Címke: Férfi

Hiúság: férfi a neved ;-)

buszszerelőkVoltatok már úgy, hogy buszon utaztatok, az lerobbant, és rögtön férfiak serege próbálta megoldani a problémát? Tanácsok, próbálkozások, zsebre dugott kézzel ácsorgás (rám nem figyel senki, az én szakértelmem itt nem kell senkinek), kis hőzöngés, vita, akár sértődés… De elakadhat egy autó a hóban: szituáció ugyanaz. Férfiak ki, (kivéve az okoskát hátulról, ő már eleve leírta magát ilyen szituációban), autótolás, deszka kerék alá helyezése, homokszórás, kiásás, stb.

Nem az ön-, vagy a férfitársak ostorozása bírt rá az írásra elsősorban. Bár megmosolyogtatnak ezek a szituációk, és kicsit a fejemet is fogom tőlük. Mindegyik férfi vezető akar lenni rögtön, az ő tanácsát, elképzelését fogadják el a többiek, majd ő tudja és megmondja…  Most őszintén, nem szeretnivalók, még emberi tökéletlenségükben is? ;-)

Megértem őket. Persze, gyarlók, kicsit önzők, magukat akarják rögtön előtérbe helyezni, de melyikünk nem? (Nem erre tanít a világ, a média, a köz vélekedése, sokszor maga a pszichológia is?) Mert mi van mindennek a mélyén? Vezetők akarunk lenni – modern feministáink kedvelt célpontja ez a mélyen férfi vágy. Régen minden férfinek vezetőnek kellett lennie: ő volt a családfő. Ma rossz szemmel néznek rá, ha hangoztatja, hogy eszerint szeretne élni. (Hiszen ma egy nő szent és angyal, csak mert nő –nézd csak meg a „Mit akar a nő?” című filmet Helen Hunttal és Mel Gibsonnal! Nagyon jó és szórakoztató film, jó megnézni – pedig butaságot tanít. A férfi a társadalom szemete ­– kering ilyen vicc az interneten, immár évek óta. Persze vannak betegesen önző, torz lelkű férfiak <és nők is> de a feminizmus általánosít, egy kalap alá vesz mindannyiunkat velük, és ez finoman szólva is gáz. Nem különböztet meg, és nem megy mélyre. Így elmegy az igazság teljessége mellett, mert türelmetlen, mert nem akarja – szerintem – belátni, társadalmat formálni generációkat átölelő feladat. S így, végső soron nem megoldást, csak hatalmat akar, holott a köz gondolkozásának megváltoztatása pont olyan feladat, ami pusztán erővel és hatalommal NEM oldható meg. A kommunisták, a szüfrazsettek és a keresztények a kezdet kezdetén még tudták, hogy az ükunokáiknak dolgoznak. Ők élnek majd olyan társadalomban, amiért ők már most elkezdtek dolgozni. A baj ott van, amikor megindulnak a dolgok, amikor minden elkezd működni. Az addig rejtett mohóság és türelmetlenség előugrik, és átveszi a kormánykereket. Már nem kell a mélymunka, a lélektől lélekig tartó, legjobb értelemben vett meggyőzés; elég a felszínen korcsolyázni, és törvénnyel elrendelni dolgokat. Ez a most induló keresztény patriarchalizmusra idővel éppígy igaz lesz. Mert emberek munkálják, akik elfelejtik sokszor, hogy magukon is dolgozniuk kell, nem elég csak a társadalmat formálni. Adja az Ég, hogy mindig tudjak bűnbánatot tartani! És azok is, akik hallgatni fognak rám! Ámen.

(Különben a feministák közt sem mindenki felszínes. Ott van pl. a Talita portál. Ők hajlandók a mélymunkára, próbálják a férfiak nézőpontját is a magukévá tenni. Megpróbálunk lemenni a mélybe, a gyökerekhez? Mi mozgatja a másikat? Mi mozgat minket? Mit akarunk valójában egymástól? Önmagunktól? Miről szól ma a világ és miért? Mi a cél, és hova kellene eljutnunk? Tudunk közösen törekedni afelé? S-T-B.)

