Meg Ryan és Timothy Hutton főszereplésével a “Rabulejtő szerelem” című filmet, és remekül szórakoztam. Igazi tamese, élvezettel szívhatja az ember az Élet – a mi Életünk aktuális Igazságát: a problémát, és annak megoldását. Hogy közben néha megfájdul az oldala a nevetéstől, az a juticsoki, amiért időt szánt a lelki tanulásra. Szórakoztatva a lehatékonyabb tanítani. Tanulni meg nevetve a legkönnyebb.

Meg és Timothy (filmbeli nevük legyen teljesen mellékes) szerelemből házasodtak, boldog párként éltek, míg…

Meg arra megy haza, hogy férje rózsaszirmokkal szórta tele a lakást, gyertyát gyújtott, és zenét kapcsolt. Szinte elolvad a sikeres üzletasszony, az ő drágája 13 év után még ennyire szereti, és ilyen sok romantika szorult belé….

Aztán jön a ököl az arcba: nem, ez nem neki szól, hanem Timothy egy éve meglévő szeretőjének, akivel éppen Párizsba készül szökni, hogy ott megkérje a kezét. Nos, Meg tényleg nem piskóta. Nem omlik össze, nem zuhan önsajnálatba, pillanatokon belül összerántja belső erejét, és úgymond “párat kapálva a mellső lábával” máris rohamozza a meglobogtatott vörös posztót. Csak sejtjük, közben mit él át belül.

Leüti a férjét, mert érvei sorra pattannak le róla, és hajszálon múlik, hogy az kilépjen az otthonuk küszöbén. Márpedig a hatókörén belül KELL tartania! Ezután szépen, ahogy a legcélszerűbb, leragasztószallagozza egyszékhez élete párját. Mert az nem úgy van! Ő nem tehetetlen áldozat típus, ez a férfi mehet, de, hogy vért fog izzadni érte, az legalábbis olyan biztos, mint a kaszás eljövetele.

A magabiztos, sugárzó rivális. Na most gatyesz felköt! NEM szabad megrendülni! Neki nincs ezer közös emléke, csak a szépsége. Azt pedig egy "elnyűtt" háziasszony is visszaszerezheti. Úgyhogy gyerünk, ringbe szállni!

A magabiztos, sugárzó rivális. Na most gatyesz felköt! NEM szabad megrendülni! Neki nincs ezer közös emléke, csak a szépsége. Azt pedig egy “elnyűtt” háziasszony is visszaszerezheti. Úgyhogy gyerünk, ringbe szállni!

Elképesztő lélekjelenléttel fogadja a megbeszélt időben beállító szeretőt, őszintének ható kedvességgel és megértéssel (én, a bölcs és érett nő, mindent belátok, persze, jobb vagy neki, mint én, tudom, hogy az egyetlen dolgom kultúránk szabályai szerint félreállni és lelkileg meghalni) eléri, hogy az mint bizalmas barátnőjének kiönti a szívét: elmeséli a megismerkedésüket a férjével, boldogságát, és jövőbeli terveiket. Meg trécsel, mosolyog, és közben vérző szívében körbe-körbe forog a kés. De végigcsinálja, mert tudja, ezt most végig kell. Értékes információkat nyer, és időt, mert azt hazudja, hogy Timothy ugyan most nem tud menni, hiszen válni nem megy pikk-pakk, meg kell beszélni pár dolgot, de holnap reggel a párizsi gépen ott lesz. (Persze kispicsát aranyom, majd ha fagy!)

Minden oké, a kiscsaj el, és Meg összeszedi magát. Most jön a neheze. Visszahódítani Timothyt. Szinte mint a kríziseset tárgyalónak az ugrás előtt álló öngyilkost rábeszélni, hogy akarjon élni. És ez a bolond már követ kötött a lábára, és éppen készül azt a mélybe dobni! A kőnél meg ugrani se kell, nem kell bátornak lenni: rántja magától lefelé. Mindegy: Timothy még a párkányon, konkrétan kitikszózva egy székhez, szóval… van remény. KELL LENNIE reménynek.

Meg mindent bevet, gügyög, kedvenc sütit süt, anyuka emlékét hozza, aki úgy ment el a világból, hogy Meg-re bízta kisfiát “Süssd mindig a kedvenc sütijét!” – “Legyél helyettem az anyja.” És Meg vállalta. Fényképek, emlékek áradata következik – de ez a múlt, és Megben igazából még a saját egója dolgozik: szeretettel kevert birtokvágy. Valójában még Meg sem jutott el oda, hogy neki is újra kell értékelnie önmagát – az életüket, mert a proléma a JELEN – ben van.

Timothy egyszer majdnem mégis leveti magát a mélységbe. Elhiteti Meggel, hogy pisilni kell, de becs’ szó nem szökik el, mire a nő megenyhülve, bizalommal, sajátmagán nevetve szabadítja ki – csak hogy a férfi félrelökje az útból, szabadon engedje haragját, és teljes sebességgel és hangerővel a bejárati ajtó felé iramodjon. De nem számol Meg erős élni akarásával, spontán ösztönösségével. A nő másodszor is simán leüti a férjét – avagy mire is jó egy cserép virág, meg ha az ember hobbitot megszégyenítő módon dob célba!

Timothy a wc-hez ragasztózva tér magához.

