Női lét kategória bejegyzései

Betont repesztő Belső Erő

nő természetbenAmikor segíteni akartam, a férfiaktól a gazdaságban a tartalék szerszámot kaptam.Övéké volt a legélesebb,legfinomabb. Most, hogy kiöregedtek,lebetegedtek,elfáradtak, magam kell kezeljem a dolgokat. Emlékszem, disznóvágások idején a tartalék kést kaptam.Most állok a kertben, ahol tavasszal a szőlőt megmetszettem. A szőlő édes, bár kevés, mert túl sok esőt kaptunk a nyáron.Meghatódom: hull a könnyem, mert eszem a szőlőmet.Lennék szívesen ismét gyerek, de nem lehet. Vállalnom kell a felelősséget.

Állnom kell a terheimmel. Nőként is.

AKKOR IS,HA AZT HISZEM: NEM MEGY.

 

Kati

Sárm és finom erotika. Címzettek ezúttal – a Nők

 

sárm1

Látod? Mindenféle őrültségre képes vagyok érted! Álljak fejre a kádban, hogy az orrom a víz alatt legyen? Oké, csak ne vedd fel!

 

 

 

sárm2

A hódolatod nyitja meg szívem kapuját. Ha egyszer megnyitottad, ígérem, nem csukom be többet.

 

 

 

 

sárm3

Velem készülj, bébi! Őrült éjszakád lesz, és meggyötörten fogsz ébredni. Mégis azt fogod kívánni, bár lenne erőd újra kezdeni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

sárm4

Karcos vagy velem. De ezt is szeretem benned.

 

 

 

 

sárm5

Rád várok. Egyszerűen a tiéd akarok most lenni.

 

 

 

 

sárm6

Te is csak olyan vagy? Aki a tűsarkújával áttipeg a szívemen? Vagy rád bízhatom magam, és nem élsz ezzel vissza?

 

 

 

sárm8

Csak nézlek. Elképesztő, hogy mindig találok valami újat benned. És van, hogy elsőre meg sem értem.

 

 

 

sárm9

Gyere közelebb! Adok valami finomat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

sárm10

Nem tudok nem szárnyalni utánad, Édes. Azt hiszem, a múzsám vagy. Már belső Galaxisom spirálkarjai ölelnek.

 

 

Képek: Egy Férfi

Szöveg: Zoli

 

;-)

Anya-fia kapcsolat

fiú

Illat. Lágy, édes. Karok. Felemelnek, megtartanak. Az arca. Hosszú haj keretezte, és mindig mosolyog először. Aztán száját tátja, szemét kerekíti. Nevet. Mellére von, milyen hatalmas Ő! Lágy halmok közt keresem az életet, a táplálékot. Várom, hogy ajkaim beleakadjanak abba finoman megkeményedő dudorba, amit mellbimbónak hívnak. (Bár még nem tudom a nevét.) Hallgatom szívének dobbanását, ajkainak gügyögését, és szívom testéből testembe az éltető tejet. A Tiéd vagyok, Te meg az enyém. Boldog vagyok, és szeretlek Anyu!

Fiúk és anyák. Sokkal nehezebben szétszakítható kapcsolat, és több kötődéssel jár, mint az apa-lánya viszony. Pedig nem több benne az érzelem – más! Több a rejtett ragaszkodás (s legtöbbször mindkét oldalról!) És egy igazi anya kétszer szüli fiát – egyszer az élete kezdetén, fizikailag, s egyszer férfikora küszöbén, amikor lelkileg, szellemileg engedi ki ölelő, gondoskodó anyai szeretetéből. Engedi át a férfiak világának, amely világ segít harcossá, prófétává, és kalandorrá válni. Hitvessé majd a Másik Nő teszi.

