Lélek és hit kategória bejegyzései

Az elsütőbillentyűnél: a Természet

Emberi elbeszélés alapján, egy szemtanútól. 1996, Románia, egy kis falucska (sajnos sem az információ forrását, sem a megtörtént esemény helyszínét nem tárhatom fel.) Nyár, hónapok hosszú sora. És a falu lakóit terrorizálja: az Anyatermészet.

villámVannak kárhozatos erők világunkban. Ilyen volt (szerintem), mikor maga az Úristen volt kénytelen kínhalált halni, hogy megbékéltesse ezeket. Ám időnként áldozatul enged gyermekei közül is néhányakat ezeknek.

Nem sokkal ezelőtt azt gondoltam, a villámok olyan elektromos energiakisülések, melyek lecsapnak, hagynak pár cm átmérőjű lyukat valamerre, és azzal kész. De nem, nem így van. Tudományosan nem tudom, miképpen van, de emberi megfigyelés szerint többféle villám van, és a legismertebb, hagyományos sem így viselkedik.

A faluban volt, hogy házat roppantott ketté egy villám, és ahol „csak” lecsapott, ott is gyújtott a környezetében, amit tudott. Túlélők szerint a fényes villám leszökik a földbe, ám ezzel nem kész. Mire ez eltűnik, forrósodik fel a levegő annyira, hogy meggyúl minden a környéken, ami éghető.  Gyakorlatilag, mint egy széles sugarú lézernyaláb, amit a Természet küld, s csap le véletlenszerűen és pusztít, kivédhetetlenül. Mármint ebben a titkos kis faluban, mert a templomra szerelt villámhárító nem működött. Nem tudni, miért. Ha közeledett a vihar, az emberek már rémülten futottak a házba. Irén, aki meséli, elmondja, hogy ő nyugtalanul járt az asztal körül, mert a tető, a gerendázat: semmi nem védett a villámoktól. A csattanásra figyeltek, s hogy az izzó istennyila megjelenik – e közöttük?

okító jézusKésőbb jöttek tudósok, mondták, a földbe került valamiféle anyag az vonzotta be a villámokat, de őszintén: ki érti ebből ezt meg? A halálfélelem és kiszolgáltatottság kézzelfogható volt. Akárcsak amikor olyan villám jött, ami a tetőcserepet szórta le az egyik gazda csűrjéről, vagy amikor vége volt a zivatarnak, s egy másik gazda portája akkor kezdett lángolni. Mintha csak egy ördögi elme időzítette volna… a lelkileg legnyitottabb pillanatra.

Akkor, azon az egy nyáron volt ilyen. S volt, aki belebolondult a kiszolgáltatott halálfélelembe.

Aki beszél Istennel, azt ilyenkor is át tudja vezetni az örvénylő félelemszakadékok közt. És másokat is vezethet maga után. Csak bízni kell benne, és tanulni Tőle.

 

;-)

Zoli

Isten… tényleg ott van (tanúságtétel – valós epizód)

karatékaAz első karateversenyemen az utolsó pillanatban egy fiatal mester úgy döntött: siaira lép. Ő: jó tizenöt évvel fiatalabban, ezernyi technika ismeretében, gyorsan, szívósan, s mi – negyven és ötven fölött, én még csak három vizsgán túl. A tizedik a mester vizsga.
Szerencsére Attila 8 : 1 – re kivert az első összecsapásban, így nem kellett átélnem, milyen az, ha az ellenfél azt tesz velem, amit akar. Iciripiciri az esélye, hogy találatot érjek el, annak ellenben nagy, hogy csak véletlen tudjam kivédeni az ellenfelemét. Ugyanis trükkös is volt, kedvenc támadása volt úgy indítani egy rúgást, hogy két eltérő módon fejezhesse be. Melyiket védje az ember? Századmásodperc alatt…
Na, már túl voltunk az egészen, de magamban még birkóztam az élménnyel, mikor szelíden becsúsztatta Isten a gondolatot az enyémek közé:
jézus szeret„Zoli nem akarnál behívni ebbe a helyzetbe? Tényleg egyedül akarsz birkózni a félelmeiddel?”
Meglepődtem a figyelmességen és előzékenységen. Főleg mert a gondolat mögött az erőket is éreztem gyülekezni, nem csak afféle odavetett mondat volt. Isten – Isten.
„Öööö, elég…”
„Ja, buta vagy, hogy nem jutott az eszedbe magadtól. De nem gáz, ha nem ragaszkodsz a butaságodhoz. ;-)”
„Megtennéd? Segítenél?”
„Szerinted? Akkor ez felteszem: igen volt.” Gondolatban bólintottam. Abban a pillanatban mint a rossz levegőt kifújták a félelmet belőlem és derűs napfény áradt szét bennem.
A helyzet egyébként roppant egyszerűen oldódott meg: a versenyen felnőtteknél is bevezették a korosztályos bontást. Soha nem kellett ilyen Ifjú Titánnal szembeállnom.

