Címke: küzdelem

Remény és Küzdelem

vágtató ló a tengernélBiztos éreztük már úgy, hogy egy látvány ihletet adott. Ma  a napfény, amint verőfényes – szikrázóan a süvítő széllel dacolt. Mintha csak kiáltotta volna: „Fújj szél, vihar: te csak tombolj, rövidesen a friss tavasznak magad úgy is meg kell adnod!”

Ebben élünk: a nehézségek dacára is küzdünk. A téllel, a hideggel, a betegségekkel, a munkánkkal, a gazdasági nehézségekkel. Összeszedve minden erőnket, és azért sem adjuk fel! Küzdünk – ameddig csak lehet. Kell, hogy eljöjjön az enyhülés! Csak lesz könnyebb! Régen a háborúk sem tarthattak örökké. Egyszer vége lett mindnek. Idézzük fel a mondatot, amit költőnk adott útravalóul: „Ember küzdj, és bízva bízzál!” – vagyis amikor ezt írta, akkoriban is küzdelmes volt az Élet. Keressük meg mi magunk, hogy kitől és miből meríthetnénk még erőt, bátorságot. Ki az, akinek a helyzete hasonló? Még az is erőt adó. Az hogyan oldódott, vagy oldódott meg teljesen? Segítőket kell találnunk és segítenünk kell! Beszéljünk a helyzetünkről, állapotunkról!

Különösen a férfiakra jellemző, hogy bezárulnak, mint egy dió. Vagy rossz vigasztaló megoldásokhoz nyúlnak, és rombolják magukat: ital, pornó, kalandok, túlzásba vitt virtuskodás, munkamánia – mind súlyosan romboló. Tél vége felé ürülnek a szervezetünkből a tartalékok.

Még egyszer: Tudatosítsuk, mi az, ami erőt adó! Gondoskodjunk lelkileg is magunkról! Személyek is vagyunk, saját személyiséggel. Csak így tudjuk megosztani magunkat  hosszútávon másokkal.

:-) Kati

Net-élet

netes képÉvekig elleneztem a túlzott netezést. Ám amikor minden családtagomnak csak a hátát láttam, mert egy monitor  felé fordultak, akkor feljöttem a netre én is. Vesztemre, hiszen elragadott. Tulajdonképpen lehet az okos barátom, hiszen általa sok mindent megtalálok. A tv-t úgyis egyre kevesebb időre kapcsoltam be, mert nem tudtam végignézni egy filmet sem. A reklámokat nem volt türelmem kivárni,   közben mindig elaludtam.

Itt viszont új ismerősökre leltem, olyanokra, akiket hasonló dolog érdekel. Már csak az időtartammal volt a gond, mert könnyen itt ragad az ember. Valamint egészségügyileg sem mindegy, hiszen sok időt ülve fáj az ember nyaka, válla, háta, dereka, terhelődik a gerince. A gerincgyengeség pedig bizony népbetegség. Sokan tudjuk mindezt, mégis a monitor előtt töltjük a szabadidőnk nagy részét.

Mindent összevetve, egyre többen gondolják azt, hogy nagyobb kárt okoz a net, mint amennyi hasznot hoz. Viszont közben hasznos és szükséges társsá lett, része az életünknek. Csak úgy hirtelen redukálni, vagy törölni a programunkból nem lehet.Tudunk módosítani azon, hogy milyen módon épüljön be az életünkbe, mennyi teret engedjünk ennek.  Ismerjük az új szólást: „Ha össze akarja valaki hívni a családi kupaktanácsot, akkor kapcsolja ki a wifi routert, és várjon türelmesen.” Sajnos köldökzsinórként rá van csatlakozva a világhálóra esténként az emberiség nagy része. Talán, ha egy még érdekesebb, örömtelibb dolgot tudunk magunknak keresni, akkor behelyettesíthetjük. Töltsünk minél több időt mozgással, a hozzátartozóinkkal, a háziállatainkkal. Egy hobbival (tánc, szerelés, sport, olvasás). Legyünk, amennyit csak lehet, friss levegőn.

Ehhez kívánok mindenkinek kellő lelkierőt!