Megfogalmazódik és előtör az Igazság. Menekülés helyett szembenézés. Ritkán tesszük, sajnos. Pedig ha fáj, csak az elején fáj. Aztán már épít.

Megfogalmazódik és előtör az Igazság! Menekülés helyett szembenézés. Ritkán tesszük, sajnos. Pedig ha fáj, csak az elején fáj. Aztán már épít.

Végre fontos dolgok hangzanak el. Nem lehetett gyerekekük. És Timothy itt rendülhetett meg először saját férfiasságában. Pedig Meg magát hibáztatta a dolog miatt, de a férfi szerint más volt az ok. Aztán Meg szakmai sikerek terén elhúzott férje mellől, aki olyan munkát kénytelen végezni, amit utál. Bizony – Meg bebizonyította, hogy tökösebb, talpraesettebb férfi, mint a párja. És Meg hiába mondja: “De hát nem elég, hogy szeretlek? Hogy tényleg, és igazán?” Szexi ruhában szerenádot ad a wc-n ücsörgő férjének. Megható, és rémisztő számomra. Nem mi szoktunk szerenádot adni a kedvesünknek? Meg megint kivesz egy férfiszerepet a férje kezéből (és szeretetből teszi! Esze ágában sincs rivalizálni.) És Timothy itt fontos dolgot mond el: nem, nem elég.

Csernus doki örömtáncot járna ez alatt a két perc alatt. Mert alapvetően az kell, hogy Timothy (a férfiak – de a nők is) ÖNMAGUKAT tudják szeretni és tisztelni. Ha ez meg van, akkor mások szeretete és tisztelete táplálhatja ezt a lángot. De kívülről nem lehet pótolni. Ezt Isten így találta ki, ez az Élet törvénye. Minden fontos dolog belülről kell fakadjon, a külső dolgok már csak erősítik, vagy gyengítik, de nem azok az igazán fontosak. Persze azért fontosak. És a legjelentősebb lecke kívánkozik ide, amit Csernus dokitól tanultam: nincs ingyen az önbizalom. Be kell bizonyítanom magamnak, és folyamatosan szinten tartanom, hogy méltó vagyok a saját bizalmamra. Hogy kimondatlanul elvárásaim vannak magammal szemben, és ezekkel foglalkozni kell. Akár lejjebb venni, vagy éppen feljebb, irányukat megváltoztatni, tervet kidolgozni a teljesítésükre, stb. VAN énképem, és ez életem szempontjából ez kulcsfontosságú. Tudnom kell: ez folyamatosan változik, és a változással együtt kell tudni mozogni: elfogadni, elhordozni és/vagy megküzdeni vele,  megfelelő eszközökkel tenni ellene, alakítani.

Timothy végül kimondja: “Drágám, csodára van szükséged arra, hogy ismét beléd szeressek.”

És lőn: a csoda eljön.

Le a kalappal, az eddig a félszeg, okoska jófiú kamaszt alakító Justin Long teljesen hihető a köcsög bűnöző szerepében.

Le a kalappal, az eddig a félszeg, okoska jófiú kamaszt alakító Justin Long teljesen hihető a köcsög bűnöző szerepében.

Egy fűnyíró fiú érkezik, akit Timothy hív be segítséget kérni, ám ez a fiú nem az a fiú. Ő bizony egy tökös gonosztevő (tökéletes megtestesítője Timothy menet közben, modern emancipációja során elvesztett nyers és brutális férfierejének – igazi Vasjankó Robert Bly után) Esze ágában nincs segíteni, helyette jól kirabolja a házaspárt, megveri a kiszolgáltatott férfit, mert tudni akarja, hol a pénze, és leüti a feleségét, majd férje szeme láttára megcsöcsörészi. Totális megalázás. Büszkeségeink falai le kell omoljanak, és szemtől szembe KELL álljunk a meztelen Igazsággal – magunk is lelkileg meztelenül. Ekkor minden kész a gyógyító műtétre. És ilyenkor már nem is fáj.

Uraim! EZ a keserű gyógyszer, ami nélkül nincs gyógyulás, nálam legalábbis nem volt. Szembe kell nézni az Igazsággal: kasztrált férfiak társadalma lettünk. Néhányan ugyan nem, de ők sokszor olyanok, mint a fűnyíró fiú – morális betegségben szenvednek. Pl. a profit kedvéért simán hagyják, hogy a sérült olajfúró torony továbbdolgozzon, nem törődve vele, mennyi olaj árad a tengerbe, és a vízben az ott teljesen idegen anyag mit művel. Fog az a víz még a nyakunkba esni! Kiadják

A csúnya, rossz kölök és a töketlen pöcs fájdalmas ám potenciálisan felszabadító találkozása.

A csúnya, rossz kölök és a töketlen pöcs fájdalmas, ám potenciálisan felszabadító találkozása.

Szíria civilekkel teli lakóhelyeinek bmbázására a parancsot; terhes asszonyaikat dolgoztatják a földeken, miközben ők egész nap punnyadnak a haverjaikkal, esznek, isznak, röhögcsélnek: egy csecsemő hasznosabb náluk; összekeverik az embert a világnézetével, és ellene támadnak: személyeskedve lejáratva, de akár tettlegesen is. Nem élik és hirdetik az Igazságot (folyamatosan növekedve benne), vállalják a szenvedést, és ha végképp nincs más lehetőség: a konfliktust. Eleve a konfliktussal kezdik. Mert különbség: Én vagyok (leszek) a Világ, vagy én is, mint minden és mindenki, a világ része vagyok.

