Amikor Isten Szerelme fájdalmasan kegyetlen (Dávid és Kata története)

A szerelem emlékei: Cardiff

Dávid egy jóképű, érzelemgazdag fiatalember, jó állással. Kata modellkedett, tanult, intelligens, finom nő. Mindkettejüket érdekli a világ és bensőséges, gazdag kapcsolatuk volt. A történetüket Dávid meséli el.

Nem szeretném a személyazonosságom felfedni. Ne haragudjatok érte, de intim történetet mesélek, és most éppen nagyon nehéz szakaszában járok.

Ott kezdődött, hogy 1997-ben, én friss diplomásként éppen a Kata szomszédjába költöztem, Debrecenbe. Nyolc gyönyörű évet kaptunk. Egy nyaraláson a Rhodos szigeteken voltunk, és azt mondta nekem, ” Ha egyszer meghalok, itt szórd el a hamvaimat a tengerbe!” akkor nagyon haragudtam, hogy gondolhat fiatalon ilyenre, na meg az elvesztés gondolata is lehangolt.

Dover, Kent

Bár gyönyörű időt töltöttünk együtt, de egyúttal sokat is voltunk távol egymástól. Én dolgoztam, ő tanulás mellett modellkedett, sokat utazott. Majd Nyíregyházára került főiskolára, még ez is növelte a távolságot köztünk. Egyszer egy átbeszélgetett éjszaka után meg beszéltük, hogy szakítunk.

Két évig nem volt neki és nekem sem senki, igazából még vele is és nélküle is voltunk. Nem sok idő után az akkori fotósa beleszeretett, hogy is ne lett volna így, sokat voltak együtt, utaztak együtt, és Kata: gyönyörű. Én is új kapcsolatba léptem, akadt, hogy találkoztunk, előfordult, hogy telefonon beszéltünk, de az én szívem akkor is érte dobogott. Hét év telt el nélküle, míg egyszer rájött, hogy a párja csalja, és elég rég.

Nagyon csúf szakításuk volt. A férfi eladta a Kata autóját, aláhamisította a nevét, hisz az adatai adva voltak, még a Kata saját Kerepesei házából is ki akarta rakni. Azt mondta, hogy oda költözik a nőjével. Az én segítségemet kérte Kata, mert nagyon félt és kétségbe esett, a házból mindent, ami mozgatható volt, az exe ellopott, csak a beépített bútorok maradtak. Védelmembe vettem, vigyáztam rá, míg egyszer észrevettük, hogy ez már több, mint védelem.

Erdély

Újra megtaláltuk egymást, a szerelmet, én a kedvest, akit mindig is annyira akartam. 2014. 04. 12.-én újra együtt. Ő költözött hozzám, Pestre, mindketten dolgoztunk, nem jutott volna idő a kertre, udvarra, a Kata kerepesi házára, meg nagy is az a ház kettőnknek. Jó egzisztenciát teremtettünk magunknak. Katának a munkája rendesen fizetett, mint belső ellenőr dolgozott, én független szakértő vagyok. Ebben az évben szerettünk volna összeházasodni. Január 17.-én indultunk Debrecenbe esküvői kiállításra, ott szerette volna Kata kiválasztani a ruháját, és a ceremóniához szükséges dolgokat.

Grand Canyon

Reggel indultunk el nyolc óra körül. Már az autóban voltunk, és el is indultunk, ám nem sokat mentünk, még nem értünk ki az M3-asra. Kata nagyon erős fejfájásra panaszkodott, rosszul érezte magát, úgy döntöttem, vissza fordulok. De ő egyre rosszabbul volt, azonnal hívtam a mentőket. Szívinfarktust kapott, és az agyában egy másfél cm-es vérrög volt. Megműtötték, a szívében az elzáródott érszakaszt kicserélték, a combjából vettek ki eret, azzal pótolták. Műtét után már nem tért magához, én minden nap ott voltam az ágyánál, és hittem, hogy ő még felébred. Majd 21.-én kétszeri újraélesztés után feladta a harcot.

Elment, úgy, hogy még el sem tudtam köszönni tőle.

Hollywood

Azon az estén is hét óráig voltam mellette, de akkor már hazaküldtek az ápolók. Alig értem haza, megszólalt a telefonom; tudtam, éreztem, hogy baj van. Közölték velem a szörnyű hírt. Amit az elején említettem, hogy Kata mit is kért tőlem Rhodoson: ” Ide szórd a hamvaimat a tengerbe!” Úgy lesz, március 01.-én.

Én voltam az első és az utolsó férfi az életében.

Dávid

Különös dolog ez. Dávid megtalálja élete szerelmét, majd vélhetően különböző életcéljaik miatt kénytelen elveszíteni, úgy tűnik örökre. Hét év telik el, és ismét egymásra találnak. Szerették az életet mindketten, lentebb egy fotó összeállítás vár az együtt bejárt helyekről. Mind saját fotó. Kibontakozik a szerelmük, beérik, elköteleződnének egymás iránt, ez bizony a hosszú utat bejárt ember célegyenese. És

Las Vegas

Dávid napokon belül elveszíti a kedvesét, minden előzmény nélkül. Teljesen tiszta a helyzet: a felelős csakis Isten. Nem a Sors, nem a vérrög, ezek eszközök.

Mit lehet mondani? Egy igazi férfi mindig vállalja a felelősséget? Úgy hisszük: igen. Isten férfi? Úgy hisszük igen, és nő is, mert androgün. A felelősségvállalás erénye benne van? Hát különben belénk, férfiakba, és nőkbe honnan kerülne? Ha a teremtményei vagyunk. Azt hiszem, a válasz: az Idő. Hogy kaptunk időt, hogy időbe telik, míg Ő valamit felépít, és idővel sok mindent megértünk. A remény, hogy Ő tisztában van vele, kitől mennyit kér, és arányosan fizet, sőt ajándékot is ad hozzá: ha emberhez méltón próbálunk élni. Vagyis tesszük az ő akaratát.

Los Angeles

Így van? Vagy csak belemagyarázás? Jobb, ha nincs ez a támaszunk? Egy kegyetlen és cinikus világban jobb hinni? Egy pici vérrög embert lelkileg karóbahúzó hatalmában? Ahol őrült véletlenek, és extatikus szerencsék követik egymást? Ez mesének jó, de megélni, a bőrünkön tapasztalni? És a szentek élete hogy fér bele egy kegyetlen és megváltoztathatatlan világ képébe?