:-)  Kati

Férfiak, akik megélik harcos énjüket

kumiteÉszrevettem, hogy a küzdősportot űző férfiak másképpen viszonyulnak magukhoz, a testükhöz és egymáshoz, mint átlag férfitársaik. A küzdelem segít megtapasztalni saját erejüket – amit különösen kezdetben hajlamosak fölé- vagy éppen alábecsülni – és sebezhetőségüket. Átélik a győzelmet és a vereséget, és emberi korlátaikat. Bátrabban bevallják hibáikat, (a valósággal pláne segítő közegben nehéz vitázni)  és sokszor jobban tisztelik egymás erényeit. A shiai-n, a küzdőtéren nincs más, csak ők és a nyers valóság, no meg a bírók, akik felügyelik a fair play-t. Megértésüket, egymás iránti gyengédebb érzéseiket is bátrabban felvállalják, hiszen tudják saját példából, egy megsérült, vagy vesztes férfi mit él át.
Mélyebben EMBEREK az élet bizonyos szegmensében. Tudják, hogy erő és sebezhetőség kéz a kézben járnak. És a bizalom, ami a bátorság alapja. Bizalom a megszerzett képességeikben, az edzőikben, a lehetőségeikben, Istenben és a csapatban, amely tapintatosan félrenézni, és vállt veregetve biztatni éppúgy tud. Vagy őszintén fejet hajtani a siker előtt, hiszen a győztes mindig a csapat hírnevét is fényesíti.

;-)

Zoli

A hit ereje a gyógyulásban

napfelkelteSajnos volt rá alkalmam mostanság, hogy megtapasztaljam, az egyik hozzátartozóm betegségével kapcsolatban, mélyen, közelről átélni, hogy mennyire számít a hit a gyógyulásban. Akinek a létezését akarják a körülötte élők, azt mintha húznák vissza az életbe, az élők közé, még akkor is, ha nagy betegség érte. Elvárják szinte, hogy javuljon. /Ismerjük talán azt a példát, amikor azt hazudták a szülőknek, hogy a gyerekük zseni és a kicsihez ennek megfelelően viszonyult mindenki. Ettől a hozzáállástól a gyerek jóval átlag felettibbé vált./ Valahogy így van ez más téren is. Vagyis lehet még pozitív is egy hazugság. Hihetünk a placebók erejében és gyógyulni fogunk. Lényeg a javulás. Hihetünk a sportban, a vitaminokban, a jó szexben, a pszichoterápiában, a gyógynövényekben, a masszázsban, az egészséges táplálkozásban, a vallásunkban, a gyógyulásban, abban, hogy képesek vagyunk erőt segítséget adni a másiknak. Kívánom,hogy ez segítsen mindannyiunknak! :-) Kati

Ez is feminizmus – vendégcikk a Talita.hu-ról

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.

Elindult – 2014. Virágvasárnap előtt egy nappal

Rengeteg erőforrása a nők hite bizalma. Igyekszünk valamennyiünkért használni.

Rengeteg erő forrása a nők hite, bizalma. Igyekszünk valamennyiünkért használni.

Fenn ülök a vonaton. Mint a Férfihang segítő szervezet, keresztény „Párbeszéd” alcsoport per pillanat egyetlen aktivistája, egyben Férfiak Lapja munkatársa, úton vagyok találkozni az utca emberével Pesten. A vonaton az emberek barátságosak, érdekesnek tartják az ötletet, hogy nem a rossz ellen tüntetek, hanem valami jó mellett. „Ne álljatok ellen a rossznak, mert az csak annál jobban megerősödik” – valahogy így tanította az én uram, Jézus Krisztus.Logikus, ha egy patak elé gátat emelek, akkor duzzad mögötte, és végül kilép a medréből. Vagy új medret kell találni neki, vagy felfedni, honnan ered, és ott tenni valamit. Így akár teljesen ki is szárítható.

Vajon a Sors jele, hogy egy nő kellett, hogy beinduljon a dolog? Sőt kettő. A gyerekeim nevelőnője fogalmazta át a női molinót, mert az egy megbántott férfi

Akik hisznek bennünk és abban, ahogy élünk, amit mondunk. Köszönet érte.