No: megélheti pl. ma egy átlagférfi, hogy ő vezető, és ez jó, elismert és támogatott tény? Aligha. Felesége az egyenrangúsága elismerését várja el, vagyis, hogy ugyanolyan potens férfinek ismerjék el, mint a párját. Sokszor, ha mégoly hívő és vallásos is. A Katolikus Egyház pl. kifejezetten emancipáció párti. Persze, hogy ugyanolyan értékes a nő, mint a férfi! De nem ugyanúgy, mert nem ugyanolyan. Na, jól van, messze járok, erről majd máskor. Vissza az alaptémához!

A férfi nemcsak a hatalom érzetének örömét nem élheti meg, (hallgatnak rám, célt és irányt szabok meg, teljesíthető szabályokat alkotok, melyeket betartok és betartatok, stb.) de a felelősséget sem. Hogy ő felel másokért, hogy tettekkel tartozik nekik, amiért elismerésben, vagy akár jogos kritikában van része. Hogy vezetnie kell családját, döntéseket hozni, (vállalkozásba kezdés, lakhelyválasztás, iskolaválasztás a gyerekeknek, orvosválasztás, stb.) melyek következményeit látni fogja a legszerényebb, legalázatosabb, és legalárendelődőbb feleség és gyermekek esetén is. Mert egyszerűen nem lehet hosszú távon elmismásolni, minek mi a következménye. Hogy szembenéz – e vele a döntéshozó, az más kérdés.  A legtöbb férfiben azonban van érzékenység, magához mért intelligencia és empátia. Mai világunk (és NEM csak a feministák szerinti) állításával ellentétben a legtöbb férfi jót akar az övéinek.

Mit látok még a lerobbant busz körül vitázó férfiak csoportjában?

Hogy ők hasonlók az Istenhez, és mélyről fakadó igény bennük, hogy ezt a hasonlóságot megéljék, megtapasztalják, és másokkal együtt örüljenek neki. Megmagyarázom.

Biztos le lehet vezetni az evolúciós pszichológia felől is (kiválasztódás, melyik férfi élte legjobban túl, melyik jutott hozzá a legjobb génekkel rendelkező nőhöz, és hagyták hátra a legtöbb utódot, stb.) Hiszem, hogy ez csak eszköz Valaki kezében. Én mélyebbről és közelebbről indulok. Az emberi szívből. A férfi szívéből. Isten – Teremtő. Ez nem csak teremtő potenciált jelent (érzékeny téma a férfipotencia, tudjuk, nagyon is J), hanem azt, hogy ő: szakember. Elrendezi a csillagokat az égen, megszabja pályájukat, megalkotja a levelek bonyolult szerkezetét, az állatvilág táplálékláncát, az emberi genetikai és pszichológiai evolúciót, lehetne sorolni. Mérhetetlen zsenialitással alkot, és ez az igény, az alkotás, létrehozás, a megszerkesztés és megépítés igénye ott él bennünk, férfiakban is. Eszünkbe se jut – mármint a nem hívőknek – hogy Istennek ehhez a mély vágyhoz köze van. Nem azt mondom, hogy ezt ő alkotta így – bár ez számomra nem vitás – hanem, hogy onnan fakad, hogy ösztönösen hasonlítani akarunk arra, amit pl. a Biblia mond Istenről, holott tán sose nyitottuk ki ezt a régi és szent könyvet! Át akarjuk élni az Istennek levés gyönyörét, (a mi, emberi szintünkön) hogy hatalmunk van, képességünk, hozzáértésünk, teremtő potenciálunk, és megalkotunk valamit, formáljuk a világot. A mi erőnk is benne van abban, hogy továbbfordul, és hogy merre fordul tovább a világ. A magunk szintjén, természetesen, de a lényeg akkor sem más.

autószerelő tanoncokIsmerek férfit, aki a legnagyobb sértődéssel reagál, ha bárki kétségbe vonja, hogy ő ÉRT az autókhoz. Összevásárol mindenféle lepukkant autót (lehet, azért, mert nincsen másra pénze), bevonul a garázsba, és SZEREL. A Szent Szerelés! Másik ismerősöm képes volt azon összeveszni a barátjával, hogy miképpen javítsanak meg egy gyengére sikeredett létrát a Balatonon. (Olyan tündérek, <nem túl buzis ez a tündérek? Különben mindegy, akkor is marad.>  úgy szeretem őket ilyennek! Mert persze olyan kis ügyifogyik – már persze lelkileg – de nem vicc: ettől is Férfiak. És ez fontos. Nekik, de akkor egy picit nekünk, kívülállóknak is. Van támasza az öntudatuknak.)