A jófiúk viszont kasztráltak manapság. Félreállnak az útból, mert a nők ezt kérik (követelik), alárendelődnek; általában nem küzdenek a jó mellett, nem vállalnak kihívást, nem kockáztatnak az Értékek kibontakoztatásáért, punnyadnak, sodródnak – és közben férfiasságuk nem bontakozik ki. Nem kockáztatnak gonosz férfi vagy nőtársaikkal szemben, hiszen most ők a “nők”, sérülékenyek, érzékenyek (de orrvérzésig – ez már agybaj) vigyázni kell magukra! A gonosz (a fogalmat általában értve) pedig megerősödik, és szabad tombolását megkezdi a világban. Késő lesz sírni,  mikor majd orkánként ragad magával!

Timothy átéli, és belátja(!) – ő tényleg képes alázatra, befogadni Isten következő, aktuális igazságmorzsáját – hogy milyen kis, tehetetlen pöcs ő, és főleg: hogy évek óta ezzel az érzéssel küzd. Csak menekült az élmény elől, magának sem vallotta be. Ezért kellett a barátnő is: mellette újra Valakinek érezte magát: ismét lelkileg potens Férfinek.

A filmből nem találtam képet. Íme: megadó, passzív, bizalomteljes, várakozó. Kész el és befogadni. A legnagyobb esélyt adja meg magának, hogy Anyává váljék, élet figanjon benne, és Férfivá tegyen egy férit.

A filmből nem találtam képet. Íme: megadó, passzív, bizalomteljes, várakozó. Kész el és befogadni. A legnagyobb esélyt adja meg magának, hogy Anyává váljék, élet foganjon benne, és egyben Férfivá tegyen egy férit.

És ekkor változik a képlet. Az eddig alázatoskodó, de valójában még mindig rendkívül erős Meg tényleg magatehetetlen és kiszolgáltatott lesz. Tehetetlen, leütött, védelemre szoruló.  NŐ. Hirtelen VALÓBAN szüksége lesz Timothyra. A valóságnál jobb gyógyszer pedig nincs. Mert az maga Isten. Timothy magára ébred. Megtapasztalja, hogy férfias erejére szükség van – de most Tényleg. Ő kezdi vigasztalni magához térő feleségét, magához hívja, átöleli, és az egész éjjelt összeragasztózva, egymás karjaiban töltik a wc deszkán. Mint egy második nászéjszaka. Groteszk, de a belső gyógyuláshoz tökéletes.  Hiába jelenik meg másnap a barátnő is, hiába vet be mindent: Meg már viszakapta a férjét. És bizony kiderül: sehol sincs az igazi feleséghez képest a kis rivális. Szebb és fiatalabb. De nem annyival. Meg is szexi, ötletes, kitartó, szívós, mint az Anyatermészet,  mély hitű, szereti a férjét, okos, és bölcs (már sokat tapasztalt), és képes az őszinteségre (amit neki is meg kellett tanulnia közös kalandjuk során. Azok a fránya apró impulzusok belülről, amelyek mellett már megszokásból megyünk el, és nem tűnik fel, hogy ami ezredszer ötlik fel bennünk, az talán nagyon-nagyon fontos, és mivel kitartóan jelen van, szelísége ellenére rendkívül erős.)

Lám,mlám a korábbi magabiztos és sugárzó rivális. Változik a helyzet, és kiderül ki is lakik belül: egy ijedt, fiatal és tapasztalatlan kislány.

Lám, lám a korábbi magabiztos és sugárzó rivális. Változik a helyzet, és kiderül ki is lakik belül: egy ijedt, fiatal és tapasztalatlan kislány.

Minden helyreáll. A fiú és a barátnő elhúznak, persze külön-külön. Meg a férje mellé áll, aki elhatározza, hogy saját vállalkozást nyit, igaz, közben státuszszimbólumaik javát elrabolták tőlük, de legalább az anyagba rögzített teremtőenergia végre szabadságot kap – ismét önmaguk lehetnek, nem a társadalmi elismertségért fognak hajtani, hanem kettejükért, közös álmakiért. Pá-pá társadalmi közmegyegyzés, milyen is a Boldog Élet! És légy üdvözölve belsőleg szabad, potens, szerettettel teli, valódi Élet! Végül Meg egy igazivá váló Férfi mellett végre igazi Nővé tud válni: megfogan benne az új élet, és hamarosan gyermekük lesz.

Azt az idétlenséget, hogy a film végén az utcán találkoznak a fűnyírófiúval, aki spontán odaköszön Megnek, meg sem említem. Timothy döbbenten áll meg: Meg felbérelte a fickót???? De ez csak filmes poén. Az Élet nem így működik. Megpróbálhatunk Isten helyére állni, de abból mindig katasztrófa lesz. Szóval a srác magától került oda, és a filmesek poénkodjanak a jó édes…!

;-)

Zoli

Csábítsd el!

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk. Keresztény lap, ez van.

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk. Keresztény lap, ez van.