Akik hisznek bennünk és abban, ahogy élünk, amit mondunk. Köszönet érte.

hangján szólt, aki örülne, ha a nők végre becéloznák a konyhát és környékét, és a férfidolgokat végre ránk hagynánk, akiknek már ősember ősei is ezekkel foglalkoztak. És Kati tényleg patriarchális nő, aki SZERET patriarchális nőnek lenni. Ugyan dolgozik, de ott is anyaként, pótanyaként van jelen. Ő képes volt pozitívan

megfogalmazni, mit is jelent boldog és kiegyensúlyozott NŐ – ként élni. Sajnos a molinót a helyszínen kell elkészítenem, annak még csak a szövege van meg. De rengeteget segített érdeklődő figyelmével, miközben a férfimolinót alkottam. Izgalmas volt, ahogy figyelmének energiái keverednek az én alkotó kezem erőivel. Pár jó tanácsot is adott, pl. rövidebb, frappánsabb lett a mondanivaló. Utcán sétálva is elolvasható, és kulcsszavak erősödtek meg: erő; bátorság.  A színek a helyükre kerültek, melyik mondatnak milyen szín felel meg. A férfiak molinója piros-zöld, a nőké kék-piros lesz.

 

 

 

Sokak vélt irigysége helyett...

Sokak vélt irigysége helyett…

A másik nő régi barátom, Eta. Egyszerűen ő vitt le az állomásra, mert elaludtam a

busz indulását. Közben mesélt a helyzetéről a munkahelyén, az idegek játékáról, ahol a profit maximalizálás (értsd: kapzsiság) miatt, kiidegelik az alkalmazottakat. A középvezetők lelkileg hiába támogatják a beosztottaikat, az csak a túléléshez elég. A felső

...a hozzánk közelállók őszinte szeretete és támogatása. Kinek száma lassan-lassan nőhet.

…a hozzánk közelállók őszinte szeretete és támogatása. Kinek száma lassan-lassan nőhet.

vezetésnek kellene lemondani a felesleges luxus utakról, túlspilázott prezentációkról, sokmilliós otthonokról, többedik luxusautóról. Státusztfitogtatás helyett, szerényebb, mértéktartóbb életet kellene élni, és törődni a rábízottakkal. Státuszszimbólumok helyett, Élő

Szeretet és Tisztelet venné őket körbe. Nehéz elhinni, hogy valójában nem erre vágynak. A lelki restségről, a bölcsességre törekvés hiányáról, és a bátortalanságról kéne lemondani. Akkor működne.

Ami általános betegsége a nyugati kultúrának: a mértéktelenség. A megnyugvás, béke, megelégedettség, ne adj Isten! boldogság el is kerüli. A hajszoltság meg csak nő. Mindig így van, amikor az eszközt a céllal összekeverjük.

Szóval utazom. Folyt köv.

 

;-)

 

Zoli

 

Trishna – avagy az Életfeladat (Mi a Sorsod?)

 

trishna avagy az életfeladatTrishna egy szép, fiatal, indiai lány neve, egyben egy tartalmas film címe is.

A sztori röviden: a lány megismerkedik egy fiatal, gazdag fiúval, Jay – el. Balesetet szenved, és mivel anyagilag bajba kerül, a fiú segít neki és a családjának: munkát ajánl. Trishna elmegy a hotelbe dolgozni, egymásba szeretnek a fiúval, szeretkeznek és Trishna gyermeket fogan. Megijed, és elmenekül.

Ezt később Jay  – úgy vélem joggal – zokon veszi. Ilyen fontos, kettejüket érintő kérdést miért dönt el egyedül a lány? Miért nem ad esélyt a helyes döntésre annak az embernek, aki nélkül ez az új élet el sem kezdődhetett volna, és akivel immáron közös felelősségük lenne a gyermek vállalása és nevelése? (Sajnos a való életben is manipulálnak, önzésből vagy félelemből bánnak néhányan a nők közül helytelenül ezzel a fontos információval. Bár akkor meg kell említenem a felelősségüket nem vállaló fiatalembereket is, akik tetteikkel vallják: a Férfi NEM a felelősség embere. De akkor mié?)

A fiú utánamegy és megtalálja. Elhívja magával, és Bombay-ben együtt új életet kezdenek. Modern, nyugati mintájú, külső kötöttségek nélküli életet élnek. Szeretkeznek, élményeket keresnek, a fiú pénze eltartja őket. Filmforgatásban vesznek részt, Trishna táncolni tanul. Az idill Jay apjának betegségével ér véget, aki agyvérzést kap. Jay úgy indul el, hogy megmondja apjának Trishnával való viszonyát, valószínű hozzájárulását akarja kérni a házassághoz. Trishna boldog, látszik, álma teljesült.