A busz körül vitázó férfiak is ezt szeretnék átélni: értenek hozzá, szakemberek, és ezt mások elismerik. Megadja ezt a mai világ nekünk? (Oké, oké, nyafizom, de nincs okom rá?) Egyáltalán: hogyan állunk egymás értékeinek elismerésével, a dicséretosztással? Szerintem legtöbben kisebbrendűségi érzéssel küzdünk, pont emiatt, és akkor is, ha el kell ismerni valakit. Talán minket sem ismertek el gyerekként, meg őszintén: észreveszi valaki, mit gürizünk, igyekszünk, hajtunk? Persze az alapvető kérdés: és mi elismerjük magunkat? Ki tudjuk mondani: (pl.:) Zoli, elég volt mára, pihenj meg! Örülj annak, amit ma elértél! Ha még oly kevésnek tűnik is, feltéve persze, hogy nem lustálkodással töltötted a napot. (Bár egy-egy ilyen nap is kell. Fontos, higgyétek el!)

Ma sokszor megkaphatja a férj: ne kínlódj vele, hívok szakembert! Vagy a férfi elvégzi a munkát, aztán hallgathatja: ez így nem jó, azt úgy szerettem volna…  Persze ennek komoly oka is lehet, talán tényleg elrontott valamit a férj, nem volt elég igényes, stb. De általában ezen a téren is kevés támogatást kapunk a párunktól, egyáltalán: a társadalomtól. Saját férfitársainktól is, akikben egyébként egy ilyen buszos eset kapcsán is, először jó eséllyel a konkurenciát látjuk meg, a legyőzendő ellenfelet (ennek is meglehetnek az okai, nem feltétlenül kell rögtön férfiönzést kiáltani), s nem a partnert, aki továbbgondolja az ötleteinket, vagy mi építkezhetünk abból, amit ő javasol. Holott nagy erő és öröm a közösségben levés! A „magányos farkas” mítosza ostoba férfimítosz! Bár fontos az önállóság, a saját erőre támaszkodás, de létezik magányos farkas valójában?

Bizony nem – falkában vadásznak!

 

;-)

 

Zoli

Munka mentsvár

Hallhattuk már többször, hogy nyaralások idején döbbennek rá sokan, amikor a párjukkal töltenek több időt, hogy mégis jó dolog a hétköznapokon elvonulni munkába. Az egyik nő ismerősöm is élt azzal a lehetőséggel, hogy 40 év után nyugdíjba mehetett. Ám otthon két dolog tört rá: az egyik, hogy úgy érezte, már kiöregedett, a másik, hogy túl sokat kellett összezárva lennie a férjével. Télen ez különösen erősen hat az emberekre, hiszen a kertben, a szabadban már nem tevékenykedhetnek. A lakás zártabb. Sőt az energiatakarékosság miatt sokan csak egy helységet fűtenek az otthonaikban. A nyári munkákkal a szabadban több feszültség elviselhető. Ahogyan a rejtett dimenziók könyv írója fejtegette, a szabad ég alatt minden feszültség jobban feldolgozható, mint zárt térben. (Különösen nehezebb alacsonyabb belmagasságú otthonokban.) Popper Péter mondta: „Legnagyobb gond a házasságokkal az, hogy túl sokáig tartanak.” A  másik fél szinte a részünkké válik. Elkezdünk vele is ugyanolyan szigorúan bánni, mint önmagunkkal. Az ünnepek idején is van 1-2 hét, amikor a párjával hosszabban kettesben van az ember. A következményeit tapasztalhatjuk a viselkedésünkben.

Mindezt tudatosítva talán jobban bírunk alkalmazkodni, elviselhetőbbé, sőt élvezetesebbé tenni az együtt töltött időket.párterápia Hiszen a mellettünk élőben is hasonló érzések keletkeznek. Amennyit lehet: mozogni, és a szabadban is lenni, hogy könnyebb legyen mindkettőnknek az élet. Jobban meg is ismerhetjük egymást, ha társunkat is rá tudjuk bírni a kommunikációra. Igaz, nem könnyű ezt elérni sok magába zárkózó férfinél.