Dávid most küzd, éspedig Nagyon. Barátaival, életösztönével, józan eszével és azzal a hittel, ami adatott néki. Idővel még meg fogjuk kérdezni, hogy alakul a Sorsa. Igazat mondott – e Jób, hogy „Bár megsebez az Úr, de be is kötöz utána”. Jól tudta – e Weöres Sándor: „Amit elvesz az Isten, ne sajnáljuk neki odaadni. Megtisztítja, s mikor már tiszta, megkapjuk ismét.”

Nassfeld

Olaszország

Görögország

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

Nos, az élet továbbírta a történetet. Dávid hetekig küzdött, készült a búcsúra, Kata Rhodos – i temetésére. Élte az életét, megajándékozott minket ezzel a történettel, bár ő újra átélte a múltat alatta. Tivább akart lépni, lassan felejteni, és nyitni egy új élet felé.

Aztán hirtelen eltűnt a facebookról, az oldala ottmaradt, de ő nem volt aktív, és magánbeszélgetéseink is megszakadtak. Nem értettem, míg egy közeli barátja, Noémi be nem jelentette, hogy Dávid szintén meghalt. Nem akartam elhinni, de Noémival folytatott magánbeszélgetésünkkor végül is hitelt adtam a barát szavainak. Dávid érzelmi tartalékai elfogytak, emberkerülővé vált, magába húzódott, végül stroke-ot kapott, egy ér megpattant a fejében, és az agyvérzés elvitte.

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen irántunk érzett olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, Ő ki nem sarjaztatja belőlünk, titok marad.

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen Olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, és Ő ki nem sarjaztathatja belőlünk: örökre titok marad.

Eddig a tények. Személyes következtésem: Dávid, nagyon érzelmes, mégis férfias férfi volt. Az oldala tele volt szívből jövő romantikus üzenetekkel Kata számára, virágok és csokrok képeivel, különösen Kata kedvenc fehér rózsáival. Mélyen kötődött Katához, aki védelmezőjét is látta benne. Kettejük intenzív kapcsolata, végül a lány után rántotta a fiút.

S mindez miért? Talán értünk. Élő példája a tiszta és erős szerelem/szeretet erejéről, arról, hogy lássuk picit: van, ami túléli a halált, és ez az ami a számunkra éppen a legfontosabb: mi magunk, és egymás iránti szeretetünk.

És két ember szerelme, ha áttöri is a halál korlátját, még mindig semmi az Isten Végtelen Szerelméhez képest. Én úgy vélem – most lehet kapaszkodni – ez a két ember szerelmük hamvas virágában hirtelen halált halt azért, hogy legalább beleborzongjunk: talán nincs halál, legszebb álmaink igazak, és Isten megért minket, ha hozzá vezetnek, megáldja álmainkat, valóra váltja vágyainkat, mégha szenvedések közepette is.

A fiú neve: Mezei Dávid. Ha igaz, amit elmondtam, a lapja érintetlenül megmarad a Facebook-on sokáig. Ő már nem törölheti. Ismerősöket nem vehet fel. Ha aktív a lap, akkor valaki az ő nevében tevékenykedik, a lap nem hiteles. Elvben más nem tudhatta a belépési kódját…

Zoli

Két zseni tanít Férfinek lenni. A költő és a művész.

Minden vélemény számít!

Ha a vers után folytatódik a lejátszás, az nézze, akit érdekel. Politikai hírek, jobboldali nyafogás az Echo tévében, és hasonlók következnek. Nyafogás, mert tehetetlenül keseredik azon a műsorvezető, hogy mások nem úgy döntenek és élnek, ahogy szerinte kellene.

Felmerül: miért másokat akar irányítani? Elemezze a helyzetet, keressen megoldást, és hittel hirdesse azt! Élő példája, Petőfi mire NEM gondolt. Önállóság, hit és cselekvőkészség, tisztelt Uram! Képes rá. Tegye is! Maga jobboldali. Felteszem, hívő. Imádkozik? Teszi a jót? Ha igen, hol a Lélek ereje? Jézus soha nem nyafizott!

Az újrakezdés filmje: Rambo 4

Minden vélemény számít!

Nem a film agressziószintje miatt 18+ – os ez a cikk. Előre szólok, hogy egy helyen mélyen önfeltáró leszek. Mivel az a rész a bűnről és Isten Irgalmáról együtt szól, esetleges nehéz emészthetősége ellenére is elmesélem. A filmben is van egy hasonló jelenet, ezért el kell mondanom, hogy olyat én is átéltem. És, hogy ez mit jelentett nekem. Ha nem vagy elég érett hozzá, pláne ha gyerek, erről még a szüleiddel is nehezen fogsz tudni beszélgetni. Innen még simán vissza lehet fordulni. A lapon sok más is van, amit nyugodt szívvel ajánlok neked. Az internet megőrzi a cikket, és amikor készen állsz rá, hogy piszkos dolgokkal őszintén szembenézz, nehezen hihetőekkel valamiképp megbirkózz: nos, eljött az ideje a filmelemzés és prófétálás elolvasásának. Bár ez a cikk csak egy másik férfi prófétálásának értelmezése.

Ha itt vagy: kezdjük.

Míg a Rambo első része inkább a valóságot volt hivatott feltárni (valójában a férfiak se háborúznak szívesen, és ennek meg van az oka) a negyedik rész inkább egy vízió, látomás és vágy. Az első rész a jelenről, a negyedik a jövőről szól. Itt már érdemesebb néhány jelenetnél elidőzni, mert mondanivalójuk van.

(Ha a filmmel indítanál, itt találod. Fekete négyszög, bal lent filmindítás, jobb lent teljes képernyőre váltás. Ha nem működik, a Google biztos kidobja, még hol találod meg.)

Eddig többször használtam egy fogalmat, az Igaz Harcosét. Olyasvalakit értek alatta, aki mindent beleadva küzd, tiszteli ellenfelét és sajátmagát is, tud méltósággal győzni és méltósággal veszíteni (majd a haverokkal kiörömködi, vagy kibúsongja magát), kellően tökös, de tiszteli a játékszabályokat is.