Elsőként Anita történetét mondom el. Amikor az anya – fia kapcsolat túl erős, és a Másik Nő alulmarad. Anita két gyermekkel volt magára utalva. Három helyen dolgozott, és bizony a fián már kezdett érződni, hogy gyakorlatilag nincsenek szülei. Anita a terheit illetően, illetve érzelmileg és szexuálisan sokáig magára volt hagyva. Találkozott Attilával, aki az édesanyjával élt együtt. Megmondta a férfinak, hogy még az elején döntse el, akarja – e őt szeretetével és terheivel együtt. Attila megígérte, hogy a nő úgy kell neki, amint van. Attila édesanyja azonban nem így gondolta. Meggyőződése volt, hogy a fiának jobb jár egy olyan nőnél, akit már kétszer „megejtettek”, és, hogy Anita valószínűleg kihasználja az ő fiát. „Kézbe vette a dolgokat.” Meggyőzte Attilát, hogy elfecsérli az életét Anitával, és boldogabb lenne egy másik nővel, aki akár fiatalabb is, és csak neki szülne gyereket. Anita a szakítás után mesélte el egy álmát: „találkoztam egy férfival, fogtam, elvettem az összes pénzét, őt pedig betoltam egy kazánba, és elégettem.” (A biztos alapokat megteremtő erőd kell, de belőled semmi. Fájdalmat és csalódást okoztál, és nem tehettem ellene. Nagyon haragszom rád!) Azóta Anita megtalálta a párját, és jobb környezetben nevelik immár három gyermeküket. Munkahelyén is jobb pozícióban dolgozik immár.

anyaMég a másik példa is negatív kötődésről szól. Joli tisztes, becsületes asszony volt, két felnőtt fiúval és egy jóravaló férfival. Ő maga felelős állást töltött be munkahelyén, és komolyan vette szakmáját. Segítette beosztottait, akik szerették őt. Aztán megbetegedett rákban. Pár hónapnyi kezelés után meghalt. Kisebbik fia kiment a ház kertjébe, benzinnel lelocsolta és felgyújtotta magát. A helyszínen meghalt. Bátyja pedig még harmincon felül is otthon élt, tartós párkapcsolat nélkül. Amiért igazán érdekes a történet (a hátborzongató tragikumon kívül), hogy Joli soha nem volt erőszakos, vagy manipuláló természet. Teherbíró, szívós nőként rengeteg munkával szolgálta övéit. Egyszerűen elképesztően komoly vetélytársa volt a fiai számára elérhető nőknek – holott sosem akart az lenni. Hogy is szól a cikk eleji megállapítás? A kötődés kétoldalú. A fiúk is kötődnek anyjukhoz, nem csak az őhozzájuk.

 

;-)

 

Zoli

A nő, aki erős, mint a tenger.

kismama„Alárendelem magam a férjemnek, nálunk ő családfő” – mondta, éspedig bele a szemembe. Erzsinek hívják, a szülővárosom baptista lelkészének a felesége. Emancipált füleim alig akarták bevenni az információt. Látta rajtam, hogy nehezen hiszem el, ezért megismételte: „Nálunk a férjem a családfő.”

„Nem megalázó ez neked?” – kérdeztem vissza.

„Nem. Tisztelem és felnézek rá, és támogatom a döntéseiben. Ő pedig meghallgatja az én véleményem.” Egész végig meg sem rebben a szempillája, az arca nyugodt, egész tartása magabiztosságot sugároz. De nem azt a feminista, macsós öntudatot, hanem azét az emberét, aki tudja, hogy mennyit ér.

Márpedig sokat. Négy gyermekük van, az ő nevelésük gondja javarészt az ő vállán van, mert mióta megszületett a legkisebb fiúk, aki halmozottan fogyatékos, folyamatosan otthon van. Attila, a férje, sokat dolgozik, és a gyülekezet gondja is az ő vállát nyomja. Nem lógatja a lábát ő sem.

Erzsi erős asszony, férje tekintélyének egy része őt terheli, és ő nem tiltakozik ez ellen; példát ad gyermekeiknek, hogyan tiszteljék az apjukat. Persze ő is számíthat Attilára, aki szintén támogatja az ő anyai tekintélyét.

Hogy van öntudatosság benne, álljon itt egy kis példa: mikor éppen náluk voltam, gondoltam, besegítek egy kicsit. Beálltam a konyhába mosogatni. Kedves határozottsággal leállított: „Köszönöm Zoli, de ez itt az én konyhám. Itt én dolgozom.”

Hát így, kedves feministák, és modern világunk nőinek 90 %-a. Ilyen asszony mellett könnyű Férfinek lenni, és az otthon valóban védőbástya, és nem harctér.

 

Zoli

Egy megindító vigasz

kun magdi vers2

Ma éjjel

Ma éjjel a nesztelen csend
csillagalakba formálta anyám
szelíd varázs-szemét,
és ezüst-kéken lobbantotta felém
a belőle áradó szikraragyogást,
mitől fényár töltötte be szobám,
s már nem féltem attól, hogy lelkem felőrli
a mindennél kínzóbb lélekölő-magány.
Ma éjjel anyám volt az álmok tündére.
Arcomra simította a szép emlékeket
s mikor kezébe fogta fáradt kezemet,
éreztem a körüláradó virágillatot,
melyre tavasz-eső hullatott aranypermetet.
Álmomban anyám velem nevetett.
A boldogító könnyek mosolyba ölelték
a közöttünk lévő távolságból eredő
torokszorító hiány-éveket,
mik nem múló fájdalmat okoznak bennünk,
akkor is, ha mindketten tudjuk
két világban élünk,
s az egyikből nincs visszatérés,
hiába roggyan meg térdünk újra és újra
a bánat súlya alatt,
elérhetetlen marad az a pár arasznyi lépés,
mely átszakíthatná a végtelenig érő
magas csillag-falat.