Álljunk meg itt egy pillanatra! A film a tipikus patriarchális férfi-nő viszonyt modellezi. Trishna engedelmes, tisztelettudó és szép. Végig a fiú kezdeményez, de nem erőszakos, csak férfimód erős. Ő dönt fontos kérdésekben, és a lány követi őt. Jay tekintettel van a lányra, igyekszik teljesíteni az álmait, de azoknak határt is szab. Például kijelenti Trishna helyett, hogy az nem akar hivatásos táncosnő lenni. (Én ezzel nem értettem egyet, oké, legyen az ember domináns, de kellő ok nélkül ne korlátozza a másikat. Lehet, meg néha kell is, de annak elfogadható oka legyen.)

Minden másképp alakul.

Az egyik legszebb pillanat a filmből. Titkok derülnek ki, és nyernek megbocsátást

Az egyik legszebb pillanat a filmből. Titkok derülnek ki, és nyernek megbocsátást

Jay-nek vissza kell térnie vidékre apja helyett igazgatni a szállodákat. A modern, liberális szabadságeszmény ütközik a konzervatív, hagyományokhoz hűvel. Bár a pár bizonyos vonalon bűnös életet élt – folyamatosan paráználkodtak – de egyébként őszintén szerették egymást, és végül rendezni akarták kapcsolatukat. Világos, megfelelő hozzáállás kell ehhez, főleg a fiú részéről – az ő ösztönei poligámak – de igazi, nagyon veszélyes, társadalomromboló bűn szerintem nem történt. A rossz példaadást kivéve, mert esetleg mások is követik őket, akik viszont már nem ilyen stabilak belül. Ahol házasságkötés előtt lesz gyerek, és egyikük a később problémák miatt kilép a kapcsolatból. (És ez sokszor a nő! Bár emögött is összetett gondok húzódhatnak meg, ezt nem elemzem most.)  Tettével magára hagyva a másikat, aki szexuális és érzelmi magánya miatt további bűnöket követhet el, és a távozó akár meg is foszthatja egyik szülejétől a közös gyermeket. EZ már mindenképpen rombolná a társadalmat. Na, vissza a történethez!

Jay a vidéki környezetben nem vállalja Trishnát. A lány titkos szeretővé degradálódik, és személye, jogos, női mivoltából eredő igényei egyre kevésbé számítanak. Jay eddigi egészséges dominanciája betegessé erősödik, megalázó dolgokra veszi rá a lányt, végül meg is erőszakolja.

Mindketten ludasak. Jay gyáva – bakker, egy férfi! Nőnél is gáz, de férfiben… – és figyelmetlen. Nem néz szembe vele, mit művel. „Én gondoskodom a lányról, függ tőlem, a hatalmamban van, azt teszek vele, amit akarok” – ha nem is vallja be magának, de ezt gondolja, eszerint él. A végén Trishna sír a szexuális aktus alatt, és erre sem reagál! Holott állítólag szerelmes a lányba! Nem őszinte magához, nem teszi fel a kérdést: merre tartok? Mit csinálok valójában?

És bizony Trishna is vétkes. Elhanyagolja belső igényeit, „orrvérzésig” engedelmes, értelmezésemben bizony nem teljesíti Isten akaratát. Az igény, hogy a férfi „felemelje” magához, asszonyává tegye, és elkötelezze magát mellette, nem pusztán a szíve vágya (egyébként pusztán így is tiszteletre méltó, hiszen nem egyszerűen birtokolni akarja Jay-t, hanem hűségben szeretni mindhalálig), de a leendő gyermekeik, és így a társadalom érdeke is. Jay erejét, képességeit, vezetői adottságát latba kell vetnie ezért a formálódó kis közösségért: a családjáért. Amíg csak szükség van rá, vagyis halálig. Cserébe szeretetet és tiszteletet kap. EZ Isten akarata, úgy vélem. A Biblia erről ír. (Persze ez pusztán tekintélyi alapon nem megy, a szívnek is hajolnia kell felé. És önként, nem kényszerből.)