 

Zoli

 

Egy bátorító dal:

 

Keresztény vagy? Tessék örülni! ;-) (Vendégcikk a Talitáról)

Keresztény vagy? Örülj!

2015. április 08. szerda, 06:01 | Írta: Ferenc pápa


ima3Vannak keresztények, akiknek látszólag nagyböjti stílusuk van, húsvét nélkül. Pedig az Ószövetség könyvei felmutatták az üdvösség örömét, mely túláradó lesz a messiási időkben. Az evangélium is, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív az örömre.

Izajás próféta a várt Messiáshoz fordul, és ujjongva köszönti: „Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik” (9,2). És bátorítja Sion lakóit, hogy énekelve fogadják őt: „Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát” (12,6). A próféta arra szólítja azt, aki már látta feltűnni a láthatáron a Messiást, hogy legyen hírvivő a többiek számára: „Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!” (40,9). Az egész teremtés részesedik az üdvösség eme örömében: „Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein” (49,13).

öröm3Zakariás az Úr napját látva felszólít, hogy kiáltsák ki a királyt, aki alázatosan és szamárháton jön: „Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzelmes” (9,9).

Szofoniás próféta felhívása a legmegragadóbb talán, aki úgy mutatja be Istent, mint az ünnep és öröm ragyogó középpontját, aki közölni akarja népével ezt az üdvhozó kiáltást. Élettel tölt el, ha újraolvasom: „Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel” (3,17).

Sirák fia könyvében ez az öröm a mindennapi élet apróságai között él, mint válasz Istenünk és Atyánk szerető meghívására: „Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól. (…) Ne vond meg magadtól a ma boldogságát” (Sir 14,11.14). Mekkora atyai gyöngédség rejtőzik e szavak mögött!

Az evangélium, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív az örömre.

öröm2Legyen elég csak néhány példa:
Az angyal így köszönti Máriát: „Örvendj!” (Lk 1,28).
Mária Erzsébetnél tett látogatásakor János repes az örömtől anyja méhében (vö. Lk 1,41).
Énekében Mária azt kiáltja: „Szívem ujjong megváltó Istenemben” (Lk 1,47).
Amikor Jézus megkezdi szolgálatát, János felkiált: „Az örömöm most teljes lett” (Jn 3,29).
Maga Jézus „kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben” (Lk 10,21).
Üzenete az öröm forrása: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és teljes legyen az örömötök” (Jn 15,11). A mi keresztény örömünk az ő túláradó szívének forrásából fakad.
A tanítványoknak ezt ígéri: „Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik” (Jn 16,20). Majd hozzáteszi: „Viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki” (Jn 16,22).
Amikor meglátták a Feltámadottat, „öröm töltötte el” (Jn 20,20) a tanítványokat.
örömAz Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy az első közösségben „örömmel vették magukhoz az ételt” (2,46).
Amerre a tanítványok jártak, „nagy volt az öröm” (8,8), az üldözések közepette pedig „eltöltötte őket az öröm” (13,52).
Egy éppen megkeresztelt eunuch „boldogan folytatta útját” (8,39), és a börtönőr „örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett” (16,34).