Van erről egy kedves vicc is: Nő gondolkodik: „Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett, elgondolkozva néz fölfelé. Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó jaj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal…”
Férfi gondolkodik: „Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?”

 

Kati

Vékonyságvágy

fitten vagy vékonyan A vékonyság utáni vágy rengeteg nőnek tölti ki az agyát és a napját. Egy nő talán fontosabbnak érzi, mert úgy véli, a férfi majd felfigyel a karcsú alakra. A tudatalattiban a férfi villámgyorsan szelektál az első találkozáskor.

Négy szomszédom is azért dohányzik, mert cigarettázva talán csökken az  étvágyuk. Közülük az egyik férfi.  Még azt is kockáztatják, hogy a szenvedélyüktől tüdőrákot kapnak. Ahogyan a bulimiások a sok hánytatástól refluxot  és rossz fogakat. A súlyfelesleg mellé újabb problémákat teremtenek.

Igen, egy jó alakú nővel szívesebben mutatkozik az ember, mint egy kövérrel, ez érthető. Ugyanakkor nem könnyű előnytelen külsővel élni. A folytonos bűntudat az egészben a legkeményebb. Egész nyáron egy fagyi, egy süti sem engedhető meg magunknak.  Egyébként a vékonyabb alak nem feltétlenül szebb. Személyes tapasztalatom: a férfiak a mostani 90-es melltartómmal gusztábbnak vélnek, mint mikor sokkal (15 kg-al) könnyebb súllyal éltem. A női szem viszont minél vékonyabb alakot szeretne. Elsősorban a férfiaknak akarok tetszeni, de önmagammal is szeretnék elégedettebb lenni. Próbálom összehangolni a férfi elvárást a saját belső nőies elvárásommal. Nem a kilóimtól függ, hogy szerethető vagyok!

Amúgy tapasztalom: noha tökéletesek akarunk lenni, de más tökéletessége ellenszenves.

 

Kati

A netes guminő

netes guminőA netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?

Ez néha annyira kell!

penztarosBevásárlás. Kedves pénztárosnő ül a székben. Kipakolok, lehúzza a terméket, kezdek elpakolni. „Most vagy soha!” – gondolom – „Elmegy az alkalom!”

– Maga ma olyan kedves és csinos – mondom neki. Nevetés a jutalmam. Király, ez talált.

Fizetés után kapok egy elkapott oldalpillantást, akarok-e többet is? Hát persze, hogyne akarnék. Férfi vagyok, hajt az ösztön. De nős ember elégedjék meg ennyivel is. Ezt a mézet sem szabad túl sokat nyalogatni, szerintem, mert előhozza a vadászó kandúrt belülről. Azonkívül zaklatottá tesz, és meggyengül a hűség a szívemben.

De néha – kell, és kihagyhatatlan. ;-)

férfi

Én ezt nem értem

férfiVárakoztam a bank előtt, kényelmesen nekidőlve a falnak. A szemben lévő oldalról középkorú szőke nő közeledett. Örült valaminek, szemmel láthatóan élvezte önmagát, sugárzott róla, hogy éppen most ő egy elégedett és boldog nő. Felkeltette az érdeklődésemet, vetettem felé pár pillantást, és néha hosszabban rajta felejtettem a tekintetemet. Észrevette, hogy „figyelem”.

Rögtön komolyságot erőltetett magára, beült az autójába, és vigyázva arra, hogy még véletlenül se kerüljünk szemkontaktusba, elhajtott.

Mi történt volna, ha rám néz, ha nem leplezi a mosolyát? Talán visszamosolygok, elismerően bólintok, esetleg kacsintok is hozzá.

Én ezt nem értem. Miért kell magának megtartania az örömét? Miért gondolja ő (és még vagy kilencmillió – ötszázezer másik ember ebben az országban, férfiak és nők vegyesen), hogy rossz az, ha Férfi/Nő vagyok, annak is érzem magam, és ezt kimutatom?

Áhhh

Ezért is van ez a lap, a Férfiak Lapja, hogy ezen segítsen.