Most egy új fogalmat szeretnék bevezetni, és ő a Jó Harcos, vagy a Jó Harcosa. Sly őt álmodta meg. Élőben Sam Childers feltűnő módon ilyen, de tágabb értelemben mindenki, aki tesz és küzd a Közösség Javáért. Sam Afrikában misszionárius és prédikátor, de a gyerekek kényszerkatonaságtól való megmentése sokszor csak géppisztollyal megy. Sam életéről is készült film, Gedainé Kölnei Lívia, a Talita.hu-ról írt egy jó cikket róla, mi itt hoztuk le tőle.

A helyszín ezúttal: Burma. Nagyon hosszú idő óta tartó háború és népirtás zajlik ott. (Bakker, de jó a dolgunk Európában! Nemcsak az életszínvonal miatt. Nekünk mennyi mindentől nem kell félnünk, amitől sokaknak igen. És a magyar életszínvonal bizony nagyon sok országét megelőzi a világon.)

John nem túl messze, (motorcsónakkal talán fél nap lehet) éli békés, látszólag harmonikus egyedüllétben mindennapjait; a természet közelében, vérének megfelelő veszélyes módon keresve meg a mindennapit. Mérges kígyók begyűjtésével és eladásával. Közben halászik és a zsákmányból időnként ad pl. a helyi vallás papjainak. Elvégre jut is, marad is…

Egy kis keresztény csoport érkezik, akik halált megvető bátorsággal vállalták, hogy gyógyszert és némi orvosi segítséget visznek az országba. Johnt kérik meg, hogy juttassa be őket az országba. De ő tudja, mit jelentene ez a számukra nagyon de nagyon valószínűen, és nemet mond.

Ekkor történik meg a csoda. Este a csoport egyetlen nő tagja, mivel más esélyük nincs, hogy teljesítsék küldetésüket, ismét felkeresi Johnt. Egy rövid beszélgetésben elmondja a férfinak, hogy talán csalódott és megkeseredett, de ő hisz benne. Tudni kell, hogy ez a nő szoros kapcsolatban él Istennel. Isten lehel új életet rajta keresztül John, a felszínen békés, de belül sebzett és magányos lelkébe. Majd a végén látjuk meg, mennyire így van ez.

Másnap úton vannak Burma felé.

Nos, én egy pornófilm nézése közben találkoztam Isten ilyen kegyelmével. Nem azt mondom, hogy helyes pornót nézni, hanem azt, hogy az Isten Mindenható. Világos, ha nem küzdök tőlem telően a pornózás vágya ellen, és ha nem járok naponta Ővele, mindez nem történik meg. Ki-ki utána néz, egyik és másik mit is takar. Nem csak elfojtást, illetve többet a Rózsafüzérnél. A lényeg: vannak feltételei az ilyen kegyelmeknek.

Egy orosz lány adta magát oda egy fiúnak. Szerintem nem volt szerelmes a srácba, csak kurválkodott, láttam már szerelmes nőt is pornózni, belőle kiáradt valami plusz a férfiba: itt nem. De a lány őszintén és kedvesen odaadta mindenét a srácnak. A szépségét, a testét, és az önzetlen figyelmét. Mert a pénzt akkor is megkapja, ha lelketlenül csinálja, csak savanyúan ne, mert azt senki nem nézi meg. Ekkor éreztem azt, hogy a Szűzanyán keresztül lehajol hozzám Isten, és azt mondja: „Látod, Zoli, milyen mocskos is vagy? És így kellesz nekem. Csak kövess engem! Majd, ahogy mondom.” Lehet ekkora szerelemnek ellenállni? Biztos, de szerintem nagyon hülye, aki megteszi. A mai napig pornófüggő vagyok, de a helyzet tényleg komolyan és sokat javult, és javul tovább.

Van itt a filmben egy izgalmas jelenet arról, hogy szabad – e erőszakot alkalmazni, de nem mesélem el, nézzétek meg, mi most csak gondoljuk végig! Ha a rendőr nem használ néha fegyvert, ha a szülő nem üt időnként a gyerek fenekére, ha a gyerek a szívóskodó osztálytársát nem tanulja meg időnként helyrerakni, elég pokoli „szelídségben” fogunk élni. Csak azt kell tudni: az az utolsó, hogy ütünk; annyit ütünk, amennyit feltétlen szükséges, és utána illik megpróbálni rendezni a sorokat, ha az szükséges. Néha azonnal, néha kicsit később, embere, helyzete válogatja. Mert nem fájdalmat akartunk okozni, hanem magunkat, vagy a kialakult rendet, vagy a jót megvédeni. Még valami: veszíthetünk is. Ártatlanul kikapunk, és minket vernek földhöz. De van olyan vereség, ami akkor is megéri.

Nos, John visszatér a házába, és éli az életét, míg a csoport tiszteletese meg nem jelenik nála a hírrel, hogy a csapatnak tíz napja otthon kellene lennie, de semmi hír róluk. Szeretné, ha John elkísérné a felbérelt zsoldosokat, akik kiszabadítják a híveket.

A zsoldosokban nem teng túl a harci morál, és ha John nem tekintené szívügyének a nő, és a nő hozzátartozói és barátai kimentését, a lelkészt meglopva (pénzét megtartva, a vállalt feladatot meg sem próbálva teljesíteni) távoznának a veszélyes területről. De John rákényszeríti a csapatot, egy a parancsnok szemétől centiméterre lévő nyílheggyel, melynek szára egy pattanásig feszített íjhúrhoz kapcsolódik, hogy teljesítsék a kötelességüket, és harcoljanak Isten Népért, ha már egyszer elvállalták.

A szabadítás közben van egy durva akciójelenet. A keresztény nőt éppen meg akarja erőszakolni az egyik katona, amikor John odaér. A jelenet szerint a volt katona puszta kézzel kitépi a másik férfi torkát. Ennyire felháborítja, amit az tenni készül. Persze gondolhatna rá, mekkora öröm ezt a nőnek végignézni – de ez nem az a pillanat. Amúgy meg: nincs mese, beleszeretett.