Miért ne lépnénk be mi is az örömnek ebbe a folyamába?

Vannak keresztények, akiknek látszólag nagyböjti stílusuk van, húsvét nélkül. Azonban elismerem, hogy nem azonos módon éljük meg az örömöt az élet minden szakaszában és olykor felettébb kemény viszonyai között. Az öröm alkalmazkodik és változik, de kicsiny világítóablakként mindig megmarad, mely abból a személyes bizonyosságból születik, hogy végtelenül, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk.
Részlet Ferenc pápa Evangelii gaudium – Az evangélium öröme – kezdetű enciklikájábó

öröm4

 

 

 

 

Két kedves zene az örömhöz:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ISTEN SZERET!

;-)

 

Zoli

A Remény Jelenése

Helyszín: Szatmárnémeti, Férfi Lélekerősító Hétvége. Kerestem a barátomat, Adriánt. Éppen gyónt, egész addigi életére vonatkozóan, Életgyónást végzett. Takarították az Úrral az Élet Vizének kútját, hogy felfakadjon és bőséggel fakadjon fel. Nos, én közben találtam valamit. Ezt:

Természetesen a villanyt én kapcsoltam fel később. Automatice nem volt ilyen jelenés szerű.

Természetesen a villanyt én kapcsoltam fel később. Automatice nem volt ilyen jelenés-szerű.

 

 

 

Fénykép0341

Itt jobban látszanak a színek. Bízom benne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Animus és Anima.

A felfelé néző, aktív, ható, férfias erő, és a lefelé néző, passzív, befogadó, nőies. Animus felül kék (férfias) alatta rózsaszín (nőies). Dominánsan férfias, szubdominánsan (rejtetten) nőies. Anima felül rózsaszín, alatta kék. Dominánsan nőies, szubdominánsan férfias.

Együtt: Egység és Egyensúly.

Hol találkoztam még hasonló szimbólummal?

Itt.

Itt.

 

Jelent valamit? Talán. Nekem erőt és reményt ad. Kívánom, adjon másnak is. A Magány Századában.

 

 

;-)

 

Zoli

 

Feszültek vagyunk: Mi, az új kor emberei

stressztelenítőStresszt átélve  próbál kiegyensúlyozott maradni az ember. Különböző módszereket használunk. Például sokan választják a nyugtatót. Ám fokozódó vagy tartós stressz helyzetben, naponta nyugtatót szedni rászokás nélkül lehetetlen. Viszont váltogathatjuk gyógynövényes készítményekkel. A legjobb ha testedzéssel is próbálunk lazulni. Természetesen kerülendők az alkoholok, drogok, hiszen ezekre még könnyebben rászokik az ember.Vannak olyan helyzetek, amit nem tudunk kitörölni az életünkből, ám nagy feszültséget gerjeszt. Egy nehéz helyzet a rokonságban, munkahelyen, ami mindenkitől fokozott áldozatot kíván. Rossz kolléga, főnök, akit csak elviselni lehet, megváltoztatni nem. Vagy egy súlyos beteg hozzátartozónk, akit ápolnunk kell. Segítenénk minden erőnkkel, de frusztrált, akadályoztatott a helyzet. És ilyenkor önmagunk állapotára is gondolnunk kell. A testünk jelzései fontosak! Gyomornál, beleken, háton, vállon,nyakon. Ideggyulladásokkal, görcsös feszüléssel, fájdalommal.

Némely szakember szerint, minden betegség pszichoszomatikus. Az orvosok tudják mennyi a pszichoszomatikus tüneteket produkáló ember, akiknek a feszült helyzet oldódásakor eltűnik a betegsége. Korunk kötelezően felgyorsított tempóját nem tudjuk hosszú távon követni. Nem ez a természetes tempónk. A járművek, a net, az elvárások, a befizetendők, a továbbképzések, céltervek, a gyerekek, és közben a párunkat is szeretni kéne… Követnénk, kontrollálnánk, de az eredmény: nyugtalan elme.