De ugye tudod te is Anya,
bármily messze vagy,
lelked mindig elérheti
kitárt karomat?

Vers:Kun Magdolna

Anikó néni 65 éves

indexAnikó néni 65 éves. Egyedül él, van pénze, jól is gazdálkodik vele. Kicsit élhetne, ahogy szeretne. Utazhatna, színházba mehetne, barátnőit látogathatná. Mégis, sok időt van otthon, a megszokott rutin feladatait végzi, mint mikor egy egész család vette őt körbe. Ha jönnek hozzá, főleg rokonai, rögtön ugrik. Volt, hogy unokája nála töltött pár napot. Anikó néni lefeküdt aludni. Balázsnak kellett valami, csak benyitott a néni szobájába, az máris félálomból ugrott, és „már jövök!” felkiáltással ment segíteni húsz év feletti unokájának.

Talán sokan az önzetlen szeretet mintájának látnák Anikó nénit, de nekem kételyeim vannak. Jó, ő, ez biztos számomra is. Ám akkor miért indulnak olyan nehezen a reggelei, miért panaszkodik olyan sokat, hogy vele senki nem törődik, miért bámul elkeseredett arccal oly sokszor maga elé, mikor azt hiszi, senki sem látja?

Szerintem, mert ránevelték, hogy ő önmagában nem értékes, annyit ér, amennyit másoknak nyújtani tud. Ha nem ő ad, ha rá van utalva másokra, gyötrődik belső értéktelenség érzésétől. Nem tud pl. kérni. Szégyelli, hogy ő nem mindenben önálló. Az elfogadással is gondjai vannak; szinte elvárja, hogy ráerőltessék a segítségüket vagy ajándékaikat mások. Szégyelli belátni szükségleteit, azok „önzések”. aztán persze kifakad vagy összeomlik.

Paul Hauck („Légy jó önmagadhoz!” és más önsegítő könyvek szerzője) kifejezésével élve: Anikó néni „önsorsrontó”, „önhanyagoló”, aki a Biblia azon Aranyszabálynak nevezett tanítását, hogy „Szeresd felebarátod, mint önmagad!”, átírta: „Szeresd felebarátod jobban, mint önmagad!” Meg is van az eredménye: lelki kimerültség, depresszió árnyéka, érzelmi zavarok.

Nagy bátorságra lenne szüksége ennek a néninek: szembenéznie bevésődött gondolkozási útjaival, melyekkel valószínű nincs is igazán tisztában, csak „azt teszi, ami a helyes”, amire nevelték. És kitartásra, meg a környezete támogatására: bevésődjön, hogy ő önmagáért is értékes, hogy nem szégyen másokra utalva élni, ha ez valóban szükséges, hogy vannak igényeink, amelyeket tiszteletben kell tartanunk, vagy csúnyán kitolunk magunkkal. Már az Isten akaratával szegülünk szembe, és fizetjük is az árát ilyenkor.

;-)

Zoli

Női Sors

Csak illusztráció

Csak illusztráció

Húsz éves koromig gondtalan volt az életem. A  szülök szerettek bennünket, befejeztem a középiskolát, és még munkát is kaptam. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert édesanyámat megtámadta a gyilkos kór: a rák, és hamar el is távozott az élők sorából. Én nagyon összetörtem, mert egy igazi jó anya és barátnő volt, akivel megoszthattam minden örömömet és bánatomat.