Kedves fiatalkorúak 18 – on innen és túl! Ha úgy gondoljátok, ezekről nem helyes semmilyen formában beszélni, de mégis elolvassátok a cikket, picit figyeljetek a stílusra, köztes beszúrt tartalomra, a botrányos (nak tűnő) részeken túl! Ha ez sem győz meg, ezek a cikkek nem nektek valók. Tessék nem olvasni! Ha károsnak tartjátok, küzdeni ellene! (De jó lesz nekem…)

A cikkek olvasása, kép nézése közben kísértést élhettek át. Ez egyéniség és életmódfüggő, de veszélye van. Böjt, testgyakorlás, hideg vizes zuhany, a természetben járás, hosszú séta, a gondolataitok elterelése, jó társaság, semlegesebb örömforrások, egyszerű munka, ami koncentrációt igényel, mind segíthet. Ne vedd félvállról a tisztaságot, mert az önkielégítéstől is lehet függővé válni, elvégre a jobb kezed mindig „kéznél van”. A gyors orgazmushoz is hozzászoktathat, ez fiúknál gondokat okozhat, mert a korai magömlés azért nem kellemes élmény. Megoldható, de nem kellemes.

Ha túl erősen hat rátok, nem értetek dolgokat, akkor beszéljétek meg egymás közt, partnerrel, baráttal, szülőkkel! Tudom, hogy 18 alattiak is fogják olvasni az ilyen cikkeket. Ha még mindig gond adódna (ez csak hosszabb távon derül ki) még mindig nem vagytok segítség nélkül! Orvos, pszichológus, pszichiáter, pap és lelkész/nő áll rendelkezésetekre.

Beszélgessetek, de olyanokkal, akivel őszintén mertek! Nem buszon, kocsmaajtóban, vasúti megállóban, ahol előzetes információ nélküli, sokszor jó szándékú emberek értik félre a témát, mert lehetetlen, hogy ne értsék félre. Nincs megfelelő előzetes információjuk. Olyanokkal beszéljetek, akiket ismertek. Akikben bíztok. (Így is lesz néha meglepi, de hát aki él, az kockáztat, fejünkre eshet a tégla, mint tudjuk…) Mert az élményeiteket kell elmondanotok, és lehetnek olyan mély élmények, vagy nehezen érthetők, amelyeket tapasztalt lelkivezető (nem feltétlen pap), pszichoterapeuta, stb. tud helyrerakni segíteni! Mert Te dolgozol magadon! A másik csak segít. Ez ma már alapszabály, amelyik segítő nem így segít, azt a szakma, ill. a lelkészi/lelkésznői, papi testület előbb-utóbb kiközösíti. Már ha nem hallgatnak az okos szóra.

Természetesen hsz-ben is kérdezhettek, de én csak mentálhigiénés asszisztens vagyok, a szakmai kompetenciám behatároltabb, mint egy orvosé vagy papé. De ha tudok, segítek. Mást nem, tovább terelni, kinél van valódi segítség, melyik irányba ajánlott tovább kutatni.

;-)

Zoli

A cikk:

Itt már sínen vannak a dolgok...

Itt már sínen vannak a dolgok…

Én a tartós párkapcsolatokban hiszek. Megértem kamasz, vagy kamaszos lelkületű férfitársaimat, akik szexuális hatalmukat azzal akarják megtapasztalni, és megmutatni, hogy minél több jó nőt hódítanak meg, esetleg ráveszik őket, hogy hármasban, és egyebek.

De így intimitás nem tud kialakulni. Mert annak feltétele az állandóság, a megbízhatóság, az, hogy számíthatok a másikra, mellettem áll, igazán és mélyen elengedhetem magam lelkileg is, teljes valóm felvállalhatom mellette. És nem csak a férfi a nő mellett, hanem fordítva is. Nagy kísértés nekünk, férfiaknak, hogy saját potenciákba legyünk szerelmesek, mindent veszni hagyjunk egyetlen lenyűgöző tervért, egy szédítő alkalomért, ezer afférunk legyen a nőkkel, a kalandot hajszoljuk, de közben elhanyagoljunk egy illékony és állítólag 21 gramm súlyú részünket: a lelkünket. Annyi, mint a sóhaj, könnyű elhessegetni, de megszüntetni nem lehet. És ebben rejlik az ereje. Minden játékunkat lejátszottuk, minden kalandba belefásultunk, és ő még ott él, és ott vár. Hogy érezzünk, sírjunk, együtt érezzünk, hogy kötődjünk, de végre úgy igazán, hogy megosszuk a szívünket, és kérjük másvalaki szívének felét; hogy végre az egész tortát akarjuk, ne csak a krémet a tetejéről, hanem az égettjét is, alul. Mert már azt is képesek leszünk szeretni, pusztán mert HOZZÁ tartozik. Szóval én intimitáspárti vagyok, amikor a végén már csak azt nem tudom róla, ami Istenen kívül másra nem is tartozik. És ő velem ugyanígy.  Benne én, és bennem ő. Na, ez eltart egy darabig, míg ide eljutunk, de már az úton levés is gyönyörűség.

 

Az egyes számú spontán elismerés: nevet. (A kettes: enged; a hármas: jó volt neki.)

Az egyes számú spontán elismerés: nevet. (A kettes: enged; a hármas: jó volt neki.)

Hétköznapok.  Majdnem mindig a szívével kell kezdeni. Tegye le terheit, gondjait, bánatát! Nevettesd meg! Nem vagy mókamiki? Végy elő egy zseb viccgyűjteményt, mond meg bátran, hogy vidámmá akarod tenni, és olvass fel pár viccet! A szívét máris biztos eltaláltad.