;-)

 

férfi

Élet asszony nélkül

férfiA legnehezebb a szexualitás kérdése. Nem csak a testi öröm (kéj) hiánya miatt. Az érzelmi szükségletek is áttolódhatnak testi szintre, és orgazmussal próbálhatjuk a gyengédséget és intimitást pótolni. A pornó pedig könnyen elérhető. Igaz, függővé tesz egy idő után, és teljesen lefokozza belső erőnket, azonkívül fájdalmasan unalmas egy idő után, mert MINDIG  ugyanaz történik. Segíthet a böjt, az orvosi segítség, pl. receptre kapható a Rivotril, elnyomja némileg a nemi ingert. De csak átmenetileg javasolt, a gyógyszerfüggés sem jobb a pornófüggésnél.

Az érzelmi igények. Segítenek a barátságok, de kevés igazán mély, intim barátsága lehet bármelyikünknek, az egész kicsit olyan, mint a fájdalomcsillapító intenzív fájdalom esetén. Használ-használ, de valamennyire mindig gyötörni fog a hiány. Néha szembe kell nézni a teljes magány sötét kínjával. Ha már nem bírod, hát lépj ki belőle, erőd végén szabad zenéhez, filmhez, könyvhöz menekülni. Nekem Isten szerelme sokat segített, de Ő sem vesz el minden terhet. A rendszeres sport, a célok kitűzése az életben. Szintén sokat segít. Ha van kivel megbeszélni a gondolataidat.

Meg kell tanulni egyedül is élvezni az életet. Lehet táncolni menni, flörtölni az eladónőkkel, stb.

Az étrend szintén fontos, jobb a kevesebb hús, tojás, fűszer, főleg estefelé.

És bölcs dolog az agglegényélet előnyeit szem előtt tartani: szabadabb élet, magadért felelsz, nincsenek hatalmi viták, féltékenykedés (részemről mellédugás se – katolikus vagyok. Na jó, egy – kettőt már kellett meggyónni. De ennyi, nem fogom hajtani a nőket.)

Sok idő jut a hobbira, a másokért végzett szolgálatra, ami persze teher is, de öröm is. És aki másokért tesz, előbb – utóbb fontossá válik. Nem rossz érzés, ha mások már számolnak a munkáddal.

Ráadásul annyi romantikus mesét és filmet nézhetsz, amennyit akarsz – a színésznők mindig szépek, mindig tele vannak érzelemmel, és a filmen mindig azt nyújtják, amit valójában szeretnénk tőlük. Kiszolgáltatottak, önzetlenek, önként kínálják magukat védelemre. Hálásak, elismernek, és időnként ők vallanak először szerelmet. Mikor kapsz ilyet az életben?

Egy igazi, hús-vér nő, legalább annyira teher és szenvedés, mint öröm. Néha alig is öröm. Néha angyal, az is igaz.

Sokszor tényleg jobb egyedül.

 

;-)

 

Zoli

 

A férfi, a nő és a depresszió (Vendégcikk) Nyugi, nem okai egymásnak!

 

A férfi, a nő, és a depresszió

Jed-Diamond

dr. Jed-Diamond

Az alábbi írás a Kineziológia magazin 2013/6. számában jelent meg.

A cikk írója dr. Jed Diamond párterapeuta, családterapeuta és író. Alapítója és igazgatója a MenAlive egészségügyi programnak, mely elsősorban a férfiak egészségével foglalkozik.

Depresszio_bev

Amikor 40 éves lettem, s éppen magam is a depresszióval való küzdelmeim közepén jártam, megtaláltam édesapám egyik naplóját, amelyet egy évvel kórházba kerülése előtt írt.  Amit olvastam, hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsem mind az ő, mind a saját szenvedésemet. Következzen most néhány bejegyzés e naplóból.

  • Június 4.
    A húsom és a fejbőröm is összerándul, ahogy körülnézek, s azt látom, hogy jó     írók, híres írók, érdemes írók nem tudják eladni írásaikat, nem találnak munkát. Ettől bárki megőszül, elsápad, émelyegni kezd.
  • Augusztus 15.
    Egyre gyorsabban, gyorsabban és gyorsabban megyek. Kitartóan munkát keresek, bármit, amiből eltarthatom a családomat. Próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom. Mindig csak próbálkozom, és soha nem állok meg.
  • November 8.
    Vagy száz kudarc, végtelen számú kudarc után az önbizalmam, a reményeim, a hitem önmagamban mostanra semmivé vált. Középkorú férfiként csak állok, bámulok ki a fejemből, zsibbadtan, zavartan, elkeseredett aggodalomban. Csak a lélekben fiatalokat, a szívükben fiatalokat látom magam körül az enyémnél tízszer több önbizalommal, kétszer olyan fiatalon, mint én; az enyémnél tízszer több szenvedéllyel, kétszer képzettebben, mint én.