Végül, bár nem mindenkit, de sikerül kimenteni, és a helyi burmai ezred is megsemmisül. John szerény búcsúja a nőtől mélyértelmű még. Nincsenek is egymás közelében, de John látja a kezet, amely hálásan int, és ő öntudatosan visszabólint. Nem vette el, ami a másé, és megőrizte a tisztaságot.

S hogy a nő lelki csókja mennyi életet támasztott végül a férfiben? Az utolsó jelenetben John épp úton van a még életben lévő apja farmjának kapuja felé, akihez tán az első rész óta nem ért oda…

;-)

Zoli

Lelkileg kallódó fiúknak

Minden vélemény számít!

Liam Neeson, a Taken első részében (Elrabolva) Egy aggódó apa, aki elrabolt gyermekéért mindent meg akar tenni.

Bevezetés:

Nem kezdeném mérgesen, ha nem érezném magam SZINTE teljesen tehetetlennek. Na, de azért valamit mégis tehetek.

Azon tinik számára, akiknek ez szól, néhány tévképzetet szeretnék eloszlatni a karate (vagy ökölvívás, vagy általában bármilyen küzdősport) menetével kapcsolatban.

1. Képzett edzők dolgoznak ott, akik mind fizikai, mind elsősegélynyújtó, mind pedagógiai értelemben tanultak.

2. Nem az ellenség táborába küldelek, hanem szövetségesek közé. Nem alázni és megverni vannak ott, hanem hogy megtanulj azzal szembenézni, ha idegenek akarnak megszégyeníteni, vagy fizikailag is megtámadni téged, vagy azokat akik fontosak neked, vagy akik rászorulnak a védelmedre.

3. Fokozatosság – egy kezdő még nincs úgy terhelve, mint egy haladó. Lépésről – lépésre vezetnek be a küzdő és védőtechnikákba, a szükséges emberi alapokat is megtanítva hozzá, hogy becsületes, jó értelemben vett hétköznapi emberként tudjál élni mindazzal, amit megszerzel.

4. Te irányítod a haladásod. Vannak normák, amiket az edző közvetít, vannak, amit a csapat alakít ki, de végül te döntöd el, ebből mennyit fogadsz el, és ehhez mennyit teszel hozzá. Ha végképp nem megy a beilleszkedés – akkor leszel elküldve. De még mindig vannak másik csapatok.

Szóval Hajrá, lelkileg kallódó fiúk!

Pótapátok

Tárgyalás (avagy miért is kezdtem úgy, hogy „dühöngök”?):

Kedves tini pajtikáim, EZÉRT én K-ra szégyelném a pofám. Bírlak titeket, de ezek balf…ságok! Személyes beszélgetésekből tudom mindezt.

a) mértéktelen ivászat, a haverokkal éspedig márkás és tömény szeszekkel (vagyis sok pénzt áldoztok arra, hogy erős mérgekkel tartósan tegyétek magatokat tönkre. És a ti korotokban még egy egész emberi életről van szó.)

b) a tanárok kiidegelése, hogy lehetőleg már úgy menjen be az osztályba, hogy gyomorgörcsük van. A tanár nem ember, vagy mi van?

c) csúnya beszéd (jó ebben én sem vagyok patyolat, de legalább mértéket igyekszem tartani. Azt hiszem.)

d) részegen autót vezetni (volt, aki azt is megírta, hogy világításom sincs.) KO. Virít a sötétség.

e) szülők becsapása, hol vagytok, és mit csináltok. Ti terroristák gyerekei vagytok?

Fiúk! Ha tényleg olyan tökös gyerekek vagytok, mint állítjátok, gyertek szépen küzdősportot űzni, két éven belül versenyezni, nyári táborokat végigcsinálni (ahol nincs ám ott apu meg anyu, orrot törölni!), aztán ÉN fogok ELŐTTETEK fejet hajtani.

A Budoka Karate Sportegyesület pl. Szombathelyen is tart edzést. Az edzője tavaly világbajnok harmadik helyezett volt harcban. Nem katában, harcban. Pedig a formagyakorlat is szép.

A Karate Do egyesület szintén jelen van Kőszegen és Szombathelyen.

A Sakura egyesület még versenyeket is rendez.

Ökölvívás is tutira van Szombathelyen, mert Kőszegen pl. interjút készítettem a volt edzővel, aki helyett már fiatalabbak viszik a stafétát. Akkor a megyeszékhelyen csak jobban kell, legyen!

És országszerte vannak sportegyesületek, a küzdősporton túl is! Futball, triatlon, tenisz, íjászat, úszás, ha mozogsz mellette, még a sakkot is idesorolom. Versenytánc, balett (pontosan olyan nehéz, mint amilyen könnyednek látszik!) Csak rajtatok áll, és a szüleiteken, váltok –e Igaz Harcossá, a Fair Play szabályai szerint. Sok mindent meg fogtok tanulni, amire majd később jöttök rá, hogy az Élet is úgy működik.

Louie Zamperini olimpikon jelmondata volt: „You make it, you take it!”, „Ha megteszed, viheted!” Én még ezt tenném hozzá, mert ez így túl tömény: apró lépésekben, nap, mint nap, minden előrehaladásnak örülve, nem hasonlítgatva az eredményeket, haladj a célod felé! Ha két lépést megtettél egy nap, már előbbre vagy! És így a sport megtaníthat arra, hogy józan csapatjátékosként, örömtelien, a saját életed éld.

Megéri?

Na, vissza, kicsit még dühösködni.

Azt hiszitek, akkor vagytok Valakik, ha kiakasztotok engem, vagy más felnőttet az ostobaságaitokkal való dicsekvésekkel? Vívjátok ki a tiszteletemet, azt a kutya mindenit! AZ lesz teljesítmény. Tessék pl. egy fiú, akit tisztelek.

Tudjátok, hogy az a kis tökös középen kiállt a mellette álló fiatalemberrel? Se övfokozatban, se életkorban a közelében nincs. De megpróbálta. Sok érmet szerzett már, és még sokat is fog, és már most előfordul néha (pedig még csak narancssárga öves, vagyis a mester vizsgáig még minimum hét komoly megmérettetés áll előtte), hogy tíz-tizenöt percre edzésen kicsiket bíz rá az edző. Ha így folytatja, szerintem maximum húsz év, és shihan, Nagymester lesz. Bár a szabályokat nem ismerem pontosan, az életkora miatt lehet, valamivel hosszabb az idő.