23 évesen férjhez mentem, majd két évre megszülettek az ikrek: egy fiú és egy lány. Az öröm teljes volt mindaddig, míg egy este arra lettem figyelmes, hogy mintha a lánykám színe megváltozott volna, és nem úgy lélegzik, mint ahogy elvárható. Gyorsan felkaptam, és az orvosi rendelőbe futottam vele. Mire odaértünk, addigra egy kicsit helyrejött. A doktornő azonnal a kórházba utalta kivizsgálásra. Később kiderült, hogy a tüdejéről nem tisztult le a hártya, noha egy hónappal hamarabb születtek, de mivel a súlyuk megvolt, nem tették őket inkubátorba. Sajnos így küszködtünk öt éven keresztül. Aztán jött a legnagyobb csapás, amire soha az életben nem gondoltam volna. A nagynéném temetéséről hazatérve azt kellett meghallanom, hogy a fiam a kórházban van, élet és halál közt. Csak éjfélig bírta a szervezete a küszködést, és akkor meghalt. Mindössze négy éves volt. Halálát emberi mulasztás okozta, mert anyósomék tudták, hogy mit evett meg, és mégsem segítettek rajta, mert sajnálták azt a pár dinárt az autóra. Vagy akár kérhettek volna más segítséget is, hiszen a főút mellett laktak, vagy pedig a szomszédtól, annak is volt autója. Később egy orvostól tudtam meg, hogy a gyomrában mérgezett kolbászt találtak és aznap ette meg.

A rendőrség nem tett semmit, még a boncolási eredmény is eltűnt, mire odaértem. Rá egy évre a lánykámat is elvesztettem, mert nem fejlődött vele a tüdeje, és a szervezet nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Ezeken mind egyedül kellett körösztül mennem, mert a gyerekeim apja nem segített.  Talált magának egy másik nőt, és vele múlatta idejét, miközben én a kínok kínját éltem meg a szívemben. A lánykám halála után hét hónapra visszaköltöztem a családi házba, és elhagytam őt.

Egy év múlva megint férjhez mentem, újból született két gyermekem, ismét fiú és lány. Szerencsére ők egészségesek lettek, és már szép nagyok. A kálváriám úgy két évvel ezelőtt kezdődött megint, amikor a lányommal elolvastuk az üzeneteket, amit a férjem oldalán találtunk, az interneten. Sokkoltak bennünket az ott látottak. Én rögtön megkérdeztem  a férjem, hogy ez most micsoda, mi is akar ez egyáltalán lenni, mire ö azt válaszolta, hogy ez semmiség, csak barátság. Sajnos a dolgok csak folytatódtak: este 11 után senki se ülhetett géphez, mert óra pontossággal működött a találkozás. Pár hónap múlva már nem bírtam ezeket, és kifakadtam, hogy legyenek szívesek, és ezt fejezzék be, mire a válasz egy pofon volt. Ez akkor lehűtött annyira, hogy el akartam hagyni, de a lányom kérlelt, hogy ne tegyem, inkább segít, hogy szétszedjük őket. Nemsokára sikerült is megtudni a jelszavát, és olyan szép üzenetet írtam a férjem nevében, hogy egyből letiltotta. Sajnos emiatt maradt egy kis szakadék  köztünk, ami meg van még a mai nap is. A hölgyet is nemegyszer figyelmeztettem, és tudván tudta, hogy mi zajlik a házasságunkban. Ennek ellenére nem volt hajlandó, és csak tovább írogatott neki. Később kiderült, hogy ha igent mondott volna a férjemnek a nő, akkor már rég nem lettünk volna együtt.

Ma némileg elhidegülve, de együtt élek a második férjemmel, két gyermekem apjával.

 

 

Megterhelt Nő

Szuszog, kipufog, lenyugszik. „Mit akar a nő?” – lezárás.

Mörk Leonóra - Milyen szép ezen a képen... Tudom, ez erős váltás, de kit érdekel. Telt, érett, mély színek közt, egy nyugodt, derűs, nőiesen magabiztos és érett Nő. Mint egy érett barack, esküszöm kedvem támadna megkóstolni. Biztos lédús. Na, álmodott a nyomor egyet ;-)

Mörk Leonóra – Milyen szép ezen a képen… Tudom, ez erős váltás, de kit érdekel. Telt, érett, mély színek közt, egy nyugodt, derűs, nőiesen magabiztos és érett Nő. Mint egy érett barack, esküszöm kedvem támadna megkóstolni. Biztos lédús. Na, álmodott a nyomor egyet ;-)