    Látom őket, van egy egész hadsereg belőlük, ugyanazokon az ajtókon dörömbölnek, mint én, ugyanazokra az állásokra pályáznak, mint én. Igen, egy novemberi vasárnap reggelen a reményem és az életem folyója is kiapadni látszik, semmi nem mozdul, félelemmel eltelve tartom vissza a lélegzetemet, mert azt hiszem, a sötét, egyszínű függöny lassan leereszkedik.

 

Nyolc nappal ezen bejegyzése után apám megpróbálta megölni magát. Bár túlélte, érzelmileg sohasem lett már a régi.

A terapeutaként végzett munkám 40 éve alatt egyre több és több olyan férfit kezeltem, akik apáméhoz hasonló stresszel néztek szembe. A gazdasági helyzet és a társadalmi gyökértelenség, amely nagyban hozzájárult apám bűntudattal és reménytelenséggel teli érzéseinek kialakulásához, ma is nagy súllyal nehezedik a férfiakra.

depresszios_noEz az időszak édesanyámra is kihatott: ő is depressziós lett, de másképp, mint apám. Míg apa gyakran kiállhatatlan és dühös volt, anya inkább szomorú és sírós hangulatú.
Apámra leginkább az volt jellemző, hogy eltaszította azokat, akik segíteni akartak neki; ezzel szemben édesanyám egyre szorosabb kapcsolatot ápolt barátaival és szomszédaival. Terapeutaként hosszú évek tapasztalatára alapozva azt mondhatom, más jellegzetes különbségeket is megfigyelhetünk abban, ahogyan a férfiak és a nők kezelik fájdalmukat, megélik szenvedésüket.

depresszios_ferfiA férfiak jellemzően kifelé élik meg belső nyugtalanságukat és fájdalmaikat; ezzel szemben a nők inkább befelé fordulnak. Minden bizonnyal vannak olyan depressziós férfiak, akik inkább a női mintázatot követik betegségükben; s ez fordítva is igaz; de általánosságban elmondható, hogy a következő eltérések figyelhetők meg azon depresszióban szenvedő férfiak és nők körében, akikkel az elmúlt évek során együtt dolgoztam.

 Tablazat_depressszio

Mindennek tükrében világos, hogyha megértjük a férfi depresszió jellegzetességeit, az több millió olyan férfi életét mentheti meg, akiket máskülönben elveszíthetünk. Ismeretes, hogy a férfiak öngyilkossági rátája 8-13-szorosa a nőkének az Amerikai Egyesült Államokban. Sok férfi szenved, majd hal meg nem diagnosztizált és nem kezelt depresszió következtében, mivel még nem világos számunkra az, hogy hogyan, milyen formákban nyilvánul meg a férfi depresszió.

A nemekre specializálódott orvoslás

Túl hosszú ideje gondoljuk azt, hogy a nemi hovatartozás és a nemek különbségei nem fontosak az egészségügy szempontjából.  Azonban kialakulóban van az ún. nemekre specializálódott orvoslás, mely igenis életeket menthet. Ma már tudjuk, igenis vannak a nemekre jellemző különbségek a reumás arthritis-ben ugyanúgy, mint az Alzheimer-kórban. Korábban úgy hitték, a közelgő szívinfarktusnak ugyanazok a jelei mind a férfiak, mind a nők esetében – ma már tudjuk, ez nem igaz: a nők gyakran más tüneteket mutatnak a férfiakkal való összevetésben; s így több millió nő kapja meg a neki legmegfelelőbb kezelést.

Életcélom az, hogy segítsem a férfiakat, s az őket szerető asszonyokat; hogy életük minden stádiumában a lehető legjobban érezzék magukat. A MenAlive weboldalának célja, hogy egyaránt találkozási pontja legyen mind a téma iránt érdeklődőknek, mind a vele kapcsolatos kutatási eredményeknek, segítségnyújtási lehetőségeknek annak érdekében, hogy az emberek boldog, beteljesedett életet élhessenek. remélem, Ön is csatlakozik hozzánk. Kérem, használja blogomat forrásként; ossza meg egy olyan családtagjával vagy barátjával, akinek szüksége van rá. Együtt ugyanis meggyógyulhatunk.

menalive.com
Fordította Nobik Nagy Rita

Női Sors

Csak illusztráció

Csak illusztráció

Húsz éves koromig gondtalan volt az életem. A  szülök szerettek bennünket, befejeztem a középiskolát, és még munkát is kaptam. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert édesanyámat megtámadta a gyilkos kór: a rák, és hamar el is távozott az élők sorából. Én nagyon összetörtem, mert egy igazi jó anya és barátnő volt, akivel megoszthattam minden örömömet és bánatomat.

