A legnehezebb a szexualitás kérdése. Nem csak a testi öröm (kéj) hiánya miatt. Az érzelmi szükségletek is áttolódhatnak testi szintre, és orgazmussal próbálhatjuk a gyengédséget és intimitást pótolni. A pornó pedig könnyen elérhető. Igaz, függővé tesz egy idő után, és teljesen lefokozza belső erőnket, azonkívül fájdalmasan unalmas egy idő után, mert MINDIG ugyanaz történik. Segíthet a böjt, az orvosi segítség, pl. receptre kapható a Rivotril, elnyomja némileg a nemi ingert. De csak átmenetileg javasolt, a gyógyszerfüggés sem jobb a pornófüggésnél.
Az érzelmi igények. Segítenek a barátságok, de kevés igazán mély, intim barátsága lehet bármelyikünknek, az egész kicsit olyan, mint a fájdalomcsillapító intenzív fájdalom esetén. Használ-használ, de valamennyire mindig gyötörni fog a hiány. Néha szembe kell nézni a teljes magány sötét kínjával. Ha már nem bírod, hát lépj ki belőle, erőd végén szabad zenéhez, filmhez, könyvhöz menekülni. Nekem Isten szerelme sokat segített, de Ő sem vesz el minden terhet. A rendszeres sport, a célok kitűzése az életben. Szintén sokat segít. Ha van kivel megbeszélni a gondolataidat.
Meg kell tanulni egyedül is élvezni az életet. Lehet táncolni menni, flörtölni az eladónőkkel, stb.
Az étrend szintén fontos, jobb a kevesebb hús, tojás, fűszer, főleg estefelé.
És bölcs dolog az agglegényélet előnyeit szem előtt tartani: szabadabb élet, magadért felelsz, nincsenek hatalmi viták, féltékenykedés (részemről mellédugás se – katolikus vagyok. Na jó, egy – kettőt már kellett meggyónni. De ennyi, nem fogom hajtani a nőket.)
Sok idő jut a hobbira, a másokért végzett szolgálatra, ami persze teher is, de öröm is. És aki másokért tesz, előbb – utóbb fontossá válik. Nem rossz érzés, ha mások már számolnak a munkáddal.
Ráadásul annyi romantikus mesét és filmet nézhetsz, amennyit akarsz – a színésznők mindig szépek, mindig tele vannak érzelemmel, és a filmen mindig azt nyújtják, amit valójában szeretnénk tőlük. Kiszolgáltatottak, önzetlenek, önként kínálják magukat védelemre. Hálásak, elismernek, és időnként ők vallanak először szerelmet. Mikor kapsz ilyet az életben?
Egy igazi, hús-vér nő, legalább annyira teher és szenvedés, mint öröm. Néha alig is öröm. Néha angyal, az is igaz.
Sokszor tényleg jobb egyedül.
;-)
Zoli
Sajnos volt rá alkalmam mostanság, hogy megtapasztaljam, az egyik hozzátartozóm betegségével kapcsolatban, mélyen, közelről átélni, hogy mennyire számít a hit a gyógyulásban. Akinek a létezését akarják a körülötte élők, azt mintha húznák vissza az életbe, az élők közé, még akkor is, ha nagy betegség érte. Elvárják szinte, hogy javuljon. /Ismerjük talán azt a példát, amikor azt hazudták a szülőknek, hogy a gyerekük zseni és a kicsihez ennek megfelelően viszonyult mindenki. Ettől a hozzáállástól a gyerek jóval átlag felettibbé vált./ Valahogy így van ez más téren is. Vagyis lehet még pozitív is egy hazugság. Hihetünk a placebók erejében és gyógyulni fogunk. Lényeg a javulás. Hihetünk a sportban, a vitaminokban, a jó szexben, a pszichoterápiában, a gyógynövényekben, a masszázsban, az egészséges táplálkozásban, a vallásunkban, a gyógyulásban, abban, hogy képesek vagyunk erőt segítséget adni a másiknak. Kívánom,hogy ez segítsen mindannyiunknak! :-) Kati