Bókolj! Ne sablont! Ami akkor éppen vonzó rajta. Szokatlan dolog is lehet. Én egyszer egy nőnek, aki tetszett, azt mondtam, hogy ő olyan „tömör”. Nem értette. Én meg nem tudtam elmagyarázni, hogy energikusnak és tömören keménynek látom, mint egy kis gumilabdát, amit ha a földhöz kennek, akkor is rögtön továbbpattan. Nem számított: elhitte, hogy valahogy számára is szokatlan módon lenyűgözött.

Jöhetnek az érzékek. Masszírozással tipikusan jó indítani, közben lehet vetkőztetni, és olajokat, krémeket használni. Innentől már tudnia kell, mit is akarsz. Csábítunk, nem behálózunk. A leitatás messze felejtős, de becsiccsenni szabad. Lehet puszilni az ujjakat, masszírozni a lábfejet, de a társad érezze magát tisztának, mert ez egy nőt sokkal jobban zavar, mint egy férfit. Akár játékosan (pl. bekötött szem) akár átlagos módon, de gyümölcs, desszert, hab: nyakról, szájról, karról, főleg a belső oldalról, ott érzékenyebb. Vajon mennyire lehet szép és szexi, ha a társad keblét csak két tejszínhabpötty takarja?

A nő legfontosabb szexuális szerve: a bőre. Ősöreg tipp: tollal simogatni – ez lehet higiénikus toll is, de legalább garantáltan tiszta. Vagy ajakkal, nyelvvel. Vajon mennyire érzi, hogy szereted, ha szó szerint végigcsókolod az egész testét? Közben kis szüneteket tartva, hogy aztán annál inkább folytathasd. Ezt hívják a katonaságnál kumulatív (összeadódó) hatásnak. Hmmm? Tudományosan szerzünk örömet a szeretett nőnek? Mindent a célért! Hát csak élvezze férfitudományunk gyümölcseit, érte is dolgozunk, elvégre. Nagyon romantikus pl. vörös rózsa szirmával megcirógatni ott, a combok közt. Igen, ott: nagyon közte. Nem én találtam ki, úgy vettem át mástól. És a combok belső oldala szintén érzékenyebb! Cirógatásra, de finom karmolásra is! Kis fájdalom is lehet kéjes, és borzongató. Ssssz, olyan ördögi.

Nem, az őskáoszt itt nem mutatjuk meg, majd megnézed szépen élőben! Utalni azért utalunk rá...

Nem, az őskáoszt itt nem mutatjuk meg, majd megnézed szépen élőben! Utalni azért utalunk rá…

Gondolkoztatok, hogy a belső szeméremajkak miért olyan szabálytalan alakúak? Lehet ennek valami köze az őskáoszhoz, ami rögtön beindítja a férfifantáziát, hogy ő ebbe új életet, alakot, rendet akar belevinni? Csak jár az agyam, kicsit mellétrécselek. Mert a külső ajkak nagyon szépek, szimmetrikusak. Hopsz, egy érdekes talány, amit mégis inkább megtapasztalni akarunk, semmint agyalni rajta. Talán utána. Mond neki, tudni akarod, milyen az íze, ott, középen! És egy csomó ízt oda lehet vinni, de óvatosan, mert ő ott befogad, meg ne betegedjen!

Szívogattátok már az ajkait? Felül. Igen, a száját. Olyan birtokló. Huhh! Lehet a nyelvét is, vagy körbesimogatni a te nyelveddel az övét. Jó kis családi baciállomány cserélődjön csak! Le az egészségtelen higiénével, éljen a tisztaság! Abban mindig van némi piszkosság, de főleg sok szeretet.

Figyelj rá! Nincs kielégíthetetlen nő, csak figyelmetlen pali. (Na, jó, ez néha nem igaz. De csak néha.) „Akkor dógoztál jól, ha a nőnek megvót.”  De a cél nem az orgazmus, hanem az őszinte, elfogadó és így kikerülhetetlenül intim együttlét. Az orgazmus a juticsoki. Általában úgyis meglesz. Nekünk, fiúknak ritkán bonyolult. Ha a csapat együtt akar haladni, a legkisebbhez méri a tempót. Vagyis az együttlét hosszát a nő határozza meg, mert az ő orgazmusa összetettebb. Szerintem a legjobb elmenni, ha neki már megvolt. Akkor könnyű tűzzel ingerelni. Prütty-prütty után már kevésbé izgató a mégoly szeretett és vadító kedves is.

 

Együtt egy ilyenben? Egy évben egyszer, csak összejön.

Együtt egy ilyenben? Egy évben egyszer, csak összejön.

Néha ünnep. Váratlan kirándulás, amikor az egyetlen dolga, hogy rád bízza magát. De akkor tudd, mit szeret, és hol, mert ne a fancsali képe legyen a meglepetés – neked. Vagy: a szomszédok mind tegyenek ki egy piros szíves papírt az ablakba a nevével, amikor hazajön a munkából; a focistadion közvetítőjén egy nagy szív mellett, egy neki szóló szerelmes üzenet jelenjen meg; a troli bemondója közvetítse a te szerelmetes igéidet két megálló közt; egy héten át minden nap találjon valahol (szennyeskosár, ruháspolc, kenyeresláda, szemetes teteje, dolgozótáska, autó volánja, hűtő ajtaja, stb.) valami kedves és/vagy szexi üzenetet. Ha nyilvánosan vallasz neki szerelmet, tudd, szereti – e ha váratlanul egy jelenet főszereplőjévé válik! Láttam már szégyenében majd elsüllyedő asszonykát, holott szerelmetes ura mindössze zenészt, vörös rózsát, pezsgőt szerzett, és a szomszédságot, azok vendégeivel együtt hívta meg, mikor ő térden állva vallotta meg olthatatlan szenvedélyét neki.