A Férfiak Lapja kétségtelenül erős blogos jelleggel bír. Aki nem ismer eléggé, könnyen félreértheti egy – egy cikk mondandóját (meg néha hüjeséget is írok, azt aztán ki nem lehet magyarázni, legfeljebb belátni, és megpróbálni helyrehozni.) Gedainé Kölnei Líviával, a Talita.hu keresztény feminista portál egyik alapítójával és szerzőjével beszélgettünk a neten, az ezt megelőző, Nők Lapja cikkre reagáló cikkről. (Jó mondat volt, ugye? Megismételjem? :-) ) Segített a beszélgetés kicsit magamba nézni, megvizsgálni, mi is történt bennem, miért reagáltam úgy, ahogy? A nyitó írás a Nők Lapja ezévi (2014 – es) július 2. – i számában van, Mörk (vagy Merk? Ma adtam oda a Nagymamának azt a lapszámot, utánanézni se tudok. Így kell jópofaságnak feltünteti a lustaságot.) Leonórától, „Mit akar a nő?” címmel. A kiadótól a lapszám egész biztosan a megjelenés után még jó ideig megrendelhető. (Tökre becsszó, hogy nem kapok százalékot utána, de nem szeretem a túlságosan passzív olvasót. Iszonyúan rá vagyunk szoktatva, hogy ki van nyalva a hátsónk. Aki nem hiszi, tényleg járjon utána! Pont, mint a népmesében.)

Tehát Leonóra („904 – ből” – aki nem érti, kérdezze Szűcs Juditot!): jól végsorozta (tuti akaratlanul, hiszen nem is ismer) a patriarchális ösztöneimet. Kb. mint mikor Julcsi Apa elé áll, hogy márpedig igenis miniszoknyában és tanga bugyiban megy a dizsibe Jocóval. Apa persze üvölt, mint sakál, Julcsi hallgatja, míg el nem unja, aztán szépen elmegy miniben és tangában a Jocóval a dizsibe. Mert tudja, hogy az apja úgyse nyúlna hozzá egy ujjal se, csak a szája nagy.

Apuci pedig szépen leül a konyhaasztalhoz és azon gondolkozik, hogy 1. nincs semmi hatalma ezen a lányon, azt csinál, amit akar. 2. baszki hazajön felcsinálva – ennyire húzza a Jocót, az vagy fél kiló nyugtatót kell, bevegyen, vagy ami jön, annak majd a végén lesz köze némi elnyugváshoz. 3. ez a Jocó egyáltalán nem biztos, hogy érett az apaságra 4. mert a kurva kölke választhat, hogy akar-e apa lenni. De a Julcsi nem. Vagy meg kell ölnie a saját gyerekét.

Ugye, milyen jó, hogy a nők tökre felszabadulnak szexuálisan? Szabadon lehet belevinni a férfiakat a felelőtlen szexbe. Mert egy férfi baromi könnyen tűzbe jön. És innen már cefetül bonyolódik a képlet, mert pl. egy férfit is meg lehet alázni azzal, hogy olyan helyzetbe viszik bele, amiben már nem tud leállni, de valójában nem akarja. És utána szembe kell néznie magával, és ha senkinek egy szót se szól, akkor is bele kell néznie addigi barátai, és legközvetlenebb hozzátartozói szemébe. Csak míg azok képesek lesznek ezt nyíltan megtenni, ő már többet nem. És ez egy lelkiismeretes férfi!

Viszont nagyon sok férfire igaz, hogy „f.sz feláll, ész megáll”. A saját orgazmusán kívül alig érdekli valami az ágyban. És lesz.ja mit okoz ezzel a nőnek. Akár a másiknak otthon, ha megtudja. Vagy a gyereknek, aki egy hipp-hopp kaland után a világra jön, de soha nem fogja ismerni az apját, csak vágyakozni utána. Vagy hipp-hopp kaland, hipp-hopp megoldás: pl. Amerikában kisavazzák az anyából.

A cikk (az eredeti) miért nem próbálta meg a kutatási eredményeket összekapcsolni az elkötelezett, intim párkapcsolat igényével? Mert azon belül viszont ez a női természet, már nagyon sok örömet tudna okozni a párjának, aki úgy gondolom, ha csepp józan esze van, és iciripiciri becsületessége, akkor nagyon-nagyon meggondolja valaha is ki-, vagy félrelépjen-e? Mert mit adhat a másik, amit az asszony otthon nem? Akivel biztonságos a szex, mert tuti egészséges; akit ismer, csomó közös élményük van, és ráadásul állnak az intimitásnak azon a fokán, (ha van elég merszük hozzá) hogy egymással kellően gátlástalanok legyenek. Oda – vissza.

Mert egy elkötelezett kapcsolaton belül? Adj neki! – miért ne? De azon kívül? Rohadt egy rizikó, és érzelmi, intellektuális téren sehol nincs, mert egyetlen éjszaka alatt nem lehet odáig fejlődni.

Nos, akkor én most zártam le a témát.

;-)

 

Zoli