Mindketten elhanyagolják Trishna jogos igényeit. Egyikük sem hallgat a nő lelki természetében megszólaló Istenre. És Isten könnyen félreállítható – mivel félreállíthatatlan. Az Ő szelíd, halk hangja soha nem szűnik meg szólongatni az embert, mindig a következő lépésre. Akármilyen mélyen is temeti el Őt az ember magában. Jay és Trishna félnek, és lelkileg kényelmesek. Meggyőződésem – jó ez most gáz, hiszen ez nem történt meg, forgatókönyvíró írta meg a történetet – életfeladatuk lett volna a vidéki környezetre pozitív hatással lenni. Példát adni, a bár nem tökéletes, hiszen némileg szabados szexualitású, de mégis emberi módon haladó kapcsolatra. A férfi és nő egyenlő értékéről, akkor is, ha hagyományos szerepet visznek a családon belül.  Hogy az alávetettség nem lenézendő, a dominancia nem túlértékelendő. Értékes lehet a családért mindkettő, és tiszteletreméltó, ha valaki készséges lélekkel hordozza. Mert bizony, teher is, meg öröm is a hagyományos férfi, illetve női szerep. Nem olyan rossz az, ha valaki hordozza az embert, és óvja. Ma sokszor nem annyira konkrétan, inkább potenciálisan. A rendőrség általában jó munkát végez, és a legtöbb magyar ember általában törvénytisztelő.  És ma már fontos, hogy a hordozott szabadsága kellően tág teret kapjon. Egyébként azt is el tudom fogadni, ha a feminista családmodell valósul meg, és azt az erős nő irányítja, a férfi pedig aláveti magát ennek. HA mindenki harmóniában éli ezt meg. Mert a cél a családi harmónia, és nem a patriarchális, feminista, vagy éppen emancipált minta megvalósítása. Ha az kell a békéhez, akár évenként is lehet váltogatni a modelleket. Engem a hideg víz ver ugyan ki minden mástól a patriarchális modellen kívül, de ez én vagyok. Mások úgy élnek, ahogy akarnak.

Ismét a film.

A végletekig odaadó, és így teljesen kifosztott nő

A végletekig odaadó, és így teljesen kifosztott nő. Persze ehhez kell egy lelkileg vak, a saját igényein túlra nem látó férfi is.

Az érzelmileg és szexuálisan végletekig kihasznált Trishna végül megöli Jay-t. Tipikus példa az ÉRTHETŐ de HELYTELEN tettre. Trishna lelke tele kínnal. Ez a mély belső fájdalom teljesen leköti figyelmét, és bizony elfeledkezik arról, hogy nincs egyedül ebben a kapcsolatban továbbra sem, még ha úgy is érzi. Talán itt az ideje – bármilyen nehéz is, ilyen fájdalmas állapotban, de bizony pont ezért ő a legérdekeltebb az előrelépésben – komolyan Jay felé fordulni. Megpróbálni megérteni őt, másképp elérni és bölcsebbé válni. És megint: őszinteség. Magához, és Jay-hez is. Mi történik velünk? Félünk? Jay, a magabiztos férfi is? Mi a megoldás? Jó az az engem (állítólag) szerető  férfinek, hogy én ebbe tönkre megyek? Hogy gyilkos düh van bennem? Hogy ez lassan már-már kitöréssel fenyeget, és majd neki lesz a legfájdalmasabb, hogy a szeretett nő fogja váratlanul megölni? Hogy az ő férfiúi méltósága lassan a porba hanyatlik? Ahelyett hogy egy szál karddal (kapcsolatuk igazságával és szépségével) felvenné a küzdelmet a világgal (a felszínes, ítélkező magatartással szemben) ami Férfihoz méltó tett – gyáva, gerinctelen puhányként kiszolgáltatott kedvesét gyötri a gyilkosságig?

Végül Trishna hazamegy, és békés arccal részt vesz családja életében. Ezen a ponton szimplán hülyének, vagy őrültnek gondoltam. Hogy képes erre? Aztán kiderült. Az eltemetett bűntudat szépen kezdett előjönni, a bűntől való megtisztulás vágya (éneklő gyermekek látszanak a filmben előtte, itt hat az elveszett ártatlanság fájdalma Trishnára valószínű) kiviszi a lányt a faluból, és egy fa alatt ugyanazzal a késsel megöli magát, amivel a fiúval is végzett. Trishna és Jay megbuktak életük feladatában. (Biztos kapnak másik lehetőséget – ha van újjászületés. Ha nincs – a kereszténység ezt tanítja – Isten irgalmában bízhatnak Mennyország ügyben. Legyen hármójuk dolga ez már. Isten HIHETETLENÜL megértő, de nem a végtelenségig elnéző.)

Mindig van új esély. Nem mindig azonnal, de van. ;-)

Mindig van új esély. Nem mindig azonnal, de van. ;-)

Az utolsó gondolatom ennek a szép és nagyszerű filmnek kapcsán: bátornak kell lenni, és kockáztatni kell időnként!