EZ tiszteletre méltó. Viszont nem elvárás, mert azért erre kevesen képesek. Küzdősportot űzni, erőt fejleszteni, öntudatosabbnak lenni a valamire, (és nem a semmire, hogy vagy, mert azt egy fűszál is elmondhatja) FEGYELMET ÉS TISZTELETET tanulni, és örömteli mértékkel duhajkodni – na ezért érdemes ilyen csapatokba belépni.

Befejezés:

A fiút egyébként Bálint Győzőnek hívják. Méltó a nevéhez.

;-)

Zoli

Tartósan túlpörögve

Minden vélemény számít!

A rajztanárnőnk többször mutatott egy képet egy rabszolgáról, aki meredten figyelt, mert az élete forgott veszélyben, ha bármilyen hibát ejtett. A mai kor embere is feszülten figyel. Hiszen bármikor elvesztheti a munkahelyét, partnerét, otthonát, vagyonát. Kitúrhatják. Túl stresszes. Szorong, fél, retteg. A belső szervei az ilyen drukkos állapot miatt sok gyomorsavat kapnak, sebesek, fekélyesek lesznek, véreznek. Elvéreznek a rohanásban az emberek. Láttam, tömeg vár tükrözéses vizsgálatokra. Sietnek, rohannak, feszültek. A test nem ilyen ritmust igényelne. A zsír mellőzendő, olvassuk sok helyen- így nincs ami kikenné, védené a belsőnket.
Popper Péter írta: „Az ember állandó készenlétben van.” Úgy mondanám: szinte térdelő rajtban, ugrásra készen. Szerinte ezért van ennyi cukorbeteg. Az ősember, ha elment a mammut, lazíthatott, de a mai kor embere a munkahely után kocsiba ül, ahol ismét sorozatos stressznek van közlekedés közben kitéve. Rohanásban élünk. A net ritmusa sem emberi. Az ember elmélázna. A net felvillant, kapcsol pillanatok alatt. Egy pszichológia konferencián többször is hallottam: „A tv csatornák közt szörfözve az agy épp csak felfogja a híradó képeit, és már vált is a kép. Ideje sincs az elmének, hogy végig gondolja, ráhangolódjon feldolgozza, lereagálja.”

Vagy itt, a Facebook-on, a fal képeit görgetve sem dolgozzuk fel az új információkat alaposan. Lehet, hogy igényeljük is a pörgést. Folyton energikusnak kell lenni, és ettől aktívnak és fontosnak érezzük magunkat. Persze ettől még árthat. Törekednünk kell tehát rá, hogy legyen mód lazításra, relaxálásra, oldódásra.

:-) Kati

Kis férfilélektan (Rambo 1 és 4) I. rész

Minden vélemény számít!

Régi film, máig ható tanulságokkal.

Sok idő telt el a két film készítése között, mindkettő igazi férfifilm, a harcosról és annak harcáról szól. John Rambo, a főszereplő: Igaz Harcos, vagy tomboló őrült? Nem lényegtelen kérdések, különösen, hogy rengetegen látták a filmeket, hiszen a legendássá vált színész, Sylvester Stallone alakítja őt mindkétszer, sőt a második film gyakorlatilag teljesen az ő alkotása. Az őszinteség kedvéért ide kell írnom (bár aki nem látta, szerintem az is sejti), hogy durva, agresszív jelenetek sorával van tele mindkét film, és különösen a másodikban a szélsőségig vitt rombolás (éspedig emberi testeké) látható, szóval gyerek csak felügyelettel és utána szülői beszélgetéssel nézze meg, amelyben minimum annyit mondjon el a szülő, hogy a valóságban hogyan működnek és mire képesek azok a fegyverek, amiket bemutatnak. És egyáltalán miért vannak? Rambo indítékait megpróbáljuk itt megbeszélni.