Valamiért valamit.

Valamiért valamit.

Utolsó tanács: ne tedd teljesen önzetlenül! Megszokja, és nem értékeli. Ne csináld állandóan, (fojtogató lesz) és egy idő után, miután elég sokat befizettél az érzelmi bankba, közöld, te mit szeretnél. Jártasd ezen is a fantáziádat! Extrémebb szex? Ez tág fogalom, a popsitól, pusztán orálison át, sokminden belefér. Szexuális (kétszemélyes, bár ha mások kötélnek állnak, lehet több személyes is, de ebből akkora kavar lehet, hogy én ezt valójában nem tanácsoltam, csak megemlítettem. Hidd el, jobb nem bevonni ebbe az intim szférába másokat! De mindenki maga tudja, mit kockáztat, utólag azonban már késő sírni. Gondold meg: a legjobb haverod nője nagyobbat élvez alattad, mikor négyesben vagytok, mint vele! Hogy lesz tovább? De ez a cikk felnőtteknek íródik, akik állítólag tudják, mit csinálnak.) szerepjáték, akár jelmezekkel?

Mélyebb megértés, több áldozat, pl. kevesebb karrier, több veled töltött idő? Több a családdal töltött idő? Kövessen ő téged a te hobbidba, még ha ehhez tanulnia is kell, és új készségeket elsajátítani? Viszont támogató, bénázásait is felvállaló jelenlétedben biztos lehessen! Vagy a háztartás legyen inkább az ő gondja? Több idő neked a haverokkal? (Otthoni kötelességek letudása után.)

De az érzelmi bank soha ne ürüljön ki, (közös, kellemes, romantikus élményekkel, és hétköznapi szeretet cselekedetekkel lehet feltölteni, no meg őszinte, szerető beszélgetéssel, és hát, ha segítesz neki, az ő feladataiban. Pl. akár munkahelyiekben is. Lehet olyan munkahelye.) és a szexualitás ne rögzüljön olyan elemeken, amelyek inkább különleges kipróbálásra valók. (Kivéve, ha mindkettőtöknek tökéletesen megfelel. Csak azért másnap be tudjon menni a munkahelyére. ;-) ) Mert megborulhat a hajó. Akkor is van segítség, de szépen orvoshoz, szexuálpszichológushoz, pszichiáterhez, önismereti trénerhez kell menni. Amíg kellő bölcsességűt nem találtok. Mert nem mindegyik van a helyén. Bár nagy baj, azért úgy tudom, nincs velük. Segítséget kérni, amikor szükséges, a közhiedelemmel ellentétben, ugyanis nem szégyen.

Valójában helyénvaló és bölcs dolog.

;-)

Zoli

Némán üvöltő magány

Csala Zsuzsa

Csala Zsuzsa

Meghalt Csala Zsuzsa. A bulvársajtó feldobta a hírt a százmilliós vagyonáról (Atyaisten, milyen felelőtlenek! Mint a dedós kiscsoportosok. És igen, tisztelt hölgyeim és uraim mi tesszük őket ilyenné. Mi vesszük meg a lapjukat, hiszünk el kritikátlanul minket, és viselkedünk birkamód, holott nyilvános esetek bizonyítják, hogy lelkiismeretlenek, hazugok és cinikusak. Mégis mindennapi lelki kenyerünket tőlük vesszük, aztán nem értjük, miért szenved a lelkünk annyit. Mindegy, mindenki maga dönti el, mibe döglik bele. Engem a kereszt vonz, mást a mocsokba fulladás… szabad akarat, ugye.) 

És vazze számomra ez most mégis jól sült el! Mert pár színész kollégája (Straub Dezső, akire emlékszem még kabaré konferanszié korából, vagy Nyertes Zsuzsa, akibe fülig bele, kiskamasz koromban, de erről már egyszer írtam) úgy döntött, nem hagyja annyiban. Emberi, szép, szelíd, kissé szomorú szavakkal elmondták, hogy a hír nem igaz, személyes tapasztalatuk van róla, és egy rendkívül értékes emberről van szó. Hangsúlyozom, az EMBER és nem a SZÍNÉSZ szót használták. Én személyesen ehhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy egyszer próbára tették a művésznőt az egyik kereskedelmi csatorna munkatársai, felbéreltek egy közönséget, kiránduló csoportot, hogy a csak nekik tartott előadáson tilos nevetni. Mit kezd a művésznő, amikor azt éli meg, hogy mindent belead, és semmi látszatja? Végigcsinálta, (volt partnere is, elnézést az ő neve most nem jut az eszembe, azt hiszem, egy aranyszívű, és szigorú küllemű idősebb színésznő volt) aztán kiderült minden, és nyilatkozott.