Honnan vették Trishnáék biztosra, hogy mindenki ellenük lesz? Ki tudja, mivé érlelte volna őket személyenként, és családjukat összességében is a kiállandó ellenszenv? Vajon hányan álltak volna melléjük, főleg, ha látják kitartásukat, hitüket, erejüket, és egymás iránti, valószínű mélyülő szeretetüket? Hány hasonló házasság (nem pusztán parázna! Bár persze az is. Tiszteletet, szeretetet és belülről fakadó szabadságot adó) köttetett volna?

Küzdjünk azért, amiben hiszünk! Szükség van rá. A világnak is, nekünk is.

 

;-)

 

Zoli

 

Vámpírnő – másként

flightDenzel Washington egyik remek filmjében a Flight-ban van egy jelenet, amikor a lezuhanó repülő egy kis templom felett repül el, és az egyik szárnya szétzúzza a templom tornyát.

Számomra megvilágosította Jézus keresztre feszítésének okát. Vannak, akiket másképpen nem lehet bevonzani a Mennyek országába, csak, ha az Isten megengedi, hogy belemarjanak, hogy élő testéből kimarjanak darabokat, és megrágják, lenyeljék, megemésszék. Meg kellett engednie, hogy szegeket verjenek a csuklójába, hogy szétfeszített végtagokkal lassan megfojtsák, mert vannak, akik ha nem találkoznak a szeretet megrendítően nagy tetteivel, nem jutnak hitre. Vagy hisznek ugyan, de elcsüggednek, és meggyengül bennük a jóság, az öröm és a remény.

Van egy kép a bécsi metrómegállókban. Egy fiatal lányt ábrázol, aki piros ruhában a fürdőkád habfürdős vizében fekszik, karja felemelve, és kissé duzzogó arccal a kamerába néz. Nem modell szépség, de szép.

Vonz ez a kép, és vonz ez a nő.

„Nem látod, te érzéketlen disznó, hogy szükségem van rád?” – kérdi tőlem a tekintete. Ő a NŐ, aki BAJBAN VAN. Akinek KELLEK. Aki SÉRÜLT. Aki VÁMPÍRNŐ. A gyengeségét használja velem szemben, a kiszolgáltatottságát, a SEBZETT lelkét, amely gyógyulásra, megbékélésre, elfogadásra vár. És Amely ÉHES. Férfierőre, nem feltétlenül szexuálisan (de éppen úgy is, miért ne?) Nem tud kérni, nem tud várni, nem tudja vállalni a kiszolgáltatottság kínját, a lehetséges csalódást. Ahogy az érett NŐ él, aki valóban szeret, és valóban tisztel.

Számomra a nő aki gyengeségével és érzékiségével él vissza, hogy magához láncolja: a férfit.

Számomra a nő aki gyengeségével és érzékiségével él vissza, hogy magához láncolja: a férfit.

Nem ez a fiatal lány még olyan lehet, mint Uma Thurman a Kill Billben. Nem meri szeretője, az elit gyilkoscsapat vezére, Bill tudomására hozni, hogy gyereket vár tőle. Fél, hogy a férfi elutasítaná, ezért egyedül dönt. Elszökik, és kitalál egy új életet magának. Döntése oda torkollik, hogy szerelme állapotosan lövi fejbe (ő ugyanis azt hitte, a nő elárulta és megcsalta), végül pedig ő végez azzal a férfival, aki vágyott rá, hogy apa legyen, és a tetszhalott nőből kiemelt csecsemőt nevelni kezdte. Szerető apaként – amire a főhősnő vágyott is. Félt kockáztatni, kiszolgáltatni magát, és esetleg veszíteni. És így vesztett igazán. Nem volt elég érett az Életre. És mi végignézhettünk egy hosszú, vérgőzös és izgalmas mozit.

Van, hogy táplálni kell a nőt, akkor is, ha még nem tud javulni, ha még újra és újra belém kell, marjon, míg végül jól lakik velem, és végre a csontja mélyéig beléépül, hogy akkor is el van fogadva, akkor is szeretve van.  Hogy én meg a balek egyik prototípusa vagyok? Talán.