Csak napi tíz perc ráhangolódás, miközben kioldódik legalább a feszültség egy része, kiírjuk magunkból, még mi van előttünk, és aztán tizenöt percre azzal foglalkozunk, ami nekünk kedves (olvasás, zene, kis mozgás, viccek, rövid hírek, baráti telefon, művészet, ima, meditáció, csend, akár kis szundi, stb.)

:-)  Kati

Az Őrülten Szerelmes

áldozás2Hogyan kívánja egymást férfi és nő? Vad vággyal, a sarkától a feje búbjáig beleborzongva.

Hogy kíván minket az Isten? Mindent birtokolni akarva. Mindent birtokolni engedve. Napról napra átadva, a maga rendje szerint.

„Annyira szerelmes vagyok belétek, hogy azt szeretném, ha felfalnátok. Mindig, valahányszor találkozunk. Ha megennétek a testem és meginnátok a vérem. Belétek oltódnék, és a testetek, zsigereitek és csontjaitok legmélyébe épülnék: a sejtjeitekbe.

EGY AKAROK LENNI VELETEK!”

áldozásNos nem ezekkel a szavakkal, de lényegében ezt mondja Jézus, amikor közli, hogy aki őt követi, annak meg kell őt ennie. Már nem elég a rá hallgatás, a tanítás komolyan vétele, a vele való rendszeres párbeszéd (az ima) – Mindent oda akar adni. És az Utolsó Vacsorán meg is teszi. Már semmit nem tart vissza: étellé teszi a testét (kenyérként) és itallá a vérét (borként).

S másnap ugyanez ismétlődik meg, csak most azoknak engedi meg, hogy mindezt elvegyék tőle, akiknek önként nem adhatta. Testét megölik, s vérét kiontják.

Van akinek hasznára lesz: a kereszt alatt megtérő római katona; s van, akinek kárhoztatására: Júdás. S van, akinél még nem tudjuk – pl. Annás és Kaifás főpapok.

De bízni és remélni mindig lehet.

áldozás1

 

 

 

;-)

 

Zoli

Miért bántja önmagát az ember?

fakírElhatározhatná, hogy sportol, mozog ingyen, egyedül, önállóan. Ám igényel a legtöbb ember egy személyedzőt, aki unszolja, korholja. A maximalisták pedig egyre magasabb követelményeket állítanak önmagukkal szemben és gyötrik magukat állandó bűntudattal, ha nem sikerül azonnal elérni.

Miért teszik ők mindezt?

Fakírként adjuk a fájdalmat, a nehezítéseket testileg-lelkileg önmagunknak. Ahelyett, hogy megértőek lennénk kicsit magunkhoz. Igaz: „Teher alatt nő a pálma”. A fokozódó terheléstől erősödünk. A fájdalomtól morfin származék keletkezik az agyban, azért, hogy legyen erő elmenekülni a helyzetből vagy védekezni, harcolni, ellátni a sebeinket. Ám a ma embere marad és a terhelést fokozza. Rászokik szinte önmaga bántására, mint a fájdalomcsillapítókra. Pedig, ha megértő lenne önmagával, az olyan lenne a lelkének, mint a balzsam. Oldódna, lazulna tőle. Ha kevésbé görcsös, elfogadóbb, akkor megértést, több szeretetet sugároz a külvilágnak. Egy kölcsönhatás is elindulhat közte és környezete között.

Sajnos, sokszor az ellenkezője van gyakorlatban. Katonás dresszírozás önmagunkra és az állandó: „Kell, Kötelesség, Teendő, Feladat”. A legritkább esetben tekintünk lehetőségként a feladatainkra. Pedig ha szemléletet váltunk és átgondoljuk azokat, fejlődhetünk is általuk.

Mennyivel különb úgy érezni, hogy LEHET megtennünk dolgokat, mint az örökös KELL miatt szorongva tölteni a napjainkat.