John Rambo Vietnámi veterán. Részt vett az Amerika által Vietnám belügyébe való katonai beavatkozásban, amit ma Vietnámi háborúnak hívunk. Ez egy nyolc évig tartó háborús akció volt, melynek lényege, hogy Indokínában a kommunizmus ne nyerjen még nagyobb teret, és ezzel együtt az imperialisa nagyhatalmak befolyása maradjon meg. Tehét ideológiák csaptak össze, és ezzel együtt az azokat képviselő emberek, kormányok, gazdasági rendszerek. Tudni kell, hogy a háború a kettészakadt Észak és Dél Vietnám között zajlott, ahol Északot a kommunista Kína és Szovjetunió, míg a kapitalista jellegű Dél Vietnámot Amerika támogatta. Külföldi katonák csak Amerika részéről harcoltak. A háborúról és borzalmairól hű képet fest pl. a Szakasz (Platoon) című, több Oscar díjat elnyerő film.
John, és az ő történetének számunkra fontos háttere ennyi, amúgy egy tipikus amerikai átlagfickó, kétkezi munkával kereste meg a kenyerét a háború előtt, és most, visszatérve, próbál beilleszkedni kényszer által elhagyott hazájába, (nem önkéntesként ment) és egzisztenciát szeretne építeni. Munkát, lakhatást, és idővel minden bizonnyal párt is keresne.
Helyzete nem ilyen egyszerű. Otthon a vereség szégyenét és hogy általában (szerintem jogosan) egy igazságtalan háborúnak ítélt harcból jön vissza, lelkileg el kell hordoznia. Ha megemlíti, hogy veterán, kevesen állnak vele szívesen szóba, hiszen a vereség ízéből senki sem szeret részesülni, és nagyon, de nagyon könnyű őt azonosítani azoknak a döntésével, akik elrendelték amerikai férfiak besorozását. John egy fickó a tömegből: arra nevelték, a kormány jó, a hazát képviseli, és rendelkezéseit törvénytisztelő módon végre kell hajtani. És az apja biztos legalább párszor hozzátette: „Amúgy fiam, hidd el, akkor jársz jobban, ha nem lógsz ki a sorból. Úgyis ők az erősebbek.”
Tele van lelki sebekkel: gerillaháborút folytattak, ahol az ellenség bárhol feltűnhetett, ahol egy őrzőtt katonai táborban veszélyes volt nyílt szinen kinyilvánítani ki a tiszt és ki nem (pl. tisztelgéssel megadni a tiszteletet egy katonai döntéshozónak) mert a messze hordó, távcsöves mesterlövészpuska golyója szélnél sebesebben hatol át az őrszemek között, valamint aknamezők és drótakadályok felett.
Az állandó veszély nemcsak állandó nyomást jelent, de azt is, hogy kegyetlenül erős helyzeteket kell megoldani. Pl. szűk, föld alatti alagútrendszerből kifüstölni az ellenséget, ahova egy pisztolynál többet nem vihetett magával a katona, és még rohamsisakot sem – nem tudott volna kellően szabadon mozogni. Teljesen nyílt célpont. Csak a két fél gyorsasága és pontossága, valamint lélekjelenléte dönti el, ki marad ott és ki tér vissza az alagút egyik vagy másik oldalán.
Arra az időre (1960 – as évek) a hadászat már olyan robbanó és egyéb eszközöket fejlesztett ki, melyek révén borzalmas sebeket lehetett ejteni, végtagok szakadhattak le, belek ömölhettek ki, és a tiltott eszközökről ekkor még nem is beszéltünk. (Pl. a dum-dum golyó, melyet egyszerű lőszerből némi reszeléssel el lehet készíteni, és az emberi testbe csapódva szétnyílik, és nem „pusztán” átlyukasztja azt, de hatalmas darabot tép ki belőle, vagy napjaink olyan lövedékei, melyek nem ölni: sebesíteni és kínt okozni hivatottak. Tüskékkel szórják teli a testet, amik még deformálódnak is becsapódás után, és csak nagy erőfeszítéssel és sok munkával lehet eltávolítani, ha a mentő műtétet egyáltalán kibírja a sebesült, hiszen sokáig tartó, aprólékos munkáról van szó, amely alatt végig vérzik. Vérzéscsillapítás mellett is. Az a logikus (és következményeiben perverz) megfontolás áll emögött, hogy minél hamarabb lehet nyerni, ha pszichológiailag és anyagilag gyorsan kimerítik az ellenséget. A sebesültek és szenvedők pedig lekötik az erőforrásokat.
Nos, John Rambo dum-dum golyóval és tüskelövedékkel nem találkozott, de kegyetlen csapdákkal igen. Pl. katonai dobozzal, amibe térképeket, és hadműveleti terveket tettek, tudva, az milyen értékes az ellenségnek; ám, ha a terveket valaki megmozdította, az alá rejtett robbanóanyag működésbe lépett. Biztos halál. És lelki csontrepesztő a csapatnak, amelyik látta mindezt.
Nem mesélem el a filmet, vannak benne látványos akciójelenetek, megelevenedő gyilkos iszapfal, motoros ugratás, és géppuskával betontető átlövése, a lényeg ennyi: senki nem figyel igazán Johnra. Egy csavargó a rendőrség számára, amely nem tud mit kezdeni száz férfipróbát kiállt, és egyben nyomorékká görcsösödött személyiségével, aki hallgat, visel, és keresi a boldogulását – mert férfi. Ezt tanulta, és ebben hisz. Erősnek kell lenni, otthont kell építeni, és gazdaságot létrehozni. Ugyanakkor a végletekig zárkózott, nem képes magától megnyílni. Többek közt, mert először is szembe kéne néznie vele, hogy gyenge és gyengéd ő is belül, mint mindenki, akinek lelke van; másodszor fájdalmak izzanak benne, amire a harc hevében az egyetlen válasz az volt: szorítsd össze a fogad, és koncentrálj a dolgodra! És ő nem fog veterán körbe járni, és puhány módon elzokogni mi minden bántja belül. Nem képes szembenézni azzal, hogy nem mindig férfias.
Ám hosszú hatalmi játszámázás után (amire a film akciójelenetei épülnek) mégis megteszi, amikor a „rossz apa”, a helyi rendőrfőnök (aki nem hajlandó lehajolni, megérteni és észrevenni a lelki páncél mögött a bajba jutottat) eljut arra a pontra, hogy „renitens fiát”, John Rambot, nem nevelheti meg, és szoríthatja a sablonjai közé, pusztán mert erősebb (nek hiszi magát). A betont átütő golyók őt is komolyan megsebesítik. Eddigre azonban józanabb emberek elküldetnek a „jó apáért”, John egykori feletteséért. Az ezredes ismeri a férfit, tudja, miken ment át, és akinek éppen ezért a tiszteletének és megbecsülésének az elvesztésétől sem kell félnie volt katonájának. Neki képes bömbölve az arcába zokogni: (Apa!) „A háború borzalmas!” (És ráadásul hiába tettem meg mindent, amire képes voltam, mégsem szeretnek érte.)
Végül minden kibogozhatalannak látszó lelki görcs mélyén egy egyszerű igazság áll.

Zoli
folyt. köv.

A kibírhatatlan szent férfi, és csendes társai.

Minden vélemény számít!

Vincent valójában nem létezik. Theodore Melfi találta ki, aki a St. Vincent vígjáték forgatókönyvírója és rendezője. De nehéz lenne velem elhitetni, hogy amiről írt, és amit megalkottak a kollégáival, annak semmi köze sincs az élethez.

Ezúttal nem mesélem el az egész filmet, csak ami ahhoz kell, hogy egy jó lendületet adjon. Nos, ő itt alul, Vincent. Vietnámi veterán, aki kimondja, amit gondol, úgy véli mindenkinek elég erősnek kell lennie, hogy bírja az Élet gyűrődéseit, és szent kötelességének tartja, hogy ha úgy jön ki: ő is gyűrjön egyet másokon.

Bill Murray, akit végtelenül tisztelek, mert rengeteg filmben alakított főhőst, ahol vagy vidámságot akart hozni az életünkbe, vagy érzelmesen (érzelgősen? Ki tudja, hol a határ?) arra tanított, hogy EMBERNEK kell lenni. És ez azzal is jár, hogy ilyen könnyen sutba dobhatónak látszó dolgokkal, mint szív, barátság, érzelmek, segítségnyújtás törődni kell. Billy Crystall-t és Chevy Chase-t tartom még ilyennek.