Igen, az, ha behunyom a szemem. Ha úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy csak kihasználni akar, ha csak kihasználni akar. Ha letagadom önmagam előtt, hogy nem akar fejlődni, sérült egójából kifelé, a másik felé, előbb-utóbb felém. Amikor olyat nem tudok, amit pedig tudnom kéne, vagyis naiv vagyok. Bűnösen tudatlan. Hogy nem gyógyulni akar, csak önisteníteni, csak az egóját hizlalja, hogy sebe nem gyógyul, hanem terjed, hogy önzése lassan szétrágja a lelkét, és ennek én is oka vagyok, mert passzívan részt veszek önsorsrontásában, „szerető türelem” címén. Nem szembesítem, és ha másképp nem megy – akkor sem hagyom el. (Van ágytól-asztaltól elválás a Katolikus Egyházban! Sőt a ténylegesen elváltaknak is igyekszik az Egyház közösséget nyújtani – bár itt vannak feltételek és még sok a teendő.)

 

De van, aki szenved önző női énjétől, aki érzi, hogy változni kell, aki igyekszik, ha csak milliméteres sebességgel is, ezer visszaeséssel, de akkor is! Na, Vele lehet mit kezdeni. Érte és vele érdemes szenvedni, küzdeni, újra és újra megbocsátani, ismét és ismét engedni, hogy végigkarmoljon, hogy belém mélyessze fogait, míg le nem csillapodik, és elfogadja, hogy jobb kérni és elfogadni azt, amit az ember önként nyújt át, ezerszer gazdagabban, mint hatalommal és csellel kikényszeríteni és megszerezni. A figyelmet, a szeretetet és a törődést – de a szabadsággal együtt!

Akárcsak Krisztus Urunkkal: önként adta testét és vérét eledelül, mégis erőszakkal folyatták vérét a kereszten. Vannak, akik kegyetlen próbák elé állítják Istent, hogy szereti-e őket, (és nincsenek is tisztában vele, hogy ezt teszik!) és végül, mikor a kivérzett, és megkínzott Emberfia utolsó leheletével is azt suttogja: „várlak haza, testvér”, már nincs mi mögé bújni. A lélek végül kénytelen mezítelenül Ura előtt állni, és választani: Ő, vagy az önzés útjai? A letisztult végső törvény, a megtisztított belső látás fényében: „mit akarsz szabad akaratú lélek”? A Belső Poklodig lenyúló Istenfiút, vagy mélybe rántó önmagad?

Aki a pokolba jut, senkit sem hibáztathat érte magán kívül.

 

;-)

 

Zoli

Tiltott szerelemben – segítő tanácsok egy küzdő férfinek

tiltott szerelembenNeten megkeresett egy férj, apa, és megtisztelve bizalmával leírta a problémáját nekem.

Röviden: Szerelmes lett felesége barátnőjébe, aki rendszeresen jár hozzájuk beszélgetni. A férj nem akarta, hogy így legyen,küzd az érzéssel, de nem tudja elhessegetni, pótcselekvésekbe próbál menekülni. Legjobb lenne szerinte, ha a hölgy nem járna hozzájuk, de akkor a kevés barátjuk közül, őt is elveszítenék!

Mi lenne a legjobb megoldás, megmondja a feleségnek, valljon színt, várjon míg megszűnik az érzés….?

Sok-sok kérdés, de hol a válasz?

Egyet én próbáltam adni, mint családpedagógus, segítő szakember, és nem utolsósorban férfi:

Köszönöm, hogy megkeresett problémájával, remélem tudok segíteni a megoldásban, bár tudnia kell, hogy legyen bármilyen szakember vagy segítő, csak támpontot, eligazítást tud nyújtani! A megoldás kulcsa mindig a probléma hordozójánál van, s befektetett munkája kamatozik, vagy nem, ha nem igyekezett eléggé!

Nagyon helyes és igaz, hogy nem bízik az egzakt, bölcs válasz ideájában, mert szerintem ilyen vegytisztán nincs is! A mai internetes világban compact tanácsokat, útmutatókat nézhetünk meg, de a „kaptafa” elmélet nem működhet mindenkinél!

Két azonos probléma nincs, bár kétségtelenül vannak tipikus, hasonló problémák, de mindig célszerű külön is megnézni őket!