Először is, nem csinált ügyet belőle. Beugrattatok, beugrattatok. Nem vagyok zöldalma, több, kell, hogy kiakadjak.

Másodszor előadta, hogy milyen élmény volt, amikor hastáncolt “beindítottam a betonkeverőt” – mondta – “és erre sem reagált senki”. Beindítottam a betonkeverőt… Ez a nő tud magán nevetni. Ez a nő alázatos. Ez a nő szép, mert EMBER. Nem tökéletes, senki sem az, de lám, van egy erénye. Biztos több is, de itt , most egyet láthatunk, és miközben tanúságot tesz róla, egyszerű és szerény. Még két erény, melyeknek ebben a pillanatban tudatában sincs. Nagyot nőtt a szememben, bár mindig is bírtam. És az egész életvidáman, természetes modorban. Tehát még hiteles is.

Hát ő halt meg, illetve szerintem költözött át egy jobb helyre.

Nyertes Zsuzsa szerint nagyon magányos volt. Tartsatok nyugodtan bolondnak, de úgy érzem, Csala Zsuzsa (és rajta keresztül az Isten) szelíden üzenni akar nekem: “Zoli, foglalkozz kicsit a magánnyal! Ezzel a nyugati népbetegséggel. Hátha terve van az Istennek ezzel.”  Talán nem tőle van a szelíd intés. Talán igen. Nem számít igazán, a téma jó.

Úgyhogy innentől a címben foglaltakkal fogunk foglalkozni.

magányos nő2Van egy ismerősöm. Nő. Nem tiszta a gondolkozása, pszichiátriai beteg, és időnként nagyon le kell gyógyszerelni. Régebbóta ismerem, és tudom, hogy magányos, de nem szívesen néz szembe a ténnyel. Alkalom is alig van ismerkedni, és amikor van, az emberek tele vannak bizonytalansággal: elfogadható vagyok, lehet engem önmagamért szeretni? Sokszor nehezen indul a beszéd, a kommunikáció, pedig embernek ember igazán a barátja, ha belendül a társaság, nagyon fel tudja pörgetni önmagát. Hatalmas mennyiségű érzelmi és gondolati energiánk van.

Szóval gyógyszerelés. Mikor megkapja, és a hatás múlóban van, a tudat alá nyomott igények előjönnek. A tudat még nem erős, a gyógyszer már nem hat igazán. És ilyenkor furcsán viselkedik. Hiányos öltözetben mászkál a kórház folyosóján. Csinos nő, el lehet képzelni, minek teszi ki így a kezelő személyzet férfitagjait. És férfibetegek is vannak a szomszédos osztályon. Egyik éjjel valamelyikük ágyából került elő. Hozzáteszem, ilyenkor nincs igazán tisztában vele, mit tesz. Ösztönös nőként viselkedik: csábít, és odaadja magát, gátlástalanul. Józan eszének birtokában nem tenné, de ezek pont azok a pillanatok, amikor ez a kontroll nagyon gyenge. Mert ő nem szexet akar, hanem társat. (Amihez persze idővel a szex is hozzátartozik.) Szerencséje van, megértéssel veszik körül, és egyetlen férfibeteg sem mert hozzáérni (olyan volt, aki halálra rémült, arra ébredt, hogy egy félmeztelen nő fekszik mellette. Semmit nem csinál konkrétan, de ott van. És vele a testmelege, az illata, a légzésének hangja – egy élő ember. Nagyon erős és váratlan inger. )

magányos férfi2Férfiismerős. Ő egy folyópartra szokott menni. Ül és nézi a vizet. És marja belül a magány. Olyan, amit csak egy (egyetlenegy) nő tudna betölteni. A férfi hívő. Többször megkérdezte Istent, mivégre ez? Miért nem segít? Mindig azt a választ kapta: “Tervem van ezzel. Addig is bízz, mert hárman ülünk a folyó parton. Te, a keserűséged és Én. De nem veszem el őt. Akarom, hogy tudd, és emlékezz rá, milyen volt vele. Pedig szeretlek. De mégis.”

Hát ennyi. Ha túléled a magányt, nagyon megerősít. De van, amikor nincs tovább, az erő már mit sem ér. Le kell jönni a sziklás csúcsról, és párt keresni az alanti termékeny völgyben. Kerül amibe kerül. Majd tanulsz belőle, és ha kell, meggyónod.

 

;-)

 

Zoli

Interjú egy vidéki tanárral

interjú egy vidéki tanárralHát ez a cikk egy panaszcikk. Nem lesz túl pozitív. Egy Nyugat – Magyarországi középiskolai tanárral készült beszélgetés kivonata.

„Zoli, először is meg kell, mondjam, a középiskoláról alkotott kép elavult, nem ment át a köztudatba a mai helyzet. Sok mindent megváltoztatott a magyarországi kormányzás az elmúlt időben. Ennek ellenére találkozom néha azzal az oktatási képpel, miszerint a nyolc általános iskolai osztály után jön a három vagy négy év középiskola. Erre külön nem térek ki, de meglep. Különben, mintha te sem lennél teljesen tisztában a mai helyzettel. Volt pár mondatod. Mindegy, te dolgod.