Bill Murray, akit végtelenül tisztelek, mert rengeteg filmben igyekezett vidámságot hozni az életünkbe, és/vagy tanított arra, hogy EMBERNEK kell lenni. Nem, nem erkölcsös nyárspolgárnak, hanem aki képes felfedezni, hogyan lehet örömmel tenni a jót. Mindenkivel. Magával is. Billy Crystall-t és Chevy Chase-t tartom még ilyennek. Ha érzelgősek is néha. Egyszerűen anélkül nem megy.

Daka -t, az orosz prostit rendeli magához rendszeresen, cigizik, iszik és egy szemétdomb tetején él. Ja, lovizik. És notóriusan veszít; tartozik: banknak, lovi maffiának, ám a szomszédainak, barátainak nem.

Ám, ahogy Olivér a film vége felé jellemzi, ő nem csak ennyi. A vézna, gyenge és kiszolgáltatott kisfiút egyszer megvédi, aztán pedig megtanítja, ő hogyan védheti meg magát. És ahogy lenni szokott, miután Olivér kivívja a nálánál erősebb fiú tiszteletét, (jól orrba vágja) nagyon jó barátok lesznek. Pl. Dr James Dobsonnal történt ilyen a középiskola idején. Egyik életre szóló barátsága egy kiadós verekedéssel indult. Egyszerűen a fiúknak néha el kell dönteniük, hogy hol a hierarchiában a helyük. Nem baj, ha leghátul, de azért is tessék megküzdeni.

Igaz kényszerből, de Vincent törődik Olivérrel, és a fiú ezért megszereti, és leás az öregember életének mélyére. Háborús kitüntetés kerül elő, mikor a vietnámi háborúban egy kegyetlen csapdából két tisztet mentett ki; vagy a történet az alzheimeres feleségével, akiről már nem tudott gondoskodni, és egy otthonba vitette, de látogatta, és mindig ő mosta a szennyesét. Nem akart lemondani arról, hogy törődjön azzal a nővel, aki neki ajándékozta több, mint a fél életét. Az utolsó években a még mindig szép idős hölgy meg sem ismeri, és ő orvost játszik, hogy az asszony értse, miért megy hozzá rendszeresen. Egy pillanatra, amikor őszirózsákról beszélgetnek, a férfi elsüt egy viccet, és az asszony nevetve megjegyzi: „Mindig olyan vicces voltál, Vin!” De nem, nem tér vissza, és amikor meghatódott férje megszorítja a kezét, és megcsókolja, zavartan húzódik el tőle. És ezt egyszerűen tudomásul kell venni.

Van egy macskája, és igazi csemegével traktálja, míg ő rendszeresen szardíniát eszik. Megszokta, hogy a legjobbat adja azoknak, akiket szeret. Ezért lop gyógyszert, mikor a felesége ellátását már nem tudja fizetni. Egyszerűen túl jó és drága az otthon. Nem a feleségének. Az ő pénztárcájának. Az agyvérzést, és a küzdelmet a beszéd, a mozgás visszanyeréséért ne is írjam, hiszen mindenki megbetegszik élete során, nem igaz? Ezalatt hal meg a felesége, és már csak egy urnát kap az otthontól. Nos, amivel az elején kezdtem, az is mind igaz. Egy trottli. És ez is. Egy szent.

Emlékszem Zoli bácsira, aki már nem él köztünk. Körülbelül egy fél évszázadon át volt cukorbeteg, és hordozta ennek minden terhét. Gyerekkorában az alacsonyabb önértékelést, hiszen ő nem volt olyan egészséges, mint a többiek. Haláláig nem tudta igazán elhinni, hogy nem ér kevesebbet másoknál. Soha nem volt káros szenvedélye, illetve a cigaretta, amit ő képes volt egy nap alatt letenni. Időnként abszurd módon féltékeny volt, de nem volt pokol mellette az élet, tudom, mert ismertem a családját. Sokáig volt rokkantnyugdíjas. És megtanult együtt élni azzal, hogy ő, aki életveszélyes betegként egyedül felépített egy telki kis házat, pedig pl. iszonyú kemény munka volt egy erős gumiszalag segítségével az összes, a felső szintet tartó betongerendát a helyére tenni, és végig a keskeny fal tetején járva; szóval ő immár vakon, nem tudott hasznára lenni a családjának, állandó terhet jelentett a feleségének, és valószínű sejtette, hogy felesége testvérei ezért bizony összesúgnak időnként róla. Noha minden bizonnyal igen hosszú ideig állt sorba a keresztjéért.

Vagy Jóska bácsi, akit kevésbé ismertem, de amikor az unokájuknak szüksége volt rá, a felesége unszolására kiköltözött (persze együtt, közösen) a hétvégi házba, aminek cékán volt az oldala, és vaskályhával fűtötték.

Vagy Vendel bácsi, aki semmi különöset nem csinált, csak pont azt, mint rengeteg korabeli férfi. Felnőtt, elvitték katonának, orosz hadifogoly volt, na jó, a halottak között azért nem olyan sokan töltöttek el egy éjszakát nagybetegen, hogy reggelre úgyis meghal. Nem halt meg. De azt, hogy mi az éhség, azt nagyon megtanulta. „Még a mohos keresztfát is, azt is megettük volna.” Nem állítom, hogy ettől jobban tudom, mennyire éhezhetett, de egy mohos keresztfa már pízlik, és moha is nő rajta, szóval gondolom, haraphatónak és emészthetőnek tűnik. Vagyis felcsillan a képtelen remény, hogy jóllakjon vele az ember. Amikor visszatért, csak dolgozott, egyszer a szomszédai mentették meg az ÁVO -tól, mert kicsúszott a száján egy szónoklat közben, hogy a szónok hülyeséget beszél a Szovjetunióról, mert ő járt ott, és nem az van, mint amit az az ember mond. Nem tudom, kinek a biciklijével menekült el.

Mindig volt tüzelő, mindig lehetett használni a falusi vécét, pedig nem volt csatorna, azt ki kellett merni. És nem a nőnek. Mindig volt disznóölés, pedig az állat karácsonykor is éhes és szomjas. És náluk találtam egyszer kb. harminc tojást egy rejtett tojóhelyen, amire még ma is büszke vagyok. És volt bor, pedig a szőlő munkaigényes növény, és a hegy két faluval arrébb volt.

Nem tudom, miért olyan természetes, ha egy férfi jó.