Az Ön problémája is sok embernek lehet szintén probléma, s ráhibázott, nálam is volt már az, bár én barátnő mellett

éreztem hasonlót.. Hogy szerelmet-e, nem tudom igazán, ugyanis ezzel az érzéssel kapcsolatban, mindig bizonytalan voltam, és ez az az érzés, amely könnyen tud játszadozni, adott esetben gúnyolódni az emberrel. Csupán kémia, vagy talán a transzcendens és a fiziológia tökéletes egybeolvadása, vagy a libidó tűrhetetlen sürgetésének egy mesteri fogása azért, hogy az aktus beteljesülhessen! Finoman fogalmaztam, bár lehetnék vulgáriasabb is, de nem teszem, bár az érzés néha nagyon is vulgáris eredetű! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sokszor nem a megfelelő személy iránt táplálunk ilyetén érzéseket!

Ha én most leírnám, felsorolnám, hogy felnőtt fejjel kikbe voltam „szerelmes”, lehet, hogy néha megmosolyogna, és kiesnék a „bölcs” tanácsadói szerepemből! Nem teszem!

Talán már érti, mit szeretnék ezzel sugallni Ön felé! Ön bizonyára intelligens, jól szituált férfi, a világért sem szeretném megbántani, ráadásul hívő ember, mint jómagam, ezért higyje el, a segítő szándék mondatja velem, hogy Ön is rosszul választotta ki titkos imádata személyét!….Ja, hogy nem. és ő milyen tökéletes, szép és én honnan tudom!?

Onnét, hogy itt sem a személy a lényeg, hanem maga az érzés, érzet, s a belső konfliktus maga! Ezzel kell dolgoznunk, dolgoznia! Élje meg az érzést magában, elnyomni úgysem tudja igazán!

Vagy gyászolja meg, ha enyhül, de szerintem Önnek azon hölggyel nincsen ilyenfajta küldetése!

Egyéb persze lehetséges! Inkább a feleség helyét kell megkeresni ebben a zűrzavarban! és fontos, hogy amíg őt nem tudta érzelmileg rálehelyezni erre a „sakktáblára”, addig magán dolgozzon! Segítek ebben!

Elgondolkodtatóak a felvázolt gondolatok! De megerősít abbéli hitemben, hogy nem a hölgyről van szó és Önről. hanem a feleség illetve a házasság a probléma gyökere!

Ahogy írja: „elefántcsonttorony”-ban élnek, kissé bezárkóznak, elvonulnak a világtól. Attól, hogy keresztények, ami nagyon helyes, nem kell bezárkózni! A barátok nem fognak jönni csukott ajtókhoz, még ha Önök nem is szeretnék bezárni az ajtókat, de az életvitelük, szokásaik olyanok, hogy akarva-akaratlanul zárva tartják azt!

Azt javaslom, többet járjanak emberek közé, társaságba, akár idegenek közé is, majd megismerik őket! Az internet tele van jobbnál jobb, na és rosszabb rendezvényekkel, programokkal, akár keresztény összerjövetelekkel, s veszíteni valójuk nincs/ illetve van/, legfeljebb ugyanoda nem mennek többé!

A kirándulások, kerékpározások, sportos együttlétek nagyot lendíthetnek a dolgon, annak ellenére, hogy érzésem szerint nem ilyen beállítottságúak! Meglátják, mennyi új élményt, felisemerést adhat egy hétvégi kiruccanás! Egyszóval NYISSANAK a világ felé, az is fog nyitni Önök felé !

Persze szelektálni kell, és fontos, de én nem féltem Önöket, értelmes, jó gondolkodású emberek!

A másik: a keresztény (hiteles) ember folyton kontrollálja magát a világhoz képest. Jól csinálom, nem csinálom jól? Jézus mit szól ehhez? A lelki vezetőm helyeselné? etcetera, etcetera…

Kicsit könnyedebben, rugalmasabban, arra kérném! Mi, keresztények is kódolva vagyunk a hibákra, tetszik, nem tetszik: így van! Isten nem büntet azért, mert hibázunk akaratunk ellenére! Inkább mi büntetjük magunkat azzal, ha bezárjuk, leláncoljuk életünket. Nem feltétlenül tartom bűnnek azt sem, hogy egy idegen nő iránt táplál „érzéseket”! Emberi dolog, ami egy egészséges férfiban munkálhat! A bűn az lehet, ha ezzel nem kezd semmit, és hagyja elhatalmasodni, uralkodni ! De én úgy látom ez nem így van, dolgozik magán és a kapcsolaton, de még tovább kell ezt tenni, és várom további beszámolóját, eredményei(ke)t !

Barátsággal: Németh Zsolt László