Legfőbb gondom nekem a társadalom hozzáállása a pedagógusokhoz. Kevés a pénz, nagy az elvárás. Szülők jelentős hányada a gyereknevelést átpasszolja a tanárra, holott annak nincs ehhez kellő eszköze. Például a gyerek késik. Nem lehet következménye, mert egész órát nem késett, így nem lehet beírni. Nincsen komoly hátránya a késésnek, ezért a szociálisan érzéketlenebb gyerekek annyit késhetnek, amennyit nem szégyellnek. (Akiket a tanár nemtetszése, esetleg társaik elítélő véleménye nem zavar. Ez utóbbi ráadásul nem is egyértelmű, mert van, aki a tanár előtt a fejét tekeri, valójában viszont a késő társát irigyli, esetleg négyszemközt el is ismeri.) Sajnos az orvosok egy része partner a diákok „lógásában”. A flangáló diák egy hónapos késéssel kap igazolást. Érdekes eset.

Van, hogy a szülő falaz a gyereknek. Volt, hogy azt az indokot mondta a szülő a hiányzásra, hogy a gyerek felidegesedett az iskolában. Ez a gyerek nem volt egy mintadiák. Nagykorúságáig sem tudta elvégezni az iskolát.

A mai gyerekek konfliktustűrő képessége és problémamegoldó képessége minimális, szinte azonnal tettlegességgé fajul a konfliktus. Ha gond van, önállótlanok, nem mozdulnak, nem kérnek segítséget, nem is tudják, kihez forduljanak. Várják az áldást. Mire tanítják otthon őket? Majd anyuci és apuci megold mindent?

Van, hogy a gyerek elmesélése alapján a szülő sérelmez valamit. A szülő alultájékozott, berobban az iskolába, kérdőre vonja a pedagógust, és „osztja az észt”.  Volt eset, hogy egy lány, az érettségi után a családdal bejött, és megkérdezte az édesanya: hogyhogy megbukott a lánya? Elhangzott, hogy a bizottságban a szaktanáron kívül beszél – e még valaki azon a nyelven? Az igazgató válaszolta meg, hogy az elnök is beszéli a nyelvet. A szülő megkérdőjelezi a szaktanár hozzáértését – és ez bántó. Mondta a kedves szülő, hogy egy másik gyerek se volt jobb, mégis átment. Csak aztán kiderült, hogy a másik gyerek írásbelije viszont sokkal jobb volt.

Érdekes tapasztalat, hogy sokszor a 8 és fél hónap linkeskedést az utolsó két hétben próbálják helyrehozni a diákok.

mobilcikkbeVagy ott volt az az eset a mobiltelefonnal. Órán telefonált a gyerek, egy fiú, és a figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba. Elvettem tőle, nagyon zokon vette, kölcsönkérte a társa mobilját, és behívta az apját, hogy ezt ne hagyja annyiban. Elég magabiztos, hogy azt ne mondjam, nagyképű lett, én kíváncsian vártam az édesapát. Őszintén szólva érdekelt, mit fog tenni. Bejött, és bizony számon kért. Nem volt vészes, miután kiadta az első indulatát, elbeszélgettem vele, általában a fiúról – milyen jó, hogy találkoztunk – és, hát tőlem tudta meg, hogy a fiú órán telefonált, és ezért nincs nála a készülék, és év végéig nem is lesz. Na, azt a gyereket akkor nem irigyeltem. Az apa bocsánatot kért tőlem, és beígért a fiának egy alapos elbeszélgetést. Innentől ez már nem az én történetem, remélem, tanult a fiú az esetből.

És hát, igen, a jelenlegi kormány… Bevezette a tankerületet – de, igazán mi ez? Csak dióhéjban, tudom, a tankerületi rendszer ismertetése nem tartozik szorosan az interjúnkhoz. Az állam átvette az iskolákat, és a végrehajtó szerv a tankerület. Eszközök beszerzése, gazdasági ügyek, stb. A tankerületeknek úgy tűnik, per pillanat nincsen eszközparkja, se számítógép, szinte bútor se, de dolgozniuk kell. Állítólag Nyíregyházán rekviráltak. Ez kell, az kell. Például monitort visszaküldtek, hogy drágább kell, az iskola oldja meg. Mi nem működik emiatt a suliban, nem érdekelte őket.”

 

Eddig az interjú a tanárral. EZT a bekezdést én teszem hozzá: állítólag a Fidesz egy keresztény, vagy kereszténység közeli párt. A KDNP teljes mellszélességgel támogatja. Én szeretem a Fideszt, tök jó ötletei vannak szerintem, szimpatikus, amit akarnak, stb. De ez a „rekvirálás” nem k. égő? Oda kéne figyelni a végrehajtásra, mert a rossz hír gyorsan terjed, és az emberek jobban elhiszik, mert cinikusak, kishitűek, csalódottak, és sokszor megfáradtak. Meg nagyon de nagyon ki kéne tisztázni, mit is akar a párt, és mindig, amikor valamire készül, vagy valami komoly kérdés merül fel a végrehajtás során. Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni! Ha lehet, egyszerű, tiszta szavakkal, mert az a hiteles. Nem úgy, mint amikor pl. a magánnyugdíj pénztárakról szavaztunk, és a kérdések olvasásakor azt éreztem, hogy egy a lényeg: minél többen szavazzanak úgy, ahogy a kormány szeretné. Befolyásolni addig kell az embereket, míg a levelet meg nem kapják. Akkor már csak tisztán, világosan kérdezni szabad, aztán a választ tudomásul venni.

 

Zoli