Zoli

Bódult elmék

Minden vélemény számít!

Miért is bódítja magát a nép? Fiatalon az ügyetlenkedéseiket szeretnék palástolni a bulikban. Bátorságot meríteni, a szégyentől szabadulni. Minél felnőttebbnek, vagányabbnak mutatkozni. (Ma már a lányok is!) Később is egy módja annak, hogy lazuljanak (megtanulható, szokássá tehető, sajnos.) Majd korosodva a mindennapos (számlák befizetése, gyereknevelés, munkahelyi és házastársi elhidegülés miatti) feszültségtől, szorongástól való oldódás módja.

Ha gyakran alkalmazzák, egyre többször a kellemes élmény hozzákapcsolódik. Aki pedig megszokja, egyre nehezebben tudja mellőzni. Rövidesen azt veszi észre, hogy 15 éves korától a 30-as éveire már beszűkült erre az oldódási útra. A korosabbak gyakran a lehangolt időszakaikat vészelik át, veszteségeiket gyászolják itallal. Az öregedéssel szembesülők pedig erőt remélnek meríteni az alkoholból. Minden családban előfordul olyan, aki függővé vált ettől a szenvedélybetegségtől. Akár olyan szintig is képes eljutni sok ember, hogy már az életét kockáztatja, csak azért, hogy ismét ilyen laza, oldott, bódult állapotba kerülhessen!

Bizony, ez a módosult tudatállapot nagy áldozatokat követel. A fogyasztón kívül a mellette élőt/élőket is terheli, mégpedig nagyon komolyan, családok egzisztenciái, működőképessége omolhat össze miatta, főleg, ha többen is érintettek benne. És a rossz példát látó kicsik is sérülnek. A problémamegoldással, nemi szerepekkel és általában az Élet terheivel való szembenézéssel kapcsolatban kapnak rossz, és sokszor nehezen kitörölhető mintát.

A mértéktelen ivászat nagy teher. Akinek kis mennyiségtől is mindig rossz lesz a közérzete, az szinte védelmet kap ettől a függőségtől. Bár sok ilyen ember lenne! Ám aki bírja, az gyakran a rabja lesz, hiszen a környezet is sokszor tolerálja, akár bátoríthat is rá. Ez különösen férfiaknál figyelhető meg. Kívánom mindannyiunknak, legyen erőnk kiegyensúlyozott élethez!

:-) Kati

Tiszta lelkiismeret

Minden vélemény számít!

„Tiszta lelkiismeret

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet…” (1Timóteus 1:19)

A lelkiismeretről szólva Pál ezt mondja: „…magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt” (ApCsel 24:16). Timóteusnak is megírja: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:19). Egyetlen kapitány sem azért indul el, hogy hajóját hajótörésbe vezesse. Ha azonban elalszik a kormánynál vagy leveszi tekintetét az iránytűről, végül mégis zátonyok között fogja végezni. A kérdés nem az: „Megúszhatom-e?” Nem, a kérdés az: „Hogy tudok ezzel együtt élni ezután? Nem fogom-e miatta elveszíteni biztonságérzetemet Isten előtt? Mit fog erről gondolni Isten? Ez a dolog akadályozni vagy előmozdítani fogja Isten áldásait az életemben?” Valaki azt írta: „Együtt kell élnem önmagammal, ezért olyan akarok lenni, akit szívesen ismerek; azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembenézni önmagammal. Nem akarok úgy megállni a lenyugvó napban, hogy gyűlölöm magam azokért a dolgokért, amiket tettem. Emelt fővel akarok járni, azt akarom, hogy megérdemeljem az emberek tiszteletét. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért való küzdelemről szól, szeretném, ha képes lennék szeretni magamat. Nem akarom, hogy ha magamra nézek, tudjam, hogy csupán hencegés, blöff és üres ámítás vagyok. Önmagam elől sohasem tudom elrejteni magam, látom, amit mások talán sohasem fognak látni; tudom, amit mások talán sohasem fognak tudni; magamat nem tudom átejteni, ezért, bármi is történjék, szeretném megőrizni önbecsülésemet és tiszta lelkiismeretemet.”

Net-élet

Minden vélemény számít!

Évekig elleneztem a túlzott netezést. Ám amikor minden családtagomnak csak a hátát láttam, mert egy monitor felé fordultak, akkor feljöttem a netre én is. Vesztemre, hiszen elragadott. Tulajdonképpen lehet az okos barátom, hiszen általa sok mindent megtalálok. A tv-t úgyis egyre kevesebb időre kapcsoltam be, mert nem tudtam végignézni egy filmet sem. A reklámokat nem volt türelmem kivárni, közben mindig elaludtam.

Itt viszont új ismerősökre leltem, olyanokra, akiket hasonló dolog érdekel. Már csak az időtartammal volt a gond, mert könnyen itt ragad az ember. Valamint egészségügyileg sem mindegy, hiszen sok időt ülve fáj az ember nyaka, válla, háta, dereka, terhelődik a gerince. A gerincgyengeség pedig bizony népbetegség. Sokan tudjuk mindezt, mégis a monitor előtt töltjük a szabadidőnk nagy részét.

Mindent összevetve, egyre többen gondolják azt, hogy nagyobb kárt okoz a net, mint amennyi hasznot hoz. Viszont közben hasznos és szükséges társsá lett, része az életünknek. Csak úgy hirtelen redukálni, vagy törölni a programunkból nem lehet.Tudunk módosítani azon, hogy milyen módon épüljön be az életünkbe, mennyi teret engedjünk ennek. Ismerjük az új szólást: „Ha össze akarja valaki hívni a családi kupaktanácsot, akkor kapcsolja ki a wifi routert, és várjon türelmesen.” Sajnos köldökzsinórként rá van csatlakozva a világhálóra esténként az emberiség nagy része. Talán, ha egy még érdekesebb, örömtelibb dolgot tudunk magunknak keresni, akkor behelyettesíthetjük. Töltsünk minél több időt mozgással, a hozzátartozóinkkal, a háziállatainkkal. Egy hobbival (tánc, szerelés, sport, olvasás). Legyünk, amennyit csak lehet, friss levegőn.

Ehhez kívánok mindenkinek kellő lelkierőt!

:-) Kati