:-)  Kati

Beérett Szerelem

indexöreg párÁlltam a piros lámpánál, és láttam a verőfényes tavaszi napsütésben két embert. Egy szatyrot vittek ketten, egy-egy fület fogva, apró léptekkel. Lassan haladtak, kicsit görnyedten. Éreztem az éveket, amiket együtt töltöttek. Megannyi szépet és nehézséget. S most itt vannak. Viszik a szatyrot és mennek előre. Együtt – apró léptekkel.

Hullott a könnyem, amíg őket néztem. Eszembe jutott sokminden. A nagyszüleim, akik ugyanígy lépegettek: egymásra támaszkodva, amikor a gyerekükhöz látogatóba mentek. Az apám, ahogyan búcsúzott anyámtól, amikor utoljára kórházba vitte. Majd megszakadt akkor a szívem.

De az ember sokat kibír.

Alig láttam az utat, amíg a következő lámpáig elértem.

Vinni a szatyrot, amibe rakjuk a dolgainkat. Húzzuk vele a másikat is, ha lemaradna, hisz a másik fülét fogja. Közös a holmink, az utunk. Igazodunk egymáshoz, amíg lehet, lassan-lassan. Nem felejtem el a képet. Köszönöm, Isten, hogy láthattam.

:-) Kati

Évkezdő örömök

farsangEgyre többet bújik elő a nap és gyengül a tél – búcsúzik. Igazi farsangi idő van. Nagyon várjuk a tavaszt. A gyerekek farsangon jelmezt húznak és a mamák fánkot sütnek. A kertekben lassan metszeni lehet.

Ébred a természet.

Annyira jó, amint végre többet melegít a nap és friss levegőn lehetünk minél hosszabban. Mit jelent számomra a tavasz? A begubózásból végre mind kivetkőzhetünk és kitárhatjuk az ablakainkat, akár órákra. Nagytakaríthatunk. Készülhetünk a húsvétra. Mindez régen is jó érzéssel töltött el engem. Vidáman ünnepeltünk, táncoltunk.

Tegyük ezt most is! Oldódjunk! Lazítsunk! Hiszen tél végére a szervezetünk kimerülőben van, és szerintem ezért is betegednek le sokan. A rideg és hideg tél után, hogyan „tavasziasodhatunk” testileg, lelkileg? Talán a merev, rigid beidegződéseinken célszerű oldanunk valamennyire?

Ez is lehet a télről tavaszra váltás üzenete.

:-) Kati

 

Halhatatlan

MamaMikor a legbetegebb lett a mama, elrendezett mindent gondosan, mintha egy nagy utazás előtt állna, noha nem járt nyaralni soha. Felkészített mindannyiunkat, milyen teendőink lesznek. Hiszen az élet halad tovább. Azóta is emlékképek villannak fel bennem: mit hogyan csinált, hogyan oldott meg. Még mindig ad az Életével.   Örülök, hogy láthattam, hogyan készítette a túrós batyukat, hogyan gondozta apámat, a házat, az udvart, a kertet, az állatokat. Hogyan vette tudomásul a megváltoztathatatlan tényeket. Mintát adott és erőt. Még most is ad. A példa erősíti az itt maradókat, az utódokat. Gondoljunk erre: ahogyan élünk, azzal adunk az utánunk következőknek! Segíthetjük a fejlődésüket és támaszuk lehetünk amikor elbátortalanodnak. Amikor kamaszként egy hónapig külföldön tanulmányúton voltam, honvágy tört rám és minden este őt láttam belül: ülök a konyhában, míg ő rendezgeti a dolgokat. Segített a kép elviselni a távolságot, az egyedüllétet. Alig vártam, hogy újra ott lehessek, és átéljem a  belső képet a valóságban.

Elmondom még egyszer, nem lehet elégszer hangsúlyozzam: ( :-) ): Ne feledjük: aki figyel minket, fogékony arra, amit mutatunk, és tovább viszi a tőlünk látottakat! Benne tovább élhetünk. Már nem éltünk hiába, hiszen adtunk a világnak.

És így lehet a kis ember is halhatatlan.

:-)  Kati