23 évesen férjhez mentem, majd két évre megszülettek az ikrek: egy fiú és egy lány. Az öröm teljes volt mindaddig, míg egy este arra lettem figyelmes, hogy mintha a lánykám színe megváltozott volna, és nem úgy lélegzik, mint ahogy elvárható. Gyorsan felkaptam, és az orvosi rendelőbe futottam vele. Mire odaértünk, addigra egy kicsit helyrejött. A doktornő azonnal a kórházba utalta kivizsgálásra. Később kiderült, hogy a tüdejéről nem tisztult le a hártya, noha egy hónappal hamarabb születtek, de mivel a súlyuk megvolt, nem tették őket inkubátorba. Sajnos így küszködtünk öt éven keresztül. Aztán jött a legnagyobb csapás, amire soha az életben nem gondoltam volna. A nagynéném temetéséről hazatérve azt kellett meghallanom, hogy a fiam a kórházban van, élet és halál közt. Csak éjfélig bírta a szervezete a küszködést, és akkor meghalt. Mindössze négy éves volt. Halálát emberi mulasztás okozta, mert anyósomék tudták, hogy mit evett meg, és mégsem segítettek rajta, mert sajnálták azt a pár dinárt az autóra. Vagy akár kérhettek volna más segítséget is, hiszen a főút mellett laktak, vagy pedig a szomszédtól, annak is volt autója. Később egy orvostól tudtam meg, hogy a gyomrában mérgezett kolbászt találtak és aznap ette meg.

A rendőrség nem tett semmit, még a boncolási eredmény is eltűnt, mire odaértem. Rá egy évre a lánykámat is elvesztettem, mert nem fejlődött vele a tüdeje, és a szervezet nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Ezeken mind egyedül kellett körösztül mennem, mert a gyerekeim apja nem segített.  Talált magának egy másik nőt, és vele múlatta idejét, miközben én a kínok kínját éltem meg a szívemben. A lánykám halála után hét hónapra visszaköltöztem a családi házba, és elhagytam őt.

Egy év múlva megint férjhez mentem, újból született két gyermekem, ismét fiú és lány. Szerencsére ők egészségesek lettek, és már szép nagyok. A kálváriám úgy két évvel ezelőtt kezdődött megint, amikor a lányommal elolvastuk az üzeneteket, amit a férjem oldalán találtunk, az interneten. Sokkoltak bennünket az ott látottak. Én rögtön megkérdeztem  a férjem, hogy ez most micsoda, mi is akar ez egyáltalán lenni, mire ö azt válaszolta, hogy ez semmiség, csak barátság. Sajnos a dolgok csak folytatódtak: este 11 után senki se ülhetett géphez, mert óra pontossággal működött a találkozás. Pár hónap múlva már nem bírtam ezeket, és kifakadtam, hogy legyenek szívesek, és ezt fejezzék be, mire a válasz egy pofon volt. Ez akkor lehűtött annyira, hogy el akartam hagyni, de a lányom kérlelt, hogy ne tegyem, inkább segít, hogy szétszedjük őket. Nemsokára sikerült is megtudni a jelszavát, és olyan szép üzenetet írtam a férjem nevében, hogy egyből letiltotta. Sajnos emiatt maradt egy kis szakadék  köztünk, ami meg van még a mai nap is. A hölgyet is nemegyszer figyelmeztettem, és tudván tudta, hogy mi zajlik a házasságunkban. Ennek ellenére nem volt hajlandó, és csak tovább írogatott neki. Később kiderült, hogy ha igent mondott volna a férjemnek a nő, akkor már rég nem lettünk volna együtt.

Ma némileg elhidegülve, de együtt élek a második férjemmel, két gyermekem apjával.

 

 

Megterhelt Nő